Új Szó, 2011. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
2011-05-11 / 108. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. MÁJUS 11. Kultúra 7 Beszélgetés szomszédságról, barátságról és versről a békés egymás mellett élés jegyében A lélek ékszerésze és kovácsa Középen Mila Haugová, mellette Barak László és Szilágyi Zsófia (A szerző felvétele) Magyar alkotás az idei Velencei Biennálén Összeomlás - Passzív Interjú „Hozz magaddal egy másik írót egy másik országból!” - hirdette a Szépírók Társaságának felhívása. A budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett Szomszédság, szabadság című kétnapos program idei koncepciója szerint egy magyar szépíró hívott beszélgetőtársául egy másik országból íróbarátot. CSAPODY KINGA Vagy - ahogyan ez Barak László és Mila Haugová esetében is történt - ugyanabból az országból. Hogy miért esett pont a költőnőre Barak László választása? „Mila Haugovát azért kértem fel a budapesti vendégszereplésre, mert egyrészt az általa használt versnyelv látszólag tökéletes ellentéte az általam használt versbeszédnek. Holott világlátásunk, már ami az ember törékenységét, sebezhetőségét illeti, érzéseim szerint tökéletesen azonos. .. látszólag nem igazán foglalkoztatják a közéleti problémák. Pedig dehogynem.” Ha csak a Barak László írásaira jellemző csípősség jut eszükbe, akkor talán hitetlenkedve olvassák, hogy az ő kettősük lett az egyik, ha nem a legszimpatikusabb párosa a kétnapos rendezvénynek. A beszélgetést Szilágyi Zsófia kritikus, irodalom- történész moderálta, kellett is az efféle terelés. A félreértések elkerülése végett azért, mert az egyértelműen látszó kölcsönös tisztelet mintha az elején kicsit bénította volna a vendégeket. Aztán lassan úgy rajzolódott ki a férfi-női irodalom, a világnézetek és a szerepvállalások szinte már sztereotip mintája, hogy öröm volt hallgatni. Ahogy Barak László fogalmazott, míg „Mila a lélek ékszerésze, én leginkább a kovácsa vagyok”. Hogy miként is lehet ezt értelmezni? Haugová megfogadta az apai tanácsot, nem foglalkozott politikával. Követi, hogy mi történik a világban, de az alkotás során a személyes viszonyok érdeklik igazán. Ars poeticáját így zanzásította: „Ha személyesen boldogok az emberek, az állam is jobb.” Barak véleménye szerint habitus és örökség kérdése, hogy valaki beleártja-e magát a közéletbe. Ő beleártotta magát, a közéleti költő-billog azonban kezdett terhes lenni, szeretett volna kimászni ebből a skatulyából, úgy gondolta, polgárként, újságíróként kell azon dolgok mellett állást foglalnia, amelyekben hisz, nem feltétlenül költőként. És hogyan cseng össze e kétfajta gondolatfutam? Hát úgy, hogy a historikus sors paralel a magánélettel, jelen esetben míg Mila Haugová a házasságában nem érezte magát szabadnak, 1989-ig Barak László a szocializmus miatt nem. Az út tehát mindegy is, aki akarja, megtalálja magának a közösséget bárkivel, bármivel, és Mila Haugová megtalálta ezt a Barak-lírával: „Érdekes és izgató verseknek tartom őket, van egy-egy sor, amiket irigylek. Jelen vannak férfitémák, de találkozási pontok is. Amit az életről gondolunk nagyon hasonlít”. Szilágyi Zsófia kérdéseire érkező válaszaiból egyre többet tudtunk meg a Magyarországon - még sajnos - kevésbé ismert Mila Haugová- ról. Például, hogy Budapesten született. Vagy lényegtelen, de bájos érdekességként azt, hogy aznap reggelizett először életében kávéházban, és azt is, hogy szülei magyarul beszéltek egymással, de szlovákul veszekedtek. Az első irodalmi hatások is édesanyja révén érték, ő mondogatott Arany-balladákat neki gyerekkorában. Azóta sem ír vicceseket, versei is amolyan ,Ágnes asszonyokkal vannak tele”. Fordítóként kedvenceit, például Sylvia Plath-t, Ted Hughest ültette át magyarra. Külön érdekesség, hogy általuk, egy fura kanyarral ismerkedett meg Pilinszky János műveivel. Egy magyar nyelven írt (nem fordítás!) kötetet jegyez, ritkán ír azonban ezen a nyelven, leginkább édesanyja halála óta, ő maga nem igazán kedvelte ezeket a verseit, úgy fogalmazott, hogy azokat nem olyan szívvel írta, mint a szlovákokat. Barak László a katonaságnál tanult meg szlovákul, de 1980 óta mindkét nyelvből él, hiszen közéleti publicisztikáit szlovákul is írja, valamint magyarra fordít. Meglepő volt hallani, hogy mindketten hasonlóan nyilatkoztak arról, hogy bár a két nyelv egyáltalán nem, az életmód nagyon is hasonlít, jobban, mint a csehekkel. A szlovák és magyar emberek az ezeréves együttélés folytán akarva-akaratlan egymásra kezdtek hasonlítani. Bár az irodalmi délután során Mila Haugová végig magyarul beszélt, lezárásképp ő szlovákul, majd Dömötör András színművész magyarul olvasott fel a Fehér kézirat című kötetből. Barak László a tavaly megjelent Halálnepperből mutatott példát arra, milyenek is azok a korábban emlegetett férfitémák. A fesztivál célkitűzése az volt, hogy kirajzolódhasson a magyarok és a szomszédos európai írók kölcsönös nézőpontja, létrejöhessenek kultúrák érdekfeszítő találkozásai és elágazásai. Ez ebben a másfél órában minden bizonnyal sikerült. ELŐZETES Ez év június 4. és november 27. között rendezik meg az 54. Velencei Képzőművészeti Bi- ennále - melynek idén módosult, rövidült a megnevezése: BiennaleArte 2011. A magyar pavilonban (a budapesti Műcsarnok tájékoztatása szerint) Németh Hajnal Összeomlás - Passzív Interjú című installációja látható majd, melynek kurátora Peter- nák Miklós. A mű egyik központi eleme egy összetört személyautó, amely színpadi megvilágításban, emblematikus „főszereplőként” jelenik meg a kiállító- térben. A balesetet felidéző talált tárgy erőteljes látványához egy, a teret betöltő akusztikus élmény kapcsolódik. A narráció egy opera-jellegű zenedarab, amely balesetek elszenvedőinek élményeit beszéli el operaénekesek előadásában. A zenemű szövege passzív interjú formájában jelenik meg. Ahogy Peternák Miklós fogalmaz: „Németh Hajnal összetett, több részből álló installációja a magyar pavilon termeit akusztikai egységként kezeli: mindenütt szól a zene, szinkronban, de mégsem teljesen ugyanúgy. A látogató teremről teremre vándorolva fedezheti fel a különböző hang- és jelentésrétegeket. ” „Valóban sokkoló egy alaposan összetört autó látványa, hiszen a formájában, gyűrődéseiben, torzulásaiban ott van a csattanás energiája, mint egy lenyomat. Feltehetően a legtöbben a mögötte rejlő történetre vagyunk kíváncsiak: hogyan történt a baleset, túlélték- e vajon? Egy túlélő elmondásában a katasztrofális pillanatot végletesen lelassul az emlékezet által, történetében apró részletekig, akár a nevezetes nap elejéig visszamegy, mintha az ok-okozat viszonyát, döntéseit vizsgálná, melyek végül megmásíthatatlanul a karambolhoz vezettek. Ebben a lassú visszajátszásban éppen a sokk feloldását látom. Az opera műfaja a feszültséget igyekszik tolmácsolni. A történet az autógyárban kezdődik, ilyenformán az autó története, azaz a karambolnál véget érő »élete« lép néhol ironikusan az emberi élet helyébe” - fogalmazott alkotásáról Németh Hajnal. (tb) Mesék felnőtt gyerekeknek Pozsony. Ma este több különleges vendége is lesz az évadzáró, sorrendben 30. Expired Passport Music Clubnak. A vendéglátó zenekar szokásos akusztikus blokkja után idősebb és ifjabb Reiter István hegedűművészek beszélnek eddigi pályafutásukról, és néhány komolyzenei darab is felcsendül tolmácsolásukban. A klubest másik vendége a besorolhatatlan magyarországi dalszerző-énekesnő, Nyeső Mari, aki technikás gitárjátékával, ironikus szövegeivel és remek hangjával egyaránt gyönyörködtet. Zenéje valahol a dzsessz, a folk, és az alternatív zene határán mozog, különös ismertetőjele, hogy meséket énekel felnőtt gyerekeknek. Például bicikliről, csigáról, a segélyt váró nagymamáról, a meteorológus iránti szerelméről, vagy a békáról, aki nem akar királyfivá változni. Helyszín a Csemadok nagyterme (Május 1. tér), a kezdés időpontja 19.00. (juk) Zsúfolt nézőtér előtt vendégeskedett Dunaszerdahelyen a Beugró magyarországi csapatának oszlopos tagja A ráncok és stressz ellenszerét, a tapirotoxint Rudolf Péter találta fel JUHÁSZ KATALIN Dunaszerdahely. A Beugró című, színészi rögtönzéseken alapuló tévéműsor hatalmas és megérdemelt sikere bizonyítja, hogy az emberek még mindig különbséget tudnak tenni a bunkó- és az intelligens humor között, sokan szavaznak ez utóbbira, és élvezik, ha a szemük előtt születik meg a szituáció a színpadon. Ehhez a fajta szórakoztatáshoz különleges képességek kellenek, nem minden színész tudja jól csinálni, és nem is mindenki vállalja az esetleges felsülést, mellényúlást. A szlovákiai magyar Beugró is megszületett már, nem is mostanában. A hazai négyesfogatot Bandor Éva, Mokos Attila, Olasz István, a komáromi Jókai Színház művészei, valamint Gál Tamás szabadfoglalkozású színész alkotják, Lakatos Róbert pedig a zenei aláfestést biztosítja, természetesen szintén improvizálva, ami külön csemege. A dolognak olyan sikere lett, hogy a nézők egy része néha kinn rekedt, ezért most egy háromszáz férőhelyes termet biztosítottak a szervezők. És bizonyjói tették. Háromszázhuszonkét főre becsültem ugyanis a nagyérdeműt hétfőn este. A tömeg nyilván annak is köszönhető volt, hogy ezúttal Rudolf Péter is „beugrott”, ám a többi színművész láthatóan szintén komoly rajongótáborral rendelkezik. Ajátékmester, Czajlik József szellemes és csavaros feladatokat eszelt ki, az est sztárvendégét is rendesen megdolgoztatva. Elsőnek Rudolf Péter és Gál Tamás érvelt a kézi és gépi fejés előnyeit ecsetelve, méghozzá opera stílusban. Aztán jött sorba a többi feladat: az izomagyú és az intellektuális rapperek párbaja, az idegen nyelvről való tolmácsolás a téma ismerete nélkül, bolti reklamálások, családi ebéd, szinkronizált jelenetek, furcsa nevű és ismeretlen rendeltetésű találmányok ismertetése, kérdésre kérdés... A legnagyobb sikert talán az a jelenet aratta, amelyben a szereplőknek regény-, vers- és filmcímeket kellett szövegükbe ékelniük úgy, hogy közben a cég éves profitjáról és a szükséges megszorító intézkedésekről vitáztak. A rögtönzés egyidős a színjátszással. Lényege, hogy a szereplőnek belső megérzéseire, ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy feltárhassa az általa megjelenítendő figura lélekállapo- tát. Az improvizáció a színészek számára is rendkívül hasznos, mert közben eltávolodhatnak a bevett, sztereotip megoldásoktól, és a szituáció új oldalait fedezhetik fel. Az Itt és Most gárdája, vagyis az Epopteia társulás tagjai láthatóan élvezték a játékot, a hálás dunaszerdahe- lyi közönség pedig alig akarta leengedni őket a színpadról. Rudolf Péter is elégedetten távozott, előtte azonban lapunk- nakelmondta, hogy először vett részt ilyen meghívásos beugrón, de tíz perc után már úgy rögtönzött szlovákiai magyar kollégáival, mintha ezer éve ismernék egymást. Az öt főszereplő (Somogyi Tibor felvétele)
