Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-30 / 151. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 30. Vélemény És háttér 7 Kína nyilvánvalóan a meggyengült uniós országokban épít ki stratégiai hídfőállásokat Felvásárolják Európát... Ha nem e napokban csú­csosodott volna ki a gö­rög adósságválság, a kí­nai kormányfő európai útja és itteni üzletkötései sem váltottak volna ki akkora visszhangot. Egyesek már azzal rio­gatnak, hogy a kínaiak felvásárolják Európát. MAL1NÁK ISTVÁN Elképesztően gazdag a kínai állam, háromezermilliárd dol­lár valutatartalékkal rendelke­zik, hatalmas pénzeket fekte­tett amerikai és más állampapí­rokba, úgyhogy amikor üzlet­ről van szó, még a legfejlettebb demokráciák is csak szőrmen­tén bírálják - ha egyáltalán bí­rálják - a kínai emberjogi hely­zetet vagy expanzív külpoliti­kát. Amit most egyesek Európa felvásárlásaként emlegetnek, azt mások úgy fogalmazzák meg: a kérdés az, hajlandó-e Kína további euróövezeti adós­ságpiaci befektetésekkel meg­menteni az eurót. Ven Csia-pao Magyarorszá­got, Nagy-Britanniát és Német­országot kereste fel. Azt mond­ta, Peking segítő kezet nyújt Magyarországnak egy olyan időszakban, amikor nagyon ne­héz helyzetben van - „bizonyos összegű” magyar kormányköt­vényt vásárol. Tényleg jelen­tősnek látszó megállapodások köttettek Budapesten, de mind­ez csak morzsa ahhoz képest, amit Londonban és Berlinben szentesítettek. Jellemző, hogy egyedül az Orbán által kötött üzleteket kíséri bírálat és sanda gyanú. A konzervatív brit kor­mányfő is lelkendezve közölte, 1,4 milliárd font értékben írtak alá üzleti megállapodásokat, s 2015-re a brit-kínai kereskede­lem értékének el kellene érnie a 100 milliárd dollárt. A Berlin­ben - itt egyenesen az első német-kínai kormánykonzul­tációt tartották meg tíz-tíz mi­niszter részvételével - kötött megállapodások összértéke el­éri a 15 milliárd dollárt. A tava­lyi 130 milliárdról 2015-re évi 200 milliárd dollárra bővítik a két ország közti kereskedelem volumenét. A brit és német cé­gek jelentős beruházásokat eszközölnek Kínában, pl. a Volkswagen hamarosan két új gyárat is épít ott. Ven Csia-pao jelezte, a spa­nyol és portugál állampapírok - és most már a magyar kor­mánykötvények - felvásárlása után további, bajbajutott euró­pai országoknak is kész hasonló módon segíteni. A Goldman Sachs elemzője szerint Kína fel­vásárolhatná az egész görög ál­lamadósságot, és még maradna egy csomó pénze más dolgokra. De nem teszi meg, mert nem kockáztatja a pénzét. Szóval felvásárolja-e Kína Európát? Nem, de tény, hogy a kérdés megosztja a közvéle­ményt, mert vannak bizonyos veszélyek. Kína a gazdasági tranzakciók révén közvetlenül befolyásolni tudja az uniós dön­tést is, ami majd markánsan megnyilvánul, ha valamilyen, Pekinget elítélő határozatot kell megszavazni, Nem igaz, amit Ven mondott, mely szerint Kí­nának az erős Európa és az erős euró az érdeke. Peking nyilván­valóan a meggyengült uniós or­szágokban épít ki stratégiai híd­főállásokat, így tudja megosz­tani az EU-t. Ezért veszélyes az, ha az eladósodott országok Kí­nára mint utolsó menedékre te­kintenek - ez talán felróható a lelkendező Orbánnak is. A baj­ba jutott EU-országoknak ma­guknak kell, némi ésszerű uniós segítséggel, kikecmeregniük a bajból. Nem szabad Messiás­ként tekinteni a hatalmas ázsiai kommunista rezsimre, mert az öngyükosság lenne.- Minél hosszabb ideje vagyunk itt a görög tengerparton, annál jobban vágyom arra, hogy valaki törlessze az adósságaimat. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET A randevú LAMPL ZSUZSANNA S Képzeljük el, hogy rajzórán a gyerekek tájké­pet festenek, de csak hideg szí­neket használ­hatnak. Szür­két, fehéret, kéket. Ilyen volt az uszoda környéke vasárnap délelőtt tíz órakor, mígnem egy égővörös és egy zuzmó­zöld folt jelent meg az uszo­dához vezető úton. A Nagy­lány és a Kislány. Ráérősen lé­pegettek az üvegajtó felé, ke­zükben lóbálták a sportszaty­rot, és társalogtak. És szeret téged a Miki? Kérdezte a Kis­lány. Mondtam már, hogy nem tudom. Az, hogy találko­zunk, még igazán nem jelent semmit, felelte a Nagylány. De mondta, hogy nem szeret? Nem mondta, de azt sem, hogy igen... Különben nekem telje­sen mindegy, engem úgysem érdekel, bizonygatta saját ma­gának a Nagylány, de aztán észbekapott, hogy mit is tár­gyal ilyen dolgokról ezzel a ta- konypóccal! Hogy te milyen kíváncsi vagy! Majd meglátod! Mondta neki fölényesen. A Kislány ugrabugrálva ért az ajtóhoz. Próbálgatta kinyitni, de a masszív üveg ellenállt vé­kony kis karjának. A Nagylány egyetlen gyenge lökésére kitá­rult az ajtó, s ekkor a Kislány óriási tisztelettel és csodálattal nézett rá. Ahogyan a nyolcéves néz a tizennyolc évesre, akiről azt hiszi, hogy már mindent tud... Leültek a négerbarna bőrpadra, és vártak. Mire várunk, kérdezte a Kis­lány, s hogy ne unatkozzon, rendezgetni kezdte Barbi ba­bás bikinijét. Ha szeret, miért nincs itt? Mit ugrálsz! Még ko­rán van. Csak tizenegyre be­széltük meg, felelte a Nagy­lány anyáskodva, de ugyanak­kor a szalmaszálba kapaszko­dó fuldokló hangján. Dühös volt, hogy amin ő annyit gon­dolkodik, azt ez a kis prücsök ilyen egyszerűen és világosan fogalmazva mondja ki. Tudod is te, hogy mi a szerelem! A Kis­lány ránézett. Persze, hogy tu­dom! A Józsika szeret engem. Karnevál előtt meg is egyez­tünk, hogy ha valamelyikünk megnyeri a nagy mackót, azt ültetjük az ágyunk tetejére, ha majd összeházasodunk! Di­csekedett csak úgy melléke­sen, továbbra is a bikini pánt- jávaljátszadozva. A Nagylány bosszankodva hallgatta, azután körülnézett. Már csak öt perc. És sehol sen­ki. Csupa idétlen fazon mász­kál erre, és bámulják őt. Hé, mit bámultok?! Már elkesere­dett, amikor hirtelen feltűnt egy fekete trikós alak. Nézd, ott jön! Ott jön! Visongott a Kislány. Jól van, látom, ne mu­togass, felelte olvadó hangon a Nagylány. Gyerejátsszunk húzz, húzz-engemet, adta ki az utasítást. A Kislány elnevette magát. Úgy csinálunk, mintha nem vennénk észre? De jó! Húzz, húzz engemet, én is húz­lak tégedet, amelyikünk elesik... De akkorra már odaért Ő. A Nagylány közömbösen mo­solygott rá. A fiú vissza. Az­után művészien leplezve nagy boldogságukat, tettetett kö­zömbösséggel sután megcsó- koltákegymást,.és elindultak az öltözők felé. A Kislány pedig arra gondolt, hogy milyen ne­héz szegény felnőtteknek. Nem kiabálhatnak, nem uj­jonghatnak, ha nagy az örö­mük. Hogy miért nem? Arra nem sikerült rájönnie. KOMMENTÁR Egy örökzöld vége? KOCUR LÁSZLÓ Kormánydöntés a legritkább esetban szolgál­hat humorforrásként, azonban a képviselői mentelmi jog korlátozásáról tegnap elfogadott kormányhatározatra akár így is tekinthetünk. A négy párt parlamenti frakcióvezetője által benyújtott javaslat a kihágásokra vonatkozó mentelmi jogot törölné el. Feltéve, ha elfogad­ná a parlament. Mert próbálkozások eddig is voltak. Miroslav Abelovský HZDS-ből függetlenedett honatyára valószínűleg már az újságot naponta olvasók is csak memó­riájukat megerőltetve emlékezhetnek, nos, ő mondta 2005-ben, hogy „15 évvel a rendszerváltás után az ország és a politikai társadalom még nincs olyan állapotban, hogy a közjogi méltóságok mentelmi jogát szűkíteni lehetne”. Robert Fico kormánya idején az ember szinte már megsaj­nálta Pavol Paška házelnököt, aki a négy év során nem győz­te hangsúlyozni, eltörölné a képviselői mentelmi jogot, el biz’ ő, de hát mit tehet, ha ehhez még saját soraiban sem talál partnereket. Mert nem talált, a széljobb-bal kormánykoalí­ció nemhogy szabálysértés, de még bűncselekmény gyanúja esetén is összezárt, és az egyik legfontosabb alkotmányos alapjog, a személyi szabadság korlátozásával gyanúsítható Ján Kvorka smeres képviselőt sem adták ki büntetőeljárásra, így az csak a 2010-es mandátumvesztés után indulhatott meg ellene az eljárás. (A 49 ellenzéki voks mellett egy, csak egy smeres képviselő volt, aki a kiadatás mellett szavazott, megérdemli, hogy ideírjuk a nevét: Renáta Zmajkovičová.) A mentelmi jogot csak alkotmányos többséggel lehet módo­sítani, és Iveta Radičová nincs olyan szerencsés helyzetben, mint magyar partnere, ezért erről nem is álmodhat. Tavaly októberben ugyan kísérletet tettek erre, de a szükséges 90 helyett csak 75 szavazat jött össze. (Az SaS által felfuttatott, majd cserbenhagyott népszavazást ne említsük a komoly próbálkozások között.) Ä kihágásokra vonatkozó mentelmi jog megnyirbálásához vagy eltörléséhez viszont egyszerű többség is elég. Némi bizakodásra adhat okot, hogy első ol­vasatban akadt 81 támogató szavazat, de innen - kormány- támogatás ide vagy oda - még hosszú az út, mire az államfő aláírása megszárad a törvényjavaslaton. Ha Iveta Radičová kormányának legalább ezt sikerülne elérnie, két évtizedes örökzöld témát venne el mindenkori utódaitól. TALLÓZÓ PER STANDARD A hatalom bebetonozása nemzetközi arculat helyett címmel közölt cikket a ma­gyar EU-elnökségről a Der Standard című liberális osztrák lap. A lap budapesti tudósítója, Kathrin Lauer szerint „csak kevés jó osztályzatot” kap a magyar EU-elnökség. Sok bíráló szerint - írta a tudósító - Magyarország elszalasztottá a lehetőséget, hogy az EU- elnökség révén nemzetközi súlyról tegyen tanúbizony­ságot, s éppen ebben az idő­szakban vitte véghez a Fi- desz-kormány a legfonto­sabb lépéseket hatalma be­betonozása érdekében. Ez utóbbira példaként említette a médiatörvény és az új al­kotmány elfogadását. Meg­látása szerint az Európai Bi­zottság csak lényegtelen pontokat bírált a médiatör­vényben, a törvény „a cen­zúra egy lehetséges eszköze maradt”, az új alkotmány pedig olyan eszközöket tar­talmaz, amelyek célja meg­kötni minden leendő kor­mány kezét. Ezzel egy idő­ben Orbán Viktor „agresszí­ven nyilatkozott” Brüsszellel kapcsolatban - fogalmazott a szerző. Szombaton ugyan­akkor a hitelek és befekteté­sek „bőségszarujával” érke­ző kínai kormányfőnek „hízelgett” Orbán Viktor, ki­jelentve, Magyarországnak másfajta szövetségekre és másfajta szövetségesekre van szüksége - vélte a lap. Sikereket is elért a magyar EU-elnökség, ezt még a szi­gorú bírálók is elismerik, például Balázs Péter volt külügyminiszter. E sikerek közé tartozik a horvát csat­lakozási tárgyalások lezárá­sa. Balázs ezt tapasztalt ma­gyar szakdiplomaták érde­mének is tartja, és úgy véli, hogy szakértői szinten álta­lában véve jól szerepelt a magyar elnökség. „Vegyes érzelmeket vált ki” a szerző szerint az európai romastra­tégia. Az Európai Parla­mentben ünnepelték a do­kumentumot, a romaszerve­zetek azonban hatástalan­nak tartják, hiányolják a szankciók kilátásba helyezé­sét. Kudarcként könyveli el a szerző a Hillary Clinton amerikai külügyminiszter részvételével tervezett keleti partnerségi csúcstalálkozó meghiúsulását. „A hivatalos indoklás szerint egyeztetési nehézség volt az oka, hogy (Clinton) lemondta részvéte­lét. Ehelyett most csütörtö­kön (riia - a szerk.) tesz fél- hivatalos látogatást Buda­pesten” - írta a Der Stan­dard. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents