Új Szó, 2011. július (64. évfolyam, 152-176. szám)
2011-07-09 / 158. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. JÚLIUS 9. www.ujszo.com Ezrek várták az utolsó Harry Potter-filmet Nem tűnik el az életünkből Martin Sulik és Pedro Almodovar: a higgadt szlovák és az őrült spanyol Karlovy Vaty fesztiválján Elszabadult érzelmek Mokos Attila A cigány paffjaként is árnyalt alakítást nyújt (Fotó: Garfield film) MTI-TUDÓSÍTÁS London. Több ezer rajongó üdvrivalgása közepette, a világ talán leghosszabb vörös szőnyegén vonultak fel az utolsó Harry Potter-film főszereplői a regényfolyam szerzőjével együtt csütörtök este az eső áztatta londoni belvárosban, ahol minden idők valószínűleg legcsillogóbb világpremierjén mutatták be a varázslótanonc fantasztikus kalandjait lezáró filmet. A Harry Potter és a halálos szentek című epizód második része a hét Harry Potter-kötet- ből készült filmek közül a nyolcadik és egyben a befejező rész. A címszereplő Dániel Radc- liffe, valamint Emma Watson, Rupert Grint, Michael Gambon és Harry Potter „mamája”, Joanne K. Rowling írónő a londoni Trafalgar téren, Nelson tengernagy világhírű szobrának tövében üdvözölte a világ minden tájáról ez alkalomra összegyűlt mintegy tízezer rajongót. A 21 éves Radcliffe, aki tíz éven át alakította Harry Pot- tert, a téren emelt színpadról szólt a tömeghez, arról biztosítva a Potter-hívőket, hogy jóllehet a filmeposz most lezárul, a fiatal varázsló azonban a filmeknek köszönhetően továbbra sem tűnik el senkinek az életéből. A szereplők átvonultak a premiermozijairól világhíres Leicester Square-re az egészen odáig vezető, csaknem egyki- lométeres vörös szőnyegen. A film a csütörtök esti londoni világpremier után július 15-én kerül a mozikba. Nem igazán tudott megfelelni a nagy elvárásoknak Karlovy Vary fesztiválján Martin Sulik új filmje, A cigány. A rendezői szándék nemes és humánus, tehát mindenképpen értékelendő. A végeredmény azonban könnyűnek találtatott. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kitörni próbál környezetéből, egy cigánytelepülés sűrűjéből a kamaszodó Adam. Tanulna, dolgozna, hogy könnyítsen anyja és testvérei életén, s ezáltal ő is jobban érezhetné magát ebben a fene nagy világban. Ám a világ nem ilyen befogadó. Még mindig nem. Újabb és újabb akadályokat gördít a foggal-körömmel ugyan nem, késsel viszont annál inkább küzdeni tudó, amúgy rokonszenves romafiú elé. Apja váratlan elvesztését nem könnyű kihevernie, a társadalmi előítéletek mellett pedig még legszűkebb környezetének íratlan szabályaival is sújtják őt. Martin Sulik filmje segítő kezet akar nyújtani Adamnak és a hozzá hasonló, nyomorúságos körülmények között élő társainak. Keresi azokat a lehetőségeket, amelyeket a társadalom kínál ennek a „kezelhetetlen” szociális rétegnek. De keresi azokat is, akik ezeket az apró fényjeleket észreveszik, és képesek kikászálódni a sárból, az embert próbáló mélységes kátyúból. Anyaggyűjtő útjai során a rendező kiderítette: Szlovákiában majdnem kétszázezer roma él teljes szegénységben. ,A politikusok nem is emberként emlegetik őket, hanem mint beilleszkedésre, alkalmazkodásra képtelen egyedeket, vagy egyszerűen csak mint roma kérdést.” Pedig ez már nem a tabuk ideje. Kelet-Európa meg kell, hogy oldja ezt a problémát is. A filmművészet hathatós segítségével felgyorsíthatja a dolgok menetét. Még akkor is, ha az ilyen „fehér holló”, mint Sulik alkotása, tíz centinél mélyebbre képtelen leereszteni a szondát. Inkább csak a felszínen forogva igyekszik fókuszálni sorsokra, helyzetekre, társadalmi visszásságokra. A küszöbön túl nem is nagyon merészkedik, pedig a szépen fotózott, behavazott településnél sokkal megrázóbb, felkavaróbb, iga- zabb életképeket láthatnánk, ha beljebb kerülhetnénk. Pártfo- goltjai gondolataiba, érzelmi világába igazából csak a helybéli pap (Mokos Attila újabb remeklése!) lát bele, aki jó szóval és szigorú kézzel vezeti, vigyázza, pátyolgatja a felnövő gyerekeket. A főhősből azonban így is bűnös lesz a végén, és a sárból majd egy javító-nevelőintézetbe űzetik. Nincs pozitív példa. Nincs felemelkedés. Nincs elszakadás. A miértekre nem kapunk egyértelmű válaszokat. Hogy a Szabó István vezette nemzetközi zsűri hogyan értékeli majd a filmet, az szombaton, a díjkiosztó gálán fog kiderülni. A versenyfilmek kategóriájában első számú feltétel, hogy az alkotást Karlovy Vary közönsége láthatja először. A tizenkét versenyfilm tehát tizenkét világpremiert jelent, ami évről évre nem kis feladat elé állítja a fesztivál szervezőit, hiszen Berlin és Cannes már megelőzte őket a válogatásban, a velencei mustra pedig, még ha naptárilag csak ezután következik is, szintén markolt már az elmúlt esztendei európai termésből. Vannak viszont filmek, amelyek Cannes-ból és Berlinből érkeztek Karlovy Varyba. A Berlinale Aranymedve díjas iráni alkotása, a Nader és Simin, egy válás döbbenetes erejű családi dráma a perzsa Asghar Farhadi rendezésében. Egy középosztálybeli házaspár véglegesen el akarja hagyni hazáját, a férfi azonban, beteg apjára hivatkozva, az utolsó pillanatban meggondolja magát. Felesége továbbra sem tágít tervétől: ő akkor is menni akar, ha a férje marad. És beadja a válókeresetet. Tizennégy éves lányuk az apát választja, már csak azért is, hogy segíthessen nagyapja gondozásában. Férj és feleség között akkor indul el a lavina, mikor az Alzheimer-kóros öregember mellé felvett, később lopással gyanúsított ápolónő terhességének ötödik hónapjában elveszíti gyerekét. Az ügy bíróság elé kerül, s a hazugságok láncolata egyre veszélyesebb helyzetbe sodorja a válófélben levő férfit. Teheránból szinte semmit sem látunk, képeslapokra illő felvételeket egyáltalán, itt minden történés belső helyszíneken, lakásokban, rendőrségen és bírósági termekben zajlik. A válófélben levő házaspár életét nem nehezítik az iszlamizmus súlyos béklyói, a gondozónő és férje mindennapjait annál inkább. Ők szegények és szigorúan vallásosak. Nagyszerű a film dramaturgiája, mértani pontossággal építkezik egy házasság romjain és a Korán megbonthatatlan alapjain. A film embersége, akárcsak Suliknál, többször feszült csöndet szül a nézőtéren. A bőr, amelyben élek „az őrült spanyol”, Pedro Almodovar legfrissebb merénylete a józan ész ellen. Melodrámába oltott komédia, hátborzongató jelenetekkel és három színész (Antonio Banderas, Elena Anaya és az új felfedezett: Jan Cornet) parádés alakításával. Olyan csavarok, olyan fordulatok és olyan megfejthetetlen titkok vannak a filmben, hogy a cselekményről csupán annyit: egy plasztikai sebész elképesztő bosszúja lánya megerőszakoló- ján. Almodóvart most sem lehet ésszel nézni. Meg is bolondíta- ná az embert. De aki szíwel-lé- lekkel követi hőseit az érzelmek s a szenvedélyek labirintusában, annak most is mélyreható élményt garantál. Dániel Radcliffe, Emma Watson és Rupert Grint a bemutatón (TASR/AP-felvétel) Elfogták a Picasso-tolvajt San Francisco. Elfogta a rendőrség azt a férfit, aki a napokban ellopta Pablo Picasso egy értékes rajzát San Franciscóban. A hatóságok még szerdán vettek őrizetbe Kaliforniában egy New Jersey-i férfit, aki egyszerűen besétált a galériába, leemelte a rajzot, majd taxival távozott. A 31 éves tolvajnál megtalálták az értékes ceruzarajzot is. A rendőrséget a galéria közelében lévő étterem kamerája vezette nyomra. Mark Lugo egyedül dolgozott, vélhetően túl akart adni a képen. Az 1965-ben készült Tete de Femme című alkotásra egy New York-i árverésen tett szert a San Franciscó-i kiállítóhely, a rajz értékét 250 ezer dollárra taksálják. „Volt néhány álmatlan estém” - mondta Rowland Weinstein, a nevét viselő galéria vezetője. „Nagyon, nagyon szerencsésnek érzem magam, megkönnyebbültem, hogy a Picasso sértetlen, és épen kerül vissza” - fűzte hozzá. (MTI) A kedden kezdődő Gombaszögi Nyári Tábort elsősorban szabadegyetemként hirdetik a Diákhálózat szervezői A magyar könnyűzene élvonala, írók, kézművesek a vár AJÁNLÓ Krasznahorkaváralja. Az utóbbi évek (szerintünk) leg- ütősebb programjával csábít június 12. és 17. között a Gombaszögi Nyári Tábor, amely nem tévesztendő össze a „másik Gombaszöggel”, főleg, hogy nem is a Csema- dok-dáridó helyszínén, a híres katlanban tartják, hanem Krasznahorkaváralján, egy festői falucskában, amelynek nevében benne foglaltatik a kilátás a büszke várra, nem szükséges részletekbe bocsátkozni, talán annyi is elég, hogytavaly az előzetesen bejelentkezett táborlakók duplája érkezett a helyszínre, idén pedig a tavalyi létszámnál is többen jelentkeztek előzetesen, úgyhogy sátrat mindenképpen érdemes vinni, mert a faházakban már nincs hely. A magyar könnyűzene élvonalát ígérik a szervezők, alig hittünk a szemünknek olyan nevek láttán, mint a Quimby, a Kiscsillag, a Magashegyi Un- deground vagy a P.A.S.O. Fellép továbbá a szintén izgalmas párkányi Jóvilágvan zenekar, a King Size, az Undermind, valamint a szlovák alternatív scéna legszimpatikusabb duója, a Longital, akiket az USA-ban is sokan imádnak. Mivel a rendezvényt elsősorban szabadegyetemként hirdetik, meghívták a hazai magyar irodalom, közélet és politika vezető képviselőit is. Az öt nap alatt előad Öllös A P.A.S.O., a legjobb magyar ska-kommandó (Képarchívum^ László, Petőcz Kálmán, Duka- Zólyomi Árpád, Pusztay János, Fiala János, Hunčík Péter, Rajkó Péter, Himmler György, Vrabec Mária, Simon Attila, Borsi Kálmán Béla, Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány, valamint sikeres szlovákiai magyar nagyvállalkozók, úgymint Néveri Sándor, Pósa Lajos, Tóth Attila és Zászlós Gábor. Érdekesnek ígérkezik a Híd-MKP kerekasztal is, ahová a két párt legfőbb képviselőit várják. A táborozóknak lehetőségük nyílik faggatni Bárdos Gyula OT-elnököt (MKP) és Bugár Béla pártelnököt (Híd). Aki inkább a kezét szeretné használni, mintsem az agyát, az faraghat kopjafát Nagyfe- renc Katalin képzőművésszel, alatt korongozhat Éliás Ádámmal, festhet pólót Baranyovics Borisszái és Zselinszky Miroslav- val, drótozhat és nemezelhet, vagy versenyezhet a többiekkel gulyásfőzésben. A tábor részletes programját a következő link alatt találják: http://www.diakhalozat.sk /tabor/?page_id=1006 A rendezvény fontos szekcióját képezi a Médiasátor, melynek munkatársai írásban és képekben egyaránt megörökítik a történéseket, sőt idén a fő programokat a szervezők ígérete szerint élőben lehet majd követni az interneten. Nos, erre rendkívül kíváncsiak vagyunk, mint ahogy arra is, hány fiatal gyűlik össze végül a festői helyszínen. (juk)
