Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-27 / 122. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 27. Közélet 3 A Híd elnöke szerint el kell magyarázni az embereknek, hogyan élhetnek a kisebbségi nyelvhasználati törvény adta jogokkal Bugár: törvényről soha ennyit nem tárgyaltak Elmondása szerint napokig idegeskedett a tervezet miatt, elfogadása után láthatóan felszaba- dultabb lett. Amikor a koalíciós egyeztetésről, a partnerek hozzáállásáról faggattuk, érezni lehetett, óvatosan fogalmaz. Júniusban még egyszer szükség lehet legalább 76 kormány- párti szavazatra ahhoz, hogy a törvény jogerőre emelkedjen. Bugár Bélával, a Híd elnökével a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadásáról beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS Elégedett a megszavazott törvénnyel? Ha így teszi fel a kérdést, azt mondom: jóval többet szerettünk volna elérni. Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem szerepelne benne százalékos megkötés, az adott községben általában mindig meg tudnak egyezni az emberek. De ehhez 76 parlamenti képviselőre lett volna szükség, mi pedig 14-en vagyunk. Az egyeztetések berekesztésének lehetősége és az Egyszerű Emberek makacskodása után olyan kompromisszumot fogadtunk el, ami óriási előrelépés. Kiesett a tervezetből pár fontos elem. Ilyen például a 15 százalékos nyelvhasználati küszöb, melynek érvényesítésére tíz évet kell várni, és sorolni lehetne a többit is. így is vállalható volt a kompromisszum? Nekünk a 15 százalék azért volt fontos, mert már a tíz évvel ezelőtti népszámlálás kimutatta, hogy azoknak a községeknek egy része, amelyekben 1991-ben még 20 százalék felett volt a kisebbség aránya, a nyelvhasználati küszöb alá került. Van körülbelül 15-18 olyan község, amelyben a kisebbség aránya már a 18 százalékot sem éri el, és lehet, hogy a mostani népszámlálás után még rosszabb lesz a helyzet. Ezért volt fontos a 15 százalék. Egyrészt kompromisszum az, hogy a következő népszámlálásnak is igazolnia kell, hogy 15 százalék feletti a kisebbség aránya. De sokkal fontosabb, hogy egy község csak akkor veszti el a kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos jogait, ha három egymást követő népszámláláson nem éri el a 15 százalékot a kisebbség aránya. Tehát 2031-ig törvény szavatolja az anyanyelv használatának jogát akkor is, ha időközben az adott településen akár 10 százalék alá csökkenne az arány. A jelenleg érvényben lévő törvényhez képest előrelépés történt. Vagyis elfogadható kompromisszum volt? Igen. Sorolni lehetne a példákat. Állami, városi rendőr kisebbségi nyelven értekezhet az emberekkel, ha érti a nyelvet. Hány dokumentumot lehet kikérni magyar nyelven is? Eddig ez sem volt a törvényben. És ami nagyon fontos: benne van a büntetés. Ha valaki nem tartja be a kétnyelvűséget, büntetést kaphat. A kisebbségi nyelvtörvényt megsértők bírságolásáról nem zajlott parázs vita az elmúlt hetekben. Ezt nem kifogásolták a kormánypárti szlovák politikusok? Dehogynem. De volt egy precedens: az államnyelvtörvény tavalyi vitája. Azt mondták, bírság nélkül az államnyelvtörvény fabatkát sem ér. Mi elleneztük a büntetéseket, de azt mondtuk, ha maradnak, akkor a kisebbségi nyelvtörvénybe is be kell építeni őket. Ebbe beleegyeztek. Azt mondtuk: vagy onnan is kiesnek, vagy itt is helyet kell kapniuk. Most várhatóan azon fog folyni a vita, bele lehet-e menni ilyen kompromisszumokba. Ha nem, akkor marad a korábbi törvény. Akkor marad az eddigi bizonytalanság. Ősszel meglehetnek a nép- számlálás első előzetes adatai, és kiderülhet, hogy har- mincvalahány faluban nem lehet majd magyarul ügyintézést folytatni, le kellene venni a táblákat. A jelenleg érvényes törvényben ez van, az új húsz évre garantálja ezeket a jogokat. Konkrét példát mondok: Dunaszerdahelyen egy nagy üzletközpont vezetői megtiltják, hogy az alkalmazottak magyarul beszéljenek. Az új törvény lehetővé teszi, hogy beszélhetnek. Senki sem tilthatja meg, sőt aki tiltaná, az kap büntetést. Persze, minden lehetőség, jog akkor ér valamit, ha élnek vele. Ez az embereken múlik, a lehetőség adott. A szavazás előtt nem akartak kategorikus kijelentéseket tenni, de úgy tudjuk, a kormányból való kilépést fontolgatták, ha a parlament elutasította volna a tervezetet. Ez is egy alternatíva volt. Több lehetőség állt előttünk. Az egyik a kilépés, a másik, hogy bojkottáljuk minden gazdasági és egyéb törvény elfogadását. Átgondoltuk a lehetőségeket és a következményeket. Próbáltak minket sarokba szorítani, és a végén mi lettünk volna a bűnbakok. A KDH az utolsó pillanatig arra számított, hogy Matovičékkal nem lehet megegyezni. Amikor megegyeztünk velük, olyan kompromisszumok árán, amelyek a jelenlegi törvényhez képest óriási előrelépést jelentenek, a KDH-nak sem maradt más lehetősége, mint hogy csatlakozzon a Matovič-féle javaslathoz. Úgy tudjuk, voltak képviselők, akik azt mondták, nem szavaznának meg több koalíciós tervezetet, Chmel lemondott volna, sőt Simon Zsolt is a lemondását fontolgatta. Igaz ez? Egy politikus azért politikus, hogy legalább egy lépéssel előre gondolkodjon. Egy jó politikusnak tudnia kell, hogy a tettei milyen következményekkel járnak. Aki nem képes kompromisszumokra - idézem az MKP-s Harna Istvánt -, menjen el terroristának. De csak elvhű kompromisszumot lehet kötni. Volt olyan nyomás is, hogy megmarad a 20 százalékos küszöb, és néhány helyen még megengedik, hogy beszélhessünk magyarul. Ha ebbe beleegyezünk, a népszámlálás után harmincvalahány faluban szűnt volna meg a magyar ügyintézés lehetősége. Ez elvtelen kompromisszum lett volna. Állítólag Iveta Radičová kormányfőt is megkérték, hogy lépjen közbe. Volt egyfajta nyomás, vagy egyedül a Hídnak kellett meggyőznie a javaslatot ellenző kormány- párti képviselőket? A 21 év alatt, amióta politizálok, soha ennyit nem tárgyaltunk egy törvényről. Sem én, sem a kollégáim. Dzurin- da szerdán az SDKÚ frakciójával ülésezett, Sulik az SaS- frakcióval. Ezt a két pártot is győzködni kellett? Sohasem árt, ha valaki figyelmeztet arra, hogy miért fontos egy tervezet megszavazása. Pár hete úgy tűnt, hogy Matovičcsal nem lesz probléma, a KDH lesz a kemény dió. Aztán mégis Matovičot kellett órákon át győzködni, a KDH pedig mintha összeomlottvolna. A KDH arra játszott, hogy Matovičcsal úgysem egyezünk meg, ezért emlegették a 18 százalékot. Matovičcsal nagyon sokat tárgyaltunk, a parlamentben és a kormányhivatalban is. Mi volt az a pont, ahol azt mondták, ezt már nem? A 15 százaléknál azt akarta, hogy csak 2021-től lépjen érvénybe. Erre azt mondtuk, rendben, de akkor érvényesüljön az az elv, hogy könnyebb megszerezni, nehezebb elveszteni. Tehát legalább három népszámláláson kell 15 százalék alatt lenni a kisebbség arányának ahhoz, hogy a településen elvesszenek a nyelvhasználati jogok. Az ő elképzelése az volt, hogy az önkormányzatoknál ne legyen kötelező a hivatalnak szavatolni a kisebbségi nyelvhasználat feltételeit. Se tolmáccsal, se másként. Végül olyan kompromisszum született, hogy az adott hivatal dönti el, hogyan teremti meg a feltételeket. Az volt a fontos, hogy megértessük a képviselőkkel - különösen Matovičcsal -, ezt a közigazgatási szerveknek be kell biztosítaniuk. Hogy ez kötelező legyen - ezen vitatkoztunk a legtöbbet. A tervezet elfogadása után azt mondta, szinte biztos benne, hogy az államfő megvétózza. Mit kell tenni azért, hogy júniusban még egyszer megszavazza a parlament, és akkor Ivan Gašparovič aláírása nélkül is életbe léphet? Ezt éppen a siker érdekében nem fogom elmondani... Visszafogottan nyilatkozni, nem adni okot arra, hogy a támogatásról nehezen meggyőzött honatyák visszakozzanak? Számos olyan dolog lesz, ahol a mi jóindulatunkra lesz szükség. És visszafogottság kell természetesen a nyilatkozatokban is... Minden egyes kis lépés mögött óriási munka van. De csak azért, mert együttműködünk, megpróbálunk belelátni a kormánypárti szlovák politikusok fejébe. Nagyon sok szlovák kolléga azt mondja, ezt meg ezt meg kell tudnia magyarázni a szlovák választóinak. Múlt héten egy Illává feletti községben jártam, ahol a helyiek nagy része azt mondta, neldk ez a törvény árt. El keü magyarázni, hogy értsék, ez nem ellenük irányul. Nekem azt is tudnom kell, hogy a szlovák kollégák mivel érvelhetnek a saját választóik előtt. Ez a legnehezebb. Amikor nyilatkozunk, ezt is figyelembe kell vennünk. Említette, hogy el kell mondani a szlovákoknak: ne féljenek a törvénytől. Ennél még fontosabb lenne, hogy a magyarok tudják, miről szól a jogszabály. Eddig is az volt a baj, hogy nem éltünk joga- inkjelentős részével. Töijük a fejünket azon, ezt hogyan lehetne „népszerűsíteni”. El kell magyarázni az embereknek, hogyan lehet élni ezekkel a jogokkal. Tudnunk kell, hol és milyen ügyeket van jogunk anyanyelvűnkön intézni. Ehhez szükség van a civü szervezetek aktív szerepvállalására is. Tudom, hogy az emberek nem az anyanyelvi jogokból élnek. A Híd számára ez sarkalatos kérdés, de nem az egyetlen. A gazdasági és szociális helyzet javítása még fontosabb. Sokan talán úgy érzik, a nyelvi jogaikkal nem laknak jól, de ha elveszítik a gyökereiket, nehezebben fognak helytállni az életben. Ön szerint többet lehet elérni ebben a kormánykoalícióban, mint a második Dzu- rinda-kabinet idején? Akkor nem volt Matovič és a kereszténydemokraták sem voltak ennyire harapósak. Van valaki, aki azt gondolta, hogy a 2010-es választások után megváltozik a KDH? Ők nevelték ki a választóikat. Aki nacionalista hangokat is megüt, az a nacionalista választókat próbálja magához édesgetni. A KDH nem változott semmit. Azt kell mutatnia, hogy Szlovákia érdekeit védi. Ugyan a mandátumok számát tekintve a négyes koalíció legkisebb frakciója a Híd, mégis többet tudtunk elérni, mint a Dzurin- da-kormány idején, amikor az MKP a második legerősebb párt volt. Talán azért is, mert más a retorikánk, talán azért, mert próbálunk a szlovák kollégák fejével is gondolkodni, s talán azért is, mert sokkal többet tárgyalunk, és kevesebbet beszélünk mellé. Mi a következő feladat? A kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvény? Az is készül. De először ezt a törvényt kell véglegesítenünk. Megvárjuk, visszaadja-e az államfő. Júniusban valószínűleg még egyszer szavazunk róla. Utána a költségvetésre kell koncentrálnunk. Ez nem kimondottan kisebbségi téma, de nagyon fontos, hogy a kisebbségi kultúrák támogatására elég pénz jusson, ám ami még ennél is fontosabb, hogy gazdaságilag megerősítsük a régióinkat. (Vladimír Šimíček felvétele)
