Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-17 / 140. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 17. Közélet 3 Nincs hova hátrálni, mondja a kormányfő, aki szerint a koalíción belüli feszültséget az okozza, hogy a képviselők nehéz döntésekre kényszerülnek „A kommunikációt kell elsősorban javítanunk” Múlt héten volt egy éve, hogy a választók levál­tották a Fico-kormányt. Helyét a Radičová-kabi- net vette át. A kormány­zás egy évéről Iveta Radičová miniszterel­nökkel beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Milyennek látja a kor­mányzás első évét? A spórolás, az előnytelen szerződések megszüntetésé­nek és átértékelésének az éve volt. Szlovákiát növekvő adós­ságállománnyal, nagyarányú munkanélküliséggel vettük át. A lakosság kétharmadának 500 euró alatti a keresete, 10 száza­lékos az elszegényedési kocká­zat... Ehhez számítsuk még az önkormányzatok 540 millió eurós adósságát, a kifizetetlen számlákat 20 millió euró ér­tékben. A közlekedésügyben a vasúti társaságok adósságál­lománya megközelítette az egymüliárd eurót, az igazság­ügyben több mint 18 millió eu­rós adósság halmozódott fel, az egészségügyben a kórházak adóssága 150 millió eurós volt, a Szociális Biztosítóról pedig inkább ne is beszéljünk. Rend­kívül előnytelen, már aláírt szerződéseket örököltünk, pél­dául az autópályák PPP pro­jektjeit - ha folytattuk volna a programot, 30 évig nem épít­hettünk volna semmi mást, és évi 700 milliót fizettünk volna ezekért a projektekért. Nem beszélve az uniós alapok lehí­vása körüli visszaélésekről, aminek következtében a ko­rábbi kormány hibái miatt több tízmilliós projekteket az állami költségvetésből kell finanszí­rozni. Mivel volt elégedett és mi­vel volt elégededen az első évben? Azt hiszem, ez utóbbira könnyebb választ adnom. Elé­gedetlen vagyok a kommuni­kációval. Fölöslegesen terhel­jük a nyilvánosságot a koalíci­ón belüli vitákkal. Sokkal ér­telmesebb lenne, ha az ered­ményekről tájékoztatnánk a lakosokat. Nem mindig szük­séges, hogy a sajtón keresztül folyjon a vita. Nem azzal van bajom, hogy a nyilvánosság in­formációkhoz jut, de az ilyen típusú párbeszédet a polgárok nem mindig párbeszédnek lát­ják, hanem veszekedésnek. És ez nem járul hozzá a társadal­mi nyugalomhoz. Elég az, amit az ellenzék művel. És mivel elégedett? Főként a foglalkoztatottság növekvő pályára állításával, a munkahelyteremtéssel, a bíró­sági reform elindításával, a korrupció elleni intézkedések­kel, az egészségügyi reform megkezdésével, a közlekedés- ügyi koncepció elkészítésével és elfogadásával. Ez utóbbi ki­dolgozására egyébként - álta­lános meglepetésre - először került sor a tárcánál, és az út­vonalak nagy részénél duplici- tásokra mutatott rá. Ez az ese­tek 80 százalékára jellemző, busz- és vonatjárat is közleke­dik ugyanazon a vonalon, mi­közben a vonatban sokszor csak a mozdonyvezető „uta­zik”, a buszban pedig pár em­ber. Ez rendkívül drága mulat­ság. Elégedett vagyok a fiatal családoknak adott kedvezmé­nyekkel, valamint a vállalkozói környezetet javítani hivatott intézkedésekkel. Ismét befek­tetések érkeznek az országba. Visszatérve az ön által is problémaként emlegetett kommunikációhoz. A válasz­tópolgárok többsége talán el is fogadná a megszorítások­kal járó reformokat, ha azok mögött egységesen felsora­kozna a kormánykoalíció, precízen és időben megindo­kolná, illetve határozottan elfogadná. Ez viszont nincs így. Miért? Egyetértek önnel. Ez a mi Achilles-sarkunk. Ezt az inter­jút egy nappal azelőtt készít­jük, hogy átadnánk a V4-es csoportosulás elnöki tisztét Csehországnak, melynek kor­mányfője, Petr Nečas nem tud részt venni a kormányfői csú­cson, mivel óriási sztrájkra ke­rül sor Csehországban. Óriási problémát okoz neki a koalíció­ja egyben tartása. Égjük or­szágban a másik után választá­sokra vagy előrehozott válasz­tásokra kerül sor hamarosan. Görögországban már a banká­rok is sztrájkolnak. Ezzel azt akarom mondani, hogy sok or­szágban feszült a helyzet. Meg­értem a koalíciós pártokat, hogy inkább olyan intézkedé­seket fogadnának el, melyek nem váltanak ki tiltakozást, sztrájkhullámot. Csakhogy nincs hova hátrálni. A képvise­lők belső nyugtalanságát az okozza, hogy muszáj ilyen in­tézkedéseket hozniuk. Nem szívesen, ám ha felelősen akar­nak eljárni, akkor meg kell hozni ezeket a döntéseket. Ez hozza magával a koalíción be­lüli vitákat és feszültségeket is. Csökkenteni kell például a já- rulékterhetek, hogy több mun­kahely jöhessen létre, ugyan­akkor a kevesebb bevétel nyomban kiesést jelent a ki­adási oldalon is, tehát keve­sebb pénz marad például a nyugdíjakra. Nem arról van szó, hogy nem ismernénk a megoldásokat, hanem arról, hogy olyan intézkedéseket akarunk elfogadni, amelyek a lehetőségekhez mérten a leg­kevésbé fájdalmasak. Ez pedig vitákat vált ki. És mit tud ezzel kezdeni? A politikai pártok részéről nagyobb fegyelemre van szük­ség, hogy először egymás között vitassuk meg a kérdéseket, s ne használjuk a médiát nyomás- gyakorlásra. Türelmesen be kell tartani a megegyezéseinket. Melyik minisztere munká­jával van megelégedve a leg­inkább? Nem szívesen rangsorolnám a minisztereimet. Mint mindig, a legnehezebb dolga a pénz­ügyi tárcának van. A költségve­tési hiányt 3 százalék alá kell nyomnia, ugyanakkor mind­egyik tárca több pénzt szeretne előirányozni magának a bü­dzsében. A kormányzás első évében 132 törvényt fogadtunk el, ez 36-tal több, mint amit a Fico-kormány első évében el­fogadott. Tehát elég nagy tem­póban dolgozunk. A kormányzás első évében melyik nap vagy melyik dön­tés volt az ön számára a leg­nehezebb? A legnehezebb? A költség- vetés, beleértve az ehhez kap­csolódó valamennyi döntést. Mert tudatosítottam, hogy ez miveljár. Én itt elsősorban a fő­ügyészválasztásra és az adó- igazgatóság vezérigazgató­jának visszahívására gondol­tam volna... Nem, a költségvetésről volt a legnehezebb dönteni. Mivel ott 1,6 milliárd euró megtakarítá­sáról volt szó. Ugyanilyen ne­héz döntés a privatizáció kér­dése. A pozsonyi repülőteret például hosszú távra hérbe ad­juk - mert számításaink szerint ez az előnyösebb a jelen hely­zetben -, annak ellenére, hogy választási programunkban a reptér magánosítása szerepelt. Kérdéses, mit csinálunk a vas­úttársaságokkal, amelyek óriá­si adóssághegyet görgetnek maguk előtt. Mit tegyünk az ál­lami vállalatokkal - ez a kér­dés, Ez az igazán nehéz kérdés. Az utóbbi időben szinte futó­szalagon váltjuk le az állami cégek vezetőit. Ebbe a kategó­riába tartozik az adóigazgató­ság vezérigazgatója is. De ez nagyrészt a miniszte­rek hibája és felelőssége, hi­szen ők választják és nevezik ki az állami cégek vezetőit. Meggyőződésem, hogy olyan embereket választottak, akikért kinevezésükkor tűzbe tették volna a kezüket. Pár hét­tel később pedig nem hisznek a saját szemüknek. Nem hiszem, hogy készakarva alkalmatlan vezetőket jelöltek volna. In­kább azt látom, hogy ezek rendszerhibák. Ezért döntött a kormány úgy, hogy ilyen hibák ne fordulhassanak elő - a Nemzeti Autópálya Társaság­nál ez alapján már versenypá­lyázat formájában választják ki az új vezetőt. Azért egy gondolat erejéig térjünk vissza a főügyészvá­lasztás mai napi aktuális kér­déséhez. Ez egy fontos téma, elvi, a politikai értékekkel kapcsola­tos döntésről van szó. Nem volt egyszerű a főügyészválasztás­sal kapcsolatos elvi döntés meghozatala, a főügyészség re­formja nélkül viszont nem le­het előrelépni. A költségvetés­nek konkrét hatása van a lakos­ság életszínvonalára, viszonya­ira. A főügyészséggel kapcso­latos döntés viszont etikai, elvi döntés. Tehát más jellegű. A szlovák-magyar vi­szonnyal kapcsolatban sok kritika éri idehaza a kor­mányt amiatt, mert nem rea­gál elég keményen az Orbán- kormány lépéseire. Én for­dítva tenném fel a kérdést: nem gondolja, hogy a szlovák politika feleslegesen sok energiát fektet a magyaror­szági eseményekre való rea­gálásokba? Mindegyik szomszédos - és nem csak szomszédos - ország­gal ápolt kapcsolat megéri, hogy energiát fektessünk bele. Kis ország vagyunk, és fejlődé­sünk 80 százalékban attól függ, hogy másoknak hogy megy a soruk. Szlovákia megbízható­sága azon is múlik, hogy más ál­lamok hogyan értékelik, illetve, hogy milyen véleményt nyilvá­nítunk más országokról. Úgy vélem, megmutattuk, hogy egyenlő partnerek vagyunk. Mind az Európai Unión belül - gondolok itt például a görög hi­telcsomag körüli vitára -, mind Magyarországgal kapcsolat­ban. Diplomáciai jegyzéket küldtünk, javasoltuk, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. Újraindítottuk a vegyes bizott­ságok munkáját, standard kere­tek között szeretnénk építeni a kapcsolatokat. De általában - az elmúlt években és most is - a szlovák politikusok minden Magyar- ország irányából érkező hírt előszeretettel kommentál­nak, és ott is veszélyt látnak, ahol nincs. Magyarország többi szomszédja Orbánék terveinek és döntéseinek nagy részét észre sem veszi, mi pedig mindenre reagá­lunk. Ezzel nem teljesen értek egyet. Az új magyar alkot­mánnyal az EBESZ, az Európai Parlament, az Európai Bizott­ság is foglalkozik. Ez komoly, ugyanis a mi alkotmányunkat ezek a szervezetek sohasem vizsgálták. Ficóék alatt a sajtó- törvényünkkel foglalkoztak, Orbánék alatt a magyar sajtó- törvényt boncolgatták. Én másként látom a helyzetet. Az Orbán-kormány a nemzetközi intézmények nyomása alatt van, minden lépésüket árgus szemekkel figyelik. Az olyan kijelentések, melyek szerint hadsereggel kellett volna va­lamit intézniük Bős ügyében (Kövér László múlt hét eleji in­terjúja - a szerk. megj.) túl­lépnek egy bizonyos határon. De megoldjuk. Melyek a kormány legfon­tosabb tervei a kormányzás második évére? Az adó- és járulékrendszer egyszerűsítése vár ránk, az adók és járulékok beszedésé­nek egységesítése... ...ha átmegy a parlament­ben, hiszen az OKS-es képvi­selőknek komoly ellenvetése­ik vannak. Ez biztosan átmegy. Nem ta­lálgatok, csak azokról a ter­vekről beszélek, amelyek biz­tos, hogy megvalósíthatók lesznek. Szóval az egyszerű­sítés, az egységes adóbeszedés átmegy - ezek a reform legje­lentősebb részletei. Célunk a bürokrácia leépítése, amivel a vállalkozóknak kedvezünk, ugyanakkor spórolunk is az ál­lami kiadásokon. Emellett át kell alakítani a kórházakat, és rendezni kell az egészségügy adósságát. Fontos téma a sztrádaépítés - állandóan azt vetik a szemünkre, hogy nem építünk, ami nem igaz, mert jelenleg is több szakasz építése folyik, például a Kassát a szlovák-magyar határral összekötő R4-esé. 600 km-nyi autóutat fogunk felújítani a következő évben, és a Dl-es több szakaszának építése is megkezdődik. Tehát építünk, csak olcsóbban, mint a korábbi kormányok. Módosítjuk az in­formációs törvényt, a közbe­szerzési törvényt. Az oktatás­ügyben módosítjuk az egye­temek akkreditációjának mód­ját - nem tartható fenn a jelen­legi állapot, amikor is min­denki, áld megáll az egyetem portáján, titulust kap. Ennek véget kell vetni. Idén vár ránk az új választási kódex megal­kotása, az önkormányzati re­form, a szociális szolgáltatá­sok reformja. És az állami költ­ségvetés. Iveta Radičová a kormányzással töltött egy év legnehezebb döntésének a költségvetés összeállítását nevezi (Tomáš Benedikovič felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents