Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-09 / 158. szám, szombat
2011. július 9., szombat, 5. évfolyam, 27. szám A macskaköves szűk utcákon 848,6 métert kell megtenniük az aréna felé hajtott bikák előtt a bátor próbálkozóknak. Egy-egy menet hozzávetőleg négy percig tart, és 2000-3500 futó kísérti meg a sorsot. Évente rendszerint 200-300 sérülést számlálnak, ezek három százaléka súlyos. Idén is már több sérültet szállítottak kórházba. N avarra tartomány székhelye szerda délelőtt már visz- szafojtott lélegzettel várta, hogy elkezdődjön San Fermin kilencna- pos ünnepe, amelyet a város polgár- mestere, Enrique Maya nyitott meg az „Éljen San Fermin!” felkiáltással fehérbe és pirosba öltözött emberek tengere előtt. A mondat spanyol és baszk nyelven is elhangzott. Ernest Flemingway, San Fermin ünnepének nagy rajongója, 1923- ban járt először a bikafuttatáson, élményeiről előbb a Toronto Post című lap hasábjain, majd a Fiesta című 1926-os művében írt. A pamplonai esemény a regénynek köszönhetően vált híressé a világon. Azóta többek közt franciák, amerikaiak, britek, ausztrálok és új- zélandiak tették próbára szerencséjüket a bikafuttatáson, amely minden reggel 8 órakor kezdődik. A macskaköves szűk utcákon 848,6 métert kell megtenniük az aréna felé hajtott bikák előtt a bátor próbálkozóknak A cél, hogy a résztvevők a lehető legközelebb kerüljenek a bikákhoz, anélkül, hogy megsérülnének. Egy-egy menet hozzávetőleg négy percig tart, és 2000-3500 futó kísérti meg a sorsot. Évente rendszerint 200-300 sérülést számlálnak, Pamplona és a legpokolibb pokol Pamplona spanyol városkát szerdától újra turisták ezrei lepték el, csakúgy, mint minden évben ilyentájt - az idei eseménysorozaton halálának 50. évfordulója kapcsán megemlékeznek Ernest Hemingway íróról, aki világhírűvé tette a jeles hagyományt, a helyi bikafuttatást. ezek három százaléka súlyos. 1911 óta 15 halottja volt a bikafuttatásnak, legutóbb 2009-ben halt meg egy 27 éves spanyol férfi. A Hemingway által hitessé tett San Fermin ünnepének kezdetével csaknem egy időben jelent meg a The New York Timesban egy érdekes írás, amely szerint Ernest Hemingwayt az állandó FBI-megfigyelés kergette az ön- gyilkosságba. Ezt A. E. Hotchner, a Nobel-díjas író közeli barátja és munkatársa állította az író halálának 50. évfordulóján. Hotchner szerint az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda kubai kapcsolatai miatt figyeltette az írót, és ezzel „lényegesen hozzájárult szenvedéseihez és öngyilkosságához”. A barát írásában bevallotta, annak idején „sajnálatosan rosszul mérte fel”, hogy Hemingway mennyire tart a szövetségi nyomozóktól. Ezeket a félelmeit még halála után évekkel is tévesen paranoid téveszmékként értelmezték - jegyezte meg. Az FBI 1983-ban hozta nyilvánosságra azt a 127 oldalas dossziét, amelyet az 1940-es évektől vezetett Hemingwayről. Ebből világosan kiderül, hogyj. Edgar Hoover, az iroda nagyhatalmú vezetője ügynökökkel figyeltette az írót. Hotchner megemlítette egy I960 novemberben lezajlott idahói találkozóját az íróval. Hemingway előtte egy másik barátjával, Duke MacMullennel vadászott fácánra, és arra panaszkodott, hogy az alatt is egyfolytában követték. ,A legpokolibb pokol — idézte Hotchner Hemingway szavait. - Atkozott pokol. Mindent bepo- loskáztak. Ezért használjuk Duke autóját. Az enyémben poloska van. Mindent lehallgatnak. Nem használhatom a telefont. A postát is felbontják.” Hemingway nem sokkal később a minnesotai Mayo Kilinikára került, ahol elektrosokk-kezelést kapott. Mielőtt elbocsátották, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Alighogy hazatért Ketchumba, kedvenc puskájával főbe lőtte magát. Hatvanegy esztendős volt. Mint Hotchner írta: az évek során rájött, hogy rosszul ítélte meg barátja félelmét az FBI-tól, és ma már úgy véli, hogy He- mingwayre valóban nagy nyomás nehezedett nyomon követése miatt, és annak komoly része volt a halálában.
