Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-13 / 136. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 13. Sport 23 „Én csak a múltról beszélhe­tek-kezdi jellegzetes orosz ak­centusával. - Lehet, hogy vala­ki nem is érti, mit jelent ez a 18 évnyi munka, pedig ez pénzben nem kifejezhető. Annak, amit mi itt elértünk, nincs párja Szlovákiában. Aki egy kicsit is ért a kézilabdához, csodálattal tekint arra, hogy egy ilyen kis településen, egyetlen iskola di­ákjaival ilyen eredményeket értünkéi.” Boltenkova nem beszél ma­gyarul, de ez soha nem jelentett gondot a munkájában. „Min­dent meg is mutatok a gyere­keknek, hogy pontosan megért­sék, ők pedig egyre jobban megszokják a szlovák nyelvet. Amikor elkerülnek középisko­lába, már nincsenek megszep­penve, ha szlovákul kell meg­szólalniuk. Ez is sokat jelent, és erre is büszke vagyok.” Korábban több edző is dol­gozott a kézilabdaklubban, mára minden Boltenkovára maradt: „Minden korosztállyal én foglalkozom, a legkisebbek­től a felnőtt csapatig. Mintha az anyjuk lennék. A lányok felnő­ve is hűek maradnak a kézüab- dához, karonülő gyerekkel is lejönnek edzeni. Hogy hány kisbabát ringattam már... De hálásak is érte a lányok, és lá­tom rajtuk, hogy szeretik a kézilabdát.” S nemcsak a kézilabdát, ha­nem az edzőjüket is. „Egy isko­láslány, amikor megtudta, mi­lyen lehetetlen helyzetbe ke­rültem, s talán el kell mennem, azt mondta: Luda néni, ha ma­ga elmegy, én a busz elé fek­szem! - meséli Boltenkova, még a könnye is kicsordul. - Hiszen én ebben a faluban soha senkinek nem ártottam, s ahol csak tudtam, igyekeztem segí­teni. Ki tudja, talán mégis ide­gennek tekintenek itt, talán fel sem fogják, mit jelent, hogy egy ilyen kis település a szlovák másodosztályban szerepelhet, s azt sem tudatosítják, mit csi­nálok a gyerekekkel a torna­órán. Én hiszem, hogyha valaki megszereti a sportot, akkor már kisebb az esélye, hogy rossz útra tér, elkallódik, hi­szen itt fegyelmet, kitartást, céltudatosságot tanul egészen kis korától. Már a harmadiko­sok is versenyszerűen játsza­nak, s ez hétről hétről sziszte­matikus munkát követel tőlük. Tudom értékelmi a munkát, a másokét és a magamét is. Tu­dom, mekkora értéke van an­nak, amit csinálok. Csak azt szeretném, hogy egyszer valaki azt mondja: köszönöm.” A Csallóközaranyoson töl­tött 18 év alatt Boltenkova számtalan ajánlatot kapott más kluboktól, mégis maradt. „Fél­tem elmenni. Nem szeretem a nagyvárosokat. Elégedett va­gyok ebben a faluban, sok fan­tasztikus embert ismertem meg itt. Lehet, hogy most arra fize­tek rá, hogy mindig megmon­dom a véleményemet. Talán nem értek mindig egyet a pol­gármester asszonnyal, de ettől függetlenül a falu érdekét is szolgálom, hiszen hasznos munkát végzek itt a fiatalokkal. Nem tudom, mi lesz tovább. Valamiből nekem is meg kell élnem. De nem akarok még bű- csűzkodni, hiszen még tart az iskolaév, én pedig bízom ben­ne, hogy talán minden jóra fordul.” VINKLI Egy edző értéke BŐDT1TAN1LLA Senki sem pótolhatatlan. De bármennyire han­goztassák is ezt játékosok, edzők, sportvezetők különféle helyzetekben, bizony vannak embe­rek, akik nehezen pótolhatóak. S minél kisebb egy közösség, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy meghatározó egyéniség kiválá­sa végzetes következményeket von maga után. Csallóközaranyoson Ludmila Boltenkova az Edző. Több száz gyerekkel szerettette meg a kézilabdát, a sportot, a mozgást. A keze alatt felnőtt egy generáció, amely számára már ter­mészetes, hogy a gyerekeit is a sportcsarnokba viszi. Nem minden kézilabdáslányból lesz akkora játékos, mint Tóth Er­zsébet vagy Varga Éva, de aki egyszer beleszeretett a kézi­labdába, egész életében pozitívan fog viszonyulni a sport­hoz, s mindig tudatosítani fogja annak fontosságát. Csalló­közaranyoson a fiatalok számára nemcsak a számítógép és a kocsma az alternatíva - van egy olyan sportcsarnokuk, ami­lyenről nemegy járási székhely csak álmodozhat. De mintha Csallóközaranyos nem értékelné, amije van. Mintha nem tudatosítaná, hogy a településen egy I. ligás, te­hát országos szinten a második vonalban szereplő kézilab­daklub működik. Nem egy hobbicsapat, nem egy szabadide­jében összejáró társaság, hanem egy színvonalában profi klub, akkor is, ha minden játékos amatőr státuszú. Ennek a klubnak kulcsfigurája Ludmila Boltenkova. Energiá­ja, lelkesedése magával ragadó. Imádja a kézilabdát, szereti Csallóközaranyost. Jól érzi ott magát. Válogatott játékos­ként épp elég világvárost, repülőteret és pályaudvart látott, számára pont tökéletes a 2500 lakosú település, ahol azt csi­nálhatja, amit szeret, s amihez ért. Bár Csallóközaranyoson ez talán nem fordul meg az embe­rek fejében, Boltenkova-formátumú edzőket nem találni minden sarkon. Olyan Boltenkova-formátumú edzőt meg biztosan nem, aki szinte ingyen dolgozik. Ha Csallóközara­nyos meg akaija tartani a kézilabdacsapatát (és a polgármes­ter asszony szerint meg akarja), mindenképpen szüksége lesz edzőre. S ha Csallóközaranyos hosszú távon is meg akar­ja tartani a kézilabdacsapatát, szüksége lesz utánpótlásra is, mert idegen játékosokat ekkora költségvetésből nem enged­het meg magának - következésképpen szüksége lesz valaki­re, aki foglalkozik a fiatalokkal is. Boltenkova 18 éve él a faluban, három diplomája van, ren­delkezik a szükséges edzői licensszel, a gyerekekkel és a fel­nőtt csapattal is jól dolgozik, és szívesen folytatná a munkát. Az iskolaigazgató azonban nem tud neki hatnál több órát biz­tosítani, az önkormányzat pedig nem adhat bérekre támoga­tást a sportszervezetnek. A megoldást talán egy szponzor je­lenthetné. Valaki, akinek fontos a sport és a kézilabda, s aki átérzi, mennyi múlhat egyetlen emberen is. Hogy Csallóköz­aranyos lakossága ne utólag döbbenjen rá, mit is vesztett. Németh Krisztián irányításával kezdik ma a felkészülést a sárga-kékek Még mindig nincs vezetőedzője a DAC-nak Németh Krisztián (balról) és Novota János az első januári gya­korláson (Somogyi Tibor felvétele) Dunaszerdahely. Ma dél­előtt kilenc órakor kezdi meg a felkészülést a DAC futballcsapata a 2011/12-es bajnokságra. Mivel a klubvezetőknek még mindig nem sikerült megtalálniuk a Szencre távozott Radványi Mik­lós utódját, az új edző ki­nevezéséig Németh Krisztiánt bízták meg az együttes irányításával. ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS „Reggel kilenckor lesz a gyülekező, és egy órával ké­sőbb kezdődik az első gya­korlás. Az elhúzódott edző­kérdés megoldásáig megbí­zott trénerként Németh Krisztián vezeti a gárdát. Radványi korábbi assziszten­sének Marián Tomčák fog segíteni - mondta lapunknak Dušan Chytil, a dunaszerda- helyiek menedzsere. - Lesz­nek változások a keretben, de a Senicával készülő Igor Oberton kívül egyelőre senki sem távozott. Több új szer­zemény jöveteléről is tárgya­lunk, úgy tervezzük, hogy fo­lyamatosan fognak érkezni próbajátékra a futballisták.” Értesüléseink szerint végül szlovák edző lesz a befutó, de nem Roman Pivarník, s nem is Jozef Valovič... Egyébként úgy tudjuk, hogy a DAC veze­tői a múlt héten tárgyalni akartak Radványival a szerződéshosszabbításról, ám a 42 esztendős szakember már korábban elkötelezte magát az I. ligás szenei csa­pathoz, ezért lemondta a ta­lálkát. Ami a játékosokat illeti, Har- sányi Zoltán a héten erőnléti és orvosi teszteken vett részt az ostravai Baníknál, Peter Stru- hár iránt a Diósgyőr érdeklődik, míg Jaroslav Hűeket a nyitraiak látnákszívesen. (sz. z.) Holnap kezdődik Ankarában az ökölvívó Európa-bajnokság Szellő: „Jön, aminek jönnie kell” NEVEZES AZ EB RE SZLOVÁKIA - 56 kg: Filip Barák; 60 kg: Tomáš Vaňo; 91 kg: Sandro Dirnfeld MAGYAROSZÁG - 49 kg: Lakatos István, 52 kg: Kalu- cza Norbert; 56 kg: Nagy J. MÉSZÁROS KÁROLY Szófia kapta, de Ankara ren­dezi június 14-e és 25-e között az idei ökölvívó Európa-bajnok- ságot. Egy pillanatra még fel­csillant a bolgárok előtt a re­mény, hogy visszakapják a ren­dezésjogát, de már nem maradt idő a Nemzetközi Sportdöntő­bíróság (CAS) határozatának végrehajtására, mert akkor az új házigazda törököket érné sé­relem. Hiába döntött a CAS úgy, hogy az európai szövetség jog­talanul vette el az Eb-t Szófiá­tól, mégis Ankarába utaznak a csapatok. Köztük lesz három bunyóssal a szlovák, és minden súlycsoportban képviselve a magyar válogatott. Kovács László magyar szö­vetségi kapitány kiválasztottjai között hat olyan öklöző van, aki komáromi mezben szerepel a BoxingOne közép-európai csapatbajnokságban. Legutób­bi mérkőzésük után az Eb-fel­készülésről is érdeklődtem a magyar táborban. „Edzésből jöttünk Szlováki­ába, nincsenek még csúcsfor­mában a fiúk - mondta Szántó Imre, aki jelenleg a magyar ka­pitány segítője s az edzőbizott­ság elnöke, és tanácsaival segíti egykori versenyzőjét. - A tatai edzőtáborban készülünk az ankarai Eb-re, s közben a fiúk bokszoltak egy felmérő mécs­esén, fellépésükből látni lehe­tett, hogy van még javítani­való.” Tavaly a moszkvai Eb-n há­rom érmet szerzett a magyar küldöttség: Bácskái Balázs (69 kg) győzött, Káté Gyula (64 kg) második, Darmos József (91 kg) harmadik lett. Idén nem beszél a Szellő Komáromban is az Eb-re hangolt (BoxingOne-felvétel) dobogós helyekről a magyar szakvezetés, inkább azt jelzi: fontos, hogyjól szerepeljenek az Eb-n, mert az is szerepet játszik az őszi vb (egyben olimpiai selej­tező) sorsolásakor. Szellő Imre (81 kg) sem tűz ki célokat maga elé az ankarai Eb előtt: „Nagyon jó úton halad a felkészülés. Nem kételkedem benne, hogy jó eredményt ér el a csapat, mert mindenki apait­anyait belead az edzőtáborban - mondta lapunknak a magyar bunyós. - Komáromban kicsit fáradtnak éreztem magam a kelleténél, mert a meccs előtt egész héten nyomtuk a mun­kát. Külön nem készültünk a Bl-es meccsre, de úgy érzem, simán győztem le lengyel ellen­felemet. Hogy müyen titkos vággyal utazom Ankarába? A két előző Eb-n tűztem ki célo­kat magam elé, de egyiket sem sikerült elérni. Most már csak az a kívánságom, hogy érez- zem magam jól a szorítóban, s akkor jön, aminek jönnie kell.” Krisztián; 60 kg: Varga Mik­lós; 64 kg: Káté Gyula; 69 kg: Bácskái Balázs; 75 kg: Har­csa Zoltán; 81 kg: Szellő Im­re, 91 kg; Darmos József; +91 kg: Bemáth István

Next

/
Thumbnails
Contents