Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-24 / 119. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 24. Kultúra 9 Rudolf Péter azokat a feladatokat szereti a legjobban a Beugróban, ahol fel tud épülni egy szituáció „A rögtönzés az abszolút jelenidejűség csodája” Először „ugrott be" idegenben (Somogyi Tibor felvétele) Zsúfolt ház előtt zajlott Dunaszerdahelyen Itt és most címmel a szlovákiai magyar Beugró, amely a hatalmas érdeklődés miatt kávéházi környezetből színházterembe „kényszerült”, és amelynekjáték- mestereCzajlik József rendező, színiigazgató volt. JUHÁSZ KATALIN Az állandó szereplők (Ban- dor Éva, Gál Tamás, Olasz István, Mokos Attila, Lakatos Róbert) mellett ezúttal sztárvendég is volt: Rudolf Péter, aki láthatóan legalább annyira élvezte a közös játékot, mint a hálás közönség. Gyakran lép ki a megszokott csapatból és vállal ilyen beugrásokat idegenben? Egyáltalán nem, sőt ez volt az első ilyen alkalom. Meg is lepett a felkérés, kíváncsi voltam, mi sül ki belőle. Egyébként mostani társaim nem voltak idegenek, szinte mindenkiről tudtam, mit csinált eddig. Bandor Évát pedig személyesen is van szerencsém ismemi. A közös játék viszont természetesen mindannyiunknak új volt. A Beugrónak nálunk is nagy rajongótábora van. Kapott-e valaha a műsorban olyan feladatot, amit nem tudott megoldani? Persze, nem is egyszer. Mi ott a helyszínen héttől tizenegyig csináljuk a rögtönzéseket, amiből a tévénézők egy rövidített, negyven-ötven perces verziót láthatnak, ha úgy tetszik, a legsikerültebb feladatokat. De a közönség azt is imádja, ha bajban vagyunk és zavart tekintettel meredünk magunk elé, hiszen ilyenkor látszik, hogy tényleg improvizációról van szó. Milyen típusú feladatokat szeret legjobban? Azt szeretem, ha fel tud épülni egy szituáció. Ha kifejezetten helyzetcentrikus a dolog. Mindannyian tudjuk, hogy ki mit szeret és kinek mi a gyenge pontja. Ez utóbbi esetben betüremkedünk elé, hogy neki ne kelljen részt vennie a jelenetben. Az esetek kilencvenkilenc százalékában humoros szituáció kerekedik ki a feladatból. Nem hiányolja a komoly jeleneteket? De. Hálás vagyok ezért a kérdésért. Kifejezetten fontosnak tartom, és meg is beszéltük egymás között, hogy nem muszáj mindig röhögtetni. A jelen lévő nézők azonban igénylik a humort. Nem egyénenként, hanem közönségként, hiszen ez tulajdonképpen egy show-mű- sor. Sokszor próbálkoztunk komoly, elgondolkodtató helyzetekkel, de ez nem mindig lehetséges. A „zsebszöveg”-felada- toknál például mihelyt felépül valami, a véletlenszerűen előkerülő mondatokkal túl nagyot fordul a helyzet ahhoz, hogy tartsuk az irányt. Én személy szerint örülök, ha sikerül akár tragikus pillanatokat is megteremteni a színpadon, és ezt a vágyat a többiekben is érzem. Azt hiszem, most már egyre több ilyet megengehetünk magunknak. Tudjuk, hogy a színészképzés folyamatában nagy hangsúlyt fektetnek az im- povizációs készség fejlesztésére, de mi, nézők sajnos nem láthatunk be a tantermekbe. Felhasználhatóak lennének a Beugró feladatai az egyetemen? Mivel ez egy műsor, nagyon sok speciális játékot találtak ki a szerkesztők, amelyeket az egyetemen nem csinálnak. A lényeget tekintve azonban bármelyik lehetne egy főiskolás feladat. De azért bármilyen szeretettel beszélünk is mi az improvizációról, a színészet lényege elsősorban mégiscsak a reprodukálni tudás. Ezért próbálnak annyit a színészek egy-egy előadás megszületéséhez. A rögtönzés az abszolút jelenidejűség csodája, egy picit írói munka is, hiszen szöveget kell kitalálni ott és akkor, vagy meglévő szövegrészeket építeni be a dialógusokba. Ráadásul nem csak verbális improvizáció létezik. Az is nagyon érdekes, amikor egy adott szövegre mindig más és más történik. Bizonyos típusú rendezőknél maga a próbafolyamat is improvizációk sorozatára épül. Egyesek fejében egy kész kotta van, másoknál viszont minden próba egy játék a szöveg mögötti tartalommal. A folyamatos improvizációval rengeteget lehet tanulni, például egymásra figyelést. Hónapok óta új tagot keresnek a Beugró csapatába. E hét péntekén kiderül, ki lesz az. Miért van erre szükség? Valaki ki akar lépni? Szó sincs erről, mindannyian imádjuk csinálni. Viszont mindenkinek vannak egyéb színházi munkái, ezért szeretnénk, ha nagyobb lenne a variabilitás. Persze önmagában is jó játék volt, hogy különböző kollégák beszálltak, és csinálunk egy kvázi castingot. Mivel a műsor felvételről megy, mi már pár hete tudjuk, ki lesz az új tag, de még nem árulhatom el a nevét. Inkább nézzék meg... Sajnos nem mindenki tudja nézni, mert a Beugró a köztévéből átkerült egy kisebb kereskedelmi csatornára, a Viasat 3-ra. Ez miért történt? Gondolom, gazdasági okokból. Én erre nem látok rá, a producereket kellene megkérdezni. Úgy tűnik, a köztévé nem ragaszkodott eléggé ehhez a műsorhoz. Az is lehet, hogy a több százezres nézettségünkkel kiestünk a közszol- gálatiságból. Mindenesetre örülök, hogy ekkora közönséggel sikerült megszerettetnünk a rögtönzés művészetét. A díjnyertes alkotás, az Életfa a világ keletkezésétől az élet megjelenéséig az evolúció különböző formáit mutatja be Terrence Malick filmje kapta az Arany Pálmát versenyben maradhatott. Ezért a döntésért Kirsten Dunst külön köszönetét mondott Thierry Frémaux művészeti igazgatónak, a szerepéért pedig LarsvonTriernek. A legjobb férfi alakítás díját a francia Jean Dujardin érdemelte ki Michel Hazanavicius The Artist című fekete-fehér néma filmjének főszerepében nyújtott játékáért. A népszerű francia színész egy némafilmsztárt alakít, akinek karrierjét a hangosfilm betörése kerékbe töri. A zsűri díját a francia filmrendezőnő, Maiwenn vehette át. A 35 éves, színésznőként indult rendezőnő harmadik filmje egy szkeccsszerűen felépített, dokumentumfilmes eszközökkel dolgozó alkotás: egy párizsi kerületi rendőrség gyermekvédelmi osztályának stresszes mindennapjait mutatja be. A pedofil ügyek, a kiskorú zsebtolvajok, valamint az elhagyott vagy sérült gyerekekért folytatott küzdelemmel párhuzamosan az összetartó és éjjel-nappal együtt élő csapat tagjai családi és magánéleti konfliktusai is kirajzolódnak humoros és pergő jeleneteken keresztül. A legjobb forgatókönyvnek járó díjat az izraeli Joseph Cedar Lábjegyzet című filmjének könyvéért ítélte oda a zsűri. A legjobb rendezés díját pedig a dán Nicolas Winding Refn Los Angelesben játszódó akciódrámája, a Drive érdemelte ki. MT1-TUDÓSÍTÁS Cannes. Az amerikai versenyfilmek, Terrence Malick The Tree of Life (Életfa) című alkotásának ítélte vasárnap a Robert de Niro vezette zsűri az Arany Pálmát a 64. Cannes-i Filmfesztiválon. A 67 éves Terrence Malick ritkán forgat, negyvenéves pályafutása ellenére az Életfa csak áz ötödik játékfilmje, amelyet rendezőként jegyez. A teljes univerzum működését bemutató, több mint kétórás film története az ötvenes években egy vallástól átitatott texasi kisvárosban játszódik, s egy átlagos három- gyerekes amerikai család sztoriját meséli el: a tekintélyelvű, fiait elnyomó apát alakítja Brad Pitt, oldalán a gyengédséget és az irgalmasságot megtestesítő anyával, akit Jessica Chastain játszik. A családtörténet azonban csak része az „életnél is hatalmasabb”, kozmikus perspektívába helyezett alkotásnak, amelyben a világ keletkezésétől az élet megjelenéséig az evolúció különböző formáit is bemutatja a rendező, s nagyon fontos szerep jut a természeti képeknek, illetve a vallást, valamint a filozófiát érintő kérdéseknek. A félénkségéről ismert rendező nem jelent meg a díjátadón, az Arany Pálmát producere, Bül Pohlad vette át Jane Fonda amerikai színésznőtől. „Nehéz egy óriás helyében Kirsten Dunst a legjobb női alakítás, Jean Dujardin pedig a legjobb férfi alakítás díját érdemelte ki (TASR/AP-felvételek) állnom” - mondta a producer. Malick egyébként a díszbemutatót megelőző fotózáson és sajtótájékoztatón sem vett részt, de a fesztivál vezetősége megerősítette: az esti világ- premieren a teremben volt, s az egyik hátsó sorban foglalt helyet diszkréten. Az Arany Pálma után a második legjelentősebb díjat, a zsűri Nagydíját megosztva kapta a török Nuri Bilge Ceylan Volt egyszer egy Anatólia és a fődíjat korábban már kétszer is elnyert belga Jean-Pierre Dar- denne és Luc Dardenne Le gamin au vélő (A biciklis kölyök) című drámája. A fesztiválról kitiltott dán Lars von Trier Melancholia című filmjében nyújtott játékáért az amerikai Kirsten Dunst kapta a legjobb női alakítás díját. A film sajtótájékoztatóján a nácizmus iránti szimpátiáját hangoztató rendezőt persona non gratának nyilvánította a fesztivál vezetősége, de a kritikusok által méltatott alkotás a Lázadóból milliomos Bob Dylan 70 éves Ma ünnepli 70. születésnapját Bob Dylan, akit 1962-ben a szabadság reszelős hangú dalnokaként ismert meg Amerika. Mára rockikon lett, 35 stúdióalbumot készített, a koncerteken felvett kalózlemezek száma ennek legalább tízszerese. Egy nemzedék tartotta őt szószólójának, és nézte végig, hogyan lesz az elkötelezett folk- énekesből bőrdzsekis rocker, majd luxusvillás milliomos, megtért izraelita, majd megtért keresztény, filmszínész, író, festő. Korai dalszövegeit versként elemzik, nem is alaptalanul. Mindig mást csinált, mint amit vártak tőle, mindig tudott kellemes és kellemetlen meglepetésekkel szolgálni. Önéletrajzában például ezt írja: „Nagyon kevés közös volt bennem és abban a generációban, aminek állítólag én voltam a szóvivője”, ületve „A balos lázadók kulturális blablája hányingerrel töltött el, és csak azért énekeltem folkos dalokat, mert valahogy be kellett futni”. Áprilisi pekingi koncertje, amelyen szigorúan csupán azok a számok hangozhattak el, melyekre a kínai kulturális minisztérium előzetesen rábólintott, vihart kavart a nyugati sajtóban. A legtöbb kritikus azt rótta fel Dylannek, hogy saját egykori elveit tagadta meg, amikor az anyagi haszon reményében behódolt a kommunista cenzúrának. (juk)
