Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-23 / 118. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 23. Vélemény És háttér 5 Ha nem lenne mindez ennyire ciki, nyugodtan lehetne röhögni a hülye összeesküvés-elméleteken Ha küzd ellenséggel...! Akár ki is lehetne röhögni azokat az íkúbajnokokat, akik valamilyen külső és belső ellenség nyakába varrnák a szlovákiai magyarok asszimilálódási hajlandóságát. BARAK LÁSZLÓ Ellenségből az ilyenek akárhányat képesek gyártani. Miért ne, hiszen ha egy hangyás úgy akarja, a kapanyél is elsül... Az ilyenek szerint a szlovákiai magyarok legfőbb külső ellenségei nem mások, mint a szlovák politikusok: Kutya Slota mega többiek című jelenet... Az első számú belső ellenségek bizonyos szlovákiai magyar politikusok, esetleg az értelmiségiek. Az árulók, akik annyira elvetemültek, hogy le se ejtik a Szent Korona-tan alapvetéseit, és például, nem gerjednek kellő odaadással Magyarország aktuális közéleti kuruzslóinak világmegváltó hókuszpókuszaira. További mocskos ellenségnek számít azoknak az újságíróknak a bandája, akik ugyanígy gondolkodnak. Ráadásul, teszem azt, a Pilis csakrájában sem hisznek... Arról nem beszélve, hogy nem rovásírással írnak nemzetféltő hegyi beszédeket... Magyarfaló ellenségnek számítanak még azok a demográfusok, szociológusok is, akik bizonyos időközönként közzéteszik a magyar népesség általános állagát vizsgáló kutatási eredményeiket. De ne feledkezzünk meg az áruló népszámlálási biztosokról sem. Ezek is ellenségek. Akárcsak annak a hivatalnak az emberei, ahol feldolgozzák majd a népszámlálás során szerzett adatokat. No és a szlovák titkosszolgálat ügynökei, akik a mocskos komcsilibsikkel meg jellemzően a Moszad zsidó ügynökeivel együttműködve arra voltak mostanában idomítva, hogy ők fogják előre kiszemelt magyar áldozataik ceruzáját? Csak azért, hogy azok népszámlálási kérdőívein a magyar helyett a szlovák nemzetiség legyen beikszelve...?! Ha nem lenne mindez borzasztóan ciki, tényleg nyugodtan ki lehetne röhögni az ilyen hülyébbnél hülyébb összeesküvés-elméleteket. Inkább tragikus azonban, mintsem mulatságos, hogy egyáltalán akad olyan szlovákiai magyarnak született élőlény, akit holmi Slotákkal, Ficókkal meg Matovič féle gatyaletologató ri- pacsokkal lehet ijesztgetni; akik az ilyenek miatt képesek lemondani nemzeti, de akár emberi önazonosságukról is. Illetve képesek elveszteni a lábuk alól a talajt...!? Az talán normális jelenség, hogy akadnak, akik azt hiszik, a szlovákiai magyar politikusok, értelmiségiek, demográfusok, Az első számú belső ellenségek bizonyos szlovákiai magyar politikusok, esetleg az értelmiségiek. szociológusok, újságírók dolga lenne, hogy akkordban gyerekeket csináljanak az elkényel- mesedett vagy éppen csak számító szlovákiai magyarok tömegei helyett - utóbbiak megcsappant szaporulatát fokozandó? Ha pedig már megcsinálják, érezzék kötelességüknek magyarrá nevelni őket? A jó édes anyukáik és „nevelőapukáik” helyett...? Az is rendben van, hogy mindazokat gyűlölni kell, akik azt tartják, nem igaz, hogy a magyarokon kívül mindenki hűje (sic!)...? Meg szóvá teszik, hogy egyre több szlovákul makogni is alig képes buta/sznob magyar szülő hiszi, hogy majomszeretettel elkényeztetett utódaikból csak akkor lesz igazgató, menő vállalkozó, orvos, egyéb tótum- faktum, legény a gáton, szóval Valaki, avagy akkor tanulnak meg legalább kettőig számolni, ha szlovák tannyelvű iskolába íratják őket? És akkor még az eredendően gyáva vagy a pillanatnyi haszonlesés okán identitást váltó, a világhálón meg legfeljebb álneveken, pótcselekvésből magyarkodó senkikről nem is volt szó..,. Ja, hogy a bűnös az, aki rosszra gondol. Vagy aki merészeli észrevenni azokat a csökkent értelmi képességű hőbör- gőket, akik talán életükben nem néztek még tükörbe? De, ha belenéztek is, fogalmuk nem volt arról, kicsoda és valójában mennyit ér, aki visszabámul rájuk onnan?- Amikor a népszámlálási biztos meglátta a hathengeres sportkocsimat, kicsit elcsodálkozott, hogy az ingatlan rubrikában csak egy garzonlakást tüntettem fel. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Ebek harmincadja JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Nem is olyan régen írtam le-s nem is először - egyik kocsmá- rosné barátom történetét, aki minden évben alig várja, hogy a Rákóczi Szövetség odaítélje a beiratkozási támogatást, hiszen olyankor hajnalig tart a dínom-dánom. S ilyenkor még azt sem bánja, hogy forinttal fizetnek a kedves vendégek. Újabb hajmeresztő ügy borzolja a szlovákiai magyarság kedélyét, amiről ismét Magyar- országon gondoskodtak. A magyar kormány úgy döntött, hogy a Pázmány Péter Alapítvány helyett a pedagógusszövetség és a szülői szövetség osztja szét (az eddigi gyakorlat szerint) az iskolákat megillető támogatásokat. Ne menjünk bele abba, hogy ez mennyire pártpolitikai döntés, s még az sem érdekel, hogy ezzel állítólag az államközi szerződést is egyoldalúan megsértette a magyar fél. A szlovákiai magyarságot érintő lényeg nem ebben rejtőzik. A döntés szerint ugyanis a pénzt nem az iskolák kapják, hanem a szülők, méghozzá készpénzben. Igaz, hogy állítólag pályázni kell, de a megítélt összeget nem kell majd elszámolni sem. Emlékszem, hogy a helyi alapiskola évekig ebből a pénzből utaztatta a gyerekeket, nem egy kulturális műsort bonyolított le belőle, de a taneszközök és a játékok egy részét is ebből biztosította. Amint hírül veszem a döntést, azonnal hívom a pedagógusszövetség egyik vezetőjét, aki tragikusnak tartja a magyar fél döntését, s mint mondja, újabb hatalmas pofon ez a szlovákiai magyar iskoláknak. De tapintatosan megkér, hogy a nevét ne írjam le, s hivatalos nyilatkozatot sem ad. Megértem őt, s azt az MKP- funkcionáriust is, aki szóról szóra megismétli a pedagógus kolléga nyilatkozatát. Nagyon rossz döntés, melyet megint nélkülünk hoztak - mondja még, mielőtt leteszi a telefont. Ez mind szép, a végeredménynek valószínűleg egyedül kocsmárosné barátom örül majd. De ha nem haragszik meg, én ezúttal sem osztozok az örömében. KOMMENTAR Az új Csemadok MOLNÁR NORBERT ^ Múlt héten megválasztották a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Bizottságának W tagjait. A bizottság tanácsokat ad a Szlovák ■. Sor Köztársaság Kormánya Emberi Jogi, Nemzeti Kisebbségi és Nemek Közötti Egyenlőség Ta- / Á||SͧB nácsának, amely a kor many tanácsadó szerve. I A kabinet elveti vagy elfogadja a jó tanácsot, ha elfogadja, már csak a parlamentnek kell rábólintania a döntésre. Négylépcsős rendszer, legalul a bizottsággal. Egyesek szerint gittegylet, mások szerint az autonómia első lépcsőfoka. Én az előbbiekhez inklinálok, ám az is tény, hogy a kisebbségek még soha nem választhatták ki demokratikus szavazással képviselőiket a kormány mellett működő tanácsban és/vagy bizottságban. Eddig fentről ültették oda az éppen aktuális hatalom által arra érdemesnek tartottakat. Az érintettek különféle civil szervezetek - a több tízezer tagot számláló Csemadoktól a néhány tagú regionális érdekeltségű közösségekig - képében mpst először választottak és választódtak. Borítékolni lehetett, hogy a Fórum Intézet által életre hívott Szlovákiai Magyarok Kerekasztala jelöltjei mindent visznek, s így is lett. Mind az öt rendes helyet megszerezték, az öt póthelyből négyet. Tökéletes szervezés, zsigeri lobbi. A választás annyira jól sikerült számára, hogy még az MKP elnöke is üdvözölte az eredményeket. Noha Orosz Őrs (Diákhálózat), a bizottság megválasztott tagja lapunknak azt mondta, nem tartja szerencsésnek, hogy egyesek politikai motivációkat sejtetnek a háttérben, a megválasztottak egynémelyikét elnézve az a naiv, aki ezt nem teszi meg. Jól tudjuk, korábban hogyan éltek szimbiózisban politikai és kulturális-társadalmi szervezetek, így lehet a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalából az újkori Csemadok, amely neves elődjét is bekebelezte. Ezért kellett csalódnia mindenkinek, aki valamiféle decentralizált, politikamentes kisebbségi képviseletre számított. Talán éppen ezért is hajlok a gittegylet megnevezésre. Hogy az-e, majd az idő és a gyakorlat eldönti. TALLÓZÓ SME Kabarétéma címmel közölte szombaton a Sme című szlovák liberális napilap hétvégi melléklete Charles Gáti amerikai professzor terjedelmes írását a magyar kormánykülpolitikájáról. Gáti szerint Orbán Viktor miniszterelnök úgy véli, hogy a Nyugat kifáradt, s az új szelek Keletről fújnak. Míg ellenzéki politikusként Orbán három éve bírálta Gyurcsány Ferenc akkori kormányfőt azért, mert megpróbált barátkozni Moszkvával, tavaly új kormányfőként már maga is ezt tette. „Nem járt sikerrel, és üres kézzel tért haza. A kínai vezetés ígért neki néhány morzsát, de egészében véve úgy viselkedik vele, mint valamikor Albániával és Enver Hodzsával szemben. A kormányfő ezt eltűri, mert a Nyugatban minden jel szerint csalódott. Nem tudja megbocsátani neki, hogy a nyugati kormányok az utóbbi húsz évben elismeréssel kezelték szocialista és liberális ellenfeleit” - olvasható az írásban. A szerző szerint Orbán úgy látja: megkörnyékezheti a még mindig kommunista és pártállami kínai rendszert, a Nyugatnak viszont felrója, hogy együttműködött azokkal a magyar kormányokkal, amelyek pluralizmust és szabad piacot akartak, mert azoknak néhány, 1989 előtti kommunista tagja volt. Ez álszent magatartás, mert Orbán mai kormányának nyolc tagja közül hárman valamikor szintén tagjai voltak a kommunista pártnak. „Ez valójában politikai kabarétéma, mert a kommunista múlt problémája ma elveszítette igazi jelentőségét, nem időszerű” - mutat rá Gáti. Azt állítja: ezt a problémát húsz éve kellett volna megoldani, de akkor egyetlen magyar politikai erő sem akarta. Hasonló módon elutasításba ütközött Gyurcsány kezdeményezése, hogy nyissák meg a volt állambiztonsági levéltárakat. Charles Gáti szerint Amerikában a mai magyar kormány megítélésében nincs különbség a két nagy párt között. „Meggyőződésem, hogy ha a republikánusok kerülnének hatalomra, akik állandóan az állam erős szerepe ellen hadakoznak (az USA-ban), akkor élesebben bírálnák az új magyar alkotmányt, és határozottabban állnának ki a médiatörvény ellen is”-írja. Gáti szerint a magyar-lengyel barátság is már csak mítosz, amit mindenki lát, aki figyeli a közép-európai fejleményeket, „Orbán Viktor olyan csalódást okozott a lengyel kormánynak, hogy az minden diplomáciai eszközt megmozgatott annak érdekében, hogy az Európai Unió Gödöllőre tervezett nagy májusi csúcstalálkozóját Varsóba helyezzék át.”
