Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-24 / 146. szám, péntek
8 Vélemény LOVESZAROK Munkapiac: nyugdíjasok kizárva? Egy év elteltével a kormány jóváhagyta a munkatörvénykönyv módosítását. Az SaS műhelyéből kikerült tervezet - ha a parlament is rábólint - több változást is hoz. A legújabban nyilvánosságra hozott módosító javaslat, melyet a parlamenti vita során Ľudovít Kaník terjeszt be, a nyugdíjasok bizonyos csoportjának munkapiacról való kizárását vette célba. A 65 éven felüliek elbocsátásának lehetséges törvénybe iktatása egyértelműen a nyugdíjasok életszínvonalának jelentős mértékű csökkenését eredményezi. Az alacsony nyugdíjak eddig is további munkavállalásra kényszerítették a nyugdíjasokat. Ha figyelembe vesszük, hogy a 2. nyugdíjpülérben a kockázatos alapokból történő kötelező átlépés korhatára a garantált alapba az eddigi 47-ről várhatóan 50-59 évre emelkedik, nyilvánvalóvá válik, hogy a nyugdíjkorhatár is kitolódik. Ezt követően pedig - az elfogadásra kerülő törvénymódosítás értelmében - a munkaadók nyugdíjba küldhetik a dolgozót. Ez önmagában véve még nem lenne baj, ha az öregségi nyugdíj tisztességes megélhetést biztosítana a nyugdíjasoknak. De ez sajnos nem így van! A kizárólag nyugdíjból élő emberek életkörülményei folyamatosan romlanak, a létfenntartáshoz szükséges anyagi források nem elégségesek, a kiadások egyre nőnek (pl. a lakossági gáz ára csaknem 7 százalékkal lesz magasabb). A nyugdíjak éves valorizációja nem követi az éves infláció mértékét, a szociális minisztérium az „öregségi” infláció szerinti valorizáció bevezetését javasolja. A szociális miniszter, Jozef Mihál az eddig megítélt nyugdíjak kiegyenlítését is tervezi - a magas nyugdíjakat csökkentené, az alacsonyakat megemelné. Ezzel a több évig „rádolgozó” nyugdíjasokat hátrányos helyzetbe, míg a nyugdíjkorhatár elérése után azonnal nyugdíjba vonulókat előnyösebb helyzetbe hozza. A korkedvezményes nyugdíjasok kizárása a munkavállalásból szintén nem segítette elő életminőségük javítását, sőt kiesett bevételeik miatt életszínvonaluk is csökkent. Természetesen nincsenek könnyű helyzetben a fiatalok sem, hiszen a pályakezdők csaknem 30 százaléka nem tud elhelyezkedni. Ennek ellenére azonban a munkaerő elbocsátásának törvényes lehetőségét a jogszabályban nem az életkorhoz kellene kötni - ami mellesleg diszkriminatív -, hanem a teljesítmény hatékonyságától kell függővé termi. A foglakoztatás növelését és a munkanélküliség mértékének csökkentését pedig nem a nyugdíjasok munkapiacról történő fokozatos kizárásával kell orvosolni. Németh Gabriella, az MKP szociális és egészségügyi al- elnöke (TASR/AP-felvétel) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 24. www.ujszo.com (SITA/ AP-felvétel) SZEMSZÖG Vitára fel! Egyetlen magyar napilapunk a közelmúltban közölt egy nagyon érdekes fejtegetést Csáky Pál tollából „Mi, magyarok és szlovákok” címmel (Szalon, június 4.). A szerző, lévén huszonöt éve kisebbségi politikus, olyan témákat tárt elénk, amelyek mellett nem lenne szabad szó nélkül elmenni. A cikkben a szlovák-magyar történelmi-tudati háttérről értekezik, felvetve számunkra rendkívül fontos kérdéseket is. Komolyabban kellene foglalkozni a cikkben vázolt problémákkal, a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy egy társadalmi vitát „provokálunk”, melyben megválaszolásra kerülnének mindazok a súlyos kérdések, amelyeket acikkfelvet. Gondolok itt elsősorban az ilyen kérdésekre: melyek a kölcsönös megértés legfőbb akadályai, mikorra fogja tudni a szlovákság feldolgozni azt a tényt, hogy félmillió magyarral kell (jól) együttélnie, sikerül-e belátható időn belül a szlovákság nemzetté válása, ha igen, akkor majd milyen magyar lélekszám- mal számolhatunk, ha nem sikerül és csak látensen hat vagy fokozódik a magyarellenesség, maradunk-e annyian, hogy egyszer összeszedhetjük magunkat, hogyan tudjuk a szlovákság nemzetté válását egészségesen gyorsítani, mert ez most már létérdekünk is lehet, meddig tartható ez az egy helyben való totyogás, hogyan tudjuk cáfolni a be vett „Fuss a magyar elől még akkor is, ha kezét nyújtaná!” mináci téveszmét a huszadik század hatvanas éveiből és orvoslást találni az eddigi következményekre, melyek azok a politikai és gazdasági szlovák körök, akiket meg lehetne szólítani az ügyben az egész ország többségi nemzetének a felháborodása nélkül, a meglévő ma- gyarellenességet elég-e militán- sabb meg toleránsabb kategóriákba sorolni - tán akadhatna egy szimpatizáns csoport is, amelyet nyilvánosan is meg kellene keresni, kell-e nekünka nemzeti ön- rendelkezés (értsd halkan: „autonómia”) és ha igen, milyen formáit látjuk átjárhatónak és mikor, milyen demográfiai mutatók várhatók az elkövetkező harminc-ötven évben a felföldi magyarság körében, lesz-e kinek önrendelkezést nyújtani egyszer az ilyen demográfiai fejlődés és asszimiláció különböző formái mellett, megéri-e perspektivikusan foglalkozni a „pártos hon- fivérrel”, van e szükségünk önrendelkezési szervekre - ha igen, milyenekre, hogyan kell ehhez felépíteni, igazítani kisebbségi gazdasági köreinket. A kérdé- seknekpedigkorántsincsvége. Nem hiszem el, hogy ne akadna ebben az országban olyan elkötelezett és művelt kisebbségi (magyar) értelmiség, amelyre egy ilyen vita nyilvános lefolytatását ne lehetne rábízni. Függetlenül a vitaindítás pillanatától és szerzőitől vagy kiváltóitól, politikai hovatartozástól és világnézettől. Csak így tudnánk egy szebb, reményteljes jövőképet adni kisebbségi társadalmunknak. A határtalan elektronikus kommunikáció is segíthetne abban, hogy mindez a nyilvánosság előtt zajlana, titkolózás és bunda nélkül, betartva az értelmiségi társalgás minden írott és íratlan szabályát. Haezbeindulnaés a vitát nem siklatjuk ki menet közben, akkor okkal reménykedhetnénk, hogy egy-két éven belül megszületnének azok a válaszok és ajánlások, amelyekkel az adott kérdésköröketkezelhetnék. Volt már sok ilyen irányú civil kezdeményezés - valami miatt mindig vakvágányra kerültek. Itt azonban segíthetne az „elektronikus nyilvánosság”, a józan ész, a megfontolt gondolat és a megoldáskeresés akarása. Nem szabad kizárni egyetlen magyar napilapunkat vagy más, ehhez a témához köthető sajtótermékünket sem, majd meglátjuk, adnak- e teret a kezdeményezésnek, hogy a toleránsabb szlovák sajtóról ne is beszéljek... Olyan országban, ahol a ki- sebb-nagyobb „homo slotaicus” típusú embereknek nagy befolyásuk van a politikára, ezáltal a gazdaság menetére is, a megoldásokat csakis széles körű egyeztetésekés viták tudjákmegterem- teni és utána konzekvensen végigvinni- néha talán még áldozatok árán is -, feltéve, hogy lesz mégvalakiaFelföldön, akiezeket akkorvállalja. Agárdy Gábor KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ Hargita és Kovászna marad A román pártok még ragaszkodnak az óriásmegyék kialakításához, de külön megoldást találhatnak Székelyföld számára. Bár a Demokrata Liberális Párt változatlanul ragaszkodik az „óriásmegyék” gondolatához, e pillatanban már hajlandó lenne elfogadni egy külön megoldást Székelyföld számára, eszerint a két székely megye, Hargita és Kovászna továbbra is megőrizné státusát - mondta Markó Béla kedd este az Erdélyi Magyar Televíziónak (ETV). Az RMDSZ volt elnöke - közölte: a kormánykoalíciót alkotó pártok keddi találkozóján elhangzott javaslatot a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) marosvásárhelyi ülésén vitatják meg, ezt megelőzően az RMDSZ parlamenti frakciói is egyeztetnek az ügyben. Markó Béla érdekesnek nevezte a javaslatot, de jelezte: további pontosításokra van szükség a kérdésben. „Ennek a megoldásnak amennyi előnye, legalább annyi hátránya lenne, ugyanis nem ad választ Maros megye, illetve a parti- umi megyék helyzetére. De abban a pillanatban, hogy elhangzott egy javaslat, nyilvánvaló, hogy azt elemeznünk kell” - mondta. Mint ismeretes, a kormány fő erejét képező Demokrata Liberális Párt, valamint a függetleneket tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) támogatja a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régió megyékké való átalakítását. Az RMDSZ, akárcsak a nem magyar nemzeti kisebbségek parlamenti frakciója azonban nem ért egyet ezzel a tervvel. Élesen szembehelyezkedik a Basescu által szorgalmazott területi felosztási elképzeléssel az ellenzéki szociáldemokrata és liberális párt is. Az RMDSZ azért ellenzi az nyolc óriásmegye kialakítását, mert a magyarok által többségben lakott vidékek jelentős román többségű közigazgatási egységhez tartoznának. A romániai magyarság csaknem felét tömörítő Hargita, Kovászna és Maros megyét Brassó, Szeben és Fehér megyékhez csatolnák, így az új köz- igazgatási egységen belül a magyarok számaránya a 30 százalékot sem érné el. A szintén jelentős magyar lakosságú Szatmár, Bihar és Szilágy megye Kolozs, Mára- maros és Beszterce-Naszód megyével alkotna új közigazgatási egységet, amelyben a magyar lakosság számaránya a 20 százalékot sem érné el. (Erdély.ma)
