Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-05 / 79. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Bródy János 65 Budapest. Újramaszterelt változatban hamarosan ismét megjelenik Bródy János legutóbbi három szólóalbuma, de a 65. születésnapját ma ünneplő dalszerző, szövegíró, előadóművész őszre friss CD-vel is jelentkezik. Az utca másik oldalán című lemez eredetileg 1994-ben, a Volt egyszer egy Bródy János egy évvel később, a Kockázatok és mellékhatások 2001-ben jelent meg az EMI kiadónál, amely az újrakiadásokat is gondozza. Ez a három anyag tartalmazza Bródy legtöbb ismert dalát. Az Illés zenekar és a Fonográf egykori tagja - leszámítva a tavalyi könyvfesztiválra megjelent szövegkönyvéhez mellékelt ötszámos CD-t - 2001 óta nem jelentkezett önálló koronggal. (MTI) A mi portánk Kassa. A Rovás-Löffler Művészeti Szabadakadémián (Kmeťova 34) a városhoz kötődő képzőművészekről, írókról és filmrendezőkről élő talk-show keretében Szaszák György publicista eredeti dokumentumokra, hang- és képanyagra, személyes visszaemlékezésekre alapozva indít sorozatot. A mi portánk első műsorában, április 7-én, 18 órai kezdettel Löffler Béla szobrászművész alkotásairól, emberi magatartásáról és arról a gyűjteményről lesz szó, melyet a szülővárosának ajándékozott. A házigazda vendégei Márkus Judit színművésznő, Süli János Kassa-Óváros egykori polgármestere, Gazdag József, a Löffler Múzeum igazgatója, Szabó Ottó képzőművész, valamint Gablyasz Péter és Sirilo Gyula zenészek lesznek, (ú) (Képarchívum) Egy sokoldalú hangszer A fesztiválra idén is neves előadók érkeznek Fókuszban a gitár Az előadás miliője egy falansztert idéz, a szereplők egyenruhában, ezüst hajjal játszanak Utópisztikus Don Juan A sokat ígérő színpadkép (Képarchívum) A Don Giovanni bemutatójára nagyon régóta készül a Győri Nemzeti Színház. A jól értesültek már a tavalyi Hoffmann meséi premier után rebesgették, hogy az Offenbach-opera sikere nyomán a színház vezetése még nagyobb fába vágja a fejszéjét. CSERMÁK ZOLTÁN A szakemberek nem bíztak semmit a véletlenre, meghirdették a Mozart-évet, amelynek keretein belül a nagy osztrák zeneköltő legjelentősebb műveivel ismerkedhetett mega nagyérdemű. Az „operák operája” e programsorozatra tette fel a koronát. A siker érdekében a premiert ismeretterjesztő előadások előzték meg, s az énekesek még egy győri bevásárlóközpontban is népszerűsítették a bemutatót. A mit sem sejtő vásárlók hirtelen nótás kedvű dalnokokkal találták magukat szemben, ráadásul a civil spanyol szoknyavadász virágokkal is kedveskedett a szemrevaló hölgyeknek. A színrevitelt a fiatal rendezőnőre, Szalma Dorottyra bízták. A művész számos nemzetközi sikerrel a háta mögött vállalkozott a hazai megmérettetésre. A színpadképnek egy görög színház és egy panel-lakótelep ötvözetét álmodta meg, de több szinten, a szobrok helyén ablakok nyíltak, ablakok záródtak, s élő alakok vitték előre a cselekményt. Amikor a gaz csábító leszúrja a kormányzót, a kíváncsi szomszédok figyelik a tragikus eseményt, s miután Leporello a regiszter-áriába fog, akkor szoborhelyek amszterdami vöröslámpás utcák lányos kirakatait idézik. A dráma kiteljesedésénél, a „kővendég” érkezésénél minden ablak megnyílik, s vádló tekintetek és kezek merednek a pokolba taszított hősre. Az előadás miliője egy falansztert idéz, a szereplők egyenruhában, ezüst hajjal vesznek részt a játékban, és szögletes mozgásuk asszociál az előző évi Hoffmann meséiben szereplő éneklő szerkezetre. Egyedül két figurán van eltérő ruha: ezekben Don Giovanni egy önbizalommal teli keményfiút, Zerlina pedig egy plázacicát személyesít meg. Szubjektív a kiválasztás, de való igaz, hogy az operában e két hús-vér figurát rajzolta meg Da Ponte, aszövegíró. Egy-két oda nem illő gégét és extravaganciát leszámítva a rendezés. hangulatos, legfeljebb néha megbotránkoztatja, nem pedig unalomba hajszolja a nézőt. A szereplőket értékelve a férfiak javára billen el e mérleg nyelve. A címszerepet Szegedi Csaba alakítja. Kiváló énekes, vérbeli színész, s ha kell, kaszkadőr is. Szalma Dorotty egy interjúban utalt rá, hogy olyan hőst állított színpadra, akiről a nők álmodnak, s nem olyat, aki hajszolja a szebbik nemet. A rendező Szegedivel láthatóan elérte a célját. És szándéka megvalósult a Leporellót alakító Bátki Fazekas Zoltánnal is. Érdeklődéssel tapasztaltam, hogy az énekes hangszíne magasabb volt gazdájáénál, noha a klasszikus felállás szerint ő a basszus, Don Juan pedig a bariton. Hang- terjedelme viszont széles skálán mozgott, így a mélyebb hangoknál sem jött zavarba. Masetto gúnyájába Kelemen Dániel bújt bele, alakítása jó benyomást keltett. Don Ottavio figurája a Mozart műben mindig a mérleg nyelve: a szerep maga a teszeto- sza tétovaság, s ha egy erős címszereplő mellett egy erőtlen tenorra bízzák, akkor a néző előtt örökre rejtve marad, mit is szeret rajta a szép Donna Anna. Nos, Megyesi Zoltán derekasan helyt állt, szép lírai hangjának megvan a sajátos karaktere. A hölgyek közül a Donna Annát éneklő Fodor Beatrixet emelem ki, korreken elevenítette meg a Don Ottavio oldalán bosszúra éhes, de tudat alatt a kalandorba szerelmes nemes hölgyet. Jó színészeket ismertünk meg a Donna Elvirát alakító Bellái Eszterben és a Zerlinát eljátszó Készéi Boriban, de mindkettőjük hangja - főleg az alsóbb regiszterekben -erőtlennek tűnt. A zenekar élén Kaposi Gergely állt, a művész régi álma valósult meg e bemutatóval. A lelkesedését sikerült átültetnie a zenészekre is, a végeredmény egy szépen kidolgozott hangzásviláglett. A győriek nagy fába vágták fejszéjüket, de az eredmény őket igazolta. Az utóbbi két év tapasztalataiból kiindulva bátran kijelenthetem: érdemes Győrbe elzarándokolni az operák kedvéért, és talán nem tűnik nézőtoborzásnak, de a vendégszerető város számít a szlovákiai operabarátokra is. Tizenhat éves középiskolások misztikus vérfürdőt rendeznek Wes Craven 3 D-s horrorjában Görbe pengés késsel öl a visszatérő lélek TALLÓSI BÉLA JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Holnap kezdődik a hetedik évfolyamába lépő, és a maga nemében egyedülálló rendezvénysorozatnak számító Pozsonyi Kamaragitár fesztivál, amelynek keretében több izgalmasnak ígérkező hangversenyre invitálja a közönséget a szervező Ergon művészeti iroda. A fesztivál egyik fő célja a gitár, mint klasszikus zenei instrumentum népszerűsítése. A könnyűzenében rendkívül kedvelt hangszerről kevesen tudják, hogy különböző kamarafelállásokban, illetve szóló- hangszerként mennyire sokoldalú tud lenni. A fesztiválon idén nemzetközileg ismert kolumbiai, uruguayi, venezuelai, olasz, magyar és szlovák előadók lépnek közönség elé, akik a latin ritmusoktól a klasszikus gitárzenén át a jazz-zenéig számos stílust képviselnek. Ä nyitókoncertnek a város legújabb koncerthelyszíne, a KC Dunaj ad otthont, amely a Dunaj divatáruház negyedik emeletén található, és pár hét alatt közel ezer „rajongót” szerzett magának a Facebook közösségi oldalon. Itt két magyarországi hangszervirtuóz, Gyárfás István gitáros és Berkes Balázs nagybőgős lép fel. Gyárfás István a magyar mainstream jazz egyik legelismertebb művésze, akit például Ed Thigpen, Ernie Wilkins, Agostino DiGiorgio, Bosko Petrovic és Herbie Mann is meghívott zenekarába. Játéka mindig elegáns és könnyed, saját szerzeményei mellett a jazz örökzöldjeibe is új életet lehel. Berkes Balázs szintén a szakma nagy öregje. 1978-ig a Magyar Rádió Tánczenekarának, majd a Stúdió 11 zenekar tagja volt. Rádiós, televíziós munkája mellett különböző jazz-formációkban játszott. Néhány kiragadott név a külföldi sztárok közül, akikkel alkalma volt együtt muzsikálni: Jiggs Whigham, Kay Winding, Kenny Wheeler, Albert Mangelsdorff, Tony Scott, Teddy Wilson, Frank Foster, Charles Tolliver, Anette Lowman, Steve Grossman és a környező országok vezető jazzmuzsikusai. A magyar élmezőnyben is kevesen vannak, akikkel nem szerepelt egy színpadon vagy lemezen. A Pozsonyi Kamaragitár fesztivál további koncerjei- ről a következő honlapon találnak bővebb információt: www.bratislavafestival.sk Kultfilmeket tett le az asztalra a horror műfajában Wes Craven. Említhetjük két klasszikusát, a Rémálom az Elm utcában és a Sikoly című opusokat. S folytathatjuk a sort Az utolsó ház balra című művével, amellyel legutóbb hódított idehaza. Ez utóbbi oly módon borzongat, hogy nem eltúlzott, hiteltelen effektekkel manipulál, hanem - a műfaj klasszikus stíluselemeit követve - teljesen hihető mindennapi sztorit tupí- roz fel félelemmel. Ugyanez elmondható a rendező nálunk minap bemutatott új munkájáról, a Vedd el e lelkemet 3D (My Soul to Take) című opusról, amelyet a műfaj fogyasztható darabjaként lehet fogadni. Olyan műként, amely nem cseng le azzal, hogy vége van a vetítésnek. S nem csak azt kínálja, hogy pislogva és rettegve végignézhetjük, amint vérengző kegyetlenkedésekkel a nézőhöz közeli minden szereplő eltűnik a fináléig. Elgondolkodásra ösztönöz az események ésszerűségével kapcsolatban, és logikai összerakójátékra késztet, hogy átlássuk a gyilkosságok hátterét. Mert ez esetben is mélyre hatolnak a karvalycsőr-pengés kések az emberi belsőségekben, és itt is kanyarintanak le nyakakat, dől a vérfolyam, mintha szétdurrant tűzoltótömlőből fröcskölne. Egy látszatra békés családapa metszi fel másállapotos felesége hasát rögtön a film elején olyan vérbő agresszióval és olyan állatias őrjöngéssel, ráadásul 3 D-s kiterjedésben, hogy le is kaptam azonnal a térbeli kiterjedés illúzióját keltő fekete szemüveget. S csak torzult, elhomályosodott 2 D- ben mertem nézni, ahogy a születendő kisgyereket megmentik, a gyilkost pedig különböző halálnemekkel ártalmatlanná teszik. Végleges elmúlása előtt azonban megígéri, hogy 16 év múlva visszatér a lelke. Mire vissza mertem tenni a 3 D-s szemüveget, a megmentett fiúcska, aki az Adam, illetve a Bug névre hallgat, tizenhat éves ártatlan kis angyallá cseperedett, akinek a sorsára azonnal rákattan a néző. Nemkülönben hat hasonszőrű társáéra, akik vele egy éjszakán születtek. Valamennyien attól rettegnek, hogy Bug apja megtartja ígéretét, s visszatérő lelke újabb mészárlássorozattal életüket veszi. Izgalmas misztikával átszőtt véres leszámolássorozat veszi kezdetét, melynek főszereplője természetesen Bug (Max Thie- riot). Sok minden kiderül róla, az is, hogy az angyalarc-eszté- tika mögött vad lélek lakozik... És ez a lélek a titka és misztikája Wes Craven horrorjának. Ettől a misztikától lesz több mint szimpla ijesztgetős mozi. Bug (Max Thieriot) titka fokozatosan derül ki (Fotó: Continentalfilm
