Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-14 / 137. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 14. Vélemény És háttér 7 A korrupciót, a klientelizmust, a céltalan előjogok elleni küzdelmet nem lehet relativizálni Ügyeskedők országa Feddhetetlennek maradni a politikában nem könnyű - erre döbbenhetett rá Ľubomír Gaiko védelmi miniszter, mikor Robert Kaliňák a hétvégén azzal vádolta meg egy televíziós vitaműsorban, hogy a sebességhatárt túllépve száguldozott az autópályán. Szimbolikus megnyilvánulása egy olyan küzdelemnek, amit a kormánykoalíció nem, vagy csak nehezen nyerhet meg. TOKÁR GÉZA Az szinte mellékes, hogy Galko nem szegett meg semmilyen szabályt: törvényes keretek között, miniszteri előjogaival élve hagyhatta figyelmen kívül a korlátozásokat. Kaliňáknak nem is célja, hogy rámutasson a szabálysértés tényére és körülményeire. Az egykori belügyminiszternek éppen elég az a tudat, hogy gyanúba keverheti Galkót. Jelzi az állampolgároknak, hogy az új elit felfogásában semmiben sem különbözik a Smer, az SNS és a HZDS politikusaitól, a kormánypárti politikusok nem tudnak erkölcsileg elődeik fölé nőni. Márpedig ez az a pont, amelynek kapcsán a jobboldali kormánykoalíció előszeretettel megkülönbözteti magát a baloldali pártoktól, ha már ideológiailag képtelen következetes döntéseket hozni. Radičováék fő üzenete, hogy az ügyeskedések és a kivételezések, a korrupció és a kliente- lizmus korszaka lejárt, intézkedéseikkel felszámolják a jelenséget. Szimpatikus lépés, de ezeket az elveket könnyű lejáratni is: elég rámutatni, melyik politikus miként tart igényt a régi előjogaira. A gyanús közbeszerzési eljárások ügye ugyanezt a problémakört feszegeti: az előző kormány pazarlása után az átláthatóságot és a világos szabályokat ígérő új koalíciót azzal lehet könnyen támadni, hogy valaki rámutat, az ügyeskedés ugyanúgy folytatódik. Nem véletlen, mekkora botrány lett az adóigazgatóság kassai épületének bérlése körül, pedig a baloldali kormányhoz köthető sikkasztásokhoz képest viszonylag kis összeg - nagyjából évi 700 ezer euró - forgott kockán. A korrupciót, a klientelizmust, a céltalan előjogok elleni küzdelmet nem lehet relativizálni. Nehéz azt erényként beállítani, ha egy politikus „kevésbé” lop, kevéssé él előjogaival, vagy csak néha próbálja meg becsapni a választó- polgárt. Elég baj lenne, ha ilyesmivel kampányolnának a politikusok, vagy ez befolyásolná a választókat. Különösen nehéz a jobboldali pártok harca: egyáltalán nem szabad okot adniuk arra, hogy kapcsolatba hozzák őket a visszaélésekkel. Bármilyen igazi vagy mondvacsinált botrány hitelteleníti mondandójukat, egy szintre kerülnek azzal az ellenzékkel, amelytől minden eszközzel próbálják magukat megkülönböztetni. A Smer ennek teljes tudatában alakítja stratégiáját, egyben biztosak lehetünk: lesz még éppen elég botrány, ami témát ad az ellenzéki politikusoknak - és a választóknak. Az előjogokat még a munkás-paraszt rendszer juttatta, amely viszont gazdaságilag megbukott Munkát, kenyeret, korkedvezményes nyugdíjat HORBULÁK ZSOLT Magyarországon a kormány azon igyekezete borzolja a kedélyeket, amellyel meg kívánja nyirbálni bizonyos szakmák művelőinek előjogát korkedvezményes nyugdíjazásukra. Sokáig az a vád érte a fidesze- seket, hogy nem csinálnak semmit, most elkezdték a reformokat. Az általános nyugdíjkorhatár előtt hagyhatják abba az aktív szolgálatot a rendvédelmi dolgozók, a tűzoltók vagy a mozdony- és buszvezetők. A terv az érintettek körében értelemszerűen nagy ellenkezést vált ki, a szocialisták pedig azonnal támogatásukról biztosították őket. A kormánynak ez az első intézkedése, amelynek lesznek konkrét kárvallottjai. Az elképzelés deklarált célja tovább munkaviszonyban tartani az említett szakmák dolgozóit, illetve csökkenteni a nyugdíj- kassza hiányát. Az ellenzék szerint viszont 600 ezer ember életpályájában történik jelentős változás, felborítva ezzel annak kiszámíthatóságát. Magyarország azon államok közé tartozik, amelyekben nagy a különbség a hivatalos nyugdíjkorhatár és a munkapiacról való kivonulás tényleges ideje között. A magyar férfiak három, a nők két évvel a nyugdíjkorhatár előtt vonulnak nyugállományba. A 30 OECD- tagállam között a férfiak a hatodik legkorábbi időpontban mennek nyugdíjba, a nők pedig a felmérésben az első helyen állnak. Minden józanul gondolkodó számára nyilvánvaló, hogy a helyzet tarthatatlan. Mivel az intézkedés az érintett csoportok számára tehernövekedést jelent, érthető, ha tiltakoznak. Ebben az esetben tehát nagyobb az ellenzék politikai felelőssége. Nem csupán 600 ezer ember szerzett jogainak a védelméről van szó, hanem a társadalom többi tagjának jogairól is, amely kárára az előbbiekét biztosítják. A védeni kívánt előjogokat még a munkásparaszt rendszer juttatta, amely viszont gazdaságilag megbukott. Talán érdekes lehet megnézni, miként tekintenek a magyar munkamorálra külföldről. A 90-es évek elején a magyar közgazdászhallgatók meghívták a pozsonyi Csema- dok-székházba Japán magyar- országi gazdasági megbízottját. Az úr elégedetlen volt az akkori viszonyokkal, leginkább a nehézkességgel és a bürokráciával. Egy kérdésre, amely a magyarok és a japánok múltbeli kapcsolatára vonatkozott, ezt válaszolta: Japánban is közismert, hogy a magyarok és a japánok valaha egy nemzetet alkottak, aztán kettéváltak. Aki dolgozni akart, elment keletre, aki nem akart, nyugatra vándorolt. A nyugdíjkedvezmények vitája valójában elvi vita a rendszerváltozásról, arról, hogy meddig folytatódik még a privilegizálás, a terheket a más dolgozó vállára átrakó hozzáállás. KOMMENTAR Ünneplés helyett NAGYANDRÁS Egy év telt el a tavalyi parlamenti választások óta, és közel egy éve állt fel a Radičová-kabinet. A közvélemény-kutatások alapján a lakosság nem különösebben elégedett a kormány eddigi tevékenységével, másképp szólva, egyetlen kormánypártnak sem sikerült látványosan növelnie a támogatottságát. Vajon miért? Az egyiklegfontosabb alaptézisnek azt tekinthetjük, hogy Szlovákiában a jobboldal, pontosabban a jelenlegi kormány- koalíció szavazói sokkal érzékenyebbek saját politikusaik hibáira, mint az ellenzék szavazói. Az előző kormánykoalíció négy éve alatt rengeteg hibás politikai döntés született, szinte megszámlálhatatlan korrupciós ügy volt, mégis a szavazók igazán csak a HZDS-től fordultakéi. Mostanra a Smer a felmérések alapján akár maga is kormányt alakíthatna, az SNS-nek pedig, úgy tűnik, sem Anna Belousovová távozása, sem Slota folyamatos cirkuszai nem ártottak egy cseppet sem. A szlovák-magyar nacionalista tengely tökéletesen működik: minél vadabbakat mondanak Magyarországon, Slotának annál kevesebb saját ötlettel kell előállnia itt. Ám az elmúlt egy év mégis a jelenlegi négy (öt-hat) pártról szólt. A számok kapcsán meg is érkeztünk a legnagyobb problémához. Szlovákiában ajobboldal teljesen széthúz. Nincs meg az az egyetlen integráló politikus, aki képes volna egy olyan politikai tömörülést vagy akár koalíciót létrehozni, mely legalább kifelé az egység látszatát keltené. Ahogy ez megvan Orbán Viktor személyében Magyarországon, vagya szlovák baloldalon Robert Ficóval, a szlovákjobboldal nem volt képes az elmúlt húsz évben megtalálni ezt a személyt. Egy év után szomorúan be kell látni, hogy Iveta Radičová sem elég erős. Valószínűsíthető, hogy ennek az oka még Vladimír Mečiarban keresendő, hiszen a kilencvenes évek elején Mečiar is a jobboldalinak mondható VPN-ből indult el. A szlovákjobbközép politikai elit ódzkodik a személyi kultusztól. Nem hajlandók senkit elfogadni teljes értékű vezetőnek. Ha valakinek elindul a csillaga felfelé, azonnal szurkálni kezdik, s ha mondjuk legyőzi a többieket, akkor azok egy új pártot alapítanak. Ezért a pártpaletta újra és újra változik. A lelkűk mélyén valószínűleg ebből van elegük a szlovák jobboldali szavazóknak. A bizonytalanságból, az erő hiányából. Mert a szavazók gyakran arra vágynak, hogy valaki utat mutasson nekik, hitet adjon, még ha az út fel sem épült, s a hit is kisebb-na- gyobb hazugságokon alapszik. Nálunk erről elfeledkeznek a kormánypártok. Ezen kellene dolgozniuk. Persze úgy nagyon nehezen megy, ha mondjuk nem egyeznek mega mondandóban sem, s mindenki a saját szakállára dolgozik. Fel kellene ismerniük, hogy egymás cibálásával tapodtat sem jutnak előre, ám ha összefognak, lehetnek még csodák. Egyébként erről kellene szólnia a közös kormányzásnak, nem? TALLÓZÓ G AZETA WYBORCZA Marek Pasionek lengyel ügyésztől azért vonták el a Tu- 154-es kormánygép 2010. április 10-i szmolenszki katasztrófája vizsgálatának felügyeletét, mert kapcsolatban állt amerikai ügynökökkel, a lengyel belbiztonsági ügynökség (ABW) volt vezetőivel és az ellenzéki Jog és Igazságosság párt politikusaival, vizsgálati eredményeket szivárogtatott ki a Rzeczpospoli- ta és a Nasz Dziennik című lengyel lapoknak - tudta meg a Gazeta Wyborcza. Pasi- onektől, aki a lengyel katonai főügyészségen dolgozott civil ügyészként, múlt csütörtökön elvették a szmolenszki vizsgálat aktáit, és lepecsételték az irodáját. Fegyelmi eljárás is indult ellene. Andrzej Seremet lengyel főügyész csak pénteken értesült Pasionek felfüggesztéséről, amelyről az ügyész felettese, a katonai főügyészség főnöke, Krzysztof Parulski tábornok tájékoztatta őt. Seremet nem nyilatkozott az ügyben, mert ő hivatott megvizsgálni Pasionek esetleges fellebbezését. Pasionek felfüggesztésére azután került sor, hogy a pozna- ni ügyészség vizsgálatot folytatott ellene a szmolenszki katasztrófa vizsgálati eredményeinek a sajtóhoz való eljuttatása miatt. A Gazeta Wyborcza értesülései szerint Pasionek a Jaroslaw Kaczynski volt kormányfő vezette ellenzéki Jog és Igazságossághoz (PiS) kötődött. Kezdetben a titkosszolgálatok koordinálásával megbízott Zbigniew Wasserman munkatársa volt, a PiS kormányzásának utolsó időszakában a katonai főügyészséghez helyezték át. A baloldali liberális lap megszerezte Pasionek mobiltelefonos hívásainak listáját, melyből kitűnik, hogy többször beszélt a jobboldali Nasz Dziennik és a konzervatív Rzecz- pospolita újságíróival. Többször hívta a PiS központját és egyik parlamenti képviselőjét. Az ügyészség ki is hallgatta emiatt, de ő tagadta, hogy újságírókkal állt volna kapcsolatban. (MTI)- Látom, Pistike, tanulékonyabb vagy, mint a politikusok.
