Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)

2011-07-12 / 160. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 12. Vélemény És háttér 5 Azért kellett leváltani, mert nem támogatta, hogy a lap a párt és a „gazda" szócsöve legyen... A nyilvános mosdó ünnepe A Magyar Szó a vajdasági magyarok egyetlen napi­lapja. A Milosevics-érában egy darabig tetszhalott volt, Tadics Szerbiájában azonban lehetőséget, nem utolsósorban pénzt is ka­pott arra, hogy korszerű, a belterjességből kinövő újsággá váljék. RAD1CS VIKTÓRIA Viszontagságos történetének 2011. június 25-e fontos, kinek pirossal, kinek feketével be­karikázott dátuma. Nem pusz­tán azért, mert ezen a napon adott hírt arról, hogy Péterrévén ünnepélyesen átadták a falu né­pének a korszerűsített piacot és a „várva várt” nyilvános vécét, sokkal inkább azért, mert ettől a naptól kezdve új főszerkesztője van a lapnak. Apró vidéki hír, ám annál ta­nulságosabb. Mi lett a régivel? A régit, elnézést a gorombaságért: lehúzták a vécén. Szebben szól­va: úgy kirúgták, hogy a lába sem érte a földet. Illendőbb, te­hát bürokratikusabb kifejezés­sel élve: azonnali hatállyal me­nesztették. Mint az aktus egyik végrehajtója nyilatkozta, ez sze­rinte egészen természetes, „plá­ne egy olyan korban, napjaink­ban, amikor a lapalapítók, igaz­gatók nem indokolnak semmit, hanem máról holnapra felmon­danak embereknek”. A bátor seggberúgás végrehajtói termé­szetesen politikai funkcionáriu­sok, a vajdasági MagyarNemzeti Tanács és magmája, a VMSZ ve­zető tagjai, akik számára mi sem magától értetődőbb, mint el­rendelni, hogy mi történjék egy szerkesztőségben, s az újságírók miről, hogyan, sőt milyen ke­délyállapotban íijanak. A Magyar Nemzeti Tanács alapító jogokkal rendelkezik, és a lap (abszolutista) gazdájának tudja magát. A vajdasági magyar civil szervezetek, a vajdasági és a szerbiai, valamint a délkelet-eu­rópai független újságíró-szerve­zetek és számos független ér­telmiségi is tiltakozott, valamint a szerbiai ombudsman is felszó­lalt Pressburger Csaba hirtelen menesztése ellen, ámde teljesen hiábavalóan. Pedig a demokra­tikus eljárások örve alatt pártha­tározat végrehajtása ment vég­be, mégpedig bolsevik módsze­rekkel. A Magyar Szó fiatal, ambició­zus főszerkesztőjét azért kellett leváltani, mert a liberális újság­írás, magyarán a sajtószabadság híve volt, azaz nem támogatta, hogy a lap a hatalmi helyzetben lévő párt és a „gazda” szócsöve legyen, miként azt sem, hogy a jobboldali populista demagógi­át terjessze, melyet egyébként az anyaországból importálnak a párt utazó ügynökei, akiket a maradi provincializmusukkal megzsírozott nemzeti ideológiá­juk mellett az tart össze, hogy va- lahányan a kisebbségi húsosfa­zékból meregetnek. Anyakcsigolya-reccsentőülés után kifejtették: a legnagyobb bajuknem is az állítólagos „szak­mai mulasztásokkal”, hanem a főszerkesztő „szemléletmódjá­val” volt, mert kevesellik a lap­ban a „hitet, reményt”, a „pozitív szemléletmódot”, az „új biza­kodást”, a „nemzetrész” melletti elkötelezettséget, ami magyarra fordítva annyit tesz, hogy a fő- szerkesztő nem elég nacionalis­ta, nem elég demagóg, és nem eléggé „elkötelezett” pártember, hanem vitapárti értelmiségi, aki a kisebbségi rezsimmel szembe­ni bírálatoknak is teret adott. A kisebbségi politikai vezető­ség „hagyományos szemlélet- módja” szerint az újság feladata a nyilvános mosdók ünneplése. A lokális nagyságok szalagava­tásairól, értekezleteiről, beszé­deiről és piaclátogatásairól való beszámolósdi, az anyaország­ban regnáló jobboldali és ke­resztény párt agresszív sugalla­tainak a terjesztése és a kritikai hangvétel elfojtása. Ezt nevezi az újonnan kinevezett főszer­kesztő asszony „hagyományos újságírásnak”, mellyel fel kíván­ja váltani a mindössze szűk két éve tartó publicisztikai moder­nizálódást. A Vajdaságban ezennel lőttek a szabad sajtónak. Most aztán sorba lehet állni a nyilvános mosdók előtt és tapsolni, amikor a VMSZ elnöke átvágja a szala­got. A torkunkról nem beszélve. Valamennyi háttérben zajló esemény legkézenfekvőbb oka az anyagi haszonszerzés... Összeesküvés-elméletek HORBULÁK ZSOLT Egy valamit is magára adó elemző mindig a tényekből in­dul ki. Nem hagyja magát azzal csábítani, hogy minden elsőre nehezen magyarázható ese­mény mögött valamüyen titkos társaság világuralmi törekvése húzódik meg. Persze, ahogy mondani szokás, az ördög nem alszik, hiszen a minap bizonyo­sodott be, hogy Dominique Strauss-Kahnt, a Nemzetközi Valutaalap leváltott vezetőjét szexuális zaklatással megvádo­ló szobalány egyáltalán nem feddhetetlen, és lehet, hogy a volt IMF-vezér csupán áldozat. Nemrég derült fény arra is, hogy még a világmárkák ter­mékei között is vannak minő­ségi különbségek. Például a Szlovákiában gyártott Coca- Colában más édesítőszert hasz­nálnak, mint a németországi­ban, és hasonló jellegű különb­ségeket találtak a Kotányi étel­ízesítőnél is. Valamennyi háttérben zajló esemény legkézenfekvőbb oka az anyagi haszonszerzés. A közgázon már nagyon régen tananyag, hogy a kelet-európai rendszerváltás haszonélvezői jelentős mértékben a nyugati országok nagyvállalatai. A ke- let-közép-európai ipar össze­omlásával hatalmas felvevőpia­cokat szereztek, továbbá olcsón vásárolhatták meg a konkurens cégeket. Bizonyos vélemények szerint hasonló okok miatt indultak el az arab tavasznak nevezett események is. A világ szakmai közvéleménye úgy tudja, hogy a jövő gazdasági szuperhatalmai az úgynevezett BRIC országok, vagyis Brazília, Oroszország, India és Kína. Az igazság azon­ban az, hogy az elmúlt évtized tíz leggyorsabban fejlődő or­szága között hat afrikai volt. A feketének nevezett kontinen­sen egyre jobban visszaszorul­nak a helyi fegyveres konfliktu­sok, habár a média Afrika vo­natkozásában továbbra is ezek­ről tudósít a legszívesebben. A gazdasági növekedést a mesés bőségű nyersanyagkincs táplál­ja, ami ösztönzi a külföldi be­fektetéseket. A haladást jelké­pező szolgáltatószektor átlago­san 30%-kal van jelen, és a bő­vülőjólétnekköszönhetően 300 milliós középosztály alakult ki. Bár a politika sokszor korrupt, de mégis stabil rendszereket épített ki. Egy általános politi­kai vihar ezt a virágzást akaszt­hatja meg. A háttérben az is meghúzódhat, hogy Afrikában egyre inkább Kína is jelen van, ásványkincseket termel ki, de utakat is épít. Egy káosz a béké­sen, de gyorsan gyarapodó ázsiai nagyhatalmat is lassíthat­ja. Felmerülhet még, hogy a háttérben a spekulánsok állnak, akik felverik a nyersanyagára­kat. A legvalószínűbb azonban mégiscsak az, hogy mindez csak fikció, és végre az arab emberek is szabadságban kívánnak élni. Mindezek mellett viszont a két­kedés szabadsága is megvan. KOMMENTÁR Pohoda után NAGY ANDRÁS Vasárnap reggel ökumenikus istentisztelettel ért véget Szlovákia legnagyobb és egyben leg- multikulturálisabb fesztiválja, a Pohoda. Miért is más ez a fesztivál, mint a többi? Nyári zenei-kulturális fesztivált szerintem két megfontolásból szoktakszervezni. Az első (a gyakoribb) tisztán anyagi. Ennek a receptje elég egyszerű: Keress egy megfelelő helyszínt, csődítsed össze az ország mainstream zenekarait, s ha még marad némi pén­zed, akkor pár külföldi húzónevet is. Hajói időzítesz, s az idő­járás is kedvez, szinte biztos a nyereség. A szlovákiai fesztiválok többsége így működik. És akkor van a Pohoda. A fesztivál, mely még mindig olyan tudott maradni, amilyen a Sziget volt a kilencvenes években. Ez az a helyszín, ahol szinte természetesnek tűnik, hogy kisgyermekes csalá­dok a picikkel együtt jönnek. Ahol a multikulturális gondol­kodás keretein belül a civil sátraknál megférnek egymás mel­lett a meleg aktivisták és az abortuszellenes civilek, ahol egy­szerre lehet hallgatni Iveta Radičovát és vitatkozni a szlovák baloldalról a Smer politikusával. Ez az a hely, ahol reggel laj­tos kocsiról szólva ébreszt a fúvószenekar, ám ezért senki sem haragszik, sőt, sajnálja, ha nem ébred erre fel. Ez az a hely, ahol nem haragudhatsz meg senkire, amiért magánkoncertet ad a sátrad mellett egész éjszaka, s így pirkadatkor inkább te szeded a sátorfádat, s vonulsz odébb (saját tapasztalat). Mint minden nyári fesztivál, a Pohoda is elsősorban a zenéről szól. Ám a többiekkel szemben itt nem tömegek igényét akar­ják kielégítem, hanem inkább az igényes tömegeket tovább formálni. A programot előzetesen mustrálva többnyire csak a fejemet csóváltam, ám felesleges volt a félelem. Csak annyit mondhatok, hogy a szervezőknek a remek felhozatallal újra sikerült többször meglepni, időnként még ámulatba is ejteni. A fesztiválról hazaérve minden évben, így idén is úgy érzem, ez Szlovákia jobbik oldala. Itt mutatkozik meg az, hogy igen­is sokan vannak ebben az országban befogadók, nyitottak, érzékenyek. Minőségi kultúrára, minőségi zenére, olyan té­mákra, melyek valóban csak szűk, hátrányos helyzetben lévő csoportokat érintenek. Ilyenkor igazán érzi azt az ember, hogy nem csak a szlovákiai magyar az egyetlen halmaz, melyben jól érezheti magát. S talán ez az egyetlen szívfáj­dalmam, hogy a hazai magyar fiatalok sokkal inkább a ma­gyarországi fesztiválokat részesítik előnyben. A Pohodán alig lehet magyarokkal találkozni. Pedig mindenki elhiheti, ér annyit, ha nem többet, mind bármelyik magyarországi rendezvény. S minden évben találunk magyar fellépőket is. Külön gratuláció a Gwerkovának. FIGYELŐ Feloldani, vagy nem feloldani? Vadai Ágnes, a magyar Országgyűlés nemzetbizton­sági bizottságának szocialista elnöke közölte, kezdeménye­zi a titkosítás feloldását, hogy a közvélemény világosan lás­son „a harmadik köztársaság történetének legsúlyosabb ál­lamellenes bűncselekmé­nyével összefüggő gyanúsí­tásokban”. Lázár János Fidesz-frak- cióvezető ezzel kapcsolatban azt mondta, hisz a védőügy­védeknek, tehát abban, az ügy nem politikai, hanem szakmaijellegű. Szilvásy Györgyöt, a Gyur- csány-kormány korábbi ti­tokminiszterét és Galambos Lajost, a polgári elhárítás volt vezetőjét kémkedéssel, La­bore Sándort, a Nemzetbiz­tonsági Hivatal egykori fő­igazgatóját bűnpártolással gyanúsítja a Budapesti Kato­nai Ügyészség. Szilvásyt és Laborcot szabadlábra helyez­te a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa, Galambos Lajost pedig házi őrizetbe. A nemzetbiztonsági bizott­ság korábbi ülésén az üggyel kapcsolatban elhangzottakat 2089-ig titkosították. (MTI) Nem maradhat a Károlyi-szobor Lelkiismereti szavazás lesz a Fidesz-frakcióban arról a jobbikos módosítójavaslatról, amely belefoglalná a buda­pesti Kossuth Lajos tér re­konstrukciójáról szóló hatá­rozati javaslatba az Ország­ház északi végénél lévő Káro­lyi Mihály-szobor mielőbbi el­távolítását. Ezt Lázár János mondta, hozzátéve, számára nem kérdés, hogy a név sze­rinti szavazáson elsöprő lesz az igenek száma a frakcióban. Ő maga viszont, míg nem is­meri meg az alkotó, Varga Im­re szobrászművész álláspont­ját, addig nemmel fog szavaz­ni a témában. A Fidesz-KDNP javaslata szerint 2014. május 31-ig át kellene alakítani a Kossuth teret, amely így visszakapná 1944 előtti képzőművészeti arculatát, a kormánynak pe­dig ugyaneddig ki kellene költöznie az Országház épü­letéből. (MTI)- Fegyvernemet kellene váltanunk. Most a vállról indított rakéták jöttek divatba... (Peter Gossányi rajza

Next

/
Thumbnails
Contents