Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-01 / 126. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 1. Vélemény És háttér 5 A pártok a permanens előkampány állapotában maradnak, számolva a kabinet esetleges bukásával A „még mindig jobb” stratégiája Átmenetileg levegőhöz jutott az elmúlt hónapok során folyamatos létbi­zonytalanságban lévő Radičová-kormány, mi­után sikeresen vett két, potenciálisan sorsdöntő akadályt. RAVASZ ÁBEL Két hete a koalíciós pártok képviselői fegyelmezetten, együtt szavazva megakadá­lyozták Dobroslav Tmka újra­választását a főügyész posztjá­ra, a múlt héten pedig komp­romisszum született a kisebb­ségi nyelvhasználatot szabá­lyozó törvénnyel kapcsolatban. Trnka újrázásának megaka­dályozását persze erős túlzás lenne nagy sikernek nevezni, különösen úgy, hogy a koalíció meg sem próbálkozott egy saját jelölt indításával. Azonban míg a pártok közötti bizalmatlan­ság és az együttműködés ne­hézsége ismét megerősítést nyert, egyben az is kiderült: változatlanul igaz, hogy a par­lamenti többséget alkotó pár­tok és érdekcsoportok egyike sem érzi úgy, hogy jól járna a jelenlegi kormány bukásával. A szűk parlamenti többség tehát kitart, a koalíciós képviselők Smer általi megvásárlásának réme pedig egyelőre fikciónak bizonyult. Míg a változatlanul lezárat­lan Trnka-ügy közvetlenül dönthet Iveta Radičová minisz­terelnök sorsáról, a kisebbségi nyelvtörvény el nem fogadása a Híd potenciális kilépésével fenyegette a kormányt. A tör­vény körüli vita politikai térké­pe a szokott módon alakult: a Híd politikusai a magyar párt pozíciójából kényszerültek al­kudozni a nemzetvédő retori­kát alkalmazó KDH-val és Igor Matovičcsal szemben, miköz­ben a kormányban túlerőt kép­viselő SDKÚ változatlanul kép­telen betölteni a közvetítő sze­repét. A kedvezőtlen előjelek ellenére végül megszületett a megegyezés, mely kibővíti a ki­sebbségek nyelvhasználati jo­gait, kiegyenlíti a nyelvtör­vényben benne maradt szank­ciók által okozott aszimmetri­át, és alátámasztja a Híd ko­operációra építő alapvető poli­tikai stratégiáját. A Radičová-kormány műkö­désének belső legitimációját változatlanul az a vélekedés adja, hogy bár a koalíciós együttműködés nehézkes, az alkufolyamatok pedig költsé­gesek, „még mindig jobb”, mint ha Robert Ficónak kellene visszapasszolni a hatalmat. Ebben a tekintetben a Híd párt helyzete a kormányéval ana­lóg. Bár az MKP kritikái az el­fogadott jogszabállyal kapcso­latban jogosak - többek között a nyelvhasználati határ, a hiva­talnokok mérlegelési lehetősé­ge vagy a helységnevek haszná­lata kapcsán a párt nehéz helyzetbe kerül azzal az érvvel szemben, hogy az elért ered­mények „még mindig jobbak”, mint amit egy konfrontativ stratégia valaha fel tudna mu­tatni. A kormány tehát egyelőre talpon maradt, bár a koalíció széthúzása és a szűk többség miatt a miniszterelnök soha nem lehet majd bizonyos a kormánypárti többség jövőjét illetően. Ez egyben azt is jelen­ti, hogy a pártok a permanens előkampány állapotában, ké­szültségben maradnak, szá­molva a kabinet esetleges bu­kásával és az előrehozott vá­lasztásokkal. Egy ilyen állapot­ban az alkuk keményebbek, az elérendő célok közvetleneb­bek, ami a kormányzati munka hatékonyságának az elmúlt he­tekben már megtapasztalt emelkedését hozhatja magával - hacsak a feszülő húr egy pon­ton el nem pattan. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője A 22 évvel ezelőtti kínai véres fellépés több száz vagy akár több ezer halálos áldozatot követelt Kártérítést fizetnének a Tienanmen téri áldozatok családjának? AAT1-HÁTTÉR A kínai hatóságok jelét adták annak, hogy kártérítést fizet­nének azok hozzátartozóinak, akik az 1989-es Tienanmen téri diáklázadás leverése közben vesztették életüket - derült ki abból a levélből, amelyet 127 áldozat anyjának aláírásával tettek közzé kedden. A nyílt levélből megtudni, hogy az egyik - meg nem neve­zett - anyát február folyamán két ízben is felkeresték a köz- biztonsági illetékesek, s bár a történtekre vonatkozó vissza­menőleges törvényességi eljá­rásról, nyomozásról nem ejtet­tek szót, felvetették az anyagi kártérítés lehetőségét. A Ti­enanmen Anyák elnevezésű csoport állítása szerint 203 ember halálát dokumentálták, de sok áldozatot nem azonosí­tottak. Az áldozatok hozzátar­tozóinak szerveződése a szom­bati 22. évforduló előtt nyilvá­nosságra hozott levelében kije­lenti: „azoknak a lelkét, akiket június negyedikén megöltek, nem szabad bemocskolni, csa­ládjukat nem szabad megszé­gyeníteni - ez az alap. E két dolgon kívül mindenről lehet tárgyalni” - áll a dokumen­tumban. A kínai külügyi szóvivő a kártérítésre vonatkozó kérdés­re válaszolva kedden kijelen­tette: ezzel kapcsolatban nincs olyan információk birtokában, amelyeket az újságírókkal megoszthatna. Kínában a hivatalos nyilvá­nosság nem foglalkozik az „1989-es eseményekkel”, s a mai huszonévesek, de még a harmincasok is túlnyomó részt keveset tudnak, ha egyáltalán tudnak valamit a Pekingben le­zajlott megmozdulásokról és végül kíméletlen elfojtásukról. Li Peng akkori miniszterel­nök tavaly megjelent emlékira­taiban azt állítja, hogy kész volt az életét áldozni azért, hogy ne váljanak teljességgel kezelhe­tetlenné az események, ame­lyeket a kulturális forradalom időszakának felfordulásához hasonlít. Naplójegyzeteiből ki­derül: a legfelsőbb vezetés is megosztott volt abban, hogyan kezeljék a diáklázadást. A dön­tést a hadsereg bevetéséről és a statáriumról végül Kína akkori legbefolyásosabb vezetője, Teng Hsziao-ping hozta meg. Az 1989-es több hétig tartó diáklázadások és leverésük le­véltári dokumentumait a kínai kormány harminc évre zárolta - tájékoztatott róla az állami levéltárban szintén kedden Jang Tung-csüan igazgató. Hozzátette, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a titkosítások feloldását még ké­sőbbre halaszthatják. KOMMENTAR Két férfi, egy este SZOMBATHY PÁL Az egyikük Kassai Viktor, a londoni férfi, a Wembley-előadás észrevétlen kulcsszereplő­je, aki 35 évesen a valaha volt legfiatalabb játékvezetőként dirigálhatta a BL-döntőjét, ahol a Barcelona ringlispílje, a katalán lapo­san a legközelebbihez-találmánya tökélete­sen elhódította a nagyjából mindent látott és megélt Manchester United csapatát. A másik férfi is Viktor, Mr. Orbán, Prime Minister of Hun­gary, ott áll a díszpáholyban, szinte égeti a tűz közelsége, csak kettőre Piatini UEFA-elnöktől, lejattolhat a finálé összes harcosával. Gyakorlott BL-résztvevő, sportos mi­niszterelnökként bérlete van a nagy nemzetközi döntőkre, odanyilatkozik a fontos meccsek előtt/után. Most például Facebook-beírás a druszának: hajrá, spori! Két férfi, két attitűd, két márkanév. Kassai Viktor a focizni régóta szerényen tudó Magyarország jóhírvivője, követe egy speciális szakmában. Focibíró, aki a kevesebb több, a lényegre szorítkozz, a háttérből irányíts, a játék legyen a főszereplő jegyében ténykedik, láthatatlansága a stílusa, a védjegye, hozzá azért határozott, jó kiállású, szimpatikus arc. Nem megosztó-fajta. Nem úgy a páholybéli drusza. Neki lételeme az előtérben levés, az ékes beszéd, az akarás, a nagy tervek, a taktika - politikai trendvadászt látunk a VIP-széksorokban moso­lyogni, hisz szenvedélye gyümölcseit aratja éppen - és ez a futball, az exfutballistáskodás, bekerülés a labdarúgás nemzetközi konyhájába. Orbán Viktor többször beszélt arról, hogy a magyar politi­ka utáni jövőjét a futballban képzeli. Amúgy határozottan megosztó alkat, mourinhói értelemben is. Londoni színre­lépése Piatini mellett nem puszta protokoll, egy őszinte vágy egyben, egy építkezés nem is észrevétlen állomása, úgy hiszem. Felcsúton akadémiát gründolt, Fehérváron kiszurkolta a Vidi első bajnoki címét, bőven ad pénzt is az MLSZ focireformjára. Belőle még lehet klubvezető, fut- balldiplomata, nemzetközi focikorifeus. Politikusnak szü­letett, de Sepp Blatter talán nem? A szinte észrevehetetlen pályadöntnök, szigor a fű felett, parancsnok a háttérből; és a mindig észreveendő páholy­tag, aki ott van, ahol állni kell, látszani kell, ahonnan üzenni kell, akár egy kézmozdulattal vagy csak az ottle- véssel. Becsüljük meg ki-ki teljesítményét, mindkettőt a maga he­lyén, a magunk ízlése szerint. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Egyenes tekintettel Kutyanehéz évnek nevezte Orbán Viktor a kormánya el­ső évét értékelő beszédében. „Egy évvel ezelőtt mi, magya­rok az ország sorsának meg­fordítására kötöttünk szövet­séget” - mondta. A magyar miniszterelnök szerint „saját magunkra érdemes hallga­tunk, és nem szabad várnunk senkinek a jóváhagyására vagy ellenkezésére”. A ma­gyar kormányfő szerint kül­földről érkeznek majd még kritikák, dühödt támadások és harcias felszólítások is az új alaptörvény vagy a most készülő sarkalatos törvé­nyek, vagy éppen a gazda­ságpolitika miatt, ám „ne­künk higgadtan, udvariasan, rezzenéstelen arccal és egye­nes tekintettel csak annyit kell mondanunk: ez nem a ti dolgotok, ez a magyarok dol­ga”. A magyar miniszterel­nök erről tegnap a kormány egyéves évfordulója alkal­mából tartott, Gazdasági fordulat című konferencián beszélt Budapesten. Németország már nem tabu Egyre több izraeli fedezi fel német gyökereit és fo­lyamodik német állampol­gárságért, szemben az előző évszázadi gyakorlattal. A Németországból Izraelbe ki­vándoroltak zöme évtizede­ken keresztül hallani sem akart egykori hazájáról, mindent elutasított, ami on­nan származott. A leszár­mazottaknak már nem szá­mít tabunak Németország. Ellenkezőleg, 2000 óta mintegy hetvenezren folya­modtak a német állampol­gárságért, és ma közel száz­ezer izraelinek van német útlevele, vagyis kettős ál­lampolgár. Annak, hogy mi­ért lett egyre népszerűbb fő­ként a fiatalok körében a német állampolgárság meg­szerzése, gyakorlati okai vannak: német útlevéllel nem kell vízum az Egyesült Államokba, könnyebben jutnak ösztöndíjhoz és na­gyobb mozgási szabadságot biztosít, mint az izraeli úti okmányok. (MTI)- Úgy sajnálom ezt a szegény szomszéd kisgyereket: a szülei se nem privatizáltak, se nem loptak... (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents