Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-12 / 109. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 12. Kultúra 9 Szelíd teremtés: Frecska Rudolf, az intézetis kamasz és Mundruczó Kornél, a rendező szerepében (Képarchívum) Tizenegy játékfilm volt a szemlén, a szakma agonizál, a közönség vélhetően távol marad a moziból Négy napig tartott a gyász A nagyidai cigányok sikere Budapesten Fődíj Gál Tamásnak Nem tudott és talán nem is akart ünnepelni senki az idei Magyar Filmszemlén. Ugyanis nem volt mit. Pedig eddig, 1966-tól számítva negyvenegyszer fontos kulturális eseménye, fényes ünnepe volt a magyar filmgyártásnak az a néhány nap, amely egy év termését mutatta'be, éltetve alkotókat és alkotásokat. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az idei mustrán csak a Puskin és az Uránia mozi mennyezete ragyogott. Ha felnézett az ember, csodás palotában érezhette magát, ám rögtön a következő pillanatban, amikor a körülötte ülők arcát kémlelte, sokkal inkább egy különös gyászszertartás óráit élhette meg. Igen, az anyagi gondok miatt februárból májusra csúsztatott rendezvény önmagát, a Magyar Filmszemlét temette. Oldalakat írhatnék arról, mi zajlik a kulisszák mögött, most mégis maradnék inkább a távirati stílusnál. Hollywoodi Andy, azaz Andrew Vájná személyében a nemzeti filmipar megújításáért felelős kormánybiztos irányítja a filmgyártási folyamatokat. Aminek kevesen örülnek, mivel a filmipar megújítására előkészített koncepcióját a szakma - finoman fogalmazva - kétkedve fogadta. Még akkor is, ha - mint hangsúlyozza - a magyar kultúra értékeinek terjesztését tartja legfontosabb feladatának. Vájná koncepciója ugyanis teljes kontroll alá veti a filmkészítés alkotói folyamatát, ami a gyakorlatban körülbelül annyit jelent: „független szakemberek” döntenek majd afelől, melyik produkció (2012-től évente nyolc-tíz!) számíthat állami támogatásra. A filmterveket elbíráló bizottság tagjait azonban a kormánybiztos jelöli ki, ami eleve kizár mindennemű pártatlanságot. Vagyis nagy az esélye annak, hogy az forgat majd, aki közelebb van a tűzhöz, tehát „körön belül” van, aki pedig nem, az várhat. A semmire. Vájná szerint a költségvetésből évente 2 milliárd forint áll majd az új, most alakuló Magyar Nemzeti Filmalap közhasznú vállalat rendelkezésére. Ugyanakkor megszűnik a kész filmek fesztiválsikerei, illetve a hazai nézőszám alapján (eddig automatikusan) járó normatív támogatás. Az idei, „fekete szalagos” szemlén természetesen akadtak nagy reménykedők is, akik abban bíznak, a magyar filmfinanszírozás új iránya az elitkultúra értékeit, a szerzői filmeket is támogatni fogja. Voltak olyan hangok is, hogy nincs szükség nemzeti mustrára, hiszen ez csak olyan szakmán belüli köldöknézés. Hogy más súlya lesz a szemlének nemzetközi szereplők részvételével. Kérdés, hogy van-e létjogosultsága ezen a tájon egy újabb A kategóriás fesztiválnak, amiről a kulturális államtitkár is álmodik. Tarr Béla mindenesetre - az „új műsor” elleni tiltakozásajeléül- nem adta oda az idei szemlére Berlinben díjazott (utolsó) alkotását, A torinói lovat. „Itt és most nem!” - üzente tömören. Aki tudf külföldön keres koprodukciós partnereket, aki nem, az csak ámul és bámul, mi zajlik körülötte... így aztán maradt, ami volt. Tizenegy játékfilm a versenyben, amelynek zsűrijét Cserhalmi György vezette (oldalán egy prágai színházreferenssel, egy román operatőrrel, egy erdélyi színésszel és egy vajdasági színházi rendezővel). Hogy Kocsis Ágnes Cannes- ban, Rigában, Zürichben, Moszkvában, Cottbusban, sőt már a pécsi Cinefesten is díjazott Pál Adriennje (a rég elvesztett barátnőjét kereső, túlsúlyos, érzéketlenné vált kórházi ápolónő esete) és Mundruczó Kornél Szelíd teremtés - A Frankenstein terv című, Münchenben, Szarajevóban és Sevillában kitüntetett filmje (egy szeretette éhes, anyját kereső, intézetből szökött kamasz megrázó útja) a szemlét sem hagyhatta el díj nélkül, ez evidens volt. Mindkét mű remekmű, amelyeket nem is tudott lekörözni egyetlen más munka sem. Kocsis Ágnes a fődíjat, Mundruczó Kornél pedig a rendezői díjat kapta a zsűritől. Akisjátékfilmek kategóriájában Till Attila Csicskája nyert (egy tanyasi gazdálkodó gyakorolja teljhatalmát családja és „rabszolgája” fölött) megérdemelten, de „szép” is lett volna, ha a pár nap múlva már Cannes-ban futó filmet az itthoni zsűri észrevétlenül hagyja! Az már inkább elgondolkodtató, hogy Kocsis filmjét egy évvel az elkészítése után csak most láthatja a magyar közönség, Mundruczó pedig másfél éve nem készít elő filmet, hiszen mennykő csapott a rendszerbe, nem pályázhat sehol, az állam még a korábbi filmekért felvett banki kölcsönöket sem térítette meg, így a Szelíd teremtésnek megítélt összeget sem utalta még át. Kínos, sőt, több mint kínos. Hogy Till Attila opusa milyen sorsra jut, az pedig a jövő zenéje. Húszperces műről lévén szó elsősorban a tévé képernyőjén lenne a helye, de hogy megleli- e, arra jelen pillanatban nincs pontos válasz. Cannes-ba mindenesetre hamarabb eljut már egy magyar film, mint a magyar nézőkhöz. Kis magyar abszurd, 2011. Visszatérve a játékfilmekre: az idei összkép - megint csak finoman fogalmazva - keserves. Egy éve nincs komoly pályázat, az összes pénzcsapot elzárták, még a nemzetközileg elismert nagyok sem gyakorolhatják szakmájukat, pedig nem egynek fogy az ereje. Talán épp a kialakult helyzet miatt nem jelentek meg ezen a négynapos szakma- siratón. Nem vágyik „magyar Hollywoodba” Szabó István, Makk Károly, Sára Sándor, Gyarmathy Lívia, Mészáros Márta. Aki tud, külföldön keres koprodukciós partnereket, aki nem, az csak ámul és bámul, mi zajlik körülötte, ki kinek a kezébe tette a hatalmat és miért? (Vagy mennyiért?) Folyamatban lévő produkciók finanszírozását állították le, miközben a döntéshozók „legmagasabb szintű” nemzetközi fesztiválról álmodoznak. Rossz filmet természetesen magánpénzből is lehet készíteni. Vécsei Márton Diamond Clubja a legfrissebb példa erre. Látványos performanszra készül egy saját magától és saját „művészetétől” is megcsömör- lött akcióművész, aki különcségével láncol magához egy gazdag pesti lányt. Gyógyíthatatlan ízlésficam! Áz Amerikában élő Hules Endre (eddig színész, mostantól rendező sem) A halálba táncoltatott lány címmel népballadából kreál mai történetet (egy testvérpár húsz évvel ezelőtt kezdődött és hirtelen folytatódó drámájával). Zsig- mond Vilmos a film operatőre, László Zsolt az egyik főszereplője, a másik: a Honvéd Tánc- együttes. Ez így önmagában is hangos siker lehetne. De nem tud az lenni, mert a többi, teremtő erő hiányában, „néma csend”. Pozsgai Zsolt rendezése, a Zsolnay Vilmos életét feldolgozó A föld szeretője sem számíthat elismerésre, hiszen a „bűn rossz” kategória másik győztese lehetne. Teljes szellemi káosz eredménye Az ügynökök a paradicsomba mennek. Rendszerváltás, első szabad választás, az ellenzék egyik ikoni- kus arca a parlamentben. Gyenge, mint a harmat. Dyga Zsombor filmje, az Utolér egy pedofil bűntény anatómiája háromszoros időjátékkal, különböző csavarokkal, nem kevés hiteltelenséggel. Kár. Nagyon jól indult. A mezőnyből Vecsernyés János Nyár utca, nem megy tovább című opusa, Miklauzič Bence A zöld sárkány gyermekei és a Bollók Csaba, Török Ferenc, Bodzsár Márk, Hajdú Szabolcs „négyes fogat” East Side Storyja emelkedik ki. Vecsernyés egy trolibusz „fedélzetén” hozott össze „kötöttpályás játékot”, Miklauzič egy pesti hangár kínai-magyar vonalán kínál szelíd, lélekkel teli történetet, a „négyes fogat” pedig húsz percekben mutat meg különböző szeleteket a mából. Érdekesen, tisztán és hitelesen. A többi... jövőre! Ahogy a kulturális államtitkár a szemle záróaktusán (a magyar film ravatalánál) ígérte: jövőre minden jobb lesz. Ha pedig nem, számon lehet rajta kérni. Ezt is ő mondta. ÚJ SZÓ-HÍR Budapest. Száznál is több előadásból választotta ki egy szakmai bizottság azt a 24-et, amelyek részt vehettek a május 2-10 között zajló 6. Gyermekszínházi Szemlén. A zsűri végül nem tudott dönteni a legjobb előadást illetően, ezért a fődíjat megosztva kapta Gál Tamás Csavar Színház nevű egyszemélyes színháza A nagyidai cigányokért, valamint Á gyáva című előadás Scherer Péter rendezésében. Gál Tamástól megtudtuk, hogy ez az előadás tulajdonképpen véletlenül került a rangos seregszemle válogatói elé, akik figyelmét a tavalyi kisvár- dai fesztiválon részt vevő kritikusok hívták fel A nagyidai cigányokra. „Kisvárdára eredetileg az Epopteia Színház Itt és most című improvizációs előadását ajánlottuk. Ez azonban az utolsó pillanatban' egyeztetési okokból meghiúsult, a fesztivál szervezői viszont kértek helyette egy másik programot. A versenyen kívül bemutatott előadás mesebeli sikert aratott, rögtön besorolták a versenyprogramba, és Várda- díjat kapott, sőt két másik jelölttel a magyar színházi kritikusok különdíjáért is versengett. Ezt a díjat végül Alföldi Róbert kapta meg a Nemzeti Színház megreformálásáért” meséli Gál Tamás. A tegnapelőtt véget ért budapesti seregszemle zsűrije, Ascher Tamás, Pályi János és Fodor Tamás szintén szuperlatívu- szokban beszélt az előadásról. Kiemelték a tradíció és a a népi hagyomány szerves beépítését a darabba, amit Bodo- nyi András hegedűjátéka is segít. Gál Tamás a zsűri szerint olyan könnyedén mondja Arany veretes szövegét, hogy szinte kortárs költőt csinál belőle. Az interaktivitás is tetszett a zsűrinek. „Sokan nem szeretik, ha a gyerekeket bevonják a játékba és kihurcolják a színpadra, de íme, lehet ezt önfeledten is csinálni” - hangzott el az értékelésen. Ascher Tamás rendező, a budapesti Színház- és Film- művészeti Egyetem rektora bevallotta, hogy nem volt nagy kedve beülni délelőtt fél 10-kor egy monodrámára. Aztán olyannyira magával ragadták a látottak, hogy megszűnt számára az idő. „Másik veszély az aktivizált gyerek, aki mikor szerepelni kezd, el is szabadulhat. Fantasztikusan instruálta sokszor egy mozdulattal, nézéssel a kihívott gyerekeket. A harmadik az aktualizálás - a nácizmustól a valóság ismeret nélküli liberalizmusig értelmezhető az eredeti mű, ezeket is elkerülte és finoman szellemes marad” - jegyezte meg Ascher, (juk) A budapesti seregszemle fődíjasa (Somogyi Tibor felvétele) Egy öntörvényű zenész Pozsony. Ma este Pozsonyban koncertezik Lajkó Félix, akinek neve fogalommá vált a kortárs zenében és a népzenében. A vajdasági születésű fiatal hegedűvirtuóz az elmúlt tizenöt évben egyéni stílust fejlesztett ki magának, amelyben a klasszikus zene, a magyar és más kelet-európai népzenék motívumai, a dzsessz és a blues elemei is megtalálhatóak. Ami pedig ezeket a látszólag egymástól távoli elemeket képes összekötni, az Lajkó Félix virtuozitása, játékának sodró ereje és a közönségre ható szuggesztivitása. Több formációban zenélt, például Alexander Balanescu-val és Boban Markovié zenekarával. Számos színházi és táncelőadáshoz írt zenét, nagyjátékfilmekben szerepelt, róla pedig maga Jan- csó Miklós forgatott portréfilmet. Lajkó öntörvényű zenét játszik, és emberként is öntörvényű. Ha úgy tartja kedve, visszautasítja az előnyös szerződést, ha pedig nincs kedve koncertezni, az újvidéki Kavilló házai és kocsmái között szól a hegedűje, vagy az erdőben játszik saját örömére. A koncert után táncházzal folytatódik az est a pozsonyi Dunaj kulturális központban, a Szőttes néptáncegyüttes vezényletével. Bővebb információ a www.kcdunaj.skcímen, (juk)
