Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-14 / 137. szám, kedd

Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 14. Václav Havel, Elek Judit és Jean-Marc Barr friss alkotásai az orosz főváros nemzetközi mustráján Peter Weir hét esztendő után újra varázsolt Moszkva zokogni fog Gáti Kati a Visszatérés című filmben (Fotó: Magyar Filmunió) Berlinnek Medvéje van, Velencének Oroszlánja, Cannes-nak Pálmája, Karlovy Varynak Glóbu­sza. Huszonnégy karátos aranyból készült az orosz főváros védőszent­jét, Szent Györgyöt ábrá­zoló szobor, amely a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál fődíja. SZABÓ G. LÁSZLÓ A június 23-án kezdődő se­regszemle a világ tizennégy A kategóriás nemzetközi filmver­senyének egyike, élén az Os- car-díjas Nyikita Mihalkov (Moszkva nem hisz a könnyek­nek, A szibériai borbély, csaló­ka napfény) áll. Nyitófilmnek a Transformers harmadik részét (Dark of the Moon, A Hold sötét oldala) vá­lasztották a szervezők, amely A Föld utolsó esélye szlogennel várja magyar nézőit. Dörzsölt szakmabeliek azt jósolják: az idei év egyik legnagyobb kasszasikere lehet a film, amelynek főszereplői, Optimus, Recsni, Űrdongó, Csatér és Acélfej újabb akcióba lépnek, s a második részben elszenvedett vereség után hatalmas bosszúra készülnek. Az Egyesült Államok és Oroszország között zajló űrfegyverkezési versenyt is gazdagon ecsetelő filmbe új ka­rakterek is bekerültek, hogy még nagyobb tömegeket hódít­sanak az amúgy is világszerte hatalmas érdeklődésnek ör­vendő 3D-s alkotásnak. A cseh filmgyártást Václav Havel első (és minden valószínűséggel utolsó) rende­zése, a saját drámája nyomán forgatott Távozás képviseli a versenyben. Idén márciusban volt a bemutatója, s azóta negy­venezer néző látta. A történet főhőse egy öregedő kancellár (Josef Abrhám), aki sokéves szolgálat után búcsúzik hivatá­sától - és a hatalomtól. Mindar­ról, amit munkája során megélt, megtapasztalt, régi barátnője (Dagmar Havlová) társaságá­ban elmélkedik. Havel drámá­ját elsőként a prágai Archa Színház mutatta be, azóta ti­zennégy nyelvre (köztük ma­gyarra is) lefordították, és több színház műsorára tűzte a világ­ban. Zágrábban Jiri Menzel állí­totta színpadra. Magyar rendező alkotása is bekerült a moszkvai fesztivál versenyprogramjába. Elek Ju­dit Visszatérés című, ma­gyar-román koprodukcióban, svéd közreműködéssel készült alkotása a diktatúrák miatt ér­tékválságba került ember drá­máját mutatja be, amelybe né­hány önéletrajzi elemet is bele­szőtt a rendező. Fischer Katica, a történet központi figurája kislányként Erdélyben élte túl a holokausz- tot, majd Svédországban tele­pedett le. Apja halála után, neurológus svéd férje biztatá­sára hazalátogat szülőföldjére, hogy így próbáljon megszaba­dulni az életben maradása mi­atti kínzó önvádjaitól. 1980-ban, a Ceausescu-éra legsötétebb korszakában - tér vissza egykori hazájába, ahol lépten-nyomon szembesülnie kell a kommunista diktatúra nyomasztó valóságával, és a „nagy útra” őt elkísérő férje és húga között kibomló szere­lemmel is. A film másik szálá­nak hőse Katica gyerekkori paj­tása és ifjúkori szerelme, a dik­tátort erdészként szolgáló Sándor, aki éppen a Kárpátok géniuszának készíti elő meg­rendelt medvevadászatát. Sándor annak idején megmen­tette Katica életét, bújtatta, és élelemmel látta el. Kettőjük története hirtelen hasonlatossá válik: Katica éppen akkor szembesül félje hűtlenségével, amikor Sándor rájön, hogy fe­lesége megcsalta. De amíg Ka­tica múltját és elveszettnek hitt emlékeit meglelve visszatér férjéhez, addig Sándor végér­vényesen elveszíti élete értel­mét. A film két főszerepét a ka­nadai születésű, ma már Los Angelesben élő és főleg televí­ziós produkciókban szerepet vállaló Kathleen Gáti, vagy ahogy nekünk kedvesebb: Gáti Kati és az erdélyi Demeter And­rás alakítja. Elek Judit és Gáti Kati személyesen is jelen lesz a moszkvai fesztiválon, de ott lesz a francia mozi egyik legnépszerűbb színésze, a Kék mélység delfinlelkű búvára, Jean-Marc Barr is, aki állandó , munkatársával, Pascal Autóid­dal közösen egy tömeggyilkos­ról forgatott filmjét, az Ameri­kai fordítást mutatja be a must­ra nemzetközi közönségének. Moszkva 33. filmfesztiváljá­nak zsűrijében két jeles film­rendező, a mexikói Arturo Rip- stein (Az ezredes úrnak nincs, aki újon) és az izraeli Amos Gi- tai (Free Zone) lesz az elnöki posztot betöltő spanyol szí­nésznő, Geraldine Chaplin „udvari tanácsosa”. A bécsi múzeum elárverez egy Schiele-festményt egy másik Schiele-festmény kedvéért Nem tudni, hol láthatjuk legközelebb JUHÁSZ KATALIN Bécs. Kellemetlen meglepe­tés érheti június 22. után a bé­csi Leopold Múzeum azon lá­togatóit, akik a fiatalon elhunyt festőóriás, Egon Schiele képei­ből összeállított állandó tárlat kedvéért zarándokolnak az osztrák fővárosba. A múzeum vezetése ugyanis úgy döntött, elárverezi Schiele egyik érté­kes festményét a Sotheby’s aukciósháznál. A vételárból egy másik Schiele-kép vissza­vásárlására felvett kölcsönt szándékoznak törleszteni. Az 1914-ben készült Házak színes mosott ruhával - Külvá­ros II. (Häuser mit bunter Wäsche - Vorstadt II.) című olajfestmény majdani vételárát a Sotheby’s 22 és 30 millió font közé saccolta, és rendkívüli ér­deklődésre, széles, nemzetközi vásárlóközönségre számít az aukción, ahol ez az alkotás a legmagasabb árat érheti el a va­Akár 30 millió fontért is elkelhet laha elárverezett Schiele-képek között. Aznap egyébként kala­pács alá kerülnek még Picasso, Miró, Klee és Gris évtizedekig magánkézben lévő, „rejtege­visszakerült egy másik Schiele- kép, a Wally arcképe, amely a festő kedvesét ábrázolja. Az 1912-ben készült portrét az ügyészség álláspontja szerint a nácik erőszakkal vették el ere­deti tulajdonosától a második világháború idején. A kép 1954-ben került a Leopold Mú­zeumba, az intézmény képvise­lői szerint legálisan, ezt viszont nem tudták meggyőző bizonyí­tékokkal alátámasztani. A mú­zeum végül peren kívüli megál­lapodás keretében egy nagyobb összeget fizetett az örökösök­nek a portréért, amihez banki kölcsönt vettek fel. A kölcsön egy részét már visszafizették, a most kalapács alá kerülő kép vé­telárának egy részéből kívánják fedezni az utolsó részletet. A múzeum közleményében az áll, hogy számukra is rendkí­vül fájdalmas ez a döntés, mivel a szóban forgó festmény külö­nösen közel állt az alapító Ru­dolf Leopold szívéhez. A nagy szökés KASZÁS DÁVID Moziünnepet ülök, vala­hányszor az ötödik kontinens e neves rendezője új játékfilm­mel jelentkezik. Bánatomra, mutatványa ezúttal felemásra sikeredett. Bár varázsolt, el nem aléltam a cilinderéből elő­rántott végeredménytől... Ezúttal a polák szerző, Slawomir Rawicz bestselleré­ből (Visszaút) készült egészes- tés produktuma. E sorok men­tén felesleges vitatni, mennyi­ben fiktív alapanyagból merítve... A szokatlan Piknik a Függő Sziklánál, az elvérzett ausztrál alakulatnak emléket állító, ostromlott Gallipoli, az ízlése­sen csomagolt Holt költők tár­sasága, a még mindig aktuális Truman Show vagy éppen a nagyszabású Kapitány és ka­tona: A világ túlsó oldalán al­kotója túlélőfilmet forgatott. (Nem) eredeti helyszíneken. A nagy szökés kietlen pusztasá­gait válogatott porvidékek idézték meg. A szibériai fogolytáborból néptelen területeken át veze­tett a csepp csapat útja a Góbi­sivatagon át Tibetbe, majd on­nan a Himaláján át Indiába. Ezeket Bulgária és Marokkó he­lyettesíti, valamint a már emlí­tett, egykori brit éléskamra eleveníti meg. Maga a táj adja a film igazi erejét, amellyel élet-halál har­cot vívnak hőseink. Csupasz, rideg képsorok mélyítik a fáj­dalmas vándorlást, melyet Russell Boyd operatőr míves munkája erősít meg. Karakterpusztításuk, mily fájdalom, ront a játékon. Mint­ha a színészekből a megpróbál­tatások az életet is kiszívták volna! Az elbeszélői technika dicséretes, egy-egy lekerekített megoldása azonban nem bírja felbontani a könyvben rejlő po­tenciált. A zseniális karakter- színészek (Ed Harris, Mark Strong, Colin Farrell) csupán zihálnak szerepkörükben. Ugyanakkor arcuk, szemük mesél igazán. Nem élnek túl mindent, de szabad emberként halhatnak meg. Különösebb felhajtás nélkül ért el hozzánk e szokatlan táj­film. Oscar-jelölése ellenére (legjobb smink/maszk) sem kí­sérte különösebb hajcihő. Nem hiába, független gyártású... Történelmi valószerűsége mi­att mégis érdemes volt vesződ­ni vele (művészeti konzultáns­ként a Gulag alkotója, Anne Applebaum ügyelt a hitelesség­re), bár a prológusként és epi­lógusként futó historiográfiai gyorstalpalót talán mellőzhet­ték volna. Peter Weir azonban átköltö­zött az Egyesült Államokba, ahol meg-megfúrja a kolosszá­lis stúdiógépezet, míg a kengu­rukontinens „újhullámát” Da­vid Michőd (Animal Kingdom) lovagolja. Újra (t)ölthetné kéknyelvét! Maroknyion mennek, mendegélnek (Képarchívum) MIN DOLGOZIK MOST? Sárközy Mátyás Londonban élő író Ön rendkívül termé­keny, szinte évente meg­lepi olvasóit egy-egy új művel. Milyen témák fog­lalkoztatják mostanában? Komoly terveim vannak, de úgy néz ki, idén csak egy fotóalbum készül az én szö­vegemmel. Ez viszont na­gyon is kedvemre való fe­ladat, mert az lesz a címe, hogy „Provance és a Riviera két magyar szemével”. Az egyik magyar a nagyszerű fotóművész, Kaiser Ottó, a másik pedig én. Szóval idén nyáron kénytelen leszek úszni a tengerben és süttet- ni a hasam a napon, hogy közelről lássam, érezzem, milyen is a francia Riviéra. Mert a személyes tapasztalat rendkívül fontos, és én min­dig is alapos ember voltam. És mit tervez ez után a nyaralással egybekötött munka után? Egy életrajzi kötetet sze­retnék írni Babits Mihályról. Nagy fába vágtam a fejszé­met, ez nem könnyű feladat, más, mint amikor csak a fan­táziámat használom. Egy ilyen kötet lassan készül. Küzdők vele, mert ott aztán tényleg nagyon pontosnak kell lenni irodalomtörténeti szempontból, és minden te­kintetben. De jövő tavaszra talán sikerül befejeznem, és nyáron megjelenhet, (juk) tett” munkái, valamint Alberto Giacometti egyik szobra is. A döntésnek furcsa oka van. A bécsi múzeumhoz tizenkét éves jogi huzavona után tavaly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents