Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-13 / 110. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 13. www.ujszo.com Szlovák nyelvű előadás, magyar rendező Idén is gazdag programmal várják a közönséget a kiállítóhelyek a Múzeumok éjszakáján Tragikomédia a jelen brutális valóságáról Fel akarják gyújtani a várat AJANLO Dunaszerdahely. Az év színházi eseményeként hirdetik a szervezők azt az előadást, amelyről a hazai szakma csak szuperlatívuszokban beszél. A helyi városi művelődési központ színháztermében május 26-án vendégszerepei a turóc- szentmártoni színház az August na konci Ameriky című kortárs drámával. Az amerikai Tracy Letts tragikomédiája meghökkentő pillanatfelvételen rögzít egy széthulló családot. Olyan problémakört feszeget a szerző, amely nemcsak az amerikai színházak látogatóit, hanem az európai nézőket is sokkolta. Alkoholista apa, drogfüggő anya, a gyerekek régen elhúztak, csak a szülők gyilkolják egymást a szürke hétköznapokban... Miután az apa öngyilkosságba menekül, a temetésre érkező családtagok (lányok, nagybácsik, nagynénik, férjek) a lassan elszabaduló gátlástalan indulatok közepette megdöbbenve szembesülnek a jelen brutális valóságával, a kíméletlenül előtörő, titkos családi hazugságokkal. A turócszentmártoni színház a darab rendezését a duna- szerdahelyi Czajlik Józsefre bízta. Czajlik pedig hozta magával megbízható csapatát: a díszletet a kassai Gadus Erika tervezte, zeneszerzőnek pedig a brilliáns képességű komáromi Lakatos Róbertét kérték fel. A szlovák nyelvű előadást magyar szervezők hívták meg Dunaszerdahelyre. Jegyek elővételben a Családi Könyvklub könyvesboltjában, a Max plá- zában, illetve a városi művelődési központ jegyirodájában kaphatók. (győry) Pozsony emblematikus épületét holnap veszély fenyegeti: a lángok martalékává válhat. A bejelentést követően az illetékesek megszervezték az oltást, a Žižka utcában egész nap készenlétben lesznek a tűzoltók. JUHÁSZ KATALIN Nem kell megijedni, a tűz imitált lesz, a szakszerű oltás pedig a Múzeumok éjszakája programsorozat részeként a közlekedési múzeum veterán tűzoltójárműveinek segítségével zajlik majd. A rendezvény egyben emlékezés a 200 évvel ezelőtti valóságos vártűzre. Ha már kipróbálták a csörlő- ket, javasoljuk, hogy térjenek be a közeli Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumába egy kis gömöri fazekaskodásra, agyagozásra, aztán sétáljanak végig a Duna-parton a Szlovák Nemzeti Galériáig, illetve szerezzék be azt a speciális térképet, amelyen a programban részt vevő valamennyi fővárosi kiállító- hely, és az összes kísérőprogram szerepel. Az ember az első helyen vesz egy jegyet 1,50-ért, és annyi múzeumot látogathat végig vele, amennyi csak belefér a napba, illetve az éjszakába. Ahol jegyet vált, azt a kiállítóhelyet támogatja anyagilag, azaz szimpátiaverseny is zajlik. A múzeumok és galériák számára egyébként is ez az év legfontosabb napja, ilyenkor csalogathatnak be új látogatókat, ilyenkor kelthetik fel a figyelmet egész éves tevékenységük iránt. Kinyitják a műkincsraktárakat, Tavalyi pillanatkép a fővárosból felengednek a padlásra, lovagi tornát rendeznek, beöltöztetik a gyerekeket boszorkánynak vagy kalóznak, megmutatják, hogyan dolgozik a restaurátor, a kurátor, a régész, az értékbecsüs. Koncertekkel kedveskednek nekünk, sőt tűzzsoúglőr- ködnek is, csak térjünk be hozzájuk és maradjunk minél tovább. A legkülönlegesebb eseményre talán Felsővízközben (Svidník) kerül sor, ahol lovakat lehet legeltetni éjszaka, illetve Pozsonyban, ahol egy alagúton át lehet sétálni a Duna alatt. A betléri kastélyt telepakolták Herendi porcelánnal, a kassai Műszaki Múzeumban az indián kultúrát mutatják be egy kis íjászattal és fejdíszkészítés- sel összekötve, Besztercebányán pedig denevéreket és éjjeli bogarakat lehet tanulmányozni sötétedés után. A Európai Unió illetékes szerve által múzeumi világnappá avatott nap hivatalosan május 18-ra esik, de ezt a tényt általában lazán kezelik, Magyarországon például június 18-án és 24-én, azaz két egymást követő hétvégén is lehet múzeumokban éjszakázni. Nálunk pedig a jégkorong-világbajnokság szabadnapján rendezik. Idén ötletes lógóval, a szokásosnál is szebb dizájnnal készültek a plakátok, szóróanyagok, az internetes honlapon pedig (www.muzeum.sk) az országban várható valamennyi program szerepel. Kell is az webes „mankó”, hiszen mintegy 80 múzeum és 20 galéria kapcsolódik be az akcióba az ország közel 50 városában. A napot beharangozó, lelkes hangulatú sajtótájékoztatón csak egy ember akadt, aki a múzeumi szakma problémáira is rámutatott, méghozzá a kulturális miniszter jelenlétében. Marta Janovičková, a Szlovákiai Múzeumok Szövetségének elnöke szürkébb árnyakat ke(Képarchívum) vert a színes tájképbe. Elmondta, hogy a gazdasági válság tovább rontja az amúgy is alulfinanszírozott múzeumok helyzetét. Nincs pénz új kiállítási tárgyak vásárlására, a meglévő állomány szakszerű és biztonságos tárolására, kevés a restaurátor, továbbképzésükre nincs pénz, létszámot nem bővíthet- nek a múzeumok, telente a fűtés is gondot okoz, és megtörténik, hogy beáznak a falak, vagy vödörben kell felfogni az esővizet. Ezt persze nem a holnapi nagy nap kapcsán kell megvitatniuk az illetékeseknek, az azonban mindenképp fontos, hogy a közönség ismerje és szeresse a kiállítóhelyeket, ne poros lerakatoknak, hanem élettel teli műhelyeknek tekintse őket, ahöl lelkes megszállottak dolgoznak, gyakran nevetséges fizetésért. Hogy ezeken a helyeken nem csak értékfeltáró és -megőrző, hanem értékteremtő tevékenység is folyik. Olyasmi üzenete van Francis Lawrence filmjének, mint a meséknek általában; a jó erejéről, győzelméről, az erős és a gyenge küzdelméről szól Vizet a lengyelül értő elefántnak - szerelem és illúzió a cirkuszban TALLOSl BELA Heroikus romantikával, kalandok pergő sorával, nem utolsósorban a cirkusz világával hódít Francis Lawrence Vizet az elefántnak című filmje. Magával ragadó mozivarázs kerekedett Sara Gruen írónő bestselleréből. Izgalmakkal teli látványvilág nyűgöz le a vászonról. A vége félé még könnyekre is fakaszt. Nem kell ettől a filmtől többet várni, mint amit mutat, igazából nincs „mélytudata”, vagyis nem hordoz magában képek mögötti többrétegű üzeneteket. A regénynek, amelyből készült - értékelői szerint - súlyosabb mondanivalója van ugyan, ám a film inkább csak a vándorcirkusz kalandjait, a szereplők jellemeit, valamint az izzó szenvedélyeket emeli ki. Van üzenete azért a filmnek is - elsősorban a jellemekből adódóan -, de valami olyasmi, mint a meséknek általában. Vagyis a jó erejéről, győzelméről, a rossz pusztulásáról, a kicsi és a nagy, az erős és a gyenge küzdelméről szól. Kicsit furcsa, amit ajánlok, de erre a filmre elég beülni, és utána kijönni róla, könnyedséggel átadni magunkat a látványnak, s valamiféle olyan megnyugvással, átmosó-megkönnyítő élménnyel enged távozni, mint a mese. Holott nem nevezhető mesének az, ami pereg a vásznon. Ám mintha valamiféle illúzió-szűrőn keresztül folyatták volna át a látványt, nem igazán érezni súlyos valóságnak a moziként előadott sztorit. És nem elsősorban azért nem, mert narratív keretbe foglaltatott. Vagyis fő résztvevője meséli el jó pár évvel a megtörténtek után, ami már sejtetni enged valamiféle pozitív perspektívát. Leginkább a vonaton történő események viszonylatában távolodik el a film a hihető talajról. Bár lehet, hogy a nagy utazás a vonat „fedélzetén” metafora akar lenni. Ahhoz viszont túlságosan bekebelez a nagyromantika, hogy erőnk és időnk legyen metaforisztikus jelentés szerint építeni fel valami mást. S talán az is bezavar, hogy az út néha elnyújtott, sok benne az üresjárat; megvágva feszesebb lett volna a film eleje. A múlt század harmincas éveinek elején járunk. A nagy gazdasági világválság Amerikájában Jacob Jankowskinak meg sem kezdődött, már kettétörik állatorvosi karrierje. Az utolsó vizsganapon távozásra kényszerül az egyetemről, s egy szál bőrönddel indul neki a nagyvilágnak. Még azt is elveszíti, mikor felkapaszkodik egy vonatra. Viszontagságos élet kezdődik számra a vonaton, mivel azzal egy vándorcirkusz járja Amerikát, s az igazgató, August alkalmazza őt a társulatnál. Miután a cirkusznak búcsút kell vennie legsikeresebb produkciója főszereplőjétől, egy lábfájós beteg lótól, a széthullás fenyegeti. Csak úgy tudna megerősödni, ha egy szenzációs mutatvánnyal rukkolna elő. S itt lép a képbe a címben szereplő elefánt, Rosie, aki az első találkozás alkalmával az ormányát nyújtja Jacobnak. Egy tőről fakadnak, mondhatni, hiszen Jacobnak lengyelek az ősei, Rosie pedig lengyelül ért. Az elefánt és a fiú kapcsolata mindvégig felhőtlen. Jacob beleszeret August meseszép szőke feleségébe, Marlenába. A tiltott szerelem egyre szenvedélyesebben dúl, August pedig bosszút forral... A szerelmi szál bomlik ki leginkább a sztoriban. Talán azért ez, mivel Jacobot Robert Pattin- son kelti életre, aki „szerelemből” kitűnőre vizsgázott a vámpíros Alkonyat-folyamban. A jellemében tündérlény Marle- nát pedig a varázslatos kisugárzású Reese Witherspoon alakítja. A közéjük álló kegyetlen és zavart személyiségű Augustot Christoph Waltz személyesíti meg. Tarantino Oscar-díjas színésze ő, a Becstelen Brigantyk olaszul is perfekt kommunikáló német tisztje. Robert Pattinson egyre erőteljesebben bújik elő a vámpírskatulyából, élvezi az elefánt reagálásait, s ez bájosan jön le a vászonról. Az elragadó képi világ Rodrigo Prietónak köszönhető, akinek a nevéhez egyebek közt a Frida, a Bábel, a 21 Gramm vagy a Túl a barátságon képi világának megteremtése írható. Mivel illúzió ez a film, a cirkusz illúziójával hat, illúziót is hagy maga után. Annak az illúzióját hogy egy jó mozit néztünk. Vagy ez, talán, már nem is illúzió! Jacob (Robert Pattinson) és Rosie legintimebb pillanata (Bontonfilm' Jelenet „az év előadásából"
