Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-26 / 95. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com „Arra törekszem, hogy a történet lecsupaszítva, tehát társadalomkritika, filozófia, történelmi háttér nélkül is izgalmas, fordulatos legyen" Fiatal „székíró” a középkor bűvöletében Bíró Szabolcs saját kifejezésével élve székirodalmat művel (Soós László felvétele) Bíró Szabolcs mindössze 23 éves, de 2007 és 2010 között hat könyve jelent meg, közülük néhány több ezer példányban. Énekel a dunaszerdahe- lyi Csak Van zenekarban, rendszeresen ajánl könyveket és filmeket a Pátria rádió hallgatóinak, cikkelet publikál, gasztroblogot ír, és ki tudja, hány meglepetést tartogat még nekünk. JUHÁSZ KATALIN Álnéven kezdett krimiket és kalandregényeket írni, aztán amikor egy magyarországi kiadó be akarta szippantani, kihátrált a helyzetből és Bíró Szabolcsként valami komolyabb dologba fogott. Kezdjük Francis W. Scott- tal, akivel Bíró Szabolcs „saját kezűleg végzett”. A krimi és a kalandregény elit irodalmi körökben alantas műfajnak számít, viszont nem könnyű művelni, mert a szerző Misékből építkezik ugyan, de ezekből várlatlan, izgalmas fordulatokat kell produkálnia. Eközben nyilván jól meg lehet tanulni bizonyos szakmai fogásokat, például a történetfűzést... Nem tudom, kikből áll a „szépirodalmi elit”, de úgy veszem észre, leginkább nálunk, illetve Magyarországon tartják alantas műfajnak a krimit, vagy bármiféle szórakoztató irodalmat. Felhívnám a figyelmüket Umberto Eco A rózsa neve című regényére, amely az egyik legkomolyabb szépirodalmi mű, miközben műfaja egyértelműen krimi. De akár a Hamletet is lehet krimiként értelmezni, hiszen a főhős apja gyilkosát keresi. A görög drámák alaphelyzetei is sokszor megegyeznek a huszadik századi krimihelyzetekkel. Tőlünk nyugatabbra másképp viszonyulnak ehhez a műfajhoz. A londoni aluljárókban például csempékből ki van rakva Sherlock Holmes feje, és büszkék rá, mint ahogy Agatha Christie-t is sajátjuknak tartják, és szépirodalomnak tekintik. Azért váltottam nevet, mert komolyabb, rétegesebb irodalmat próbálok létre hozni Bíró Szabolcs néven, de ez nem azt jelenti, hogy végleg szakítottam a krimivel. A Sub Rosa című könyvem például művészet- történeti, vagy kultúrtörténeti krimi. Ebbe a műfajba tartozik Umberto Eco A Foucault-inga című regénye, vagy a szellősebb, könnyedebb Dán Brown- regények. Múlt év decemberében jelent meg Az ötödik parancsolat című kisregényem, amely történelmi krimi, 1334-ban játszódik, és végig egy gyilkosságot göngyölítenek fel benne. De a gyilkos utáni nyomzás csak a háttér, mert a főszereplő az olvasóval együtt bejár egy utat, és sokat tanul, fejlődik. A könyv egy társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, amely a tizennegyedik század első felében nagyon komoly téma volt. A történet tehát nálad csak eszköz arra, hogy kibontsd a mélyebb rétegeket, elemezd az adott kor problémáit, az egyház, a hatalom szerepét? Mondhatjuk így is, de arra törekszem, hogy a történet lecsupaszítva, tehát társadalomkritika, filozófia, történelmi háttér nélkül is izgalmas, fordulatos legyen, jó karakterekkel. Gyakran szerepeltetek „antihősö- ket”, olyan hús-vér embereket, akik semmiben sem tűnnek ki. A Sub Rosa főszereplője egy te- szetosza, Prágában élő szlovákiai magyar antikvárius, Pál barát Az ötödik parancsolatból sem egy szuperhős. A készülőben lévő regényem főhőse egy lovagnövendék, aki nem a legizmosabb, legokosabb, leggyorsabb a társai közül., sőt ugyanúgy követ el hibákat, mint az úgynevezett „gonosz” szeper- lők. Ez a legnagyobb különbség Francis W. Scott és Bíró Szabolcs között: most nincsenek jók és rosszak, csak emberek vannak, akik bizonyos tényezők hatására jól vagy rosszul döntenek. Mennyi kutatómunkát, előkészületet kíván egy-egy regény? Mennyi időt töltesz könyvtárakban, amíg képet alkotsz magadban arról, milyen lehetett a tizennegyedik században lovagnak lenni? Heteket, sőt hónapokat. Persze ez változó: a Sub Rosát pé- lául másfél évig írtam, és szintén komoly kutatómunka előzte meg. De ott tulajdonképpen még könnyű dolgom volt, mivel hozzám hasonló alakok vájkál- nak a történelemben, és mindegyikük a maga módján mondja el ugyanazt a történetet. A Non nobis, Domine című készülő kötetem cselekménye viszont a középkorban játszódik, 1292 és 1314 között. Annyit kell tanulnom, jegyzetelnem hozzá, hogy két és fél éve írom, de még csak a 180. oldalig jutottam, ami nálam rendkívül lassú tempónak számít, ha azt nézzük, hogy Francis W. Scottként két hónap alatt megírtam egy 220 oldalas könyvet. Most viszont ahhoz, hogy hiteles legyek, alaposan tanulmányoznom kell a kor földrajzát, gasztronómiáját, öltözködési szokásait, filozófiai áramlatait, vallási, politikai hátterét. Az ember kapásból leírja például, hogy valaki valamit zsebre dugott. A középkorban azonban még nem ismer- tékazsebet! Tudnomkell azt is, ki volt a király egy-egy országban, milyen rendelkezések voltak érvényben, mikor milyen értéke volt a pénznek, milyen szabályok és erkölcsök uralkodtak, hogyan készítették a borjúsültet... Annyi apró dologra kell odafigyelni, hogy fel sem tudom sorolni, mert szinte mondatonként abba kell hagyni az írást és felütni a középkor történetét. Történelem iránti érdeklődésed már-már megszállottságnak tűnik. Valamiféle tanító-nevelő szándék is van benned? Ha akarnám, se tagadhatnám le! Kutatás közben sokmindent megtanulok, és ezt a tudást szeretném megosztani az olvasókkal is, persze nem szájbarágósán. Például igyekszem olyan témát választani a regényeimhez, ami még nincs feldolgozva a magyar irodalomban, ezért az olvasók zöme még nem találkozhatott vele. Ilyen például a magyar templomos lovagok története, akiknek létezéséről még a történe- lemtanámőm sem tudott.... RÖVIDEN Kukorelly Endre 60 éves Budapest. Ma ünnepli 60. születésnapját Kukorelly Endre József Attüa-díjas költő, író. Már egyetemi évei alatt publikált, első kötete 1984-ben jelent meg, egy évvel később elnyerte a legjobb első kötetért járó Bölöni György-díjat. Művészete a 80-as évek költői megújulásának jegyében fogant, szövegeit a neoavantgárd és a posztmodem gesztusai, irónia és játékosság jellemzik, ugyanakkor erősen kötődik az irodalmi tradíciókhoz is. A hétköznapi nyelv pongyolaságát, töredezettségét használja, gyakran a nyelvtani szabályokat is áthágva. Művei a világ zavarosságából merítenek formát. Több lap szerkesztőjeként dolgozott és több egyetemen tanított kreatív írást. 2010-ben az LMP színeiben országgyűlési képviselő lett. (MTI/ú) Elhunyt a CD-lemez atyja Tokió. Nyolcvanegy éves korábn elhunyt Ohga Norio, a Sony konszern egykori elnök-vezérigazgatója. Az ő érdemei közé sorolják, hogy a Sony kifejlesztette a CD-formátumot, valamint kiterjesztette tevékenységét a zene- és a játékiparra is. A japán konszern Ohga döntése nyomán vásárolta meg 1989-ben a hollywoodi Columbia Pictures filmstúdiót, aminek következtében a Sony a világ legnagyobb a szórakoztatóipar „nagyágyúi” közé emelkedett. Ohga tervezte a Sony lógóját is, és aktívan részt vett a Playstation játékkonzol ki- fejlesztésében. (MTI) Liszt-szobor Pekingben Peking. A kina főváros Nemzeti Nagyszínházában felavatták Liszt Ferenc mellszobrát és a zeneszerző jobb kézfejét ábrázoló kompozíciót, Jüan Hszi-kun szobrászművész alkotását. A művész ingyen készítette el a szobrot és a Liszt-évforduló alkalmából felajánlotta a magyar nagykövetségnek. Az alkotás Frédéric Chopin szobra mellett kapott helyet. Jüan Hszi-kun hazájának elismert művésze, a kulturális minisztérium művészeti tanácsának tagja. A tudományos és kulturális élet világszerte ismert személyiségei közül több tucatról készített már mellszobrot. (MTI/ú) Az illuzionista (Uillusionniste), lomha ütemű mozicsemege egy letűnt bűvészvilágról Csodaország édesbús mozaikkövekből KASZÁS DÁVID Jacques Tati orosz származású francia filmrendező-színész. Erős sarkítással a gall Buster Keaton. Mintegy két évtizeddel ezelőtt hunyt el, halhatatlan szellemét azonban meg-meg- idézik honfitársai. Jelenleg Syl- vain Chomet (Az öreg hölgy és a galambok, A Belleville-i randevú - Francia rémes) nyúlt a mester egyik fiókban maradt ötletéhez. Történt vala, hogy Táti az ötvenes évek derekán, melyek miliőjét a rajzfilm megidézi, két mestermű között, sajátos elképzelést vetett papírra. Küzdelme az anyaggal viszont hiábavalónak bizonyult, talán annak súlyával sem bírt. Nem tudta kopottas vászonra szórni, melyen törvénytelen leányával öltött volna alakot, akit csecsemőként hagyott el. Talán elérkezettnek látta az időt e múltbéli ballépés helyrehozására. E képtelen (szó szerint) ötlet ennek ellenére hamvába holt, míg pár esztendővel ezelőtt, fokozott sajtófigyelem közepette, a skót fővárosban újra elő nem került mozgóképes ideája, animációs öntőformában. A rikító kínálattól eltérően szokatlan ábrákkal, egyedi metszetekkel, tündöklő rajzművészettel. Keserű, mélabús, már- már szentimentális alaphanggal, csodás muzsikával. Az egyedi, darabos grafikára nem lehet sok panasz... A hajlott alteregó, akárcsak Hulot úr, Táti híres figurája, képtelen idomulni a modem világhoz. Bár segítőkész és udvarias, ám esetlen, kívülálló figura. Halk és szűkszavú úriember, akárcsak a rajzfilm, amelyben alig szólalnak meg a szereplők. Fura hangokon, szokott-szokatlan zajok, különös képek által harcolnak ki maguknak fokozott figyelmet. A szöveg másodlagos, sejtetések, jelzések mentén halad a történet, mely során az elhasználódott bácsika szárnyai alá vesz egy serdülő cselédlányt. Bizarr vidékeken, különös alakokon át vezet rögös útjuk. Alice csodaországát édesbús mozaikkövekből rakja ki az illuzionista... Érzéki csalódást keltő játéka - akárcsak a mozi - a megtévesztésre épít. Mondanivalóját üzenetté formálnia szükségtelen, egyébként sem lurkókhoz szól. Hányatottan kutatja a magaközönségét. Akárhogy is, egy alaptételre biztosan rálelt: a mozi mágusai halhatatlanok. __:_______________________________£—______________M_____ Új rajzfilmmel jelentkezett a Bellville-i randevú alkotója (Képarchívum)
