Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-04 / 102. szám, szerda

vyww.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 4. Vélemény És háttér 5 A terrorista sejtek a legtöbb esetben iszlamista nemzeti mozgalmakkal fonódnak össze Bin Laden után Helyi idő szerint hétfőre virradóra amerikai kommandósok megölték Oszama bin Ladent, a vi­lág legkeresettebb terro­ristáját, az al-Kaida há­lózatvezetőjét, a „globá­lis dzsihád” arcát. Bin Laden kilövése akkor is nagy eredmény, ha maga a hálózat decentralizált struktúrája miatt aligha esik szét pusztán vezető­je elvesztésétől. RAVASZ ÁBEL A terrorvezér halála azon­ban szimbolikus üzenetet hor­doz, és visszaadhatja a lendüle­tet Barack Obamának, az Egye­sült Államok több fronton tá­madott elnökének is. Napjaink iszlamista merény­leteinek jelentős részét olyan szervezetek hajtják végre, me­lyek csak informálisan, az ins­piráció és a tapasztalatcsere szintjén kötődnek az al-Kaida központhoz. Ma a hálózat és szövetségesei főleg azokban az országokban erősek, amelyek már hosszabb ideje instabilak - mint Jemen, Szomália, a Szá- hel-övezet, Afganisztán és Pa­kisztán. A terrorista sejtek a legtöbb esetben iszlamista nemzeti mozgalmakkal fonód­nak össze, melyeket segítenek a hatalomátvételért folytatott harcukban. Erre tipikus példát jelentenek a tálibok, akiket ki­fejezetten Afganisztán és Pa­kisztán sorsa érdekel, a globális dzsihád pedig legjobb esetben is csupán másodlagos tényező a mozgalmaik értékrendjében. Az al-Kaidának azonban az elmúlt évtizedben sem sikerült destabilizálnia azokat az or­szágokat, melyekben erős au- toriter rezsimek voltak hatal­mon, mint Egyiptomban és Szí­riában. Ráadásul az „arab tavasz” demokráciát követelő tüntetői számára a militáns isz­lamizmus korántsem az egyet­len alternatíva, sőt, ráadásul a hálózatnak nem sikerült meg­győzően oldalt választania Moammar Kadhafi és a nyugat által támogatott líbiai lázadók harcában sem. Miközben a ko­rábban az Irakba érkező ön­gyilkos merénylők egyik forrá­sának számító Bengázi utcáin évtizedek óta először amerikai zászlókat lobogtató helyieket is látni, bin Laden helyét az al-Ka- ida vezetésében az az Ajman al- Zawahiri veheti át, akit az Egyiptomi Dzsihád nevű szer­vezet korábbi vezetőjeként épp idén ért súlyos eszmei vereség, amikor a kairói események gyakorlatilag mellékvágányra terelték az iszlamizmust a de­mokratikus átmenet igényével szemben. Közben Barack Obama régen látott erejű hetet zárt. Egyrészt teljes születési bizonyítványá­nak bemutatásával kifogta a szelet az „amerikaiságát” elvi­tató szélsőjobb vitorlájából, amire a fehérházi tudósítók előtt elmondott vitriolos, ön­ironikus beszéddel még rá is tett egy lapáttal. Másrészt Bin Laden kiiktatása visszaadhatja az elmúlt hónapok belpolitikai csatározásaiba belefáradt de­mokrata szavazóbázis hitét Obama szlogenében, hogy „igen, meg tudja csinálni”. New York City utcáin mindenesetre 2008. november 4., azaz Oba­ma beiktatása óta nem volt ak­kora spontán utcai örömün­nep, mint hétfő éjjel. Bin Laden halála korántsem jelenti azt, hogy elmúlt a „terrorveszély”, sőt, a követke­ző hetekben a fenyegetettség még nagyobb is lebet, mint ko­rábban. Ez az esemény azon­ban méltó szimbóluma a radi­kális iszlamizus fokozatos tér­vesztésének, mely az arab ta­vasz eseményei során is meg­mutatkozott. A szerző a Publicus Slovens­ko vezető elemzője Az ellenzéki pártoknak kevés az esélyük, hogy a bizonytalanok táborából szerezzenek támogatókat Politikai vákuum - lesz-e új párt Magyarországon? BALLAD. KÁROLY Hetek óta várom, hogy vala­ki új pártot alapítson Magyar- országon. Mikor, ha nem most?! Ott tátong a hatalmas vákuum a politikai térben: a potenciális választók 4%-ának nincs pártja. A Fidesz tábora fogytán fogy (s ez a tendencia vélhetően folytatódni fog), de ebből az ellenzéki pártok szinte semmit nem profitálnak. Az MSZP-nek egyáltalán nem sikerült kihevernie a kor­mányzása idején elszenvedett nagyarányú hitelvesztést, kép­telen megújulni, ütőképes új gárdája nincs, a régi figurákból pedig nem kér az ország. Másra nem, csupán a végsőkig elköte­lezett törzsszavazóikra számít­hat, ez pedig semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy a szocialista párt a Fidesz-KDNP esélyes kihívója legyen a kö­vetkező választásokon. Az LMP, úgy tűnik, nem ké­pes saját árnyékát átlépni: egye­lőre megmarad nem túl karak­teres rétegpártnak, olyan poli­tikai formációnak, amely képte­len meggyőző erőt mutatni és kitágítani a részben maga szab­ta kereteket. Belül kevés a mu­níció, kívül kicsi a fogadókész­ség, így marad számukra a par­lamenti küszöb környéke. Szerencsére az egyre na­gyobb kiábrándultság és csaló­dottság a Jobbik táborát sem növeli látványosan. Valószínű, hogy nagyjából lehetőségei vé­gére ért, legalábbis jó lenne bízni abban, hogy a fennálló vi­szonyokkal szembeni növekvő elégedetlenség sem képes ideo­lógiája alá hajtani olyanokat, akik nem zsigerből szélső­jobbosok. Akik pedig azok, rég besoijáztak. így a Jobbiknak nincs módja a szavazótábor látványos duzzasztására: ha radikalizálódik, elpártolnak tő­le a mérsékeltebbek, marad a kemény mag, ha szelídül, „parlamentalizálódik” , akkor meg épp a radikális bázissza­vazók lesznek elégedetlenek. E percben az ellenzéki pártok­nak vajmi kevés az esélyük arra, hogy a lakosság kétötödé t képező bizonytalanok táborából szerez­zenek támogatókat, a kormá­nyon levő erők meg egyre többe­ket taszítanak el maguktól, leg­inkább azzal, hogy szociális téren nem váltották be ígéreteiket, de most minden bizonnyal igen so­kan fordulnak szembe velük vi­lágnézeti és értékrendkülönbség miatt is, lévén az új alkotmány a maga kirekesztő jellegével, az­zal, hogy a konzervatív-ke­resztény értékrendet állítja min­tául, még inkább elidegenítheti az alapvetően szekularizálódott magyar társadalom jelentős ré­tegeit. (Egy biztos: ezzel az alap­törvénnyel új híveket nemigen szerzett a Fidesz-KDNP, a régi­ekből viszont nagyon sokakat el­veszíthet.) Marad tehát a kérdés: ha a je­lenlegi politikai felhozatal egyik szereplője sem képes ma­gához édesgetni (no jó: meg­nyerni) a politikában csalódot­tak egyre szélesebb táborát, nem lenne-e itt a legjobb alka­lom egy új párt létrehozására? Ennél csak az nagyobb kér­dés, milyennek kellene lennie az új alakulatnak? A vákuum jól mérhető, az már kevésbé, hol helyezkedik el ez az űr. A gond éppen az - és talán ezért nem akad vállalkozó a pártala­pításra -, hogy a politikának nem egy bizonyos körülhatá­rolható szegmense az, amit a mostani pártok nem töltenek be, hanem a kiábrándultság és közönyösség buborékai úgy ülik tele a magyar társadalmat, mint szivacsot a légrések. Nem tudni, létezik-e olyan politikai fluidum, amit ez a szivacs fel­szippantana. A szerző kárpátaljai költő, publicista KOMMENTAR Táncos a vérpadon SZOMBATHY PÁL wgmáagj^ Gyurcsány Ferenc nem nyugszik, valószínűleg képtelen is rá. Hiszen már régóta belebetege- H dett abba, amit hatalomnak mondanak, bele- habarodott a saját történetébe, üstökös karri- erjébe és bukásába egyaránt, a kudarc hajtja 1kg«# egyre előre - merthogy csinálni kell - ez a ked­véne szava, ez a csinálás, jobb országot szeret­ne ő gyártani, patriótábbat, operettesen emelkedett köztár­saságot, közben az a rossz színész-nézés, hisz ismerjük őt ha­táron innen és túl - turnézott eleget az életünkben 2002 óta. Míg a kétharmados utód a szociális népszavazást hatalom­ban szociális konzultációvá szelídíti, addig az MSZP közép­korúvá érett törökje (megfogták, nem ereszt) pártszavazás­sal kísérletezne a szocialisták egyelőre kilátástalan belviszá­lyáit mélyítve. Teszi ezt nyilván azért, mert a deszkákról le­lépnie nem akaródzik, háttérbe vonulni hosszabb időre kép­telen. Foglya saját politikai mozgáskoordinációs zavarainak: helyben- és körbejár, nagy összellenzéki vezető lenne, sze­retné, hogy szeressék, rajongják. A dollár a mi valutánk, de az önök problémája - mondotta egy amerikai pénzügyminiszter a hetvenes évek elején Eu­rópának. Gyurcsány Ferenc a mi leváltott kormányfőnk, de a Fidesz meg az MSZP közös gondja. Megszabadulni tőle? Többet visz, mint amit hoz - vagy fordítva? E kérdések azo­nosak mindkét oldalon. Emberünk befogadói, illetve démonizálói is emésztési prob­lémával küzdenek. Mit kellene kezdeni az önként ajánlkozó mártírral? Aki alig várja, hogy feltáncolhasson a sukorói vérpadra/színpadra. Az ügyészség a Velencei-tóhoz terve­zett kaszinóberuházás miatt meggyanúsítja a volt miniszter- elnököt, tehát indulhat a mentelmi bizottsági show. Bizo­nyosan látványpolitika lesz belőle - pedig ebben az ügyben igencsak ráférne az országra egy csordakommunikációtól mentes alapos, hiteles bírósági tárgyalás. Nagy dilemma a Fidesznek ez a hivatali visszaélés bűntette helyzet. Hisz addigjó, míg Gyurcsány él, a közéletben lebeg mint lehetőség, amellyel vallásos kisgyermeket, kistestű kutyát és bizonytalan szavazót egyaránt lehet ijesztgetni. De az igaz­ságszolgáltatás útjai kifürkészhetetlenek: megbüntetnék? - a szocik megszabadulhatnának tőle; felmentenék?-akár ki is törhetne a karanténból. Újabb fejfájásoka láthatáron. Gyurcsányt elítélni nem kell félnetek jó lesz - kívánt rész vesszőzendő. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Kiütések közben JUHÁSZ DÓSA JÁNOS A téma utazás közben mi más is lehetne, mint az újabb járatmegszün­tetések. Mond­ja, mivel me­gyek ezentúl munkába, kérdi tőlem egy vasutas, akiLénárt- falán teljesít szolgálatot. A vasúttársaság válasza csatta- nós: aFeled-Pelsőcvonalon minimálisra redukálta a jára­tai számát, s csak napi három párvonatközlekedikezena szakaszon. De ahogy egyik forgalmista ismerősöm dühö­sen mondja, mégebben a há­rom megmaradt járatban sincs köszönet. Meghagytáka hajnali járatot, amelyen eddig is nagyon kevesen utaztak, de eltörölték a délutánit, amely mindig megvolt telve hazaté­rő diákokkal és munkásokkal. Mi lesz azokkal, akik pl. Fü- lekrejártak iskolába vagy dolgozni??? Aki el akarjutni erre a vidékre, annak marad a sokkal körülményesebb és drágább buszozás. Már hajár egyáltalán busz. Avasutasok- miután már Pozsonyban min­den eldöntetett - petíciót indí­tottak. Olvasom, a Magyar Koalíció Pártja is tiltakozik a döntés ellen. Jókor. Abesztercebányai megyei képviselők Selmecbányái ki­helyezett ülésükön 11 iskola megszüntetéséről döntöttek, Rimaszombatban is összevon­ták ajól működő Műszaki Szakközépiskolát is a rég sú­lyos válsággal küszködő kör­úti szakközépiskolával. Állító­lag ezzel a megye pénzeket ta­karít meg, s hiába próbált az iskola érveket felsorakoztat­ni, egyebekközöttaközépis- kolások számának gyors nö­vekedésével apellálni, s hiába tütakoztakavárosiképvise- lők, semmi sem segített. Ahogy nem segített a megye oktatási osztályánakrima- szombati vezetője sem, aki­nek választási kampányszlo- genje még ekképpen hang­zott: Mindent Rimaszomba- tért! De hol van már a tavalyi hó? Bár azt is suttogják hogy azzal akar segíteni Rima­szombaton, hogy megpá­lyázza az immár összevont iskola igazgatói posztját. Ugye, müyenromantikus? Szöveg nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents