Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-25 / 120. szám, szerda
14 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 25. www.ujszo.com Az első cím elnyeréséhez 21 ezer, a másodikhoz 30 300 papírszalvéta kellett - Kozák Antónia 100 000 darabosra szeretné bővíteni gyűjteményét Újabb Guinness-rekord készül az Ung-vidéken Dobóruszka. Az Ung-vidé- ki községben élő Kozák Antónia saját Guinness- rekordja megdöntésére készül, ugyanis a hölgy tulajdonában van a világ legnagyobb papírszalvéta-gyűjteménye. LECZO ZOLTÁN A szalvétagyűjtés világrekordját eddig is Kozák Antónia tartotta. 2006-ban 21 000 darabos kollekciójával előzte meg a belga Kathy Lernst, akinek 1976-óta „mindössze” 15 560 darabot sikerült összegyűjtenie. Kozák Antónia lapunknak elmondta, egy hirtelen ötlettől vezérelve 1997-ben kezdett el újra foglalkozni gyermekkori hobbijával. 2004 novemberében már hivatalosan is ő volt a „versenyág” szlovákiai bajnoka, ehhez elég volt 4000 darab papírszalvétát birtokolnia. Mint mondta, azután hogy erről az eseményről hírt adtak az országos napilapok, özönleni kezdtek hozzá a felajánlások. A segíteni szándékozók postán juttatták el hozzá az újabb és újabb szalvétákat, de volt olyan is, aki személyesen hozta el neki az ajándékát. A gyűjtemény így Kozák Antónia 2006-ban 21 000 papírszalvéta birtokosaként lett Guinness-rekorder, 2007-ben az oklevelet 30 300 darabos kollekciójával érdemelte ki, a gyűjteménye jelenleg már több mint 50 000 különböző szalvétából áll (Szabó Bernadett felvétele) rövid időn belül 9, 12 majd 20 ezer darabosra nőtt. Saját, 2006-ban felállított Guiness- rekordját már egy évvel később megdöntötte, az ezt igazoló oklevél tanúsága szerint akkor az Ung-vidéki gyűjtő 30 300 különböző papírszalvéta birtokosa volt. Az azóta is egyre bővülő kollekcióban sok más mellett vannak szlovákiai, magyarországi, kínai, Guinness Book of Records A világ első Guinness-re- kordokat tartalmazó könyvét 1955-ben adták ki Guinness Book of Records címmel. Az angol nyelvű kiadványt később a világ számos nyelvén megjelentették. Ma ez a világon a legnagyobb példányszámban eladott, szerzői joggal védett könyv, (leczo) amerikai, holland és afrikai szalvéták, a legnagyobb 117 centiméter hosszú, a legkisebb mindössze 8 centiméter oldalhosszúságú, a legnagyobb 80x80 centiméter alapterületű, a legrégebbi darab pedig az 1940-es évekből származik. Kozák Antónia, hogy kollekcióját gyarapítsa, folyamatosan vásárol és cserél szalvétákat, hasonló érdeklődésű társaival az internet segítségével szinte napi kapcsolatban van. Mint megtudtuk, a Guinness-rekordok könyvébe sem 2006-ban, sem 2007-ben nem volt egyszerű bekerülni, és valószínűleg a mostani, 50 000 különböző szalvétával felállított rekord elismertetése sem lesz könnyű feladat. A világszervezet londoni központja ugyanis szigorú feltételeket szab a világrekord felállításához. Az eddigi gyakorlat szerint Antóniának hivatalos személyek és tanúk jelenlétében újra kell számolnia gyűjteményét, a szalvétákról pontos kimutatást kell készítenie, és a rekordkísérletről fénykép- és filmfelvételeket is csinálnak. A dokumentumokat ezután eljuttatják a szervezet londoni központjába, s ha a szigorú ítészek mindent rendben lévőnek találnak, akkor Dobóruszkára a nyár folyamán meg is érkezhet a harmadik világcsúcsot igazoló hivatalos Guinness-oklevél. Az eddigi kétszeres világcsúcstartó természetesen szeretné tovább bővíteni gyűjteményét, amelynek egyes darabjaiból a korábbi években már Nagykaposon, Király- helmecen és Dobóruszkán is rendeztek kiállítást. Kozák Antónia úgy nyilatkozott, ha idén sikerül hivatalosan bejegyeztetnie a saját maga által megjavított rekordot, legközelebb akkor jelentkezik a Guinness londoni központjánál, ha a kollekciója 100 000 darabos lesz. Legközelebb Benyó Tamás taxist mutatjuk be. Pálinkás Tibor munkájának nyolcvan százalékát a muzeológia, az intézmény vezetése teszi ki, de lelke mélyén mindig megmaradt régésznek Mamutvadászok titka, beruházók érdeke FORGÁCS MIKLÓS Ipolyság. Ásatásokat vezet, múzeumot igazgat, táborokat, szakmai és kulturális rendezvényeket, konferenciákat szervez, képzőművészeti kiállításokat nyit meg, fáradhatatlan résztvevője Ipolyság társadalmi életének. Pálinkás Tibor végzettsége szerint régész, de 1995-től a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria munkatársa, majd 1997-től vezetője. Ideje nagy részét a kiállítások tervezése és létrehozása, az adminisztráció és a közönségszervezés teszi ki. Több mint 10 ezer tárgyat őriznek, hat állandó tárlatuk van. Büszke rá, hogy az intézmény a klasszikus honismereti múzeumok közé tartozik. Fontos a közönséghez közel kerülni, a jelenlegi törekvés egyre interaktívabbá, játékosabbá válni, ami szerinte már-már a cirkusz felé sodor egy-két intézményt. Elsődlegesnek pedig a gyűjtésnek, a mentésnek és a tudományos kutatásnak kell lennie. Lépten-nyomon cserepek Erdésznek készült, de amikor kiderült, hogy rengeteg ezen a szakon a matematika, inkább ipolysági gimnazista lett. Versenyszerűen sportolt, testnevelőnek készült. Felvételizni mégis archeológia-történelem szakra ment. Kiskorától nagyon kötődött a Középső-Ipoly mentéhez. Az egyik meghatározó határőrök pedig nem akarták elhinni a kilencvenes évek vége felé, hogy létezik ilyen ország. Az ipolysági Őrhegyen egy bronzkori lelőhely feltárása kezdődött egy tervezett gyárcsarnok felépítése miatt, a település kézműves negyedére bukkantak. Egy gazdaságilag gyengébb vidéken fontos bemutatni a múlt gazdagságát, bizonyítani, hogy az elődök sokkal nehezebb időszakokat is túléltek. Sajnos az emberiség még mindig nem hajlandó a történelemből okulni. tett a titkuk. Igazából még mindig nem tudja senki, persze különböző elméletek léteznek” - mesélte Pálinkás. A kincskereső ösztön A régészet hihetetlenül sokat fejlődött a 20. században, az 1800-as években még meseszerű történetekkel állt elő, de most már nagyon megbízható eredményeket produkál ez a tudományág. A modern módszerek nagyon sokat segítenek. Az archeológia több szempontból is izgalmas. De nem elhanyagolható a felfedezés öröme, a keresés izgalma sem, a gyerekkorból maradt kincskereső ösztön. Atárgyaktól a problémáig A régész az adott kor emberének életmódját, örömeit, bánatait, gondj ait látj a maga előtt, egyre élénkebben képzeli el a mindennapokat, az ünnepeket, a küzdelmeket és a győzelmeket. A tárgyaktól eljut a problémákig, már nem annyira a lelet, mint az adott ember létezése foglalkoztatja. Előfordul az is, hogy egy-egy tárgy rejtély marad, nem lehet rájönni a rendeltetésére. Van egy tréfás mondás a régészekről: ha már sehová sem tudják besorolni az adott leletet, ráfogják, hogy kultikus tárgy, melyet vallási célokra használtak. Persze azért ez túlzás, de fontos a kollégákkal konzultálni, a szakirodalmat Pálinkás tizenhét év alatt hat ásatást vezetett. Ebből közel tíz éven át, 1995-től2005-ig kutatta Ipolyságon, a jelenlegi barokk jezsuita kolostor helyén állt premontrei monostort. Körülbelül 250-300 diák, szakember dolgozott itt az idők során, egyebek között Luxemburgból, Belgiumból, Fehéroroszországból, Romániából, Skóciából, Írországból érkeztek kutatók, sőt a Közép-Afrikai Köztársaságból is jött egy fiú, a élmény a középkor varázslatos hangulata volt, mely több legendás épületen, romonkeresz- tül megragadta, ilyen volt az ipolysági kolostor, a csábrági, a drégelyi, a bozóki vár. Ebben a régióban lépten-nyomon előbukkantak őskori cserepek, szinte benne gázolt az ember. Leginkább viszont a mamutvadászok foglalkoztatták a leendő régészt. „Nagyon érdekelt, hogy azokkal az apró kőeszközökkel hogyan lehetett elejteni azokat a hatalmas, erős állatokat, el nem tudtam képzelni, mi leheböngészni, vagy a néprajzot, az antropológiát hívni segítségül bizonytalanság esetén. „Jobban szeretem, ha nem automatikusan kínálkozik a megoldás, de persze az ötlet kevés, bizonyítani kell, akkor van csak tudományos értéke” - vélekedik Pálinkás Tibor. A régészet költséges dolog, ezért manapság, mikor nincs pénz tudományos céllal ásatást indítani, meg kell várni, míg egy „szerencsétlen flótás” régészeti lelőhelyen kezd építkezni és köteles a leletmentő ásatást finanszírozni. Az esetek nyolcvan százalékában így lehet csakterepen dolgozni. Az elődök túlélték A régész az adott kor emberenek életmódját, oroméit, banatait, gondjait látja (A szerző felvétele)
