Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-05 / 79. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2011. ÁPRILIS 5. RIPORT 15 Az antikvárius, aki a magyaroknak szurkolt. A Amszterdam, az ötszázezer bicikli városa. A kampók. A holland házak jellegzetessége a szűk és nagyon meredek lépcsősor, így aztán szekrényt, komódot, zongorát csak a tágas ablakokon keresztül lehet bejuttatni, kampók segítségével, kötéllel és csigával. ► Mintegy ezer magyar szurkoló kísérte el a válogatottat Amszter; - damba, köztit közi drukker is, akik autóbusszal utaztak Dunaszerdahelyről. Fotók: Somogyi Tibor (8), Ka raff a Attila (1), SITA/AP, Peter Dejong (1), képarchívum (1). Hollandiában legalizálva vannak a könnyű drogok. Benyitunk egy „szupermarketbe”. Kenyér nincs? Az árus nem válaszol, csak mosolyog, csillogó szemekkel. Körbenézünk. Ebben a boltban majdnem minden vadkenderes alapú. Ital, tea, sütemény, nyalóka, kenőcs, krém, cigaretta. A szomszéd sarkon imbolygó alakok egy coffeeshop ajtajában. Felszállunk a villamosra, ahol egy huszonéves srác kokainnal kínál két turistalányt, s amikor elutasítják, maga szippantja fel. Figyelem: nem követendő magatartás. Amszterdamban nincsenek tabuk. Leszbikus nők csókolóznak az utcán, a járókelők rájuk sem hederítenek. Ahogy a helyiek mondják: „alles kan”. Minden megengedett. Az ember úgy él, ahogy akar. Ez egy toleráns város. Csak arra kell ügyelni, hogy leheA mérkőzés hivatalos műsorfüzetének borítója. tőleg ne szólaljunk meg németül. A hollandok ugyanis nem szeretik a németeket. Az ellentét a második világháború óta érezhetően jelen van a sportpályákon is. Amikor az 1988-as Eb-n az Oranje legyőzte Németországot, a holland Ronald Koeman a meccs után mezt cserélt a német Olaf Thonnal, de csak azért, hogy „kitörölje vele” a hátsó felét; két évvel később pedig a világbajnokságon a holland Rijkkard leköpte a német Völlert. A témáról bővebben Simon Kuper nagyszerű könyvében olvashatunk {Ajax, the Dutch, the War), amelyet a brünni BB-Art kiadó csehül is megjelentetett Ajax, Holandsko a vdlka címmel. Az Amsterdam Arénába metróval lehet eljutni. Biljmer állomás. A stadiont nem lehet eltéveszteni. Hatalmas. A holland-magyar meccsre például 51 477 jegyet adtak el. Az egész aréna befedhető, a tető 18 perc alatt összezár. A létesítményt összesen 110 kamera pásztázza, s ha szükség volna rá, az ötvenezer ember 25 perc leforgása alatt evakuálható. Az aréna szép, de kissé steril. A modern fútbaÜ- ipar terméke. Nem szentély. Ha egy Ajax-bajnokira a Sky Box típusú luxuspáholyba hívnánk meg a barátainkat, akkor a tarifa szerint 6-10 ezer eurót kellene kicsengetnünk. Nem elírás: 300 ezer korona, mondjuk egy Ajax-Waalwijk 0-0-ért. Kemény. Az Ajax-múzeum zárva, renoválják. Történelmi gyorstalpaló: az Ajaxban két magyar futballista játszott, két exfradista, Varga Zoltán és Fischer Pál. Legnagyobb sikereit pedig egy magyar edzővel érte el az amszterdami klub, a temesvári születésű Kovács Istvánnal kétszer nyert BEK-et (1972,1973). Benézünk az Ajax-boltba is, ahol még mindig Luis Suárez az első számú reklámarc (pedig már januárban Liverpoolba szerződött). Cruijff- mez van? Nincs. ,A háromszoros aranylabdás Cruijff (minden idők egyik legnagyobb fútballzsenije) lehülyézte az Ajax egész vezetőségét, mire a vezetőség lemondott. „Cruijff többet ér az Ajax számára, mint mi” - nyilatkozta a távozó klubelnök. Ilyen is csak Hollandiában fordulhat elő. Az is új, hogy a stadion kapujában posztoló stewardok kedvesek, minden gördülékenyen megy, senki sem idegbajos, nincs kapkodás, egyetlen ugató szó nem hallik, a szervezést illetően egyedül a katonazenekar kapcsán támadnak kétségeink, a magyar himnusz akkordjait még gyakorolhatták volna. A meccsen kikapunk ugyan (Hollandia- Magyarország 5-3), de az izgalom-faktorra nem panaszkodhatunk. Megfordítottuk az állást, például. Vagy amikor 3-2-es holland vezetésnél Gera lövésre lendíti a lábát (szó bennakad, hang fennakad, lehelet megszegik), majd: góóól! Amíg be nem rekedünk. És aztán, a legvégén, a nagy-nagy szomorúság. „A magyaroknak szurkoltam” - mondja másnap a részeg antikvárius, ahogy előmászik zsúfolt boltja mélyéről. Ott lakik, az antikváriumban. Düledező könyvtornyok között. A falakon rojtos szélű filmplakátok. Sztalker, Casablanca. Azt mondja, lassan tönkremegy, mert a hollandok nem olvasnak. Kifújja a füstöt, legyint. „Már én sem olvasok. Tegnap is a foci ment.” Van egy tévéje a könyvhegyek mélyén, azon nézi a meccseket. Ö is közénk tartozik. A pálya szélén ácsorgók, mastercard nélkül utazók nagy, névtelen családjába. Gazdag József
