Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-14 / 111. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 14. Szalon 23 1 KORONG - 1 KÖNYV Újrahasznosítás H. NAGY PÉTER A római uralom idején a Britszigeteken a helyi lakosság nagyon kedvelte s értékes árunak tartotta az üveget. Ezért óvakodott a pazarlástól, a régiből újat gyártott, vagyis a használtat újrahasznosította. Ez a jelenség tehát nem új keletű, ám a recik- láció - természetesen felfrissített, s nem (csak) az üvegvisszaváltásra vonatkozó - fogalma a közelmúltban igen nagy karriert befutott kulturális metaforává vált. Fredric Jameson - végre teljes egészében magyar nyelven is olvasható -A posztmodem, avagy akései kapitalizmus kulturális logikája című nagy hatású könyvében nem használja ezt a terminust, de amikor az „új formák impro- vizatív létrehozásáról” és a „régiek örömteli kannibalizmusáról” értekezik (326.), valami hasonlóra hívja fel a figyelmet. Másrészt adott egy embertípus, hiszen sokan gondolkodnak úgy valamely dologról, hogy „ez NÓRÁN LIBRO még jó lesz valamire, még nem tudom, mire, de valamire bizonyosan”. Innen nézve az újra: hasznosításra való hajlam általános kategóriaként is megragadható. Ennek a jelenségcsoportnak a különféle aspektusai bravúrosan kapcsolódnak össze Jean-Pierre Jeunet legutóbbi, Micmacs. (N) agyban megy aka- varás című filmjében. Több szinten is. Vegyük sorra a részleteket. A történet főhőse Bazil (Danny Boon), akit egy átlagos napon fejbe talál egy véletlenül elsült pisztolyból származó lövedék. Az orvosok fej vagy írás alapon úgy döntenek, hogy a töltényt inkább bent hagyják a helyén (Bazil agyában), mert rizikós az eltávolítása; bár az életveszély így is fennáll, hiszen a lövedék a későbbiekben bármikor elmozdulhat. Ebből mindjárt kétféle probléma is adódik. Bazil elveszti állását, az utcán találja magát (hajléktalan lesz), látszólag megindul a létrán lefelé. (Azért látszólag, mert mint látni fogjuk, nem tűnik el a süllyesztőben.) Másrészt a lövedék olykor megzavarja az agyműködését, ezért gyorsan el kell terelnie a gondolatait, hogy ne legyen rosszul (vagy éppen ez a kizökkenés maga a pisztolygolyó hatása). Mindkét probléma összeér aztán a recildációval. Egyfelől Bazil kapcsolatba kerül egy „lecsúszott” társasággal, amelynek tagjai egy óriási szemétdomb, egy roncstelep (Tire-Larigot) belsejében élnek. Ezt a bunkert vagy lakást - ami Jamesonnal szóivá, „felemeli és megsemmisíti a sok szemetet” (114.) - elképesztő leleményességgel jeleníti meg a film. A díszlet igazán pazar: minden egyes része talált tárgy vagy újrahasznosított holmi, ugyanakkor funkcionálisan illeszkedik a környezetbe. A csoport lényegében guberál, gyűjti a hulladékot, szétválogatja a tárgyakat, de könyvelést vezet róluk, s folyamatosan reciklál- ja, javítja az anyagot (közben őrzi a „kócerájt”, a roncstelepet). Mindenki végzi a maga munkáját, s ennek köszönhetően szinte mindenük megvan. Bazilt befogadja a csapat, a későbbiekben pedig segít neki megvalósítani nagyra törő tervét: bosszút forral két fegyver- gyártó vállalat ellen (az egyik az apját megölő aknát, a másik a fejében lévő töltényt készítette) . A Terv végrehajtása közben - amiben ki-ki önmaga képességeit hasznosítja - többször is hangsúlyozzák a szereplők a használt holmik tulajdonságait (nem százszázalékosak ezek, de megbízhatók és általában működnek, azaz a célnak tökéletesen megfelelnek). Másfelől Bazil agya kissé furcsán viselkedik. Ha a főhősnek rohama van, belelátunk a fejébe, vagyis a film képileg megjeleníti a gondolatait. Látjuk például, hogy azon hezitál, a zebra fekete alapon fehér csíkos, vagy fehér alapon fekete csíkos állat-e. És ehhez hasonlók. A pa- ratérben (Bazil agyában) olyan gondolatok futnak, melyek különös ismertetőjele, hogy nem a felhasználójuktól származik. Ez az átvett anyaghalmaz tehát olyan, mintha már valahol elhangzott vagy hallott kijelentésekből, kérdésekből, citátumokból, mémekből, faktoidokból stb. állna, s Bazil fejében ezek kombinálódnának. Bizonyos értelemben tehát ez is újrahasznosítás, vagyis a gondolkodást is az jellemzi, hogy használt anyagból építkezik. Ennek ellenére (vagy éppen ezért?) Bazil képes a logikus gondolkodásra is, melynek végig követhető példája maga A Terv, a fegyvergyártó cégek elleni furmányos merénylet. (Valójában ezen a kettősségen nyugszika film koncepciója.) Az eddigiekhez szorosan illeszkedik egy következő jelenség is, mely az egyik szereplő tevékenységében, pontosabban beszédében ragadható meg. A csapat színes bőrű tagja, Remington (Omar Sy), aid „néprajztudós volt Kongóban”, ugyanis egyfolytában idéz, szólásokat, közmondásokat stb. rak össze, méghozzá úgy, hogy a végeredmény bár ironikusan hat, mégis passzol az adott kommunikációs szituációhoz. (Ha nem idéz, akkor is ezt teszi, mert súgják neki, hogy mit mondjon.) Ezzel olyan verbális graffitit hoz létre, melynek funkciója ugyanarra megy viszsza, mint a fentiek: a nyelv is egyfajta újrahasznosításon alapszik, kismillió esetben azt mondjuk, amit már elmondtak előttünk. A beszéd innen nézve már „meglévő” elemek kombinációjából áll, idézetjellege akkor is működésbe lép, ha nem akarjuk. (Részben hasonlít ez a Jameson által említett, Kína című Perelman-vershez, melynek mondatai a kínai negyedben talált fényképalbumhoz készített képaláírások, s ezért „referenseik más képek, más hiányzó szövegek”, azaz idézetek látható képek nélkül. [51.]) Remington nyelvhasználata ezt persze azonnal tudatosítja: „Fehér embernek sasszeme van, vasból a gyomra, az orrát fennhordja, fő a feje, és felönt a garatra.” A többi ugyancsak hab a tortán... Jeunet azonban itt nem áll meg. A Micmacs ugyanis számos utalást rejt magában, melyek régebbi Jeunet-filmeket hoznak játékba (pl. a Marc Caróval közösen készített Delicatessenť), s ebből a szempontból a produkció az életmű reciklálásaként is felfogható. Emellett már az első jelenetek alatt nyilvánvaló, hogy a Micmacs a filmtörténetből is újrahasznosít darabokat, eljárásokat, megoldásokat, hiszen Bazil - még a baleset előtt - a videotékában fejből idézi a Casablancát, majd a főcím a film noir stílusában pereg le. De említést érdemel a film zenéje is (Raphael Beau munkája), melynek egyes részei olyanok, mintha használt szerszámokkal, nem pedig klasszikus hangszerekkel készültek volna. És igen nagy a valószínűsége annak, hogy ez a sor még hosszan folytatható volna. (Olyan vizuális komplexitás ez, amelyben sokfelé kalandozhat a tekintet, s amire - Jameson kifejezésével élve - „még a kollázs szó is csupán erőtlen elnevezés”. [52.]) Végeredményben azonban elmondható, hogy akár felfedezünk az újrahasznosítás említett öt szintje mellett egy hatodikat vagy tizediket, akár nem, a Micmacs egy rendkívül jól működő, nagyon szórakoztató - majd elfelejtettem - rozsdaszínű szerzői film. Az újrahasznosítás korában (pláne) megkerülhetetlen alkotás. CD-AJANLO Holdviola: Vándorfecske PUHA JÓZSEF A holdviola virág nélkül is könnyen felismerhető a nagy, szív alakú, fogazott szélű leveléről. A Holdviola is pillanatok alatt beazonosítható. Nemcsak a népdalok alapján, hanem Bar- ta Zsófi csodás hangjáról is. A formáció magját a régmúltban szórták el, repertoárját a gazdag magyar népdalkincs szolgáltatja. 2009-ben borult először virágba. Azóta folyamatosan virágzik. A miskolci triót Zsófi mellett Farkas Péter (dob, billentyűs és ütőhangszerek, vokál) és Gál Lajos (gitárok, citera, vokál) alkotja. Az együttes megalapításának ötlete Péter fejéből pattant ki. Annyira megérintette a népdalok világa, hogy úgy döntött, átülteti őket modem, elektronikus környezetbe. Először virtuális zenekar létrehozásában és látványos színpadi show-ban gondolkozott. 2005 nyarán azonban megváltoztatta elképzelését, miután egy miskolci dzsessz- klubban meghallotta Zsófit énekelni. Elvarázsolta az előadásmódja, színpadi megjelenése és kisugárzása, így terveiben a virtuálist hús-vér együttesre cserélte. 2006 nyarára elkészültek az első felvételek. Két év múlva Péter felkérte Lajost, hogy csatlakozzon hozzájuk. A kilencvenes években zenéltek már együtt Miskolc meghatározó formációjában, Az Eső zenekarban. ,Ahogy megszólalt az első dal, libabőrös lettem. Aztán jött a második és a harmadik, s a borzongás folytatódott. Ritkán van rám zene ilyen hatással. Peti zenei ötletei nagyon tetszettek, és Zsófi hangja lenyűgözött. Népdalaink feldolgozása ebben a környezetben teljesen rabul ejtett. Nem sokat gondolkodtam a felkérésen, igent mondtam” - nyilatkozta Lajos a demo CD-ről. A kreatív gitárjátéka nagyszerűen kiegészíti a Holdviola elektronikus zenéjét. Aztán csatlakozott hozzájuk a Szinvavöl- gyi Néptáncműhely. Maródi Attilának és Kiss Anitának köszönhetően megszülettek a koreográfiák. A csapat előadásai a zene, a tánc, a színház és a film ötvözete. Néptáncosok, színpadi díszletek és egyéb vizuális elemek gazdagítják a műsort. A Holdviola első nagylemezének munkálatai 2009 tavaszán kezdődtek. A Madárka című CD 12+1 felvétellel (a plusz egy az Intro) az év utolsó napjaiban került a boltokba, és 2010 legelején a magyarországi albumeladási lista csúcsán debütált. Ez a várakozásnak megfelelően alakult, s nem azért, mert karácsony után jócskán visszaesik a hanghordozók forgalma, hanem azért, mert a trió akkor már nagy népszerűhüldúiolá VÁMDORFfCSKE ségnek örvendett a slágerré vált Bánat utca című dal kapcsán. Az együttes tavaly februárban fellépett a Fonogram - Magyar Zenei Díj-gálán, ahol idén Az év felfedezettje kategóriában már díjazott volt. A formáció a népdalokat elektrofolk stílusban adja elő. A gitáralapú elektronikus zenéjében fellelhetőek a pop, a rock és egyéb zenei elemek is. A terület egyébként korántsem veszélytelen. A népdal az egyszerű ember őszinte gondolata. Nem könnyű átdolgozni, megtalálni a megfelelő köntöst. A Holdviolának szerencsére sikerült. Az átdolgozások nélkülözik az autentikus zenei megoldásokat, a népdalok mégis megőrzik természetes hangulatukat. A trió második nagylemeze Vándorfecske címmel tavaly, ismét az év utolsó napjaiban jelent meg. Az elsővel összehasonlítva változatosabb, amihez hozzájárulnak a közreműködők. Az Én az éjjel nem aludtam egy órát című felvételt Szabó Enikő énekli (Sebestyén Mártáéhoz hasonló hangon), a Ha te tudnád című pedig a Herczku Ágnes és Nikola Párov duó közreműködésével készült. A11+1 dal mindegyike, a zene és az ének egyaránt lelket simogató. A szerkesztés is kiváló, a sláge- resebb hangzású szerzeményeket igényesebb darabok egészítik ki. A hűvös, árnyas szurdokerdőkben előforduló erdei holdviola védett növény. A Holdviola eszmei értéke anyagiakban nem kifejezhető. A tevékenysége most még természetesnek, hétköznapinak tűnik, így bizonyára csak évek múltán tudatosítjuk, hogy mennyit tett a magyar népdalkincs megőrzéséért. Javarészt a triónak köszönhetően mostanában nem kell azon aggódni, hogy a generációkon keresztül fennmaradt népdalaink csak az általános iskola zenei nevelés óráin élnek, esetleg elvesznek. Persze azért vannak olyanok, amelyek az évek során feledésbe merültek. Ezeket a következő albumokon újjá lehet éleszteni. Sok sikert hozzá! SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
