Új Szó, 2011. június (64. évfolyam, 126-151. szám)
2011-06-07 / 131. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. JÚNIUS 7. Vélemény és háttér 7 A választásokon még 12 százalékot elérő párt lassan, de biztosan elveszíti kiábrándult szavazóit Az SaS hétvégéje Már-már szürreális élményben lehetett része annak, aki a hétvégén követte a szlovák politika eseményeit. Az, hogy a legtöbb belpolitikai hír az SaS-ről szólt, még nem számítana rendkívüli fejleménynek. Ami érdekes, hogy a felvetett témák kivétel nélkül a párt választások előtti imázsát idézték, céljuk nyilvánvaló: visszahódítani az elveszett szavazókat. TOKÁRGÉZA Richard Sulik liberális formációját az utóbbi hónapokban sok kritika érte, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a párt a kormányzás kedvéért feladta választások előtt hirdetett célkitűzéseit, s tulajdonképpen becsapta választóit. A bírálatokkal az SaS nem nagyon törődött - némi joggal, hiszen azok az esetek többségében nem maguktól a szimpatizánsoktól érkeztek, hanem olyan személyektől, akik eleve antipátiával viseltettek a párt iránt. A sikeresség mércéjét pedig nem a bíráló cikkek száma, hanem a támogatottság mértéke jelzi. A Szabadság és Szolidaritás helyzetén a legutóbbi felmérések riasztó eredményei változtattak. Nagy sajtóvisszhangot kapott, hogy a Focus adatai alapján az SaS támogatottsága három hónap alatt 9,2-ről 5,2 százalékra esett vissza, de a Poliš szerint is mindössze hat százalék környékén mozog a párt népszerűsége, a (hagyományosan megbízhatatlan) Median felmérései pedig szintén a szimpatizánsok számának csökkenését mutatják. A tendencia érzékelhető még akkor is, ha figyelembe vesszük a hibahatárokat: a választásokon még 12 százalékot elérő SaS lassan, de biztosan elveszíti kiábrándult szavazóit. Ennek fényében kissé más megvilágításba kerülnek a hétvégi események. Az SaS megnyilvánulásaiból akadt elég. Richard Sulik Pozsonyban kiállt a szivárványos menet és a melegek regisztrált partnersége mellett, Stanislav Fort, a parlament egyetlen nyíltan homoszexuális képviselője interjút adott a Sme napilapnak, az SaS ismét megnyitotta a marihuánakérdést, Ľubomír Gaiko védelmi miniszter pedig előbb Robert Fi- cónak, majd a félreszavazó, koalíciós egyezségeket megfúró kereszténydemokrata képviselőknek ment neki. Történt egy szinte népmesékbe illő fordulat is a párt elnökével. Richard Sulik mellett péntek délután szirénázó Audijával maga Robert Fico húzott el, az incidens erkölcsi muníciót hivatott szolgáltatni a SaS-nak a képviselői privilégiumok eltörlésével kapcsolatban. A jelek arra utalnak, hogy az SaS ismét felmelegíti, és intenzíven szorgalmazni fogja hagyományos, a fiatalokat megszólító témáit. Ez a fejlemény a Szabadság és Szolidaritás preferenciáira jótékony hatással lehet, a kormánykoalícióra nézve azonban meglehetősen rossz hír. A marihuána dekriminalizációja és a homoszexuálisok regisztrált párkapcsolata nem került bele a koalíciós szerződésbe, és ha az SaS mégis becsületbeli kérdést kovácsol az elfogadásukból, azt a KDH-val való kapcsolata és a koalíció egysége fogja megszenvedni. A második Dzurinda-kormány idején pedig már láthattuk, milyen fatális következményei vannak egy sértett liberális vállalkozópárt (akkor éppen az ANO) és a kereszténydemokraták konfliktusának.- Mivel az egészségügy helyzete katasztrofális, jobban teszi, ha egy temetkezési vállalatba fekteti a pénzét. (Peter Gossónyi rajza) A cél nem csupán élni jogainkkal, hanem felhasználni minden lehetőséget megmaradásunkért Magyarokat az államigazgatásba HORBULÁK ZSOLT A parlament elfogadta a kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Azt már régóta tudjuk, hogy mindent törvény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, ellenben arra is rájöttünk, hogy a törvény adta lehetőségeknek is annyi haszna van, amennyit mi merítünk belőle. Feleslegesen lehet a hivatalban magyarul beszélni, ha mi váltunk át önként az állaim nyelvre. A probléma általában mégis az „állam készülékében” van, nem alkalmaz elegendő közszolgát, aki a nemzetiségi nyelvet is érti, beszéli. Ezen kellene változtatni. A Selye János Egyetem a felvidéki magyarság jogos igényei alapján jött létre. Növelni kell a diplomás magyarság arányát, amely elmarad az országos átlagtól. Az talán vita tárgyát képezheti, hogy ilyen súlyos demográfiai helyzetben kell a pedagógusok számát emelni, és napjainkban a közgazdászdiploma sem jelent biztos és jól fizető állást. Magyarul tökéletesen beszélő szakemberekre viszont égetően szükség van. Szlovákiában van olyan felsőoktatási intézmény, amelynek alapvető profilja közigazgatási szakemberek képzése. Ez akkreditált és mesterfokon, tehát öt éven át zajló képzés. Az ilyen diploma döntően gazdasági jellegű alapműveltségre épül, kiegészítve néhány speciális tantárgy oktatásával. Jelentős tartalmi növekedést jelentene a SJE Közgazdaságtudományi Kara számára, ha a tanulható szakok palettáját ezzel a szakkal tudná bővíteni. Ez persze hosszadalmas folyamat lenne. Egy szak indítását akk- reditációs eljárás előzi meg, illetve meg kell teremteni mind az oktatói, mind a tárgyi feltételeit, akkor is legfeljebb három év múlva jön el az idő, hogy az első végzősök munkába állhatnak. A cél nem csupán élni jogainkkal, hanem felhasználni minden lehetőséget megmaradásunkért, ami egyszerre jelenti anyanyelvűnk használatát és az egyetemünkben rejlő lehetőségek kiaknázását. A nemzetiségi törvény vitája során ismertté vált, hogy annak a magyar fél által elvárt formában való megvalósulását a többségi nemzet képviselői éppen az állami alkalmazottak nyelvismeretének a hiányára hivatkozva utasították el. Egyelőre hiú ábránd megkövetelni a közigazgatásban dolgozó szlovák hivatalnoktól, hogy ő alkalmazkodjon ügyfeleihez. Ebben az esetben a legjobb megoldás magyar, de az államnyelvet is jól ismerő dolgozók képzése, akik helyi-járá- si-kerületi szinten állhatnának szolgálatba. Csak abban az esetben van esély arra, hogy az állami hivatalban magyarul lehessen beszélni, ha a hivatalnok maga is magyar. KOMMENTAR Egy emléknap margójára NAGYANDRÁS Június negyediké a trianoni békeszerződés évfordulója, tavaly óta pedig a nemzeti összetartozás napja. Szomorú évforduló, kellemetlen emlék. Ám ki- lencvenegy év elég lehetett volna ahhoz, hogy begyógyítsa a sebeket. Igazságtalan döntés született ott és akkor, ám voltak előzményei, sajnos nem ok nélkül büntették meg Magyarországot és a magyarokat. A két világháború között a magyarországi politikai kurzus kötelező része volt a revizionizmus, hol bújtatott, hol kevésbé, hol teljesen nyílt formában. A hétvégi emlékezésfolyam miatt pedig az az érzésem, hogy az értelmes múltértékelés, megértés és emlékezés helyett újra csak a fent leírt három kategória létezik. A szélsőjobbról, mely a trianoni döntés felülvizsgálatáról népszavazást akar kiírni, felesleges túl sokat írni, az ő világképük messze van a racionálistól. A problémám inkább a jelenlegi kormánypárt s vezetőinek világképével van. Vajon mennyire lehet hiteles ma az a Fidesz, melynek vezetői 21 évvel ezelőtt inkább kivonultak a parlamentből, amikor Trianonra emlékezett az Országgyűlés? Persze az ember bölcsebb lehet idővel, de hogy ennyire megváltozzon a szemlélete? Vagy az egész téma Trianonról, a nemzeti összetartozásról, a kettős állampolgárságról és mindenről, ami körülötte van, nem szól semmi másról, csak a szavazatmaximalizálásról? Ugyanolyan PR-téma, mint mondjuk a 13. havi nyugdíja multik megadóztatása? Az a baj, hogy vannak emberek, aldk elhiszik, hogy a nemzeti összetartozás napja nem csak egy emléknap. Hogy a múlt nincs lezárva. Bár explicit módon a beszédekben nem jelenik meg, a sorok között mindenki érzi, ha megvolna még a paripánk, a kardunk, bizony meg sem állnánk Pozsonyig, Kassáig, Munkácsig és még sorolhatnám. De hát itt ez az unió, meg minden. Ugye értjük egymást, kacsint ki a szónok, és bólogat a tömeg. Az ilyen és hasonló rendezvényektől hemzsegett Magyarország és a Kárpát-medence a hétvégén, s bizonyára sokan úgy tértek nyugovóra szombat este, hogy másnap, ha az új vezére megfújná a kürtöt, végre nem csak díszmagyarnak kellene használni a „Bocskait”. Itt tartunk a 21. század elején. Valószínűleg sohasem lesz homogén a társadalom, sohasem fog mindenki racionálisan gondolkodni a történelmi eseményekről, mert az érzelmek befolyásolják az embert. Mire is jó a „mindenki ellenünk van, minket bántanak a legjobban” érzés erősítése? Politikai marketingnek tökéletes. Valódi problémák leplezésére szintén, megoldására aligha. TALLÓZÓ Megtartható a nemzet egysége Kövér László szerint a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem, és a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzethez, Magyarországhoz tartoznak. Az Országgyűlés elnöke erről egy lapinteijúban beszélt, amely a prágai Hospodárské noviny, valamint a pozsonyi Hospodárske noviny című gazdasági napilapban jelent meg. Arra a kérdésre, meg tudja-e érteni, hogy az új magyar kormány határon túli magyarokat érintő politikája problémát okozhat a szlovák politikusoknak, még ha nem nacionalisták is, mint Ján Slota, Kövér kifejtette: „sajnos”, minden szlovák politikusban van egy kis Slota, mégpedig azért, mert félnek Slotától, ezért figyelembe veszik nézeteit. „Nagyobb önbizalomra lenne szükségük a szlovák kollégáknak. Értjük, hogy nem mondhatnak le azokról a területekről, amelyeket a trianoni szerződésnek köszönhetően kaptak, s amelyeken Szlovákia létrejött. De a magyar nemzet sem mondhat le egyetlen részéről sem, a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben hozzánktartoznak. És szintén nem mondhat le (a magyar nemzet) történelmének és kultúrájának azon részéről, amelyek ezzel a területtel kötik össze” - jelentette ki az Országgyűlés elnöke. „A nemzet egysége a határokra való tekintet nélkül is kialakítható és megtartható, főleg az egyesülő Európában” - mondta Kövér. Hozzátette: ő otthon érzi magát Komáromban és, átmenve a hídon, Rév- komáromban is. Otthon érzi magát Kolozsvár főterén is. „Szellemi, kulturális vagy történelmi értelemben ez az én hazám is” - szögezte le a politikus. Az interjúban Kövér emlékeztetett: Magyarország a magyar-szlovák alapszerződés óta már sokszor, ismételten elismerte a mai államhatárok érvényességét. Szerinte - ami a nemzeti kérdést illeti - a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt, ületve a Robert Fico vezette Smer sokkal radikálisabbak, mint a Vona Gábor irányította Jobbik. Ilyen szempontból Szlovákiában a nacionalizmus erős kártya, míg Magyarországon ez nem olyan horderejűtéma. (MTI)
