Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-27 / 122. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 27. Kultúra 9 Bara Margit, több legendás alkotás főszereplője kapta a Magyar Filmszemle idei életműdíját Csendben, láthatatlanul Az igazgatócserék indulatokat szítottak Földrengés a Nemzetiben ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Csaknem tíz évvel az­után, hogy Kossuth-díjat kapott, Bara Margit az idei Magyar Filmszemle életműdíjasa lett. 2002-es elismerését tö­mören csak úgy kom­mentálta: „Késő!” A mos­tanit csupán átvenni tud­ta. Otthon. A férje kezé­ből. És szó nélkül. SZABÓ G. LÁSZLÓ Bara Margitot, az ötvenes­hatvanas évek vezető filmszí- nésznőjét ugyanis évekkel ez­előtt - ahogy félje, Gyarmati Dezső, az egykori vízilabda­edző a díj átvétele után mondta - komoly szélütés érte. Hu­szonhárom film- és számos színpadi szerep (Petőfi, Nem­zeti, József Attila Színház), 1978-ban pedig - válaszként a koholt vádakra, személyét érő méltatlan és alaptalan támadá­sokra - a végérvényes vissza­vonulás. Ezért reagált a Kos- suth-díj odaítélésekor egyetlen (fájó) szóval az akkori vezetés­től ily módon nyert rehabilitá­lásra. Most pedig, amikor erő­sen leromlott egészségi állapota miatt sem írni, sem beszélni nem képes, senki sem lát a gon­dolataiba. Hogy valójában mit érez az életműdíj láttán, még a legközelebbi hozzátartozói, fér­je és lánya sem tudhatják. Makk Károlytól Bara Margit egyetlen filmszerepet kapott. A Ház a sziklák alatt szép­asszonyát, Zsuzsát, a szegény, elesett, betegeskedő, tehetet­len Kós Ferenc új feleségét, aki megcsalja őt egy életerős férfival. „Olyan valakit, olyan szí­nésznőt kerestem a szerepre, aki kirí a környezetéből, egyál­talán nem illik abba a világba, ahová a sors vetette, és Margit ilyen volt. Megejtően szép nő, egyedülálló mélységgel, szo­morúsággal a tekintetében. 1958-ban forgattuk a filmet, amikor már túl volt a Szaka­dék, a Láz, a Bakaruhában, A tettes ismeretlen és a Csempé­szek sikerén - meséli Makk Ká­roly. - Akárcsak a partnerei, Görbe János és Psota Irén, Margit is nagy komolysággal és ambícióval viszonyult a felada­tához. Mind a hármukat na­gyon izgatta, hogy olyan vala­mit csináljanak ebben a film­ben, ami aztán emlékezetes marad. Minden jelentős szí­nész, ha nem tudja kitárni ma­gát, és nem adja oda, ami ben­ne van, ami az ő igazi lénye, akkor egy kicsit üres marad, amit nyújt. Margitnak hihetet­lenül finom, igaz eszközei vol­tak. Komoly kihívás, színészi feladat lehetett számára, hogy ő, aki magánemberként a meg­testesült tisztesség és becsület volt, hogyan keresi ki magában azokat a színeket, amelyek ilyen elképesztő módon igazzá tudják tenni az alakítását. Egé­szen speciális adottságú tagja volt a magyar színésznők színe- javának. Bár valóban csak egy­szer dolgoztunk együtt, na­gyon jó barátságban marad­tunk. Kiváló embernek ismer­tem meg őt, és azt is elmondha­tom: Gyarmati Dezső szemé­lyében olyan párra talált, aki szerintem partnere lett.” Utolsó személyes találkozá­sukra talán húsz évvel ezelőtt, Székesfehérváron került sor, ahol iskolát neveztek el Tatay Sándorról, aki a Ház a sziklák alatt című könyvet írta. A név­adóra az író lánya Makk Ká­rolyt is meghívta, ő pedig ma­gával vitte Bara Margitot. „Tizennégy-tizennyolc éves diákok fogadtak bennünket óriási lelkesedéssel, az ünnep­ség után pedig meginvitáltak egy hosszabb beszélgetésre, ami olyan jól sikerült, hogy a tanári kar kitartóan marasztalt bennünket. Kedvesek voltak a fiatalok, érezték és értették mindazt, amiről beszéltünk, sugárzott belőlük a Margit iránti rajongás, később pedig együtt vacsoráztunk a taná­rokkal. Margit, miután elindul­tunk otthonról, a lelkemre kö­tötte, hogy nem maradunk so­káig, nem maradunk ott sem­miféle társaságban, és ha a gyerekeken túl vagyunk, me­gyünk haza. A feléje áradó sze­retet, a mérhetetlen udvarias­ság, ahogy viszonyultak hozzá, annyira meghatotta, olyan na­gyon jólesett neki, hogy még csak egy észrevétlen mozdulat­tal sem jelezte: induljunk már! Feloldódott. Amikor a tanárok közül az egyik nagyon emberi módon felhozta a borzalmat, amibe annak idején belekever­ték, az idétlen pletykamérge­zést, hogy micsoda disznóság volt az, és hogy milyen jó, hogy a művésznő elégtételt kapott így. úgy. amúgy, Margit egy­szer csak megnyílt, és elkezdett őszintén beszélni erről a szörnyűséges ügyről. Mindenki megrendültén hallgatta a kitá­rulkozását. Én is. Az elégtételt pedig ott is úgy kommentálta: már késő, nem ér semmit.” A Magyar Filmszemle Bara Margitnak ítélt életműdíjával kapcsolatosan Makk Károly a következőképpen vélekedik: „Ez a gesztus meglehetősen sok balfácánságot tett jóvá. Egy olyan kiváló színésznőről és nagyszerű emberről van szó, aki elég sokáig itt járt köztünk, tehát már korábban is meg­kaphatta volna ezt az elisme­rést. Szerintem most vele együtt örülnek azok a barátai is, akik végig hittek benne, az ártatlanságában, a tisztaságá­ban, szilárd jellemében. Mert az volt végig, nagyon erős ka­rakter. Sokan próbálták rábe­szélni őt az elmúlt évtizedek során, hogy játsszon még, én is biztattam, Törőcsik Mari is ezt tette, de ő már nem kívánko­zott vissza a kamera elé. Bár Is­ten tudja, lehetséges, hogy ha ez a szörnyű egészségügyi probléma nem kopogtat be az életébe, talán mégis elszánta volna magát egy újabb szerep­re. Én mindenesetre drukkolok neki így is, hogy nem tudok ve­le beszélni, és azt üzenem neki: élni, élni, élni! Még így is, ilyen állapotban is.” Pozsony. Egy évvel ezelőtt került Ondrej Soth a Szlovák Nemzeti Színház élére, aki ak­kor Vladimír Strniskót nevezte ki a prózai, Vlastimil Harapest pedig a balett-társulat élére. Egy év után mindkét társulat élére új vezető került Emil Hor­váth, illetve Andrej Suchanov személyében, akik sajtótájékoz­tatón mutatkoztak be, a társulat(ok) egy részének rész­vételével. • Nagy taps fogadta Emil Hor­váth bemutatkozását, hiszen mint kiderült, a prózai társulat egy része Strnisko kinevezését sem támogatta, s ahogy Jozef Vajda színművész a kollégák nevében fogalmazott, a társu­latvezetővel képtelenek voltak értelmes kommunikációra. Strnisko azt sem nézte jó szemmel, hogy a prózai társulat egy része szappanoperákban vállalt szerepet, viszont maga Horváth is elismerte, hogy előd­je szakmai munkáját a legna­gyobb elismerés illeti. Horváth elmondta, fontos­nak tartja a kortárs nyugat-eu­rópai drámák megjelenését a Nemzeti színpadán, de a cseh színházakkal és színészekkel is szeretne intenzívebb kapcsola­tot kialakítani. „Magam is na­gyon sokat kaptam a Coriolanus próbái során Diego de Brea szlovén rendezőtől, akit már a jövő szezonra is sikerült meghívnom” - árulta el Hor­váth, aki szerint ezek a vendég­rendezések (Brea mellett Esze- nyi Enikő pozsonyi munkáit is megemlítette) igen sokat je­lenthetnek egy társulat újratöl- tekezése szempontjából. A jövő évi repertoárból konkrét címe­ket nem tudtunk meg, Horváth sejtelmesen csak annyit közölt, hogy itt az ideje a Rómeó és Jú­liának és a Don Quijoténak is, Andrej Suchanov balett- és képzőművész váltja Vlastimil Harapest, aki Stmiskóval ellen­tétben saját kérésére távozott. Suchanov nem ígért jelentős változásokat, de a Kassai Állami Színház mellett például a berli­ni Statsoperrel is együttmű­ködik, ami közös előadásokat is eredményezhet majd. (jdj) Andrej Suchanov és Emil Horváth (TASR-felvétel) Lottószelvénnyel a múzeumba Bécs. Az Österreichische Lotterien és a bécsi Museumsquarti- er együttműködésének köszönhetően, ma 10 órától ingyene­sen látogatható a múzeumi negyed három múzeuma. A pénz­tárnál csak be kell mutatni egy sorsjegyet, lottószelvényt vagy az osztrák lottótársaság által kiállított számlát, ami ráadásul lehet régebbi is. Holnap 15 órától az Urgeschichtemuseum lá­togatható a fenti módon. Az Asparn an der Zaya településen lévő múzeum Pozsonytól másfél órányi autóúttal érhető el, ezen a hétvégén a kelta kultúrát mutatják be. (pái) „A Thor egy szuperhős-film. Csipetnyi Shakespeare-rel fűszerezve..." A filmbeli karakterek viszont fojtogatják magukra öltőiket, a színészeket Epikus, színpompás, de meglehetősen érdektelen kazánkovács KASZÁS DÁVID Sir Anthony Hopkins szájából fakad e citátum. A walesi bárd Odin vértezetét öltötte magára a Marvel-füzetecskék filmválto­zatának legújabbikában. Vétek, tudását és képességét csupán pazarolja e csillagászati össze­geket emésztő stúdiómonst­rumra. Ennél többre hivatott! A szóbuborékos képsoroza­tokat Kenneth Branagh fordítot­ta filmre, aki rajong a sajátosan dekódolt germán mitológiáért. Imádja az „epikusságot, a szí­nességet, a pompát, a fényt, hogy tereken át utazunk, vala­mint a vért és a verejtéket.” A ki­fogástalan forgatókönyvet és a szokadan karaktereket. Itt egyikkel sem találkozunk. A végeredmény vegyesre sike­redett: mutatós, de „üres és át­látszó, mint a telefonfülke” - amint azt az egyik közszolgálati csatorna oly későn és ritkán futó moziműsora fejtegette. Nem csoda, a produktum megszen­vedte a maga passióját. Jogtu­lajdonosai tévészériaként feszí­tették volna képernyőre, majd Sam Raimi, később Matthew Vaughn ölében landolt. Az utóbbi egy másik hérosz (X- Men: Az elsők) mellé szegődött, ezért a belfasti genüeman a ve­zérpultnál. Micsoda Thortúra! Éz lenne a kisebbik probléma. Buborékhámozáshoz is írhattak volna színvonalas szkriptet. A karakterek fojtogatják magukra öltőiket. A címszereplő földi al- teregójának jellemfejlődésének milyenségét csak-csak elfoga­dom, de Natalie Portman sze- rencsédenkedésére nincs ment­ség. Stellán Skarsgardban pislá­kolt némi életjel, a fő ellen vi­szont markánsabb is lehetett volna. A rendező szerint embe­rei „a pillanatban léteznek”, de nem képesek fenntartani állapo­tukat. A képregény-arzenálból további bosszúangyalok buk­kannak fel, kacsintásaik kiszú­rásáért azonban nem jár pont. A kilencedik művészet ezüstkorá­ban fogant Thor arroganciáját sem díjazza megfáradt atyja, Odin. Vakmerőséggel párosuló gőgösségével veszélybe sodorja Asgardot, ezért az uralkodó száműzi a Földre, mi több, győz­hetetlen kalapácsától is meg­fosztja. Pusztító haderő, ár- mánykodó testvér, s önnön pök- hendisége is akadályozza vissza­térését. Halandóként vajon sike­rül helyt állnia? Mindez 2,5D-ben, művészet­től mentesen, annál több anyagi haszonnal. A tejelő kasszasi­kereket fejő Asylum Studios már elkészítette a maga verzióját Almighty Thor címmel! Ennél is érdekesebb, amit a kritikus- tomeg.org fórumozója vetett fel: ha a futószalagon érkező szuperhős-mozik, „mind csak beharangozói, úgymond, két­órás trailerei az Avengers film­nek, akkor ott, te, Jó Isten, mire számítsunk???” Ház a sziklák alatt: Bara Margit és Görbe János (Képarchívum Thor - Chris Hemsworth (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents