Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-12 / 160. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 12. Vélemény És háttér 5 Azért kellett leváltani, mert nem támogatta, hogy a lap a párt és a „gazda" szócsöve legyen... A nyilvános mosdó ünnepe A Magyar Szó a vajdasági magyarok egyetlen napilapja. A Milosevics-érában egy darabig tetszhalott volt, Tadics Szerbiájában azonban lehetőséget, nem utolsósorban pénzt is kapott arra, hogy korszerű, a belterjességből kinövő újsággá váljék. RAD1CS VIKTÓRIA Viszontagságos történetének 2011. június 25-e fontos, kinek pirossal, kinek feketével bekarikázott dátuma. Nem pusztán azért, mert ezen a napon adott hírt arról, hogy Péterrévén ünnepélyesen átadták a falu népének a korszerűsített piacot és a „várva várt” nyilvános vécét, sokkal inkább azért, mert ettől a naptól kezdve új főszerkesztője van a lapnak. Apró vidéki hír, ám annál tanulságosabb. Mi lett a régivel? A régit, elnézést a gorombaságért: lehúzták a vécén. Szebben szólva: úgy kirúgták, hogy a lába sem érte a földet. Illendőbb, tehát bürokratikusabb kifejezéssel élve: azonnali hatállyal menesztették. Mint az aktus egyik végrehajtója nyilatkozta, ez szerinte egészen természetes, „pláne egy olyan korban, napjainkban, amikor a lapalapítók, igazgatók nem indokolnak semmit, hanem máról holnapra felmondanak embereknek”. A bátor seggberúgás végrehajtói természetesen politikai funkcionáriusok, a vajdasági MagyarNemzeti Tanács és magmája, a VMSZ vezető tagjai, akik számára mi sem magától értetődőbb, mint elrendelni, hogy mi történjék egy szerkesztőségben, s az újságírók miről, hogyan, sőt milyen kedélyállapotban íijanak. A Magyar Nemzeti Tanács alapító jogokkal rendelkezik, és a lap (abszolutista) gazdájának tudja magát. A vajdasági magyar civil szervezetek, a vajdasági és a szerbiai, valamint a délkelet-európai független újságíró-szervezetek és számos független értelmiségi is tiltakozott, valamint a szerbiai ombudsman is felszólalt Pressburger Csaba hirtelen menesztése ellen, ámde teljesen hiábavalóan. Pedig a demokratikus eljárások örve alatt párthatározat végrehajtása ment végbe, mégpedig bolsevik módszerekkel. A Magyar Szó fiatal, ambiciózus főszerkesztőjét azért kellett leváltani, mert a liberális újságírás, magyarán a sajtószabadság híve volt, azaz nem támogatta, hogy a lap a hatalmi helyzetben lévő párt és a „gazda” szócsöve legyen, miként azt sem, hogy a jobboldali populista demagógiát terjessze, melyet egyébként az anyaországból importálnak a párt utazó ügynökei, akiket a maradi provincializmusukkal megzsírozott nemzeti ideológiájuk mellett az tart össze, hogy va- lahányan a kisebbségi húsosfazékból meregetnek. Anyakcsigolya-reccsentőülés után kifejtették: a legnagyobb bajuknem is az állítólagos „szakmai mulasztásokkal”, hanem a főszerkesztő „szemléletmódjával” volt, mert kevesellik a lapban a „hitet, reményt”, a „pozitív szemléletmódot”, az „új bizakodást”, a „nemzetrész” melletti elkötelezettséget, ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy a fő- szerkesztő nem elég nacionalista, nem elég demagóg, és nem eléggé „elkötelezett” pártember, hanem vitapárti értelmiségi, aki a kisebbségi rezsimmel szembeni bírálatoknak is teret adott. A kisebbségi politikai vezetőség „hagyományos szemlélet- módja” szerint az újság feladata a nyilvános mosdók ünneplése. A lokális nagyságok szalagavatásairól, értekezleteiről, beszédeiről és piaclátogatásairól való beszámolósdi, az anyaországban regnáló jobboldali és keresztény párt agresszív sugallatainak a terjesztése és a kritikai hangvétel elfojtása. Ezt nevezi az újonnan kinevezett főszerkesztő asszony „hagyományos újságírásnak”, mellyel fel kívánja váltani a mindössze szűk két éve tartó publicisztikai modernizálódást. A Vajdaságban ezennel lőttek a szabad sajtónak. Most aztán sorba lehet állni a nyilvános mosdók előtt és tapsolni, amikor a VMSZ elnöke átvágja a szalagot. A torkunkról nem beszélve. Valamennyi háttérben zajló esemény legkézenfekvőbb oka az anyagi haszonszerzés... Összeesküvés-elméletek HORBULÁK ZSOLT Egy valamit is magára adó elemző mindig a tényekből indul ki. Nem hagyja magát azzal csábítani, hogy minden elsőre nehezen magyarázható esemény mögött valamüyen titkos társaság világuralmi törekvése húzódik meg. Persze, ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik, hiszen a minap bizonyosodott be, hogy Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap leváltott vezetőjét szexuális zaklatással megvádoló szobalány egyáltalán nem feddhetetlen, és lehet, hogy a volt IMF-vezér csupán áldozat. Nemrég derült fény arra is, hogy még a világmárkák termékei között is vannak minőségi különbségek. Például a Szlovákiában gyártott Coca- Colában más édesítőszert használnak, mint a németországiban, és hasonló jellegű különbségeket találtak a Kotányi ételízesítőnél is. Valamennyi háttérben zajló esemény legkézenfekvőbb oka az anyagi haszonszerzés. A közgázon már nagyon régen tananyag, hogy a kelet-európai rendszerváltás haszonélvezői jelentős mértékben a nyugati országok nagyvállalatai. A ke- let-közép-európai ipar összeomlásával hatalmas felvevőpiacokat szereztek, továbbá olcsón vásárolhatták meg a konkurens cégeket. Bizonyos vélemények szerint hasonló okok miatt indultak el az arab tavasznak nevezett események is. A világ szakmai közvéleménye úgy tudja, hogy a jövő gazdasági szuperhatalmai az úgynevezett BRIC országok, vagyis Brazília, Oroszország, India és Kína. Az igazság azonban az, hogy az elmúlt évtized tíz leggyorsabban fejlődő országa között hat afrikai volt. A feketének nevezett kontinensen egyre jobban visszaszorulnak a helyi fegyveres konfliktusok, habár a média Afrika vonatkozásában továbbra is ezekről tudósít a legszívesebben. A gazdasági növekedést a mesés bőségű nyersanyagkincs táplálja, ami ösztönzi a külföldi befektetéseket. A haladást jelképező szolgáltatószektor átlagosan 30%-kal van jelen, és a bővülőjólétnekköszönhetően 300 milliós középosztály alakult ki. Bár a politika sokszor korrupt, de mégis stabil rendszereket épített ki. Egy általános politikai vihar ezt a virágzást akaszthatja meg. A háttérben az is meghúzódhat, hogy Afrikában egyre inkább Kína is jelen van, ásványkincseket termel ki, de utakat is épít. Egy káosz a békésen, de gyorsan gyarapodó ázsiai nagyhatalmat is lassíthatja. Felmerülhet még, hogy a háttérben a spekulánsok állnak, akik felverik a nyersanyagárakat. A legvalószínűbb azonban mégiscsak az, hogy mindez csak fikció, és végre az arab emberek is szabadságban kívánnak élni. Mindezek mellett viszont a kétkedés szabadsága is megvan. KOMMENTÁR Pohoda után NAGY ANDRÁS Vasárnap reggel ökumenikus istentisztelettel ért véget Szlovákia legnagyobb és egyben leg- multikulturálisabb fesztiválja, a Pohoda. Miért is más ez a fesztivál, mint a többi? Nyári zenei-kulturális fesztivált szerintem két megfontolásból szoktakszervezni. Az első (a gyakoribb) tisztán anyagi. Ennek a receptje elég egyszerű: Keress egy megfelelő helyszínt, csődítsed össze az ország mainstream zenekarait, s ha még marad némi pénzed, akkor pár külföldi húzónevet is. Hajói időzítesz, s az időjárás is kedvez, szinte biztos a nyereség. A szlovákiai fesztiválok többsége így működik. És akkor van a Pohoda. A fesztivál, mely még mindig olyan tudott maradni, amilyen a Sziget volt a kilencvenes években. Ez az a helyszín, ahol szinte természetesnek tűnik, hogy kisgyermekes családok a picikkel együtt jönnek. Ahol a multikulturális gondolkodás keretein belül a civil sátraknál megférnek egymás mellett a meleg aktivisták és az abortuszellenes civilek, ahol egyszerre lehet hallgatni Iveta Radičovát és vitatkozni a szlovák baloldalról a Smer politikusával. Ez az a hely, ahol reggel lajtos kocsiról szólva ébreszt a fúvószenekar, ám ezért senki sem haragszik, sőt, sajnálja, ha nem ébred erre fel. Ez az a hely, ahol nem haragudhatsz meg senkire, amiért magánkoncertet ad a sátrad mellett egész éjszaka, s így pirkadatkor inkább te szeded a sátorfádat, s vonulsz odébb (saját tapasztalat). Mint minden nyári fesztivál, a Pohoda is elsősorban a zenéről szól. Ám a többiekkel szemben itt nem tömegek igényét akarják kielégítem, hanem inkább az igényes tömegeket tovább formálni. A programot előzetesen mustrálva többnyire csak a fejemet csóváltam, ám felesleges volt a félelem. Csak annyit mondhatok, hogy a szervezőknek a remek felhozatallal újra sikerült többször meglepni, időnként még ámulatba is ejteni. A fesztiválról hazaérve minden évben, így idén is úgy érzem, ez Szlovákia jobbik oldala. Itt mutatkozik meg az, hogy igenis sokan vannak ebben az országban befogadók, nyitottak, érzékenyek. Minőségi kultúrára, minőségi zenére, olyan témákra, melyek valóban csak szűk, hátrányos helyzetben lévő csoportokat érintenek. Ilyenkor igazán érzi azt az ember, hogy nem csak a szlovákiai magyar az egyetlen halmaz, melyben jól érezheti magát. S talán ez az egyetlen szívfájdalmam, hogy a hazai magyar fiatalok sokkal inkább a magyarországi fesztiválokat részesítik előnyben. A Pohodán alig lehet magyarokkal találkozni. Pedig mindenki elhiheti, ér annyit, ha nem többet, mind bármelyik magyarországi rendezvény. S minden évben találunk magyar fellépőket is. Külön gratuláció a Gwerkovának. FIGYELŐ Feloldani, vagy nem feloldani? Vadai Ágnes, a magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke közölte, kezdeményezi a titkosítás feloldását, hogy a közvélemény világosan lásson „a harmadik köztársaság történetének legsúlyosabb államellenes bűncselekményével összefüggő gyanúsításokban”. Lázár János Fidesz-frak- cióvezető ezzel kapcsolatban azt mondta, hisz a védőügyvédeknek, tehát abban, az ügy nem politikai, hanem szakmaijellegű. Szilvásy Györgyöt, a Gyur- csány-kormány korábbi titokminiszterét és Galambos Lajost, a polgári elhárítás volt vezetőjét kémkedéssel, Labore Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóját bűnpártolással gyanúsítja a Budapesti Katonai Ügyészség. Szilvásyt és Laborcot szabadlábra helyezte a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa, Galambos Lajost pedig házi őrizetbe. A nemzetbiztonsági bizottság korábbi ülésén az üggyel kapcsolatban elhangzottakat 2089-ig titkosították. (MTI) Nem maradhat a Károlyi-szobor Lelkiismereti szavazás lesz a Fidesz-frakcióban arról a jobbikos módosítójavaslatról, amely belefoglalná a budapesti Kossuth Lajos tér rekonstrukciójáról szóló határozati javaslatba az Országház északi végénél lévő Károlyi Mihály-szobor mielőbbi eltávolítását. Ezt Lázár János mondta, hozzátéve, számára nem kérdés, hogy a név szerinti szavazáson elsöprő lesz az igenek száma a frakcióban. Ő maga viszont, míg nem ismeri meg az alkotó, Varga Imre szobrászművész álláspontját, addig nemmel fog szavazni a témában. A Fidesz-KDNP javaslata szerint 2014. május 31-ig át kellene alakítani a Kossuth teret, amely így visszakapná 1944 előtti képzőművészeti arculatát, a kormánynak pedig ugyaneddig ki kellene költöznie az Országház épületéből. (MTI)- Fegyvernemet kellene váltanunk. Most a vállról indított rakéták jöttek divatba... (Peter Gossányi rajza
