Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

2011-06-10 / 134. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 10. Kultúra-hirdetés 9 Édesapja regényét vitte színre Komáromban Rastislav Ballek rendező Véres jelenetek az élet vágóhídjáról „Nem tudom, ki, hogyan olvassa majd" (Dömötör Ede felvétele) Mindig a szenvedélyes igazságkeresés vonzotta a politikához Jörge Semprún (1923-2011) Csak nemrég olvasta el édesapja, Ladislav Ballek író regényét. Akkor, amikor A henetessegéd című előadást kezdte tervezni. A regényből ké­szült adaptáció bemuta­tója ma este hét órakor lesz a Jókai Színházban. SZÉL JÁNOS AII. világháború utáni világ állapotáról ad jelentést az elő­adás. A XX. század nagy meg­rázkódtatásai, a két háború, a két totalitárius rendszer, a ki­telepítések még mindig befo­lyásolják az életünket. Ilyen értelemben tükör az előadás, melybe még mi is belenézhe­tünk, mondja Rastislav Ballek rendező. Ladislav Ballek sohasem akarta, hogy a fiából is író legyen? Nem éreztem ilyen nyo­mást. Az, hogy a művészetek felé fordultam, nemcsak a csa­lád, hanem a környezetem ha­tására is történt. Lehet, hogy a sors keze is benne van. Mikor határozta el, hogy rendező lesz? Már nem is emlékszem. Ab­ból indult, hogy kerestem va­lamit, ami megelégedést hoz. Amiben van valami abból, amit a családból hoztam, de van benne valami belőlem is. Kompromisszumot kötöttem. Legyen az valami az irodalom, a képzőművészet, a filozófia és a politika között. A színház mellett döntöttem, mert az va­lamennyit tartalmazza. A színművészeti főiskolán jól érezte magát? A gyengéd forradalom után kerültem a pozsonyi színmű­vészetire. A 90-es évek elején csodás volt ott. Levetítették az addig páncélszekrényben őr­zött filmeket, kiadták az ad­dig tiltott irodalmat. Láthat­tuk, hogyan csinálják a szín­házat a világban, milyen fil­meket néznek, mit olvasnak. Vajdička professzornál tanul­tam. Odafigyelt a tanítványai­ra, előzékeny, elnéző és jóin­dulatú volt. Ma is hálával gon­dolok rá. Rendezőként milyen utat járt be eddig? Zsolnán, Túrócszentmár- tonban, Eperjesen dolgoz­tam, az utóbbi időben pedig Pozsonyban rendeztem, előbb az Aréna Színházban, leg­újabban a Nemzeti Színház­ban Menet közben pedig jöt­tek a díjak. Két előadásom is Színházi Deszka Díjban része­sült. Az Aréna Színházban ké­szült Tiso és most, a Szlovák Nemzeti Színházban futó Hollyroth... is a legjobb elő­adás díját nyerte. Mire emlékszik vissza ab­ból az időszakból, amikor édesapja A segéd című re­gényt írta? Még gyerek voltam, de az írógép billentyűinek megállít­hatatlan kopogására határo­zottan emlékszem. Apám nem olvasott fel belőle részleteket, még túl kicsi voltam ahhoz, hogy megértsem. Bevallom, csak nemrég olvastam el a re­gényt. Úgy tűnik, mostanában érik meg bennem a vágy, hogy visszatérjek a gyökereimhez. A hentessegéd című szín­mű közös választás volt a Komáromi Jókai Színházzal? Közösen jutottunk arra, hogy érdekes lenne megnézni, egy szlovák rendező miképp viszi színre egy magyar szín­házban ezt a témát. Es épp ak­koriban kezdtem foglalkozni apám művével. A második próbán levetí­tette a társulatnak A hentes­segéd című filmet. Már az elején figyelmeztet­tem őket a film és Ondrej Šulaj színpadi változata kö­zötti különbségekre. A film­nek saját kifejezési eszközei vannak. A rendező engedé­lyével kivettünk egy-két részt a forgatókönyvből, melyek nem voltak a színpadi válto­zatban. A színészek összeha­sonlíthatták az irodalom, a film és a színház nyelvét. Az előadás fő helyszíne egy vágóhíd. Juraj Gráféi díszlettervező­vel döntöttük el, hogy a törté­net, az emberi viszonyok bru­talitásukban és szürrealitá- sukban leginkább egy vágóhí­don zajló élethez hasonlíta­nak, ahol vér folyik, élettelen testeket dolgoznak fel emberi fogyasztás céljából. Az ölés, a vállalkozás, a pénz, az étel, az - ital, a szex különös körforgása ez. A háború, az öldöklés után az emberek ismét enni, inni, szeretkezni akartak. Negyven évesen miért ér­dekli ennyire a történelem? Manapság hajlamosak va­gyunk megfeledkezni a törté­nelemről. Csak tankönyvek­ben, akadémiai vitákban fogla­kozunk vele. A színház lényege az is, hogy összességében látja az embert, nem csak a magán­életében, hanem úgy is, ahogy a történelmi háttérben mozog. A történelemben vannak bizo­nyos irányzatok és összeütkö­zések, amiket ma nem veszünk észre, ám a történelmi háttér­ben érthetőbbek, domborúb- bak, több lehetőséget kínálnak a színháznak a konfliktusok felgöngyölítésére. Milyen nézői fogadtatásra számít? Nem tudom, ki hogyan ol­vassa majd ezt a történetet, hi­szen egy másik kultúrkörből való. Minden fordítás során, és itt nem a nyelvi, hanem a szín­padon látott képek lefordításá­ra gondolok, adódhatnak fél­reértések. Remélem, ha akad­na ilyesmi, az konstruktív vitá­hoz vezet majd. JUHÁSZ KATALIN Hosszú és eseménydús élete volt. 87 év adatott neki. Párizsi otthonában érte a halál, állítólag csendben, nyugodtan ment el. Öt éve, a Budapesti Könyvfeszti­vál díszvendégeként még arról beszélt, mennyi történet van a fejében, amelyeket meg kellene írnia, de már inkább csak mesél­ni szereti őket, hiszen a mesélés a továbbadás legősibb formája, és az öregek szeretik, ha körül­ülik és hallgatják őket. Jorge Semprún író a spanyol polgárháború után Franciaor­szágba menekült, 1943-ban be­kapcsolódott a francia ellenállá­si mozgalomba. A Gestapo letar­tóztatta, a hírhedt buchenwaldi koncentrációs táborba került. Az ott átélt borzalmak hatására született vüághírű regénye, A nagy utazás. Egy interjúban el­mondta, Buchenwaldban való­színűleg az mentette meg az éle­tét, hogy jól tudott németül, így irodai munkára osztották be. Legtöbb regényét franciául ír­ta, de egész életében spanyolnak vallotta magát. Franco alatt Franciaországban élt, majd visszatért hazájába. Tagja lett a spanyol kommunista pártnak, de konfliktusba került a mozga­lommal, végül kizárták. Innen ered másik nagy témája, a kom­munizmus eszméinek csődje a nyugati baloldali mozgalmak­ban. „A totalitárius állatkerttel szemben inkább választom a pi­ac dzsungelét” - foglalta össze később viszonyát a baloldalhoz. 1988 és 1991 között engedett Felipe Gonzalez szocialista mi­niszterelnök csábításának, kul­turális miniszter lett. Elmondása szerint mindig a szenvedélyes igazságkeresés vonzotta a politikához. Két film­ben is együtt dolgozott Costa- Gavras görög rendezővel, a Z, avagy egy politikai gyilkosság krónikája című film forgató- könyvéért Oscar-díjat is kapott, a Vallomásban pedig csehszlo­vák vonatkozású témát dolgo­zott fel Artúr London, a II. világ­háború utáni csehszlovák kü­lügyminiszter-helyettes emlék­iratai alapján, akit 1951-ben le­tartóztattak, a Slánský perben, koholt vádak alapján életfogy- tiglant kapott, majd 1963-ban rehabüitálták. Nem véletlen, hogy Costa-Gavras Semprúnra, a „renegát kommunistára” bízta a forgatókönyvet, és az sem, hogy a főszerepet a kommunis­tákkal épp az 1968-as csehszlo­vák események miatt szakító Yves Montand játszotta. Jorge Semprún a politikusi ki­térő után visszatért az íráshoz, 1994-ben megkapta a német könyvszakma rangos Békedíját, három évre rá a Jeruzsálem-dí- jat is. 2000 után még hallatta hangját politikai kérdésekben, például sürgette Castro távozá­sát Kuba éléről. Az utóbbi évek­ben azonban már visszavonul­tan élt Párizsban. Premier 2011.6.19-én 19.00 órakor A Szlovák Nemzeti Színház új épületének opera . és balett-terme ■ ■ ■■ ■ fill * fť ­.»•V Ismétlés 2011.6.22-én 19.00 órakor A Szlovák Nemzeti Színház új épületének opera és balett-terme es A verizmus gyöngyszemei OPERARESZLETEK U. Giordan FEDOR, G. Puccini MANÓN LESCAUT, R. Leoncavallo BAJAZZÓK ÉS SZVIT E. Wolf - Ferrari A MADONNA ÉKSZEREI Operákból z áfiami dotál Forródrót: +421 2 204 72 297 Tájékoztatás és jegyrendelés munkanapokon 9.30-tól 17.30-i www.snd.sk m @* 9.— 1*373 •' ľl'HHťH in.ba ifi®! MP91100271 Egész életében spanyolnak vallotta magát (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents