Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-08 / 132. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 8. Kultúra 7 „Aló még soha nem kapott napszúrást a könyvsátor előtt, nem is igazi író" Együtt voltak tuszik és hutuk Budapest, Vörösmarty tér, Könyvhét. A külföldi turisták ismét kapkodják a fejüket, bámulják a tülekedést, és azt hiszik, a magyar ember alapjáraton ilyen: egymást tapossa a könyvekért a kiadók standjai előtt. JUHÁSZ KATALIN A könyvpiac válsága nem látszik az oroszlános szökőkút mellől, amelyből most először láttam gyerekeket inni. Gondoltam, ha a szülők nem szólnak rájuk, én is bátran rácup- panhatok az oroszlán szájára, mert akkor ez ivóvíz, ami ugyanolyan fontos harminckét fokban, mint a könyvek. Az idei, 82. Ünnepi Könyvhétre 385 könyv jelent meg magyar szerzőktől, és 240 kiadó volt jelen a Vörösmarty téren. A napernyő alatt dedikáló írókat költőket nem számoltam meg, az viszont feltűnt, hogy évről-évre több tévés celeb keveredik közéjük valami félreértés folytán. Ok is büszkén prezentálják könyveiket, az „igazi” írók pedig megvetéssel teli irigységgel figyelik a hivatlan kollégák asztala előtt kígyózó sorokat. De persze azért ők is jól érzik magukat, az idősebbek szépen kiöltözve, zakóban aszalódnak, a fiatal szerzők lazábban, rövidnadrágban. Az irodalmár ember lépten-nyo- mon ismerősbe botlik, sokan évente csak egyszer, csak itt találkoznak, fontos tehát ez a hely. A profibb olvasók vizslatják a kínálatot, méregetik a szerzőket, összehasonlítják ő- . két a könyvek hátoldalán díszelgő portrékkal. Tóth Krisztina megnyitóbeszédében a következőket mondta: „Aki még soha nem kapott napszúrást a könyvsátor előtt, nem is igazi író. Aki még soha nem nézett fel kétségbeesve a dedikáltató ismerősre, mert abban a pillanatban hirtelen nem tudta a nevét, az nem is igazi író. Akinek ilyenkor, könyvhét táján nem kell átrendeznie az egész könyvespolcát, A legkisebb olvasókat nem csak a könyvek szórakoztatták Olvasó sorakozik, író dedikál az nem is igazi olvasó.” Szintén ő jegyezte meg, hogy itt most együtt vannak tuszik és hutuk, labancok és kurucok, síiták és szunniták; jó lenne, ha nem látnánk a törzsi zászlókat. Akár a saját, folyton gazdagodó könyvespolcunkról is példát vehetnénk, ahol jól megfér egymás mellett Nagy László és (A szerző felvételei) Petri György. Azokról is megemlékezett, akik már nem lehetnek közöttünk: Lázár Ervinről, Békés Pálról, és a napokban elhunyt Czigány Zoltánról. És ennek kapcsán szólított fel mindenkit arra, hogy akár sorok állnak, akár egyedül ücsörög az író a téren, lépjünk oda hozzá, mondjuk meg, ha tetszett a könyve, nehogy később bánjuk meg, hogy elszalasztottuk az alkalmat. Az író ugyanis furcsa kettősségben élő faj. írás közben magányos remete, a könyv megjelenése után viszont visszaved- lik társas lénnyé, és éhes szemekkel várja az olvasót, kiváncsi minden véleményre. Ide kívánkozik, mert szociálpszichológiai értelemben az előző gondolathoz kapcsolódik a Könyvhét egyik legötletesebb kísérőrendezvénye, az Irodalmi Peepshow. Egy labirintus-szerű objektum két fülkéjében váltották egymást fél órás turnusokban a bátrabb szerzők. Felolvastak, ettek, ittak, pofákat vágtak, sőt biciklit hajtottak, vagy éppen kiabáltak, hogy engedjék őket szabadon. ,A leskelődés olyan gyönyör, amely minden bizonnyal az emberiség kezdete óta kísért bennünket, saját korunk pedig egyre kevésbé igyekszik ellenállni ennek a kísértésnek. A kihallgatott, meglesett pillanatok hitelesnek tűnnek, abba az illúzióba ringatnak, hogy amit látunk, mentes a manipulációtól, torzítatlan, egyszóval: maga a valóság.”- magyarázta Nemes Z. Márió költő és ötletgazda a dolog lényegét. Az irodalmat, illetve magát az olvasást persze másképp is lehet népszerűsíteni, a pillanatnyilag még bejegyzés alatt álló Supka Géza Alapítvány például szeptemberre kampányt szervez a könyvesboltokban: aki a hónap folyamán magyar nyelvű kiadványt vesz, kap ajándékba egy Márai- válogatáskötetet. Az olvasni szeretők számának drasztikus csökkenése azonban ott a Vörösmarty téren nem volt tapasztalható. Ismét nagy sikert aratott a szombati Könyvek Éjszakája is, amelynek lényege címében foglaltatik. Sőt, az egyik friss kötetet olyannyira sikerült megünnepelnie a szerzőnek és olvasóinak, hogy hajnali háromkor végül barátságos, ám . szigorú rendőrök oszlatták fel a zenés-táncos író-olvasó találkozót... A szervezők kicsiket és nagyokat is várnak Fókuszban a színház AJÁNLÓ Királyhelmec. Színházi Kavalkád címmel zajlik pénteken az a fesztivál, amelynek keretében mindkét hazai magyar profi színházunk vendégszerepei a városban, illetve több más felnőtt- és gyermekelőadást is láthatnak az érdeklődők a helyi művelődési házban június folyamán. A fesztivál nyitó előadása e hét péntek estéjén Neil Simon: Pletykák című vígjátéka a kassai Thália Színház társulatának előadásában, Halasi Imre rendezésében. A darab kriminek indul és a sznobságot ostorozó bohózattá fajul. Június 12-én a Kassai Állami Színház Femando Arrabal: Trojkolka című darabját adja elő, melynek műfaja „terrorisz- tikus bohózat”. Június 16-án érkezik a Komáromi Jókai Színház Békeffi István - Lajtai Lajos: A régi nyár című operettjével, amelyet Méhes László állított színpadra. Június 19-én délután a kicsiket várják a Kassai Bábszínház művészei a Braček Jelenček című, évek óta sikerrel futó előadásra, Badin Ádám rendezésében. Június 24-én a Bodrogközi Színjátszócsoport Schwajda György: A rátóti legényanya című, egyszerre abszurd és népies humorú vígjátékát adja elő. Június 26-án jó idő esetén a különleges hangulatú Csonkavárban zárul a fesztivál egy interaktív gyermekelőadással, zsonglőijátszóházzal a Néró Zsonglőrszínház jóvoltából, Olasz Etelka mesemondó műsorával, valamint a Pitypang színpad Mátyás Király juhásza című meséjével, (ú) Elment egy kedves ember Szomorú hírt kaptam Kassáról: hetvenéves korában elhunyt Csala Kornélia. Mi csak úgy hívtuk: Csaláné. Ez a név fogalom volt Kassán. A mindig érdeklődő, fáradhatatlanul szervező, kedves mosolyú hölgyet jelölte, akinek a személye egyfajta garanciát jelentett arra, hogy Rákóczi és Márai városában (ahol a magyarok lé- lekszáma drasztikusan lecsökkent) van igény a múlt feltárására, a tanulságok levonására, a kulturált párbeszédre; van igény az emberi szóra. Csaláné mindenütt ott volt. Pályázott, intézkedett, kiállításokat hozott tető alá, irodalmi esteket szervezett. A kassai magyarság mindenesének tűnt. Kissé olyan volt, mint egy misszionárius, a szó legnemesebb értelmében: az általános szellemi pangás közepette is az értékek megőrzésének szentelte életét. Tizenöt éve jöttem el Kassáról, s ha honvágyam van, azokhoz a kiadványokhoz menekülök, amelyeket a Csala Kornélia (1941-2011) Kassai Polgári Klub jelentetett meg a város múltjáról - javarészt Csaláné szerkesztésében. Ha Kassára gondoltam, akkor sosem csak magára a városra gondoltam, hanem mindig valami többre, valami megfoghatatlan kassai aurára, aminek Csaláné is része volt. S része lesz ezután is. (Csala Kornéliától szombaton 14 órakor vesznek végső búcsút az abarai temetőben.) Gazdag József (Aszerző író, sportújságíró.) A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében június 24-ig tekinthető meg a zánkai Gyermekalkotások Galériájának gyűjteményéből rendezett tárlat A fantáziavilág csodálatos tárháza TÁRLATAJÁNLÓ Pozsony. A Magyar Intézetben Békesség-óhajtás címmel tartottak zenés-verses estet, melyen 50Ö év magyar verseiből válogatott összeállítást hallhatott a közönség. Az irodalmi békesség-óhajtást a zánkai Gyermekalkotások Galériájának gyűjteményéből rendezetttárlat is erősíti. Ahogy a tárlatnyitóban Bene Kinga, a galéria vezetője megfogalmazta, úgy gondolta, békesség-óhajtó témában könnyű dolga lesz anyagot válogatnia, hiszen a gyerekmunkák erről szólnak: a békéről, a szeretet- ről, a mesékről, vágyakról. Bizonyos szelektálási szempontokat kellett azonban kijelölnie, hiszen 110 országból kaptak már képeket, s a gyűjtemény több mint 20 ezer darabra tehető. Végül olyan anyagot rendezett tárlattá, amely bemutatja, hogy 4-18 éves korig mit tudnak alkotni a gyerekek, hogyan változik világnézetük és kifejezésmódjuk, hogyan finomodik technikájuk és hogyan alakul át az ösztönös alkotó gesztus tudatos, megfigyelésen alapuló precíz munkává. „Gyűjteményünk a gyermeki fantáziavilág csodálatos tárháza. Anélkül, hogy utaznék, a gyermekek rajzait nézve bejárhatom a világot, mivel az őszintén kitárulkozó gyermek a mindennapjait eleveníti meg alkotásaiban. Lefesti a tájat, ahol él, megformázza az állatot, amely a környezetében előfordul. Közben hozzáteszi saját érzéseit, gondolatait, élményeit... és remekmű születik” - mondta Bene Kinga. Minden gyermek gondolataiban ott van a szülői ház, a szeretet igénye, a vidámságra, boldogságra való hajlam, a béke természetes vágya, de a félelem az agressziótól, a biztonságra való törekvés ugyanúgy. Ezeknek képi-formai színes lenyomatai láthatók a kiállított képeken is - most, a gyermekek havában érdemes betérni a Magyar Intézetbe, ahol e tárlat révén egy darab gyermeki lélek tárul a közönség elé. (tébé) Anélkül, hogy utaznánk, a gyermekek rajzait nézve bejárhatjuk a világot (Képarchívum)
