Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-13 / 161. szám, szerda

12 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 13. www.ujszo.com Az egyház is támogatta a kezdeményezést Véradást szerveztek Besén KORPÁS SZILVIA Bese. Jótékonysági esemény szervezésébe kezdtek egy hó­nappal ezelőtt a nagyjából 600 lelket számláló Besén. Július elsején önkéntes véradókat vártak. Sajnos, a kezdeti opti­mizmus idővel kiábrándult­ságba csapott át. Nem volt könnyű önkéntes véradókat ta­lálni. Tizenhármán voltak vé­gül a besei véradók. A szerve­zők igyekeztek minél több fa­lubelit személyesen megszólí­tani, a helyi hangosbemondón át két héten keresztül hívogat­ták a potencionális véradókat, a kezdeményezést támogatta az egyház, a helyi iskola vala­mint az óvoda igazgatója. Hogy érdekesebbé tegyék a véradó napot, a polgármester és a helyi bisztró tulajdonosa- 30 eurós pénzutalványt aján­lott fel tomboladíjként. Végül a más községekből érkezőkkel együtt lett a létszám 13. A szer­vezők sajnálattal konstatálták, hogy Bese képviselői és az ön- kormányzat alkalmazottai kö­zül senki sem adott vért. Kö- szönetüket fejezték ki azoknak, akik ott voltak, és elmondták, remélik, hogy a következő ha­sonló akció sikeres lesz Nem volt könnyű önkéntes véradókat találni (A szerző felvétele) Megoldódnak a parkolási gondok is Új bevásárlóközpont nyílik a városban SZÁZ ILDIKÓ Vágsellye. Hétfőn új Lidi be­vásárlóközpont nyílik a város központjában, egyúttal har­minc férőhelyes parkolót ad­nak át, aminek a városban la­kók és a járási székhelyre láto­gatók külön örülnek. A bevásárlóközpont részét fogják képezni még a bérelhető irodahelyiségek, a boltnak saját péksége lesz, új munkalehető­séget teremtve az itt élők szá­mára. Néhány éve komoly gon­dot okoz megfelelő parkolóhe­lyet találni a városban, Vág­sellye önkormányzata azonban 2010-ben egyetlen fillért sem tudott elkülöníteni a költségve­tésből erre a célra, ezért tárgya­lásokat folytatott a Lidi vezeté­sével arról, hogy az új parkolót az egyik oldalról bővíthetnék. A lakótelepen élők gondjaira azonban más megoldást talált a város, a gépkocsi-tulajdono­sokkal bérleti szerződést kö­tött. A parkolóhelyet igénylő lakos helyett a város végezte el a szükséges munkálatokat, a bérlő pedig ötszáz euróért há­rom évig használja a parkoló­helyet. Van érdeklődés a város­ban a lehetőség iránt, annál is inkább, mert a város más terü­letein tavaly szigorították a parkolási feltételeket. A városi rendőrség dolgozói azokat az autótulajdonosokat is bírságol­ják, akik nem a bejelentett rendszámú gépkocsival par­kolnak a kijelölt helyükön. Vágsellye honlapján megtalál­ható a parkolóhelyet bérlők lis­tája, az autó rendszáma. A járási székhely vezetése időközben egy harmadik meg­oldást is talált, európai uniós támogatással további 84 parko­lóhelyet épít a város lég­szennyezettségét csökkentő, forgalomelterelő projektnek köszönhetően, amelynek össz­értéke meghaladja a 2 millió eurót. Bodonyi András számtalan munkahelyen dolgozott, de mindig megmaradt zenésznek Mindig más utakon Ipolyság. Bodonyi András végigzenélte egész eddi­gi életét, hivatásos mu­zsikus ritkán volt, ám bármivel foglalkozott is, a lényeg a zene volt. FORGÁCS MIKLÓS Nyughatatlan természet, egy-egy munkahelyén legfel­jebb négy-öt évig maradt, ő er­re csak annyit mond, mindig hívták, és ő szívesen ment. Vonzották az újabb és újabb ki­hívások. Ami állandó volt, az éppen a zene. „Imádok menni, de mindig másfelé, még a munkahelyeimre is igyekeztem minden nap más és más úton eljutni” - mondta Bodonyi András, aki egyszerre tanító, muzsikus és ha kell, bohóc. Tornatanár és „egy-négyes”, de volt már nevelő, népművelő, kultúrház-igazgató, zenetanár, vállalkozó, üzlettulajdonos, színházi ember. És természete­sen mindig zenész. Nevezték igricnek, énekmondónak, ván­dordalnoknak, regösnek, Hont megyei Ossziánnak. Ágyban fekve, lázasan hegedülni Tesmagi ácsmester nagyapja adta az ötéves kisfiú kezébe a hegedűt, mint kiderült, sorsszerű pillanat volt ez, azóta szinte le sem tette a hangszert. Amikor tizenévesen nagybeteg lett, annyira hiányzott neki a hangszer, hogy az ágyba kérte a hegedűt, lázasan, fekve is Legközelebb Šafranko Csilla nyelvtanárt mutatjuk be. muzsikálni akart. Fiatalon pár­huzamosan zenélt és sportolt. Komoly eredményeket ért el at­létikában, de érettségi után vá­lasztania kellett. Győzött a sport, ezért pedagógia szakon tanult tovább a nyitrai főisko­lán. Már tizenhét éves korától az ipolyszakállosi lagzis zene­karban játszott, később prímás lett. A főiskolás évek úgy teltek, hogy az előadótermekből la­kodalomba sietett, a lakodal­makból pedig vissza Nyitrára tanulni. Játszottak népdalokat, magyar nótákat, csárdásokat, az akkori legdivatosabb tánc­dalokat. Ma, ha kellene, egy­más után két lagzit is bírna, hu­szonnégy órán át sem fogyna ki a dalokból. A „hagyományélők” sem találták a mártogatóst A népdal szépsége, egy­szerűsége lenyűgözte Bodonyi Andrást. 1974-ben megalakult Ipolyságon a legendás Kincske­resők zenekar, mely máig töret­lenül működik, eddig legalább 200 tagja volt. A tagok nem­csak hagyományőrzők és ha­gyományápolók, Veres János költő szép szavával főként „hagyományélők”, hiszen mit ér a felkutatott, felhalmozott tudás, ha nem alkalmazzák, élik meg nap mint nap. Bodo­nyi András főként az Alsó- és Középső-Ipoly mente gyűjtője lett. Ennek a vidéknek a dalai a zenész szerint természeteseb­bek, egyszerűbbek, mint más vidékeké, főleg a szövegre he­lyezik a hangsúlyt, alig díszíte­nek. Ez egy csárdásos környék, nagyon gazdag ez az anyag. Mást szinte nem is táncolnak itt. Valaha régen emlegettek egy másik táncot is, a mártoga­tóst, a szakirodalomban van is nyoma, valaki feljegyezte, de a valóságban hűlt helye, soha senki nem találkozott vele. A Sebő együttes példáját látva kezdtek neki a nép­dalgyűjtésnek. Ezen a munkán keresztül ismerkedett meg Bo­donyi András Ág Tiborral, aki aztán elmagyarázta a pontos, tudományos módszereket. Bo­donyi 1980-ban egy nép­dalgyűjtői pályázatra hetven Ipoly menti dalt adott le, har­madik helyezett lett. A muzsi­kus szerint lényeges felismerni az autentikus dalt, kirostálni a műdalt. Bodonyi András egy­szer Ág Tibort is becsapta, azt mondja, picit szégyelli, de azért büszke is rá. Egyik saját szerzeményét énekelte el, és a neves szakember megkérdezte, ezt a népdalt hol találta. Bármihez fog is, minden muzsikává változik (V. Krasznica Melitta felvétele) nát és zenét tanított, kórust alapított, a mezőgazdasági szakközépiskolába nevelőnek hívták, hogy szakköröket ve­zessen. Paláston nem volt tor­natanár, ezért őt kérték fel. Ké­sőbb Ipolyságon szintén test­nevelőre volt szükség, erre sem tudott nemet mondani. Nem mindegy, ki mit rikoltozik A rendszerváltás után bele­fogott élete egyik nagy kaland­jába: kultúrváílalkozó lett. Ko­rábban azt érezte - Juhász Gyu­lát idézve -, hogy kis hangos senkik túlrikoltozzák. A forra­dalom után ő akart rikoltozni. Feleségével szlovákiai magyar költők verseivel járta be az or­szág összes magyar iskoláját. Beutazta az összes magyarlak­ta vidéket. Négy év után abba kellett hagynia, mert egyre rosszabb lett az iskolák anyagi helyzete. Szepsiben tanított az alapiskolában, majd a zeneis­kolában. Idős szülei miatt Ipolyságra visszatérve a helyi zeneiskolában tanított tovább, majd nyugdíjaztatását kérte. De nem bírta otthon, hang­szerboltot nyitott. Közben megtalálta a színház. Ismét ál­landóan úton van. Bodonyi András népzenész, pedagógus Nyughatatlan évtizedek Muzsikált lagzikban, klu­bokban, táborokban, folklór­fesztiválokon, kocsmákban, tantermekben, színpadon, a szabad ég alatt - tánchoz, mu­latsághoz, tanuláshoz, színházi előadáshoz húzta, vagy pen­gette. Az eredeti szerelem a hegedű, de gitározik, citerázik, énekel is. Az ipolybalogi iskola volt az első munkahelye, Ipoly- szécsénykén az a kihívás von­zotta, hogy cigánygyerekeket tanítson, természetesen a zene volt a közös nyelv. Pozsonyban a Csemadok népzenei szakelő­adója lett, folklórfesztiválok szervezésében, csoportok szakmai munkájában vett részt. Ipolyságra kultúrházi al­kalmazottként került, majd igazgatta is az intézményt, próbálta az értéket képviselni az elvtársi akarattal szemben. Az ipolysági alapiskolában tor­Tippek, ötletek, tanácsok... Hasznos tudnivalók az Új Szó mellékletében! Július 15-én, pénteken keresse az újságárusoknál! Ez a lap jár Önnek!

Next

/
Thumbnails
Contents