Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

2011-05-17 / 113. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 17. Kultúra-hirdetés 9 Tizennégy kortárs magyar kötetet mutatnak be az olvasóknak neves irodalmárok Kalligram-estek a Dunajban A Kalligram Kiadó három nagyszabású estet is szervez a közeljövőben a pozsonyi Dunaj kulturá­lis központban. Az SZNF téri áruház 4. emeletén működő intézménybe május 23-án és 31-én lí­ra-, illetve prózaesttel várja az érdeklődőket, 30-án pedig Hunčík Pé­ter nagy sikerű Határeset című kötetének szlovák fordításáról lesz szó. SZABADOS FERENC A már második éve a magyar könyvterjesztők és kiadók által a legjobb három közé sorolt ki­adó estjein tizennégy kortárs magyar kötet szerepel majd, melyek nagy része az idei könyvhétre készült. Május 23-án hét verskötet szerepel a programban, így pél­dául Barak Lászlónak az „öreg­kori költészetet” átértelmező, A halálnepper című kötete, Vida Gergely Horror klasszikusok-ja, amely tulajdonképpen egy me­lankolikusra hangolt libikóka film és irodalom határán, vagy Németh Zoltán Boldogságtelep, vetélőgépben című, Csáth Géza ihlette kötete. Varga Imre Mi­előtt kimondaná című, „egybe­rostált” verseinek vaskos gyűj­teménye bővebb a válogatás­nál, de szűkebb, mintha „össze­gyűjtött” volna, igazi irodalmi csemege. Schein Gábor új ver­seskötete már címével is - Éj­szaka, utazás - az emberi eg­zisztencia belső tájaira invitálja olvasóját. Egyik ciklusában vi­szont e jelentős költészet új, po­litikai-társadalmi dimenzióját ismerhetjük meg. A fiatal ma­gyar líra egyik legtehetségesebb képviselőjének Lanczkor Gá­bornak a Hétsarkúkönyve több­ször megidézi Berzsenyi Dániel költészetét és lírájának helyszí­nét, a Balaton-felvidéket, ám ebben a líravilágban mindez ar­chaikus tájként és „kihűlő bazaltrétegként” jelenik meg: ellentpontjaként Indiának, ahova egy képzeletbeli utazás és valós élettörténet vezeti el az olvasót. Orcsik Roland Mahler Grendel Lajos nígv Hár AZ Élet cArcadia TŐZSÉR Arpád ERZEKEK CSŐCSELÉKE NAPLÓK NAPLÓJA letöltve című kötete pedig a ze­ne felől értelmezi az irodalmat: Orcsik számára Mahler folyto­nos valóság, ihletforrás, vita­partner és főként nyelvzene. Május 31-én a prózakötetek kerülnek sorra: A tehetséges és sokoldalú Száz Pál első kötete, az Arcadia paradox módon nem próbál kortárs lenni, letűnt ko­rok nyelvét, gondolkodását éleszti újjá - játékosan, búsan, humorral, költőien. György Norbert Átmeneti állapot című kötetébe gyűjtött kisprózáit nyelvezetük, s általa a megszóla­lás körülményeinek állandó szóvátétele ragasztja össze szo­ros egységgé. Veres István Gal­vánelemek és akkumulátorok című novellagyűjteményében abszurd és banális sorközökben mérhető távolsága, mindennapi helyzetek és problémák, álhely­zetek és álproblémák, s egy sike­resen megkomponált nyelv válik láthatóvá. Tőzsér Árpád naplói­nak második kötetében, az Ér­zékek csőcselékében a magyar irodalmi élet jelenik meg jellem­zően tőzséri szemszögből. Grendel Lajos regénye, a Négy hét az élet a számvetés tragikus iróniával, és szigorú éleslátással elbeszélt regény - kegyetlen és önsajnálat nélküli szembenézés azzal, hogy eltűnt egy világ: megszűnt a Felvidéken a magyar középosztály. Bartók Imre Fém című nevelődési regényében lát­szólag egy beteg és orvosa vi­szonya, a gyógyulási folyamat áll középpontban, nevelődés he­lyett azonban sokkal inkább az álom és a terápia körül kialakuló szöveghálóval, az alatta és felet­te nyíló, hátborzongató vüággal szembesül az olvasó, s az ezt kö- rülburjánzó nyelvvel. Király Kinga Júlia A test hangjai című második prózakötete a test ta­pasztalatainak érzékien pontos megidézése. A nő teste éppen csak annyira domborodik ki az őt behálózó történetekből, amennyire képes magába fo­gadni a rá váró történeteket. De a kötetek bemutatására felkért irodalmárok névsora is nívós: a magyar irodalom olyan fontos szereplői lesznek ott, mint Bazsányi Sándor, Csehy Zoltán, Görözdi Judit, Kru- sovszky Dénes, Mestyán Ádám, Mészáros Sándor, Németh Zol­tán, Schein Gábor, Szalay Zol­tán, Tóth László, vagy a fiatal irodalom tehetségei, mint Bar­tók Imre, Kálmán Gábor és Nyerges Gábor Ádám. A hét órakor kezdődő estek házigaz­dája Csehy Zoltán, illetve Szige­ti László, a Kalligram igazgatója lesz. A május 30-án hatkor kezdő­dő bemutatón Hunčík Péter Ha­táreset című regényének szlo­vák fordítását mutatják be egy beszélgetés során, melyen a szerzőn kívül Dániel Hevier és Pavol Rankov szlovák írók, va­lamint Martin Bútora vesz részt. Izraeli díj a Coen testvéreknek Tel-Aviv. Egymillió dollár értékű díjat kaptak vasárnap a Co­en testvérek a „filmtörténetben egyedülálló” munkásságu­kért egy izraeli egyetemtől. A Dan David nemzetközi üzlet­ember és filantróp alapította díjat 2001 óta évente osztják ki a Tel-avivi Egyetemen rendkívüli tudományos és művészeti eredmények elismeréséül. A korábbi díjazottak között sze­repelt A1 Gore, Amos Oz, Tony Blair és Yo-Yo Ma is. Az egye­tem a Coen testvérek munkáját a filmtörténetben egyedülál­ló eredeti és kreatív együttműködésként méltatta. Régen tervezték már, hogy ellátogatnak arra a vidékre, ahol az édesanyjuk egykor élt - mondta el'vasámap az idősebbik testvér, Joel Coen hozzáfűzve, hogy anyjuk még Izrael állam 1948-as létrehozása előtt élt a brit mandátum alatti Palesz­tina területén. (MTI) Terrence Malick díjesélyes filmje Brad Pitt-tel Egy némafilm zajos sikere Brad Pitt az Életfa című filmet kísérte el a cannes-i mustrára (SITA/AP-felvétel) ÖSSZEFOGLALÓ Cannes. A magának való rendezőként ismert Terence Malick The Tree of Life (Életfa) című filmje a cannes-i verseny­ről indul világhódító útjára. Még el sem kezdődött a can- nes-i filmfesztivál, már a leg­jobb színésznek járó díj esélye­seként emlegették Brad Pittet. A festőiként jellemzett képi világgal dolgozó Malick 2008-ban forgatta a The Tree of Life című filmet, amelyben Brad Pitt és Sean Penn mellett Jessica Chastain játssza a főszerepet. A cannes-i filmfesztivál szervezői már tavalyra várták a művet, Malick viszont nem készült el vele, így csak most mutatja be a nagyközönségnek. Vasárnap azonban egy fran­cia rendező The Artist című némafilmje aratott zajos sikert a versenyprogramban. Michel OTTHONUNK A NYELV A feliratok nyelve a jogszabályok tükrében MISAD KATALIN A közelmúltban jelent meg az egyik regionális hetilapban Kul­csár Ferenc A város, amelyben élek című írása, melyben a szer­ző azt kifogásolja, hogy magyar többségű lakóhelyén alig talál­ható olyan felirat, amelyen az ál­lamnyelvi szöveg mellett annak magyar megfelelője is szerepel. Sajnos, Kulcsár Ferencnek igaza van, s még szomorúbb a helyzet, ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy ez a jelenség nemcsak a szerző lakóhelyére jellemző, hanem Szlovákia többi magyar többségű településére is. Tudjuk, a többnyelvű társa­dalmakban a kisebbségi nyelvek érvényesítése általában jogi kérdés. Különösen igaz ez a kö- zép-kelet-európai országokra, köztük Szlováldára is, ahol a ki­sebbségi nyelvek használatát különféle törvények, rendeletek szabályozzák. De vajon valóban ezeknek köszönhetően hiá­nyoznak településeinkből a ma­gyar nyelvű feliratok? Az 1990. és az 1995. évi nyelvtörvények szerint a hivata- losnakszámító feliratok (pl. köz- igazgatási szerv megnevezését tartalmazó feliratok, utcanevet jelölő feliratok stb.) csakszlovák nyelvűek lehettek. Az 1999. évi kisebbségi nyelvhasználati tör­vény 2. paragrafusának 5. be­kezdése azonban már arról ren­delkezik, hogy azokon a telepü­léseken, ahol a kisebbség aránya eléri a 20 %-ot, a településen működő közigazgatási szervnek az épületen elhelyezett nevét ki­sebbségi nyelven is fel kell tün­tetni. (A jogszabály „szép­séghibája”, hogy a belügymi­nisztérium 2000. évi iránymu­tatása szerint a település neve ilyenkor is csak államnyelven szerepelhet a feliraton, tehát: Obvodný úrad Komárno, Körzeti Hivatal Komárno.) Ha a kisebb­séghez tartozó lakosság szám­aránya eléri a 20 %-ot, az adott településen a tájékoztatást szol­gáló információkat - ilyenek pl. a fontos intézmények elhelyez­kedéséről tájékoztató feliratok, az utcanevek, illetve egyéb, a te­lepülésen belüli tájékozódást segítő feliratok - az államnyel­ven kívül a nemzeti kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni. Az 1995. évi nyelvtörvény szerint kötelezően államnyel- vűek voltak a főként az üzletek­ben, sportlétesítményekben, vendéglátó-ipari egységekben, utcákon, utak mellett és fölött, repülőtereken, pályaudvarokon és tömegközlekedési eszközö­kön elhelyezett, a nyilvánosság tájékoztatását célzó feliratok, reklámok és közlemények. Az 1999. évi kisebbségi nyelvhasz­nálati törvény 4. paragrafusá­nak 2. bekezdése alapján azo­kon a településeken, ahol a ki­sebbségi állampolgárok aránya eléri a 20 %-ot, a fontos informá­ciókat, főként az óvó, figyelmez­tető és egészségügyi tájékoztató szövegeket a nyilvánosság szá­mára hozzáférhető helyen ki­sebbségi nyelven is feltüntetik. A rendelkezés hiányossága azon­ban, hogy nem tisztázza, ponto­san milyen információkat kell kisebbségi nyelven is közölni, s azt sem, kinek a kötelessége ezeket a tájékoztató jellegű fel­iratokat, táblákat kihelyezni. Csupán egy általános érvényű rendelkezés található a tör­vényben, mely szerint a kisebb­ségi nyelvhasználat feltételeit a helyi közigazgatási szerv köteles megteremteni. A kérdés tehát úgy hangzik, hogyan tudja meg­győzni a helyi önkormányzat a bankok, biztosítók, üzletek, ká­véházak vezetőit arról, hogy sa­ját költségükön kisebbségi nyelvű feliratokat függesszenek ki a hozzájuk tartozó vagy a tu­lajdonukban levő épületekre. S míg a választ keressük, ne feled­kezzünk el a kisebbségi nyelv- használati törvény 1. paragrafu­sának első mondatáról, amely így hangzik: ,A Szlovák Köztár­saság azon polgárát, aki nemze­tiségi kisebbséghez tartozó személy, megilleti az a jog, hogy az államnyelven kívül a nemze­tiségi kisebbség nyelvét hasz­nálja”. Merjünk hát élni nyelvi jogainkkal! Hazanavicius fekete-fehérben forgatott munkáját taps és ne­vetés köszöntötte a vetítés vé­gén. Az alkotás a némafilmek hollywoodi hőskorába, 1927-be repíttette vissza a nézőket, be­avatva őket a kor legnagyobb sztárja, George Valentin sorsá­ba, akinek mesés karrierje két évvel később a hangosfilm „áldozata” lett. „Tisztán látvány. Színtiszta mozi. Nem tudtam, hogy képes leszek-e megcsinálni - mesélte a 44 esztendős rendező. - Egy némafilm bizonyos hatást gya­korol a nézőre. A melodráma vagy a szerelmi történet jobban illik a néma formátumhoz” - magyarázta. Hazanavicius nem művész- filmben gondolkodott, szó sincs arról, hogy a sorok között kellene olvasni az értelmét ke­resve, a közönségnek készítette a filmjét. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents