Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-28 / 149. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 28. Vélemény És háttér 7 Kínát kritizálni ellenzéki pártként Közép-Európában hálás dolog, következményei nincsenek Kínai vizit Önellentmondásba akarjuk keverni a politikai elitet? Hívjuk meg hazánkba a Kínai Népköz- társaság prominens képviselőjét! TOKÁR GÉZA Ven Csia-pao kormányfő hétvégi magyarországi látogatása okkal és ok nélkül egyaránt indulatokat gerjesztett, de hozott vicces pillanatokat is: azok követeltek gerinces kiállást és az emberi jogok melletti látványos állásfoglalást, akik nyugati viszonylatban egyébként a reálpolitika hívei. Másrészt a Nyugattal szemben magyaros virtussal előszeretettel fellépő Fidesz látványosan megalázkodott a nagy keleti partner előtt. Nem mintha nem lehetett volna sejteni, milyen jelenségek kísérnek egy efféle látogatást. Két éve, Hu Csin-tao államfő pozsonyi útja a Fico- kormány ténykedésének egyik legsötétebb fejezetét hozta el: a szervezett ellentüntetők mellett megjelentek a szlovákiai rendőröket uta- sítgató rejtélyes kínai alakok is, a Hodža téren pedig kisebbfajta dulakodás alakult ki a demonstrálok és a karhatalom emberei között. A magyar kormány szintén visszás eszközökkel, de még csírájában próbálta meg elfojtani, hogy utcai összecsapásokról írjanak az újságok a látogatás kapcsán: így tölthettek el a tibeti bevándorlók állami ukázra egy szép, napos délelőttöt a bevándorlási hivatalban. Angliában, Csia- pao látogatásának következő helyszínén logisztikailag megoldhatatlan feladatot jelent a lehetséges ellentüntetőket elkülöníteni, így utcai demonstrációkra került sor. Németországban a következő hetek folyamán megismétlődhet az angol forgató- könyv. Ven Csia-pao viszont a tüntetések ellenére szépen sorban végigutazza a nyugati országokat, mosolyog és integet a tömegnek, pózol a vezető politikusok társaságában, és ami még fontosabb, az említett országoknak eu- rómilliárdokat hozó szerződéseket ír alá. A kínai pénz kevésbé transzparens módon, az IMF kölcsöneinél jóval homályosabb, viszont első pillantásra elfogadhatóbb feltételekkel ömlik majd a térségbe, és ez pont elég a másik félnek. Kínát kritizálni ellenzéki pártként Közép-Európában meglehetősen hálás dolog - következményei nincsenek, hiszen sokszor nincs is kinek megsértődnie az éles kijelentéseken, ellenben az emberi jogok védelmezőjeként lehet tetszelegni. Ezt tette pár éve a Fidesz, és hasonló álláspontot foglalt el a szlovákiai ellenzék is. Annál mulatságosabb, amikor egy ellenzéki pártból kormánypárt lesz, az elvi megfontolások helyét pedig átveszik a gyakorlati szempontok. így történhetett meg, hogy a Fidesz vezető személyiségei száznyolcvan fokot fordítottak nézeteiken szemtől szembe Csia-paóval. És a félreértések elkerülése végett ez jó dolog, hiszen Magyarország számára kézzelfogható haszonnal járt a kínai vizit. A dalai lámával pedig három évig az LMP kommunikál. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) A nyugdíjpénztárak képviselői továbbra sem értenek egyet a garanciák feloldásával Végtelen történet HORBULÁK ZSOLT Bár közel egy évig kellett várni, egy ideig úgy tűnt, megérte, a tőkefedezeti nyugdíjpillér ügyében visszaáll a kiindulási forma. Arra számítani lehetett, hogy valamilyen korrekcióra sor kerül, de arra nem, hogy az eredeti rendszer helyreállításának a kerékkötői éppen a nyugdíjalapok képviselői lesznek. Az az érvük talán érthető, hogy számos pénztártag nem átgondoltan választotta a legkockázatosabb alapot. Bár a lakosság túlnyomó többsége konzervatív beállítottságú, mintegy kétharmaduk mégis részvényalapokba utalja megtakarításait. Nyugdíjügyben valóban alapkövetelmény az óvatosság, de ezt az ellentmondást is fel lehet oldani. Mivel a leghosszabb távú megtakarításról van szó, értékének akár többéves kilengése is elfogadható. A nyugdíjrendszer átalakításakor kevés szó esett arról, hogy annak egyik oka a nevelési szándék volt, hogy a lakosság jelentős rétegei is megismerkedjenek a tőkepiacokkal és minél öntudato- sabb megtakarítókká váljanak. A belépés idején meglevő tapasztalatlanságuk idővel előnnyé válik. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a pénztárak maguk is konzervatívak voltak, még a ficói szigorítás előtt a progresszív alapok is legfeljebb csak 5-10%-nyi részvényt tartottak. A pénztárak vezetőinek másik érve, hogy a jelenlegi garanciák megszüntetése valójában a kiszámíthatóságot csökkenti, ezért jobb lenne őket meghagyni, szinte értelmezhetetlen demagógia. Pár héttel ezelőtt, amikor először hangzott el, hogy az alapkezelők tulajdonképpen elégedettek is az aktuális szabályzással, a szakírók már akkor meglepetésüknek adtak hangot. Nyüvánvaló lett, hogy a mostani rendszer tulajdonképpen megfelel az alapkezelőknek. Kényelmes, kockázatmentes, nem kell sokat gondolkodni. A pálfor- duiás abszurdnak is tűnhet, de legalább tanúi lehettünk annak, milyen elkorcsosulást okoz a túlzott állami beavatkozás. Jozef Mihál népjóléti miniszter és az alapkezelők képviselői között a múlt héten is folytatódott a vita. A nyugdíjpénztárak képviselői továbbra sem értenek egyet a garanciák feloldásával, legfeljebb egy új részvényalap létrehozásában. Elhangzott azonban egy vélemény, amely magáért beszél, mely szerint nincs arra a garancia, hogy az új kormány ne vezetné be ismét a hozambiztosítást. Talán örülni is lehetne, hogy végre kimondták az igazságot: a jövendő nyugdíjasok megélhetése továbbra is legalább annyira függ egy- egy kormány intézkedéseitől, mint a tőkepiacok teljesítményétől. Az események ilyetén alakulása után úgy tűnik, hogy a II. pillér kérdése megfeneklik. KOMMENTAR Nyelvkampány NAGYANDRÁS E Ha minden jói alakul, a szlovák parlament még ma elfogadja a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, megtörve ezzel a köztársasági elnökvétóját. Valószínűleg ez a törvény lesz a legtöbb, amit egy ideig a Híd ki tud harcolni a szlovákiai magyarok számára. Bár a fontos célok között szerepel a kisebbségi kultúrák finanszírozásának reformja, ha ez a törvény üyen nehezen ment át, kérdéses, hogyan lesznek képesek elfogadtatni a másikat. S bár az anyanyelv az egyik legmagaszto- sabb dolog, a magyarokat mégiscsak a földhözragadtabb dolog érdekli, mégpedig az, ki, mennyi pénzt kap majd, s erről ki és milyen módon dönthet. Ugyanez érvényes lehet a szlovákokra is, szinte biztosra veszem, hogy azzal is érvelnek majd, amennyivel többet kapnak a kisebbségek, annyival kevesebbet a többség. Az autonómiával való riogatásról inkább ne is beszéljünk. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk a kisebbségi nyelvhasználatnál, hiszen most még ez aktuális. Már korábban is írtam arról, hogy Szlovákiában talán nem is a törvénnyel, bizonyos tiltásokkal, esetleg a jogok hiányával van a legnagyobb gond, hanem azzal, hogy az emberek nem élnek a törvény adta lehetőségeikkel. Hiába sikerült az elmúlt húsz esztendő alatt különböző dolgokat elérni, a legnagyobb gond az emberi lustasággal és kényelemmel van. A legnagyobb hangsúlyt ebből eredően pont a törvény adta lehetőségek, a kisebbségijogok tudatos kihasználására kellene fektemi. Erre a Híd önmagában nem képes. Nincs elegendő regionális aktivista szakértője, szinte mindenkit elszívott az államigazgatásba. Ez egyébként is civil téma. A Fórum Intézet évek óta foglalkozik az üggyel, a tavalyi diákhálózatos körút és a nyelvi j ogokról szóló brosúra remek ötlet volt, ám nem csak nekik kellene ezzel foglalkozniuk. Ilyenkor mindig ez a legnehezebb, átültetni a dolgot a mindennapokba. Egyáltalán nem kell visszariadni az új kommunikációs csatornáktól sem, a korábbi somorjai, majd a hétvégén Komáromban és Dunaszerdahelyen megismételt matricás gerillakampány például remek ötlet. De a kedves szerzők lehettek volna egy kicsit figyelmesebbek, mert a három (valójában négy) szóból álló szlovák mondatban sikerült két komoly nyelvtani hibát ejteni. így az egész egy kicsit ciki. TALLÓZÓ ROMANIA LIBERA Magyar és román politikusokat bírál a Romania libera bukaresti napilap, melynek publicistája szerint az utóbbi hetekben ismét bebizonyosodott, mily törékenyek a román-magyar kapcsolatok. A román közéletet több mint húsz éve figyelő és elemző Tom Gallaghe szerint Erdély a nemzetiségek együttélésének modellje lett, de a feszültségek ismét megjelentek. A szerző példaként említi a kisebbségi diákok számára Románia földrajzának és történelmének oktatási nyelvéről folytatott bukaresti vitát, Románia tervezett területi-közigazgatási átalakítását, amihez hozzáadódnak a budapesti vezető politikusok és a jobbikos képviselők nyilatkozatai, illetve egyes román politikusok állás- foglalásai. A gyulafehérvári római katolikus teológiai intézet rektorának román fiatalok általi bántalmazását a szerző szerint a térség lakóinak többsége szerencsétlen, de elszigetelt és nem magyarellenes incidensnek tartja. Mint írja, a magyar hatóságoktól az eddigi legdurvább túlzás Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől érkezett. (A szerző nem írja le, hogy a magyar politikus mely nyilatkozatára gondol- a tudósító) A brit politológus Semjén megnyilatkozását szembeállítja a román külügyminisztérium állásfoglalásaival, amelyek szerinte sokkal visszafogottabbak voltak. Példaként említi a határon túli magyarok kedvezményes honosítása és a brüsszeli székely- földi iroda megnyitása kapcsán elhangzott reakciókat. A szerző szerint Orbán Viktor államférfiként sokat veszíthet, ha bebizonyosodik, hogy a magyar kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos „nacionalista ízű” politikájának alapját választási megfontolások képezik. A Fidesznek meg kellene értenie azt is, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) a bukaresti kormányban való állandó jelenléte csak hasznot hozott a romániai magyaroknak, és konszolidálta a romániai magyarság képviselőinek legitimitását a román politikában, ami húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A szerző elítéli Crin Antonescu a romániai területi-közigazgatási reform kapcsán tett megnyilatkozását is. A román ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke a lakosságot utcai tüntetésekre buzdította, hogy védjék meg Romániának „felelőtlen emberek általi feldarabolását”. (MTI)
