Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-24 / 119. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 24. Vélemény És háttér 7 Az Egyszerű Emberek politikája nem eredményes, nem sikertörténet - legfeljebb csak látható Matoví č stratégiája Igor Matovič ténykedését az utóbbi hónapokban szokás sikertörténetként beállítani: van egy képviselő, mögötte mindössze négy személyből álló csoportosulással, mégis eléri azt, amit akar. TOKÁR GÉZA Valójában az Egyszerű Emberek eddigi parlamenti ténykedése messze van attól, hogy egyértelműen sikeresnek lehessen nevezni. A partnereknek bosszúságot okoz, elérni pedig - egyelőre - nem ért el semmit. Visszanézve, milyen indokokból került szóba az Egyszerű Emberek vezetőjének neve azt látni, hogy Matovič gyakorlatilag csak akkor szólalt meg, ha valamilyen fontosabb témát kellett elgáncsolni a parlamentben. Különösen érvényes ez a kisebbséget érintő tervezetekre, mint a kettős állampolgárságról szóló törvénymódosítás, újabban a kisebbségi nyelvhasználati törvény, de nem kizárólag a „magyar” témák esetében alkalmazza a stratégiát: például a főiskolákról szóló törvényt is Matovičék nyomására kellett módosítani. Ha azt vizsgáljuk meg, miféle törvényeket szorgalmaztak az Egyszerű Emberek, jóval kevesebb konkrétumot találhatunk. A választási törvény kilátásba helyezett módosítása előremutató, bár nehezen megvalósítható lépés, egyben a mozgalom fennmaradásának és megerősödésének feltétele: A tervezet nagy valószínűséggel megbukik. A másik konstruktív szellemben fogant kezdeményezés, a kettős állampolgárságról szóló törvénytervezet pedig a megszólalásig hasonlít a Smer elképzeléseire. A korrektség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a kormányon kívül politizálni hálátlan feladat. Matovičék nem kis részben kényszerpályán mozognak, nincs beleszólásuk a kormánykoalíció döntéseibe - így viszont félelem nélkül ellentmondanak nagyobb partnereiknek, és a kényszerűségből kovácsolnak erényt. Az Egyszerű Emberek vezetőjének másrészt azt kell megmagyaráznia saját szimpatizánsainak, miért nem az oligarchák és a korrupt politikusok ellen harcol a parlamentben Orbán Viktor vagy a kettős állampolgárság felvételével ellenségnek kikiáltott magyarok helyett. Az Egyszerű Emberek ténykedésének nyoma ugyan érezhető a parlamentben, de nem valamiféle jobb kormányzásban, hanem az elfogadott rendelkezések és törvények hiányában, azok megkurtításában mutatkozik meg. Ez pedig azt jelenti, hogy politikájuk egyáltalán nem eredményes, nem sikertörténet - legfeljebb csak látható. Önmagában a láthatóságért még senkit sem szerettek meg a választók, a botrányhős szerepe nem garantálja sem a szavazatokat, sem pedig a szimpátiát. Előbb-utóbb Matovičnak is konkrétumokkal kell előállnia, ha komolyan gondolta egy független és életképes politikai erő megalapításának gondolatát. Félő, hogy lesznek háztartások, amelyek húsz euró miatt lemondanak a magyar televízió vételéről Égi adó HORBULÁK ZSOLT Ezekben a hónapokban állítják le végleg a szlovák közszolgálati televíziós adások földi szórását. Az átállás nem éppen gördülékeny. Az első problémát a szegényebbek támogatása jelenti. Mivel a vételhez szükséges készülék beszerzése 30-50 euró körül van, a kormány úgy döntött, hogy a rászorulókat 20 eurós hozzájárulással segíti. További kellemetlenség, hogy bár az analóg adás bizonyos vidékeken már márciustól megszűnt, a digitális szórás teljes elindítását júniusra tolták. Akik az új vételre alkalmas készüléket vásároltak, csak ekkortól tudják használni. Az átállással járó költségek nem egyformán terhelik a lakosságot. Aki kábelszolgáltató vagy műholdas hozzáférést kínáló révén jut az adásokhoz, nem tapasztal anyagi vagy technikai változást. Igaz, a magyar programcsomag eddig is megközelítőleg kéteurós többletkiadással járt. Aki antennán keresztül fogja az adásokat, és a váltás után a magyar köz- szolgálati adásokat is digitális minőségben szeretné nézni, annak már mélyebben kell a zsebébe nyúlnia. Az MPEG2-es, csak szlovák adók vételére alkalmas készülék 30 euró körül kapható, a magyar adókat is fogható MPEG4-es ára 60 euró- tól kezdődik. Azt, hogy a két ország digitális sugárzása megoldhatták volna-e egy készülékkel, e sorok írója nem tudja megítélni. Az átállás finanszírozásával kapcsolatban azonban egyéb probléma is felmerül. Szomorú, hogy a nemzetiség vállalása nemegyszer teher, sokszor ráadásul anyagi. Sokan éppen ezért mondanak le róla. Ä tapasztalat azt is mutatja, hogy nagy átfogó változásokból, mint például a területi felosztás, a magyarság vesztesen szokott kikerülni. Félő tehát, hogy lesznek olyan háztartások, amelyek húszeurós megtakarításért lemondanak a magyar televízió digitális vételéről. Hogy a magyar háztartások többletkiadását valahogy megtérítsék, valóban kicsinyesnek tűnik. Kár viszont az is, hogy az újraosztás gazdasági lehetőségeit nem használták ki például a magyarországi szolgáltatók, holott most évtizedekre eldől, ki milyen vételi módszert választ. Ha határ menti magyar háztartásokba a Szlovákiában szokásos sok szlovák és kevés magyar adó kínálata helyett a szlovák közszolgálati adók mellett sok magyar kereskedelmi csatornát kínáltak volna, a magyarnyelvűség terjesztése mellett még haszonra is szert tehettek volna. A digitalizálás a felvidéki magyarság számára mindenképpen kiadásnövelő változás lesz. KOMMENTAR Megszámoltatunk NAGYANDRÁS Egyeseknek talán csak kellemetlen, sokak szerint kínos a cirkusz, mely a népszámlálási ívek körül kezdődött. Ahogy az egyszerű reklámból is kiderül, azért van szükség a népszámlálási adatokra, hogy az állam racionálisan tudja tervezni a kiadásokat. Az emberek általában bizalmatlanok, nem szeretnek kérdőíveket kitölteni, ódzkodnak tőlük, mivel úgy érzik, ezzel személyes, belső körükbe próbál a kérdező, s rajta keresztül az állam bejutni. Ezért minden felelősségteljes szakembernek és politikusnak ilyenkor csak az lehet a célja, hogy növelje a lakosság bizalmát, s minden kételyt eloszlasson. Ehhez képest nálunk épp az ellenkezője történik. Daniel Lipšic több szempontból is komoly kritikával illette a statisztikusokat. Abelügyminiszter szerint arról, hogy túl sok a hibás adat, főleg a Statisztikai Hivatal tehet, mert rosszul szervezte mega népszámlálást. Egy magát biztonsági szakértőnek kiadó szlovák blogger pedig kimondottan ŠTB-s módszernek nevezte a népszámlálást, azt állítva, valójában az egész nem is anonim, a rendszerben bárki visszakereshető. Sajnos ez a cikk futótűzként terjed az interneten, ezért felesleges a rettentően sok kampány, az emberek inkább hisznek egy bloggernek és a miniszter elégedetlenkedésének, mint a statisztikusoknak. Ha már itt tartunk, pontosan melyek is azok a személyes adatok, amelyeket annyira féltenünk kellene az államtól? Az, hogy van-e otthon külön vécénk és fürdőszobánk, netán az, hogy hány gyermeket nevelünk otthon? Vagy a leggyakrabban használt nyelv? És itt jutunk el a mi kis külön bejáratú témánkhoz, a magyarok arányához. Húsz évvel ezelőtt, 1991-ben mintegy 567 ezren vallották magukat magyarnak, 2001-ben 520 ezren, 8,5 százalékkal kevesebben. Ha ez a tendencia folytatódik, idén félmillió alá csökken a magyarok száma Szlovákiában. Ez önmagában nem tragédia, de negatív tendencia. Fogyunk, ennyit jelent. Ennek pontos okait a statisztikák alapján a szociológusok tudják megmondani, de szerintem a félelem vagy az elnyomás helyett inkább a kényelem, a lustaság, esetleg a többséghez való tartozás biztonságérzete, esetleg vélt gazdasági előnyök lehetnek. Ám óriási örömöt szerezne nekünk, szlovákiai magyaroknak, ha kiderülne, minden előrejelzéssel szemben megállt a csökkenés vagy csoda folytán emelkedne is a szám. Soha ilyen intenzív kampány nem folyt még azért, hogy a magyarok vállalják nemzetiségüket. Magyar pártok, civil szervezetek akarják meggyőzni a lakosságot arról, mennyire fontos magyarság bevallása. Sajnos itt is megmutatkozik, hogy a negatív propaganda, a rossz hírek milyen könnyen félreérthetők. Sok helyen az emberek a nemzetiség bevallását összekeverik az állampolgársággal, s attól tartanak, ha magyarnak vallják magukat az űrlapon, esetleg elvesztik az állampolgárságukat. Csak reménykedhetünk, hogy ezek marginális vélemények. Hajrá, mindenki ragadjon tollat, esetleg billentyűzetet, s szánjon rá negyed órát. Tíz évvel szemben negyed óra igazán nem sok. TALLÓZÓ KRÓNIKA A Romániai Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) és a romániai magyarok helyzetével is foglalkoznak azok az amerikai nagykövetségi táviratok, amelyeket a WikiLeaks portál hozott nyilvánosságra - írta a Krónika című kolozsvári napilap honlapján. Az amerikai diplomáciai táviratokból kiderül, hogy az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének munkatársai két csoportba osztották a romániai magyar politikai osztályt: a mérsékeltekre, akik fokozatosan kémek több jogot és autonómiát, valamint a radikálisokra, akik gyorsabb reformokat szeretnének. A WikiLeak- sen közzétett egyik nagykövetségi tájékoztatás szerint a Markó Béla vezette mérsékeltek 1993 óta a romániai pártokkal és politikusokkal folytatott együttműködés és párbeszéd útján érték el céljaikat. A radikálisok több táborra oszlanak. Köztük megtalálhatók az RMDSZ nehézkessége és a fiatalok háttérbe szorítása miatt elégedetlen RMDSZ-tagok is. Egyesek teljes területi autonómiát, oktatási elkülönülést akarnak a Székelyföldnek - ismerteti a Krónika. A radikális csoportok között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT), a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ) és a Szé- kelyNemzetiTanácsot (SZNT) említik meg. Markó Bélát a mérsékeltek vezetőjeként jellemzik, aki szoros együttműködést alakított ki a román pártokkal, és középre pozícionált alkupárttá tette az RMDSZ-t, amely baloldali és jobboldali kormánykoalíciókban is részt vett. Ez a politika gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen önálló magyar iskolák jöttek létre, a magyar egyházak visszakapták egykori tulajdonukat, és a magyar nyelv is használható hivatalos fórumokon. (MTI)- Drágám, csodállak, hogy ilyen bátran nekivágsz a világnak, ahol olyan sok kisebbség él. (Peter Gossányi rajza)
