Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-01 / 126. szám, szerda
16 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 1. www.ujszo.com Drámai módon megnőtt a közúti balesetek száma, és a gerincvelő sérülése miatt egyre több fiatal lesz mozgáskorlátozott Nem ígérnek csodákat, kemény munkát követelnek Arra ösztönözték a sérülteket, hogy önsajnálat helyett a maximumot nyújtsák felépülésük érdekében Az őssejtbeültetésről „Vannak betegeink, akik óriási összegeket költöttek erre a terápiára, Oroszországban, Kínában kezeltették magukat, ám továbbra is kerekesszékbe kényszerülnek és továbbra is mi kezeljük őket. Javulhatott volna életminőségük, ha a többnyire gyűjtésből származó anyagiakat lakásuk akadálymentesítésére használták volna fel. Az őssejtterápiával eddig nem sikerült talpra állítani egyetlen gerincvelősérültet sem. A delfinterápia sem gyógymód, a gyereket ugyan boldoggá teszi, ám bénulása megmarad” - vallja Myrón Malý professzor, (p) Az egészségügy manapság a leggyakrabban bírált ágazat. Míg a fehérköpenyesek szerint több lett a kötelességük, nagyobb a felelősségük, anyagi megbecsülésük viszont stagnál, a betegek jelentős része a megromlott orvos-beteg viszonyra, az egyre dráguló ellátásra panaszkodik. PÉTERFl SZONYA Van egy hely az országban, ahol az orvosok, az egészség- ügyi dolgozók a kisegítő személyzettel együtt a sérült felépülését mindennél fontosabbnak tartják. Pedig az egészségbiztosítók a kováčovái Nemzeti Rehabilitációs Központot sem támogatják kellőképpen. Mégis mindazok, akik baleset következtében súlyos gerinc- vagy fejsérülést szenvedtek, s végtagjaik átmenetileg vagy tartósan lebénultak, esetleg agyvérzés után féloldali bénulással küszködnek, és a beszédkészségüket is elveszítették, előbb vagy utóbb Kováčovába kerülnek. ,Azért is, mert Szlovákiában másutt nincs lehetőség a sérültek intenzív rehabilitálására, a hagyományos gyógyfürdők a mi betegeink állapotát nem javítják -jegyezte meg látogatásunk alkalmával Myrón Malý professzor, a Nemzeti Rehabilitációs Központ rehabilitációs klinikájának vezető orvosa. - De mielőtt ellátogatnánk az intézet egyes osztályaira, összefoglalom tevékenységünket” - ajánlotta. Tartanak aj övőtől A 200 férőhelyes kováčovái intézet 1987-ben fogadta az első betegeket, az orvosok, egészségügyi dolgozók Csehországban tanulták meg a hátgerincsérültek, a mozgásszervi betegek, bénultak, amputált végtagúak ellátását. Kezdettől arra ösztönözték a sérülteket, hogy önsajnálat helyett a maximumot nyújtsák felépülésük érdekében. Reggeltől délutánig egyéni és csoportos kezeléseken vesznek részt (hidroterápia, elektroterápia, hő- és krio terápia, masszázs), de műszerekkel, gyógytornával, munkaterápiával is segíteni kell állapotuk javulását. Hiszen hiába szenvedi meg a beteg az olykor bonyolult műtéteket, ha nem tanulja meg, hogyan éljen végtag nélkül, mozgáskorlátozottam bénultan, tolószékbe kényszerülve. Mivel a kezeltek egy részének fogyatékossága már nem betegség, hanem hosszan tartó - sokuknál nem javuló - állapot, szocializálásuk épp annyira fontos, mint testi kondíciójukjavítása. A rehabilitáció szerves része az egészségügyi segédeszközök használatának elsajátítása. Fontos, hogy a mozgáskorlátozott is megtanulja ellátni önmagát, nemcsak azt gyakoroltatják vele, hogyan helyezze magát a tolókocsiból a fekhelyre és vissza, hanem szükség esetén a katéterezést is. Szerencsés esetben a rászorulónak helyben készítik el a művégtagot, a gerincet tartó műanyag fűzőt, igényeihez igazítják a mankót, a járókeretet, a tolókocsit. Gyakran a központ választja ki és rendeli meg a betegnek a legmegfelelőbb tolókocsit vagy más segédeszközt, ugyanis az érintett nem mindig a neki legmegfelelőbb eszközt választja. Biokémiai laboratórium, röntgen, ideggyógyászati rendelő is a betegek rendelkezésére áll, a tizenhárom orvoson kívül logopédus és pszichológus, illetve 48 fiziko- és ergoterapeuta foglalkozik a mozgás- és beszédkárosultakkal, jelentős szerep jut a segédápolóknak, akik nemcsak kísérik a beteget, hanem öltöztetik, mosdatják, etetik, hozzák-viszik, testét- lelkét gondozzák. Gyorshajtás, sportbalesetek A professzor szerint drámai módon megnőtt a közúti balesetek száma, és a gerincvelő sérülése miatt egyre több fiatal lesz mozgáskorlátozott. Megnőtt a házi és a sportbalesetek száma, sokan zuhannak le fáról, tetőről, lépcsőről, számos öngyilkos halálugrása végződik végtagamputálással. Májustól szeptemberig az ismeretlen, sekély vízbe fejest ugrók gerincvelő-sérülése növeli a lebénultak számát - hangsúlyozta. Mivel Szlovákiában évente 18 ezren kapnak agyvérzést, (hatezren károsodás nélkül vészelik át, s ugyancsak hatezren belehalnak a stroke-ba), mindazok, akiknek életét féloldali bénulás nehezíti, és esetleg elveszítik a beszéd képességét (a gondolkodás nem sérül), ugyancsak a kováčovái rehabiMyrón Malý professzor litációs központban keresik a gyógyulás, felépülés esélyét. A normális életbe való visszatérés reményében érkeznének Kováčovára a csípőműtéten átesettek is, de mert a rehabilitáció költsége az egészségbiztosítókat terheli, a beutalóra gyakran várniuk kell. „Csehországban felkészítik a beteget a teljes csípőízület-cserére, a műízület-beültetés előtt a legyengült izomzat megerősítése érdekében 14-21 napig rehabilitálják - elegendő rehabilitációs központot működtetnek -, de ügyelnek a segédeszközök használatának elsajátítására is. Bár a mi betegeinknek is szükségük volna az ilyen gondoskodásra, erre nincs mód... Tartunk attól is, hogy a pénzhiány miatt esetleg járóbeteg-rendelésen kezelik az érintetteket - fogalmazta meg kételyeit.- Bár a Nemzeti Rehabilitációs Központ épületét strukturális alapokból korszerűsítettük, rendeztük a környéket, belül nagyon is „szocialista” maradt minden. Nagyon sajnáljuk, hogy a felújításra kapott pénzből nem tudtuk modernizálni a balneológiái részleget, a medencékben nincs öntisztító berendezés, nem állt módunkban lecserélni a régi kádakat és sorolhatnám. A diagnózis függvényében mégis megtornáztatjuk betegeinket a medencékben, akár naponta többször is. Az emelő berendezés tolókocsistul engedi le őket a medencébe, a kezelés végeztével a segédápolók közreműködésével folytathatják napi programjukat. Elképesztően magas a vízszámlánk.. A munkaterápiás műhelyekben textillel, bőrrel, fával, fémmel dolgoznak a kezeltek, néhányan kosarat fonnak, kézimunkáznak, festenek, szövőgépen dolgoznak, akadtak, akik az írást, a számítógép segédeszközzel való használatát gyakorolták. Anna Rusinkovič- ová terapeuta sajnálkozva jegyezte meg, hogy egyre nagyobb kiadást jelent a nyersanyag-vásárlás. Mégsem szűkítik a választékot, tudják, hogy bár a mozdulatok koordinálását gyakorolják, fejlesztik, a kezeltek számára örömforrás is a munkaterápia. „Ez nem kórház - vette át ismét a szót a professzor -, ahova a beteg hazulról hozza a gyógyszereit, egészségügyi segédeszközeit, a pelenkát is beleértve. Pedig az egészségbiztosítók csupán napi hatvan- hetven eurót fizetnek betegenként, ami nem fedezi az ellátás költségeit. Félő, hogy a pénzhiány miatt ezt az összeget is megkurtítják. Németországban az endoprotézises beteg rehabilitációjáért napi 220 eurót térít a biztosító, a gerincsérültek (csigolyatörés, gerincvelő-szakadás) gyógykezeléséért 450 eurót, miközben a mi betegeink ugyanazt a kezelést kapják, mint a németek. Nálunk is megtalálhatók azok a korszerű tornáztató gépek, amelyek felgyorsítják a fájós, kopott, sérült ízületek mozgatását, ezáltal a sérült vagy operált, műízület- beültetésen átesett betegek rehabilitációjának idejét jelentősen megrövidítik, hamarabb visszatérhetnek a munkába, a mindennapi életbe. A majd 10 millió koronás műszerrel mi is mozgatjuk a megbénult alsó végtagokat, hogy a beteg a járás illúziójában részesüljön. A magánszanatóriumokban a 45 perces kezelés ára 100 euró, nálunk 15 alkalommal is „gyalogoltatjuk” betegeinket, holott tudjuk, hogy ez már nem fér bele az egészségbiztosítótól juttatott napi 60-70 euróba. De ha a járás illúziója, a géppel történő talpra állítás azt eredményezi, hogy a sérült a baleset traumáját, a kerekesszékbe kényszerülést gyorsabban feldolgozza, kötelességünk segíteni. Miközben olyan jövőképet kell felvázolnunk neki, amelyben élete értelmet kap. Sport, mint orvosság Kováčovában a sportolás a rehabilitáció szerves része. Azért is, mert egyre több fiatal lesz mozgáskorlátozott, nekik a sport orvosság. „Nemegy paralimpiai sportoló karrierje nálunk indult el. Nem lesz mindenki élsportoló, de munkánk szerves része a tehetségek felkutatása. Meg aztán - mutatott a jogászdoktor Alena Kánová asztaliteniszező pekingi ezüstérmére - példaképre is szükségük van a fiataloknak. Alena 14 évesen szenvedett balesetet és tolókocsiban is teljes életet él. Büszkék vagyunk arra, hogy sportolóink nem feledkeznek meg rólunk, visszatérnek hozzánk.” A szemle során ismerősnek tűnt az elektromos kezelésen lévő beteg arca, aki készségesem elmondta, baleset érte, eltörött a kisujja. „Mozgatni sem tudtam. Szerencsére, állapotom javul” - a professzor bemutatta kollégáját, a besztercebányai kórház transzplantációs részlegének vezető orvosát, miközben halkan megjegyezte: ,Az egészségbiztosító megkérdőjelezte, valóban a kováčovái központban kell-e rehabilitálni. Pedig ő a szakma legjobbja, májátültetéseket végző sebész. Ez van” - legyintett kissé lehangoltan. Mi jön még? Amikor szóba hoztuk a minisztérium legújabb kezdeményezését, hogy októbertől az egészségügyi intézetek anyagi hozzájárulást követelnek a betegektől, Myrón Malý professzor elnevette magát. „Ezt is megéltük már, Rudolf Zajac idejében napi 50 koronát fizetett a beteg. Nálunk ez havi 120 ezer koronás bevételt jelentett, jól jött a pluszpénz.” Mivel Szlovákiában ez az egyetlen rehabilitációs központ, és a súlyos balesetek, sérülések száma nem csökken, feltételezhetnénk, nem kell attól tartaniuk, hogy megszüntetik a központot.,Attól talán nem, bár félnivalónk akad. Évekkel ezelőtt túléltük az intenzív magánosítási törekvéseket, nem tudjuk, milyen jövő vár ránk, ha állami részvénytársaságba kényszerítenek minket. A jelenlegi vezetés - Olga Zabojníková vezér- igazgató, Jozef Hudec orvosigazgató és jómagam - ember- feletti erőfeszítéseket tesz intézetünk adósságmentes üzemeltetése érdekében, ám ha az egészségbiztosítók csökkentik a térítés összegét, képtelenek leszünk kiegyensúlyozottan gazdálkodni. Az eladósodott intézettől megszabadul az állam, és biztosan akadnak, akik megveszik, magánintézetté alakítják. Nem az alkal- mazottainkat féltem, a rehabilitálásra rászorulók sorsa aggaszt. De amíg vagyunk, teljes gőzzel dolgozunk, tudásunkat, tapasztalatainkat, energiánkat arra fordítjuk, hogy javuljon kezeltjeink testi-lelki állapota. Az intézet 1987 óta fogadja a betegeket (Somogyi Tibor felvételei)
