Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-27 / 96. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 27. www.ujszo.com Búcsú Egyik nyáron Bálint vissza­utasította bulimeghívásun­kat, mondván, hogy költőtá­borba megy. Akkor még a budapesti kollégiumban fu­rán néztünk rá. Nem ismer­tük. Kiderült, hogy már gimnazista éveitől termé­keny költő, író, színész és fi­lozófus. Bár a Corvinus Egyetem diákjaként az el­múlt évek során ideje nagy részét Budapesten töltötte, számára mindig elsődleges maradt a szlovákiai magyar lét. Első sikerét 2008-ban aratta, a GIMISZ Színpadon a Hyppolit, a lakáj címszere­pében nyújtott teljesítmé­nyéért Rudolf Pétertől első­ként ő vehette át a Kaszás At- tila-díjat. A Szlovákiai Ma­gyar írók Társasága (SZMÍT) munkájába is 2008-tól kap­csolódott be, tehetségével kivívva mentora elismerését, ígéretesen indult írói karrier­je tört ketté 2011. április 17-én váratlanul bekövetke­zett halálával. Távozásával sokak élete szegényebb lett. Huszlicska Bálint 2011. már­cius 18-án volt 22 éves. Tuba Máté Huszlicska Bálint Prognózis „mint amikor elszürkül a boldogság s azt felváltja a mámor mint mikor elmúlik a kolera és megfertőz a pestis úgy most újból célba vesz Ámor” - ekképp méláztam a folyóparton ott táncolt a télbe csalt tavasz vízbe lógatva fáradt lábam szerelem és bánat elhagyott végre - frissít a tudat soha nem jön vissza ugyanaz most is kint ülök a folyó mellett habzanak messze az álmos felhők és én új lángra várok mert már érzem a meleget a jövő nyár képei is mindjobban rémlenek mikor vártam az új szeretőt vártam és eljött csak jöjjön hamar és minél több sodorjon el most a víg órák árja vénült koromban ne bolondítson már mert minek Most kell megélni a sok emléket ifjúságom ne véssz kárba! Emir Kusturica, a tüzes balkáni zene nagykövete megírta végre élete regényét Hű maradt a gyökereihez Kompromisszumokba soha nem bocsátkozik... (Zuzana Mináčova felvétele) Bár a világ elsősorban filmesként és a tüzes balkáni zene nagyköve­teként ismeri, rendezett már esküvőt, sőt teme­tést is. Barátai mesélik: fergeteges humora még a gyászszertartásokon sem hagyja el Emir Kus- turicát, nem sok hiányzik ahhoz, hogy még a halot­tat is megnevettesse. SZABÓ G. LÁSZLÓ A szarajevói (Bosznia-Herce­govina) születésű szerb rende­zőt, színészt, forgatókönyvírót, zeneszerzőt annak idején a szü­lei küldték Prágába, a film- művészeti főiskolára, mert csak így tudták kiragadni a rossz fiúk társaságából. Otakar Vávra nö­vendékeként 1978-ban forgatta Guernica című vizsgafilmjét, amelyet még ugyanabban az év­ben díjaztak Karlovy Varyban. A cseh új hullám hatása, akárcsak a jugoszláv „fekete film” látás­módja első tévéfilmjein (Jönnek a menyasszonyok, Titanic bár) is lemérhető. Nemzetközi hírne­vét első mozifilmjével (Emlék­szel Dolly Belire?) alapozta meg, következő munkájával (A papa szolgálati útra ment) pedig már Cannes-ban is teljes győzelmet aratott. A Cigányok ideje után előbb két évet az Egyesült Álla­mokban töltött, majd a délszláv háború kitörése miatt Párizsba emigrált. Francia-amerikai ko­produkcióban akkor forgatta Johnny Depp és Fay Dunaway főszereplésével az Arizonai ál­modozókat, majd jött a jugo­szláv történelem ötven évét fel­dolgozó, Arany Pálmával díja­zott Underground, a balkáni ci­gányok kalandjait „megéneklő” Macska-jaj, majd a háború súj­totta Boszniába elkalauzoló Az élet egy csoda és Az ígéret szép szó. Hamisítatlan stílusának, egyedülálló humorának, óriási poénjainak köszönhetően ezek már egytől egyig kultuszfilmek, aláhúzva alkotójuk hűségét sa­ját gyökereihez. „Csökönyös rendező vagyok - nyilatkozta Karlovy Varyban. - Mindig ugyanazokat a képeket akarom visszaadni, amelyeket az élet­ben látok. Kubrick, Fellini, Kuro­sawa, Visconti, Forman és Bergman a nagy kedvenceim, de akármiről beszélek is, szerelem­ről vagy gyűlöletről, mindent mitikus dimenzióba helyezek. Kompromisszumokba soha nem bocsátkozom. Alkotói víziómat igyekszem megőrizni az évek során.” Stílusára, világszemléle­tére a cseh irodalom két óriása, Bohumil Hrabal és Vladislav Vančura is komoly hatással volt. „Tőlük tanultam meg, hogy egy szláv ország kisembere is nagy hőssé válhat, mert hordoz ma­gában valamit, amivel képes ki­tűnni a hétköznapok szürkesé­géből. Az irónia, mint olyan, egyébként is kiváló fegyver a mozivásznon.” Velencében istenítik, Szara­jevóban haragszanak rá, Anta- lyában majdnem meglincselték, Párizsban a művészet és az iro­dalom lovagjává ütötték. Sok helyütt még ma is azt vetik a sze­mére, hogy nem állt ki kellőkép­pen a szerb háborús bűnösökkel szemben. Hogy akkor hagyta el Szarajevót, amikor a legna­gyobb szükség lett volna rá, s hogy az iszlám vallást pravosz­lávra cserélte, miközben ő csak megkeresztelkedett. S ha már elvesztette Szarajevót, alapított magának egy másik várost. Belgrádtól mintegy 250 kilomé­terre, fent a hegyekben. Létre­hozott egy nemzeti parkot, egy földi paradicsomot. Drvengrad, vagyis Küstendorf előbb csak egy kis faluként került a térkép­re, s azért épült, hogy díszlet­ként szolgáljon Az élet egy csoda forgatásához. 2004-től azonban egy hangulatos kisvárossá nőtte ki magát a hely, hiszen már mo­zija, színháza, temploma, föld­alatti sportcsarnoka, uszodája, szaunája, galériája, szállodája, műlesikló pályája, bevásárló­központja és cukrászdája van, s a tervek szerint még botanikus kertje és vízi erőműve is lesz. Filmes mustráját már három éve jegyzik a szakmában, ő azonban irodalmi és zenei fesztivált is szeretne. Drvengradban. S amit egyszer a fejébe vesz, abból nem enged. így tanult meg helikop­tert vezetni, és így lesz belőle nemsokára nagyrepülő pilótája. S miközben folyamatosan rendez és zenél (cigányrockot játszó együttesével, a No Smo­king Orchestrával, amelynek fia, Stibor a dobosa, tíz év alatt ötszáz koncertet adott), élete krónikáját is megírta. A halál mint hitelesítetlen üzenet cím­mel most megjelent regény 1961-től, tehát hétéves korától 1995-ig dolgozza fel élete leg­fontosabb eseményeit. Az írás során Bertolucci Novecentója motiválta, s így vetette papírra a saját XX. századát. A történet nyitóképe abban az évben ját­szódik,- amikor Gagarint fellőt­ték - Emir Kusturica akkor ment először iskolába. A könyv tizenhét történetet kínál az olvasónak, a sokoldalú művész életének legmegha­tározóbb epizódjait. A Maradonáról forgatott leg­utóbbi filmje után egyszerre két nagy terv is foglalkoztatja. Eb­ben az évben Johnny Depp fő­szereplésével Pancho Villáról, a neves mexikói forradalmárról készít filmet Vad rózsa, gyenge rózsa címmel. Ezt követően pe­dig Dosztojevszkij három elbe­szélését viszi mozivászonra. „Filmet forgatni olyan, mint háborúba menni, zenélni vi­szont a legteljesebb szabad­ság” - vallja. Július 22-én együttesével Prágában, a Moldva partján koncertezik, ahol pályakezdő filmesként el­ső terveit szövögette. „A közönség ezeket a történeteket hagyományos formában szereti látni, nem a rendezői üzenetre, hanem az operett üzenetére kíváncsiak" Újra örökzöldek a kassai Thália színpadán FECSÓ YVETT Kassa. A Zerkovitz Béla - Szi­lágyi László szerzőpáros által írt Csókos asszony című operett kerül bemutatásra Kassán ápri­lis 29-én 19.00 órától, Mora- vetz Levente rendezésében. A darabban olyan népszerű dal­lamok hallhatóak, mint a Mi muzsikus lelkek, Gyere, te ní- mand, Látta-e már Budapestet éjjel, Asszony, asszony, csókos asszony, Los Angeles, Éjjel az omnibusz tetején. Népszerűségét és ismertségét tekintve csak egy ehhez hason­ló operett van, Kálmán Imre Csárdáskirálynője, amelynek szintén minden dala sláger. A történet egy józsefvárosi talált gyerekről szól, aki felnő, gyönyörű virágszál lesz belőle, s egyszer csak a város ünnepelt primadonnájaként látjuk a színpadon. Szerelmi konfliktu­sok, önzeüen milliomos támo­gató, régi barátok, régi szerel- mekjelennek meg körülötte. „Sokan azért utasítják el a műfajt, mert úgy tartják, nem életszerű, történetei felszíne­sek. Vannak azonban operet­tek, amelyek megtörtént ese­mények alapján íródtak. Bár a Csókos asszony történetét nem lehet valós személyre és meg­történt eseményekre visszave­zetni, ha a bulvárlapokat ki­nyitjuk, sok hasonló történet­ről olvashatunk” - mondta a rendező a sajtótájékoztatón. Az operett jelenleg rene­szánszát éli, Moravetz Levente saját bevallása szerint elkötele­zettje ennek a műfajnak. „A közönség ezeket a törté­neteket hagyományos formá­ban szereti látni, nem a rende­zői üzenetre, hanem az operett üzenetére kíváncsiak” - jegyez­te meg a rendezéssel kapcso­latban. A legnagyobb nehézsé­get a három felvonásos mű díszletének megoldása jelen­tette. Az első és második felvo­násban egy belső udvar, majd pedig egy Bajza utcai előkelő palota jelenik meg a deszká­kon. A körülményeket és a le­hetőségeket figyelembe véve úgy kellett ezt megoldani, hogy a nézőben egy pillanatra se me­rüljön föl a szegényesség érze­te. Korognai Károly művészeti vezető elmondta, hogy Tóbisz Titusz az Állami Színház ope­ratagozatához való szerződése miatt az eredeti elképzeléshez képest a dramaturgián is vál­toztatni kellett. Moravetz Leventének ez a hetedik rendezése a Kassai Thália Színházban, a nevéhez olyan sikeres darabok fű­ződnek, mint a Dzsungel köny­ve, a Marica grófnő, vagy a Va­lahol Európában. Kevés olyan operett van, amelyet még sehol nem rendezett meg, de a Csó­kos asszonyt a Tháliában lát­hatja először a közönség az ő rendezésében. Moravetz egyébként épp a kassai sajtótájékoztató ideje alatt kapta a hírt, hogy Hor­váth Krisztián zeneszerzővel közösen írt operettjükkel meg­nyerték a Kecskeméti Katona József Színház pályázatát, amelyet a műfaj megújítása céljából írt ki az intézmény. A Csókos asszonyt szereti a közönség (Bodnár Gábor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents