Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-01 / 126. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 1. Vélemény És háttér 5 A pártok a permanens előkampány állapotában maradnak, számolva a kabinet esetleges bukásával A „még mindig jobb” stratégiája Átmenetileg levegőhöz jutott az elmúlt hónapok során folyamatos létbizonytalanságban lévő Radičová-kormány, miután sikeresen vett két, potenciálisan sorsdöntő akadályt. RAVASZ ÁBEL Két hete a koalíciós pártok képviselői fegyelmezetten, együtt szavazva megakadályozták Dobroslav Tmka újraválasztását a főügyész posztjára, a múlt héten pedig kompromisszum született a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvénnyel kapcsolatban. Trnka újrázásának megakadályozását persze erős túlzás lenne nagy sikernek nevezni, különösen úgy, hogy a koalíció meg sem próbálkozott egy saját jelölt indításával. Azonban míg a pártok közötti bizalmatlanság és az együttműködés nehézsége ismét megerősítést nyert, egyben az is kiderült: változatlanul igaz, hogy a parlamenti többséget alkotó pártok és érdekcsoportok egyike sem érzi úgy, hogy jól járna a jelenlegi kormány bukásával. A szűk parlamenti többség tehát kitart, a koalíciós képviselők Smer általi megvásárlásának réme pedig egyelőre fikciónak bizonyult. Míg a változatlanul lezáratlan Trnka-ügy közvetlenül dönthet Iveta Radičová miniszterelnök sorsáról, a kisebbségi nyelvtörvény el nem fogadása a Híd potenciális kilépésével fenyegette a kormányt. A törvény körüli vita politikai térképe a szokott módon alakult: a Híd politikusai a magyar párt pozíciójából kényszerültek alkudozni a nemzetvédő retorikát alkalmazó KDH-val és Igor Matovičcsal szemben, miközben a kormányban túlerőt képviselő SDKÚ változatlanul képtelen betölteni a közvetítő szerepét. A kedvezőtlen előjelek ellenére végül megszületett a megegyezés, mely kibővíti a kisebbségek nyelvhasználati jogait, kiegyenlíti a nyelvtörvényben benne maradt szankciók által okozott aszimmetriát, és alátámasztja a Híd kooperációra építő alapvető politikai stratégiáját. A Radičová-kormány működésének belső legitimációját változatlanul az a vélekedés adja, hogy bár a koalíciós együttműködés nehézkes, az alkufolyamatok pedig költségesek, „még mindig jobb”, mint ha Robert Ficónak kellene visszapasszolni a hatalmat. Ebben a tekintetben a Híd párt helyzete a kormányéval analóg. Bár az MKP kritikái az elfogadott jogszabállyal kapcsolatban jogosak - többek között a nyelvhasználati határ, a hivatalnokok mérlegelési lehetősége vagy a helységnevek használata kapcsán a párt nehéz helyzetbe kerül azzal az érvvel szemben, hogy az elért eredmények „még mindig jobbak”, mint amit egy konfrontativ stratégia valaha fel tudna mutatni. A kormány tehát egyelőre talpon maradt, bár a koalíció széthúzása és a szűk többség miatt a miniszterelnök soha nem lehet majd bizonyos a kormánypárti többség jövőjét illetően. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pártok a permanens előkampány állapotában, készültségben maradnak, számolva a kabinet esetleges bukásával és az előrehozott választásokkal. Egy ilyen állapotban az alkuk keményebbek, az elérendő célok közvetlenebbek, ami a kormányzati munka hatékonyságának az elmúlt hetekben már megtapasztalt emelkedését hozhatja magával - hacsak a feszülő húr egy ponton el nem pattan. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője A 22 évvel ezelőtti kínai véres fellépés több száz vagy akár több ezer halálos áldozatot követelt Kártérítést fizetnének a Tienanmen téri áldozatok családjának? AAT1-HÁTTÉR A kínai hatóságok jelét adták annak, hogy kártérítést fizetnének azok hozzátartozóinak, akik az 1989-es Tienanmen téri diáklázadás leverése közben vesztették életüket - derült ki abból a levélből, amelyet 127 áldozat anyjának aláírásával tettek közzé kedden. A nyílt levélből megtudni, hogy az egyik - meg nem nevezett - anyát február folyamán két ízben is felkeresték a köz- biztonsági illetékesek, s bár a történtekre vonatkozó visszamenőleges törvényességi eljárásról, nyomozásról nem ejtettek szót, felvetették az anyagi kártérítés lehetőségét. A Tienanmen Anyák elnevezésű csoport állítása szerint 203 ember halálát dokumentálták, de sok áldozatot nem azonosítottak. Az áldozatok hozzátartozóinak szerveződése a szombati 22. évforduló előtt nyilvánosságra hozott levelében kijelenti: „azoknak a lelkét, akiket június negyedikén megöltek, nem szabad bemocskolni, családjukat nem szabad megszégyeníteni - ez az alap. E két dolgon kívül mindenről lehet tárgyalni” - áll a dokumentumban. A kínai külügyi szóvivő a kártérítésre vonatkozó kérdésre válaszolva kedden kijelentette: ezzel kapcsolatban nincs olyan információk birtokában, amelyeket az újságírókkal megoszthatna. Kínában a hivatalos nyilvánosság nem foglalkozik az „1989-es eseményekkel”, s a mai huszonévesek, de még a harmincasok is túlnyomó részt keveset tudnak, ha egyáltalán tudnak valamit a Pekingben lezajlott megmozdulásokról és végül kíméletlen elfojtásukról. Li Peng akkori miniszterelnök tavaly megjelent emlékirataiban azt állítja, hogy kész volt az életét áldozni azért, hogy ne váljanak teljességgel kezelhetetlenné az események, amelyeket a kulturális forradalom időszakának felfordulásához hasonlít. Naplójegyzeteiből kiderül: a legfelsőbb vezetés is megosztott volt abban, hogyan kezeljék a diáklázadást. A döntést a hadsereg bevetéséről és a statáriumról végül Kína akkori legbefolyásosabb vezetője, Teng Hsziao-ping hozta meg. Az 1989-es több hétig tartó diáklázadások és leverésük levéltári dokumentumait a kínai kormány harminc évre zárolta - tájékoztatott róla az állami levéltárban szintén kedden Jang Tung-csüan igazgató. Hozzátette, hogy a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a titkosítások feloldását még későbbre halaszthatják. KOMMENTAR Két férfi, egy este SZOMBATHY PÁL Az egyikük Kassai Viktor, a londoni férfi, a Wembley-előadás észrevétlen kulcsszereplője, aki 35 évesen a valaha volt legfiatalabb játékvezetőként dirigálhatta a BL-döntőjét, ahol a Barcelona ringlispílje, a katalán laposan a legközelebbihez-találmánya tökéletesen elhódította a nagyjából mindent látott és megélt Manchester United csapatát. A másik férfi is Viktor, Mr. Orbán, Prime Minister of Hungary, ott áll a díszpáholyban, szinte égeti a tűz közelsége, csak kettőre Piatini UEFA-elnöktől, lejattolhat a finálé összes harcosával. Gyakorlott BL-résztvevő, sportos miniszterelnökként bérlete van a nagy nemzetközi döntőkre, odanyilatkozik a fontos meccsek előtt/után. Most például Facebook-beírás a druszának: hajrá, spori! Két férfi, két attitűd, két márkanév. Kassai Viktor a focizni régóta szerényen tudó Magyarország jóhírvivője, követe egy speciális szakmában. Focibíró, aki a kevesebb több, a lényegre szorítkozz, a háttérből irányíts, a játék legyen a főszereplő jegyében ténykedik, láthatatlansága a stílusa, a védjegye, hozzá azért határozott, jó kiállású, szimpatikus arc. Nem megosztó-fajta. Nem úgy a páholybéli drusza. Neki lételeme az előtérben levés, az ékes beszéd, az akarás, a nagy tervek, a taktika - politikai trendvadászt látunk a VIP-széksorokban mosolyogni, hisz szenvedélye gyümölcseit aratja éppen - és ez a futball, az exfutballistáskodás, bekerülés a labdarúgás nemzetközi konyhájába. Orbán Viktor többször beszélt arról, hogy a magyar politika utáni jövőjét a futballban képzeli. Amúgy határozottan megosztó alkat, mourinhói értelemben is. Londoni színrelépése Piatini mellett nem puszta protokoll, egy őszinte vágy egyben, egy építkezés nem is észrevétlen állomása, úgy hiszem. Felcsúton akadémiát gründolt, Fehérváron kiszurkolta a Vidi első bajnoki címét, bőven ad pénzt is az MLSZ focireformjára. Belőle még lehet klubvezető, fut- balldiplomata, nemzetközi focikorifeus. Politikusnak született, de Sepp Blatter talán nem? A szinte észrevehetetlen pályadöntnök, szigor a fű felett, parancsnok a háttérből; és a mindig észreveendő páholytag, aki ott van, ahol állni kell, látszani kell, ahonnan üzenni kell, akár egy kézmozdulattal vagy csak az ottle- véssel. Becsüljük meg ki-ki teljesítményét, mindkettőt a maga helyén, a magunk ízlése szerint. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Egyenes tekintettel Kutyanehéz évnek nevezte Orbán Viktor a kormánya első évét értékelő beszédében. „Egy évvel ezelőtt mi, magyarok az ország sorsának megfordítására kötöttünk szövetséget” - mondta. A magyar miniszterelnök szerint „saját magunkra érdemes hallgatunk, és nem szabad várnunk senkinek a jóváhagyására vagy ellenkezésére”. A magyar kormányfő szerint külföldről érkeznek majd még kritikák, dühödt támadások és harcias felszólítások is az új alaptörvény vagy a most készülő sarkalatos törvények, vagy éppen a gazdaságpolitika miatt, ám „nekünk higgadtan, udvariasan, rezzenéstelen arccal és egyenes tekintettel csak annyit kell mondanunk: ez nem a ti dolgotok, ez a magyarok dolga”. A magyar miniszterelnök erről tegnap a kormány egyéves évfordulója alkalmából tartott, Gazdasági fordulat című konferencián beszélt Budapesten. Németország már nem tabu Egyre több izraeli fedezi fel német gyökereit és folyamodik német állampolgárságért, szemben az előző évszázadi gyakorlattal. A Németországból Izraelbe kivándoroltak zöme évtizedeken keresztül hallani sem akart egykori hazájáról, mindent elutasított, ami onnan származott. A leszármazottaknak már nem számít tabunak Németország. Ellenkezőleg, 2000 óta mintegy hetvenezren folyamodtak a német állampolgárságért, és ma közel százezer izraelinek van német útlevele, vagyis kettős állampolgár. Annak, hogy miért lett egyre népszerűbb főként a fiatalok körében a német állampolgárság megszerzése, gyakorlati okai vannak: német útlevéllel nem kell vízum az Egyesült Államokba, könnyebben jutnak ösztöndíjhoz és nagyobb mozgási szabadságot biztosít, mint az izraeli úti okmányok. (MTI)- Úgy sajnálom ezt a szegény szomszéd kisgyereket: a szülei se nem privatizáltak, se nem loptak... (Peter Gossányi karikatúrája)
