Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-25 / 147. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2011. JUNIUS 25. TÖRTÉNELEM 15 •0 A leggyorsabb: w Steinschneider JL jLf Lilly Csak a közelmúltban vált elfogadottá, hogy nők is pilóták lehetnek. Ezért is hat a meglepetés erejével, hogy a repüléstechnika bölcsőjénél már ott álltak. Hazánkfiainak nagy részét bizonyára lórúgásként érte a felismerés, hogy az első magyar hivatásos pilóta egy törékeny, 21 éves lány volt. Steinschneider Ilka 1891. január 13-án Budapesten, második gyermekként, gazdag családban született. Szülei Révkomáromból származtak, ahol nagyapjának híres bútor- és ágyneműgyára volt. Később édesapja is saját vállalatot alapított, így a Lillyként világhírűvé vált lányt nemcsak az anyagi gondok kerülték el, hanem költséges szórakozásra is futotta a pénzéből. Erre 1910-ben nyílt alkalma, amikor Budapesten nemzetközi repülőversenyt rendeztek, amelynek nézői között őt is megtalálhatjuk. A fel-felszálló, itt-ott bukdácsoló, néha a földbe csapódó gépcsodák látványa any- nyira lenyűgözte a 19 éves lányt, hogy elhatározta, felcsap pilótának. Édesapja meg is ígérte neki, hogy építtet egy gépet, ha leteszi a pilótavizsgát. Az óriási motiváció hatására Lilly azonnal beiratkozott a bécsújhelyi pilótaképzőbe. A merész magyar lányt az osztrák kollégák nagy örömmel fogadták. Ennek magyarázata, hogy a korabeli versenyek egy részénél a feladatokat utassal együtt kellett teljesíteni. A kis növésű, madár- csontú, pihekönnyű lány ideális partnernek bizonyult a magassági és távolsági rekordok felállításához egy olyan versenyen, ahol minden kilogramm számít. Lilly r asszonyai ik. A fejlettebb nyugati országokban élő társaik évszázadokon át csak dgnyi gazdaságokat vezettek, megszervezték az oktatás- és egészségügyet, nég számtalan más, férfiasnak mondott tevékenységet folytattak. legmárkásabb férfiholmikat hordta, íróként és újságíróként pedig évtizedeken át a figyelem középpontjában állt. Mindenesetre a Révai Nagy Lexikon róla szóló szócikke helyére teszi a dolgokat. De ez már másfél évtizeddel Sándor gróf halála után történt. Fiatal kora óta sokat utazott. A kalandoktól sem riadt vissza, aminek tragikus személyi következménye, viszont a magyar irodalom számára óriási haszna lett: lelketlen kufárok kiforgatták vagyonából, így kenyérkereső foglalkozás után kellett néznie. Sarolta-Sándor az irodalmat választotta. Bár már korábban is írt verseket, gyorsan fel kellett ismernie, hogy megélhetési forrásként a hírlapírás jöhet csak szóba. írásai az Országos Hírlapban, a Budapestben, később a Pesti Hírlapban jelentek meg. Érdekfeszítő stílusa, fordulatokban gazdag írásmódja miatt hamarosan közkedveltté vált. Munkáit D 'Artagnan, Vayk, Vicomte Lestoriéres néven jelentette meg, míg végül kikötött a Vay Sándornál. Karcolatait és tárcáit falták az olvasók, viszont amivel igazán nagy sikert aratott, az „emlékezései” voltak. Ezeket, a kortársak által leginkább krónikáknak nevezett írásait a magyar nemesség, történelmi családok 17-18. századi életéről készült fiktív beszámolóiban örökítette meg, amelyekben nem lehetett elválasztani a történelmi valóságot az írói fantázia szüleményétől. Ugyanilyen színes fantáziával írta meg a 19. század szellemi mozgalmainak, társasági életének jellemző mozzanatait. Friss hangja, színes előadásmódja révén kora legnépszerűbb írói közé tartozott. Legismertebb munkái, a Régi nemes urak, úrasszonyok, Régi magyar társasélet, D 'Artagnan meséi és a Pestvármegyei históriák igazi sikerkönyv. Sándor gróf 59 éves korában, 1918. május 23-án a svájci Luga- nóban szenderült jobblétre. Izgalmas személyisége, fura életvitele és nem utolsósorban kivételes irodalmi tehetsége a magyar irodalom egyik óriását, a múltidézés utolérhetetlen bajnokát, Krúdy Gyulát is megihlette, aki A tegnapok ködlovagjai című művében állított e különös asszonynak ércnél maradandóbb emlékművet. pedig nagy élvezettel vállalta a „mitfahrer” szerepét, miközben elsajátította a gép kezelésének csínját-bínját. Nem akárki volt a társa: Josef Sablating, a kor híres pilótája, aki épp Lillyvel közösen állította fel kora távolsági világrekordját 168 kilométeres távval, ugyancsak ő volt az első éjszaka is felszálló pilóta. A pilótatanfolyamot Kari Illner- nél végezte el, a záróvizsgát 1912. augusztus 15-én tette le. A nevére szóló - osztrák - pilótaigazolvány a 4. sorszámot viseli. A 21 éves lány ezzel beírta magát a repülés történetébe, amit az is bizonyít, hogy „jogosítványa” ma a budapesti közlekedési múzeum féltett kincse, halála után pedig Bécsújhelyen az egykori kifutópálya közelében utcát neveztek el róla. Az újdonsült pilótalány már helyben igazolta, hogy méltó a bizalomra: a vizsgabizottság elnökét, Uzelac ezredest, az osztrák-magyar katonai léghajózási osztály parancsnokát sétarepülésre vitte, amely közben 1800 méteres magassági rekordot állított fel. A jeles esemény emlékére Lilly drágakövekkel kirakott, repülőgépet ábrázoló nyakéket készíttetett, amelynek oldalára bevésték az emlékezetes dátumot. A korabeli sajtó előszeretettel írt róla, igazi sztárt csinált belőle. Csak úgy özönlöttek a repülőbemutatókra szóló meghívói. Hazájában 1912. augusztus 20-án mutatkozott be, amikor Pesten, a rákosi repülőtéren a Magyar Aviatikái Szövetség nagyszabású repülőversenyt szervezett. Sajnos csak a földön láthatta őt az éljenző tömeg: Etrich Taube gépe, amellyel a pilótavizsgát letette, Bécsújhelyről nem érkezett meg a versenyre. Így aztán első nyilvános bemutatkozására október 6-án került sor Nagyváradon, ahol leszállása után a több ezer fős tömeg elragadtatva éljenezte, vállukon vitték a hangárokig. A következő év legnagyobb szenzációja a Bécs melletti Aspernben megrendezett II. Nemzetközi Repülőhét volt, amelyen - a világon elsőként - két női pilóta is felszállt: az osztrák színekben induló Steinschneider Lilly mellett Madame Paliers Franciaországot képviselte. A fővárosi közönség végül is egy évvel a tervezett időpont után, az 1913. évi Szent István napi ünnepségeken gyönyörködhetett a teljesítményében. A tömeg lélegzetvisszafojtva figyelte, amikor gépe leszállás közben egy homokbuckának ütközött és teljesen széttört, viszont annál nagyobb ünneplésben részesítette, látván, hogy saját lábán hagyta el a roncsot. Az igazi öröm csak ezután következett: a verseny hivatalos kiértékelése szerint a magyar pilótalány megnyerte a gyorsasági versenyt, a repüléssel töltött összidejével és az egy repülés alatti levegőben töltött idővel pedig egyaránt második helyet ért el. B A legelső olimpikon: Csák Ibolya 0 Nem kis fejtörést okozott a szervezőknek, hogy engedjék-e Kádár Lajosnét részt venni az olimpiai válogatóversenyen, hiszen senki sem ismerte a nevét. Aztán úgy döntöttek: ha annyira akarja, hát ugorjon egyet, aztán szépen hazaküldik. Igazi meglepetésként hatott, amikor a fiatalasz- szony megjelent a léc alatt: Csák Ibolya volt, aki egy évvel korábban amiatt hagyta abba a sportolást, mert bekötötték a fejét. Az egykori magyar bajnok jött, látott és győzött, ezzel megszerezte helyét a berlini olimpiára készülő magyar csapatban. Hatévnyi sikeres sportpályafutás után, 1935-ben szögre akasztotta a csukát, ettől kezdve nagy ívben elkerülte a sportpályát. Lemondtak róla: egy veterán, aki abbahagyta a magasugrást, foglalkozzon már a gyerekneveléssel. Csak egy apróságról feledkezett meg mindenki: az obsitos versenyző mindössze 21 éves volt a berlini olimpia idején. Még szép, hogy nem fért a bőrébe: van, aki ebben a korban jut csak fel a csúcsra, így Csák Ibolya is felfelhúzta azt a bizonyos cipőt, és titokban, hűvösvölgyi házuk kertjében, csak úgy kikapcsolódásként ugrálgatott. Napjainkban a világhálón is megcsodálhatóak a róla készült fényképek, amelyek arról tanúskodnak, hogy sajátos technikát használt: fékező kitámasztással biztosította a lendületet, az ugrás síkjára merőlegesen, ollózva jutott át a lécen. Rejtély, hogy miért nem terjedt el az általa feltalált módszer, holott igazolta hatékonyságát. Magasugrói karrierje rakétasebességgel ível felfelé: 1935-ben 153 centiméteres ugrásával már a világ- ranglista 5. helyén tanyázott. Ezért is érthető a sportszerető közönség megrökönyödése, amikor férjhez ment, majd eltűnt a szemük elől. Annál nagyobb volt az öröm, mikor kiderült, hogy mégsem adta fel. Az 1936-os olimpiai játékokon megszerezte a magyar sport első női aranyérmét. A csodaugrót senki sem tudta megszorítani, néhány napig mégis maga is úgy tudta, hogy elvesztette veretlenségét. Az 1938-as bécsi Európa-bajnok- ságon a második helyre szorult, a német Dora Ratjen mögött. Csakhogy kitudódott a titok, hogy Dórát valójában Hermannként anyakönyvezték, vagyis férfi, amiből világraszóló botrány lett. így aztán néhány héttel a verseny után a postástól vehette át Európa-baj- noki aranyérmét. Ezzel nemcsak veretlenségét őrizte meg, hanem a versenyen elért 164 centiméteres ugrását - amely csupán egy centiméterrel maradt el a világcsúcstól — hivatalosan Európa-csúcsként ismerték el. Ezt a magasságot huszonnégy éven át senki sem tudta hazájában túlszárnyalni. "0 / A legnagyobb I sportoló: JL JL 0 Keleti Ágnes Ha olimpiai bajnokaink bőröndbe pakolnák érmeiket, a legnehezebb egy gyenge nőé lenne: azé a tornászlányé, aki három játékokon öt arany-, négy ezüst- és két bronzérmet szerzett. Keleti Ágnes még egy csúcsot tart: a magyar sportolók közül rajta kívül senkinek sem sikerült egyetlen olimpián négy aranyat szereznie. Ez is bizonyítja rendkívüli képességeit. Egyéniben negyvenhatszoros, csapatban hétszeres magyar bajnok. Olimpiai pályafutását pechesen kezdte: az 1948-as londoni játékokon az utolsó edzésen olyan súlyos bokasérülést szenvedett, hogy nem léphetett szőnyegre. Csapattagként így is ezüstérmes lett, tekintve, hogy társai a második helyen végeztek. Még belegondolni is hátborzongató, milyen éremkollekciója lehetne, ha nem jár szerencsétlenül. Négy év múltán megmutatta oroszlánkörmeit: Helsinkiben talajon arany-, klasszikus csapatban ezüst-, felemáskorláton és a kéziszercsapattal bronzérmet szerzett. Sokan arra számítottak, hogy e nagyszerű eredmény után visszavonul, Keleti Ágnest azonban más iából faragták: érezte, az ő ideje még csak most jön el. A magyar női tornászválogatott és Keleti Ágnes is alaposan kitett magáért a következő, 1956-os melbourni játékokon: kéziszerben elhozták a csapataranyat, emellett Keleti felemáskorlátom, gerendán és talajgyakorlatban is olimpiai bajnok lett. A kilenc magyar aranyból a tornászlányok ötöt szereztek. I A legismertebb-0- J 0 angol kalandregény-írónő: Orczy Emma Orczy Bódog báró és Wass Emma grófnő egyeden gyermekeként 1865. szeptember 23-án Tarnaör- sön látta meg a napvilágot. Emma gyermekkorától hozzászokhatott a művészet könnyed világához, tekintve, hogy édesapja a Nemzeti Színház főintendánsa, zeneszerző volt, aki jó barátságot ápolt Liszt Ferenccel, Richard Wagnerrel és Charles Francois Gounod-val. Tizenkét éves volt, amikor szüleivel Brüsszelbe költözött, három évvel később Londonban állapodtak meg. Emma akkor még csak megmukkanni sem tudott angolul, ezért igazán gigantikus teljesítmény a részéről, hogy végül is angol írónő vált belőle. Iskolái nagy részét Brüsszelben és Párizsban végezte, a Heatherley School of Arton festészetet tanult. Tehetségére hamar felfigyeltek, az Academy of Ártson kiállítása is nyílt. Ez az intézmény viszont magánéleti szempontból vált döntővé számára: megismerkedett a fiatal illusztrátor-grafikus Montague Barstrowval, akinek 1894-ben a felesége lett. A művészházaspár elképesztő anyagi nehézségek között tengette az életét, amiből Emma egyeden kiutat látott: írni kezdett. Elsőként magyar népmesék átdolgozását jelentette meg Old Hungarian Fairy Tales címmel 1898-ban, egy évvel később a Ferenc József gyertyatartóival (The Emperor's Candelsticks) arat mérsékelt sikert. Hamarosan rá kellett jönnie, hogy a detektívtörténetek- ben rejlik a siker títka, ezért 1900- tól 9 éven át a Royal Magazinéban jelentette meg Az öregember a sarokban (The Old Man int he Corner) című folytatásos regényét. Ekkor már nyomon van: rájön, hogy a kalandtörténeteket falják az olvasók. A Vörös Pipernel ötlete 1903-ban pattant ki az agyából. Műve a „fantasy” műfajának igazi iskolapéldája: történelmi környezetbe, a francia forradalom válságos szakaszába, a jakobinus terror idejére helyezte a cselekményt. A konfliktus kifejezetten hatásvadász: egyik oldalon állnak a terror lelkeden megvalósítói, a másikon az ártadan nemesek, akikre pusztán származásuk miatt a guilottine vár. Ebben a szörnyű történelmi helyzetben jelenik meg a makuládan angol lord, Zorro európai mása, aki megmenti, külföldre csempészi az ártatlanul üldözötteket. Minden együtt van a világsikerhez. A könyv a házaspár illusztrációival meg is jelent, és a szerző legnagyobb csalódására sem figyeltek fel rá. Ekkor férjének mentő ötlete támad: átdolgozzák színpadra, hátha drámaként megállja a helyét. Az 1905-ös londoni bemutató elképesztő sikert aratott: négy éven át megszakítás nélkül naponta játszották, több mint kétezer előadást ért meg, eközben 14 nyelvre - közöttük még japánra is - lefordították, hamarosan az ekkor is már fogalomnak számító Broadway-en is tolongtak a né- ' zők a jegyekért. Persze, a színházi siker hatására a regényváltozatot is szétkapkodták, nem győzték az utánnyomásokat piacra dobni. Az eredeti mű sikerét pontosan mutatja, hogy többször is - 1917-ben, 1929-ben és 1934-ben - megfilmesítették. Hatására, utóéletére jellemző, hogy a múlt század hatvanas éveiben harmincrészes televíziós sorozatot készítettek választott hazájában a műveiből. Irodalmi értékétől fuggedenül bizton állítható, hozzá hasonló nagy hatást a magyarok közül senki nem gyakorolt az angol nyelvű kalandregény-irodalomra. A történelmi tények ismeretében nyugodtan állítható, hogy Batman, Superman és Spiderman, valamint a hozzájuk hasonló szuperhősök valójában a magyar baronessz, Orczy Emma köpenyegéből bújtak elő. Ozogány Ernő
