Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-18 / 141. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ 2011. JUNIUS 18. ÉRDEKESSÉG 15 31572 BUCHENWALD WIKTOR KAKPl b * • EÜÜ m ■ I k 1 1 'W&É i HP j ◄ John Demjanjuk, akit nemrég egy müncheni bíróság ötévi börtönre ítélt. Az ukrán származású férfi 1943 márciusa és szeptem­bere között a sobibóri (Len­gyelország) náci haláltábor őreként legkevesebb 27 900 zsidó fogoly megölésé­ben segédkezett. Alexandra nagyapja, Hanns Elard Ludin (balra), Hermann Goeringgel (jobbra) és Adolf Hitlerrel Nürnbergben. Ludin Hitler szlovákiai követeként 70 ezer zsidó deportálásában volt érintett. Miután Ludint 1947-ben felakasztották, özvegye abban a hitben nevelte gyermeke­it, hogy apjuk „jó náci" volt. ► Alexandra Senfft könyvével (SITA/AP- és TASR/AP-felvételek) A nácik unokái szembesülnek a múlttal Rainer Höss tizenkét évesen tudta meg, hogy a nagyapja a történe­lem egyik legkegyetlenebb tömeggyilkosa volt: az iskola kertésze, egy auschwitzi túlélő kékre-zöldre verte, amikor meghallotta, hogy az egykori auschwitzi lágerparancsnok unokája. A németek évtizede­ken át szembesültek a náci korszakkal, milliárdokat fizettek kárpótlásra, részlete­sen tanították a Harmadik Biroda­lom történelmét az iskolákban, és emlékműveket emeltek az áldoza­toknak. Máig nagy figyelmet szen­telnek a németek a holokausztnak, ezt bizonyítja a 91 esztendős John Demjanjuk elítélése is. Saját családjuknak a náci kegyet­lenkedésekben való esedeges érin­tettségét azonban sokáig kerülték. Most, több mint 65 évvel a hit- lerizmus után egyre többen pró­bálnak meg utánajárni a családi titkoknak. Egyesek Hösshöz hasonlóan ma­gányosan kutatnak. Mások a Né- metország-szerte kutatási és lelki segítséget nyújtó foglalkozásokon keresnek segítséget. „Kívülről úgy tűnik, hogy a harmadik nemzedék tanulhat, jólétben, békében és sta­bilitásban él - magyarázza Sabine Bode, aki könyvet írt arról, hogyan nehezedik a holokauszt a mostani német családokra. - Ugyanakkor ki nem mondott titkok, némán vi­selt teher, szeretethiány és gyakori szorongás uralkodik a családjuk­ban.” Másokhoz hasonlóan Höss is a családja ellenállásába ütközött: jobbnak látták nem piszkálni a múltat. Magányosan folytatta hát a kutatást a levéltárakban és az interneten a nagyapjáról. Rudolf Höss 1940 májusától 1943 novem­beréig volt az auschwitzi haláltábor parancsnoka. 1944-ben tért vissza egy rövid időre, hogy felügyelje mintegy 400 ezer magyar zsidó elpusztítását a gázkamrákban ke­vesebb, mint két hónap alatt. A háború után egy észak-németor­szági tanyán bujkált, elfogták, és 1947-ben felakasztották. Rainer Höss szerint valahányszor megtudott valamit a nagyapja bűneiről, minden egyes részlet mintha darabokra szaggatta volna. Kétszer kísérelt meg öngyilkossá­got, három szívrohama volt. Ma már nem érzi magát bűnösnek, de minden pillanatban nyomja a múlt terhe. Családtagjaival, akik árulónak tartják, nincs kapcsolata. „Az első generáció szégyellte és megpróbálta eltitkolni az általa elkövetett bűnöket. A második nemzedéknek gyakran jelentett gondot, hogy személyesen nézzen szembe a náci szülőkkel. így az unokák dolga most, hogy levegyék az átkot a családokról” — érvel Sabine Bode. Ursula Boger egyetemista korában a holokausztról olvasva tudta meg, hogy a nagyapja, Wilhelm Boger Auschwitz legrettegettebb kínzójá­nak az unokája. A 41 éves nő éve­kig járt terápiás kezelésre, amíg fel tudta dolgozni, hogy a nagyapja szörnyeteg volt. Bettina Goring, Hermann Goring nád vezetőnek az unokahúga egy izraeli dokumentumfilmben fel­tárta, hogy 30 éves korában úgy döntött: sterilizáltatja magát, mert „attól tartottam, hogy még egy ilyen szörnyeteget hozok a világ­ra”. Aleksandra Senfft, Hanns Elard Ludinnak, a közel 70 ezer zsidó deportálásában érintett szlovákiai követnek az unokája Schweigen tut weh (A hallgatás fáj) című könyvében leírja, hogy milyen nyomasztó terhet jelentett a ha­zugság a családja, különösen az apja kivégzésekor még csak 14 éves édesanyja számára. Az özvegyen marad nagyanyja abban a hitben nevelte gyermekeit, hogy apjuk „jó náci” volt. „Ha én is elhallgatom nagyapám bűneit, a tudtomon kívül én is cinkos lettem volna” - -hangsú­lyozta Senfft. (MTI) URALKODOHAZAK Margit dán királynő és férje, Henrik. A herceg nagyon sokol­dalú, jó borszakértő, olykor írogat is, és nagy állatvédő, aki már többször hallatta hangját az állatkínzá­sok ellen. Emellett pe­dig a Dán Tacskóklub elnöki tisztét i: (SITA/AP-1 Henrik herceg az Év Európai Embere JÉ Év Európai /t ___ Embere címmel Ll r W ismerték el a / % t földrész kultu­JL m í U rális örökségéért végzett nautikájáért Margit dán királynő férjét, Henrik herceget. A francia származású herceg az Europa Nostra nevű szervezetet segítő tevékenységéért vehette át a díjat a koppenhágai kikötőben álló királyi jachton. A dániai Európa Mozgalom elismerését korábban Angela Merkel német kancellár, Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, Anders Fogh Rasmussen korábbi dán miniszterelnök, jelenlegi NATO-főtitkár is megkapta. A szervezet méltatta a 76 éves Henrik herceget, mert úgy vált dánná, hogy közben nem feled­kezett meg francia gyökereiről, és európaiságát is megőrizte. Úgy vált dánná, hogy közben nem feledkezett meg francia gyökereiről és euró­paiságát is megőrizte. Margit vőlegényeként 1967-ben érkezett Dániába, ahob feleségül vette a skandináv ország trónjá­nak örökösét. Henrik herceg európai látásmód­jával gazdagította Dániát a kultú­ra, a gasztronómia és a hagyomá­nyok terén - emelte ki Eik Boel, a szervezet elnöke. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents