Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-26 / 95. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 26. Vélemény És háttér 5 A választók szinte sohasem pártprogramok, hanem szlogenek és szimpátia alapján választanak Professzionálissá váló MKP? Április 16-án megtörtént a tisztújítás a Magyar Koalíció Pártjában. Annak ellenére, hogy a politikai tömörülés helyzete stabilizálódott, még sincs könnyű helyzetben. HORBULÁK ZSOLT Az elnökválasztás után megkérdezett szakértők szerint leginkább a szakpolitikában kellene erősíteni, a magyartémán kívül a regionális politikában vagy gazdasági téren lehetne előrukkolni saját ötletekkel. Az elemzők abban is egyetértettek, hogy a legfelsőbb vezetésben alig történt változás. A mozdulatlanságot az az érdekes tény is mutatja, hogy az alelnökök között még mindig akad olyan, aki politikai pályafutását Csehszlovákia Kommunista Pártjában kezdte. Szakmailag erősíteni állandó elvárás, valójában mégis igen bonyolult feladat. Egyszerűen tény, hogy a választók szinte sohasem pártprogramok, hanem szlogenek és szimpátia alapján választanak. Persze egy párt munkáját igazán a politizálása minősíti, de a tulajdonképpen feleslegesen összeállított választási programokra mégis súlyt kell helyezni. Az összehangolatlanság az MKP 2010-es programján is meglátszott. Volt téma, amely több fejezetben is szerepelt. Ez arra utal, hogy még a készítők se vették a fáradságot, hogy egymás munkáját elolvassák, és hogy a vezetés sem koordinálta az akciót. De az MKP parlamenti választási kudarcának okait már sok helyen elemezték. Azt viszont óvatosan ki lehet jelenteni: a tisztújítás után se tűnik úgy, hogy a párt bővíteni szeretné szakembergárdáját. Amit az elemzők javasolnak - illetve az új elnök is ígér -, tehát hogy az MKP elsősorban ne a Híddal versenyezzen, teljes mértékben nem megvalósítható elképzelés. Egy pártnak mindig a szavazókért kell küzdenie, azokat az MKP pedig leginkább a Hídtól tudja elcsábítani, és nem a KDH-tól vagy az SNS-től. Akárcsak 1992- -ben, úgy 2010-ben is bebizonyosodott, hogy a szlovák politikai közéletben csak egy magyar hátterű párt tud parlamenti erőként megjelenni. Az MKP-Híd konfliktus tehát bele van építve a rendszerbe. Végül az is igen nehézzé teszi az MKP helyzetét, hogy alapvetően jobboldali tömörülésként kell beállnia a nemzeti- baloldali-populista sorba, és bírálnia a jobboldali kormányt. Az MKP helyzete igen kényes, bár nem reménytelen. Megvan az esély, hogy három év múlva azon kevés párt között legyen számon tartva, amely visszakerül a parlamentbe. Ilyen álmai a HZDS- nek már nem lehetnek. A legtöbbet azt segítene, ha valóban versenytársnak tekintené a Hidat, emellett a választóira is odafigyelne és komolyan venné őket. Ez hozhatná magával a javuló szakmaiságot is.- Rajtunk az Európai Unió nem segít, józanul kell gazdálkodnunk a bevételeinkkel! (Peter Gossányi rajza) Kérdés, mi szükségük van a gazdasági hatalmaknak a „periféria" fegyelmezetlen országaira Euróövezet, avagy a birodalom ára MTl-HÁTTÉR Méltatlankodnak a németek, mérgesek a finnek: vajon miért őnekik, a szorgalmas, takarékos és törvénytisztelő „északiaknak” kellene, úgymond, eltartaniuk a lusta, pazarló és adócsaló „délieket”? Megéri-e a pénzét az euróövezet? Görögország tavaly májusban 110 milliárd eurós, novemberben Írország 85 milliárd eurós olcsó hitelt és garanciát kapott az EU-tól, az IMF-től és másoktól adóssága törlesztésére. Most Portugália következik, bizonyára szintén 90 milliárd euró körüli támogatás várományosaként. Nem nehéz összeadni, hogy ezek nagy pénzek, még akkor is, ha a teljes összegből, 280 milliárd euróból az euróövezeti országokra, illetve az ír programban részt vevő három euróöve- zeten kívüli országra eddig csak 125 milliárd euró hárult, és a teljes EU-beli kötelezettségvállalás a portugál mentőakcióval együtt sem fogja elérni a teljes euróövezeti hazai össztermék (GDP) 2 százalékát, illetve az EU GDP-jének 1,5 százalékát. Tulajdonképpen mit vásárolnak az euróövezeti országok - továbbá az ír programban részt vevő Nagy-Britannia, Dánia és Svédország - a pénzükből? Nem mást, mint az euróövezeti „perifériák” megtartását, az övezet egyben tartását és az euró árfolyamának szilárdságát a nemzetközi tőkepiac támadásaival szemben, amelyek a gyenge láncszemeknél kezdik ki a közösséget. Kérdés, mi szükségük van az erősebb euróövezeti gazdasági hatalmaknak a „periféria” gyenge és fegyelmezetlen országaira. Hosszú távon ugyanaz a cél, mint az egész EU-val: közösségben, közösen, az Európai Egyesült Államok álmát álmodva jobban, versenyképesebben, nagyobb eséllyel állni a versenyt a világpiacon, mint külön- külön. Ez persze nagyon fontos, de vannak rövidebb távú hasznok is, amelyeket néhány adat megvilágít. Például Németország teljes exportja 1990-től 1997-re, az utolsó teljesen eurómentes évre - 1998-ban már meghatározták a későbbi euróövezeti tagok valutáinak egymásközti árfolyamát az övezet 1999. januári indításához - 30,5 százalékkal nőtt a német statisztikai hivatal adatai szerint. Utána, 2000 és 2007 között a német kivitel 62 százalékkal gyarapodott. Vagyis az export növekedésének üteme kétszeresére gyorsult ahhoz képest, amit az utolsó euró nélküli hét év alatt produkált. A behozatal növekedése mindkét korszakban elmaradt az exportétól, így a német külkereskedelem többlete 1990 és 1997 között 8,5 százalékkal nőtt, ám 2007-ben a 195,4 milliárd eurós többlet már több mint a háromszorosa volt a 2000-esnek. Hasonlók az irányzatok Németország és az euróövezeti periféria kereskedelmében is. A Németország és a világ, illetve a „központi” Németország és az euróövezeti „perifériák” közti kereskedelem ilyen alakulásának megszámlálhatatlanul sok oka van, de az euróövezet létével való összefüggés szembeötlő. A döntő mozzanatnak az tűnik, hogy a német export a felvevőpiacok számára olcsóbbá vált, miközben azok termékeinek német piacra juttatása megdrágult. Ezért van szükség az euróövezetre, ezért van szükség az euróövezet gyenge tagjaira, még azon az áron is, hogy a cserearányromlás miatt viszonylagosan mindegyre gyengébbek lesznek. Ez utóbbi „mellékhatást” is vannak hivatva ellensúlyozni az EU kohéziós alapjai és az is, hogy a „központi” euróövezeti országok időnként kénytelenek megmenteni a gyengébbeket. A történészek között máig nem eldöntött, vajon mi minden okozta a Római Birodalom összeomlását. Egy egyszerű egyenlet azonban különös figyelmet érdemel: egy birodalom addig áll fenn, amíg a „perifériák” meg- és fenntartása kevesebbe kerül, mint kiaknázásuk haszna. KOMMENTAR A magyar ugaron TOKÁRGÉZA Kevés olyan terület van, ahol a magyarországi kormányváltástól azonnali és kézzelfogható eredményeket lehetett volna elvárni, a belügy viszont mindenképpen ide tartozik. A masírozó szélsőségesek, a romló vidéki közbiztonság, a 2006-os októberi események mind azt mutatták, hogy komoly szakmai és erkölcsi válságban van a rendőrség. Ä gyöngyöspatai és a hajdúhadházi történések pedig azt erősítik meg, hogy ez a válság a vezető személyétől függetlenül továbbra is tart. A radikális jobboldal ugyanis - miután a Fidesz perifériára szorította a Jobbikot a szalonképes témák többségének el- orozásával - visszatért oda, ahol a legnagyobb igény mutatkozik a ténykedésére: azokba a reménytelen helyzetben levő keleti kisfalvakba, ahol a romák számának növekedésével egyre súlyosbodnak az etnikai konfliktusok, és nehezen lehet gátat szabni a kisebb-nagyobb bűncselekményeknek. Előbb Gyöngyöspatán, majd Hajdúhadházán tűntek fel az önjelölt polgárőrök, a rendőrség pedig gyakorlatilag ugyanúgy lépett fel ellenük, mint évekkel korábban a kormány számára kényelmetlen elemekkel szemben: gumiparagrafusokkal és mondvacsinált indokokkal. Az etnikai feszültség mérséklését, az életkörülményekjaví- tását, a bűncselekmények megfékezését persze nem lehet egyik hónapról a másikra elérni. Azokat a törvényeket, rendelkezéseket, amelyek mindehhez szükségesek, viszont meg lehetne hozni. A magyar országgyűlés energiáit az utóbbi hónapokban mégsem az érdemi haszonnal bíró munka emésztette fel, hanem a gyorsított eljárásban folytatott, kissé fölöslegesnek tetsző és merőben szimbolikus jelentőséggel bíró alkotmányozási folyamat. Úgy tűnik, a hajdúhadházi eseménysor a gyöngyöspatai történések árnyékában marad, főként a külföldi sajtóvisszhang mértékét tekintve. Megfelelő törvények és átfogó koncepció híján a rendőrségnek rögtönöznie kellett, a hatóságok pedig egyáltalán nem jártak el elegánsan. A gárdista polgárőrökön sokáig nem találtak fogást, mondvacsinált okokkal, garázdaság vádjával vették őrizetbe a táborozni készülő Véderő tagjait, majd egy hirtelen életbe léptetett kormányrendeletre hivatkozva teremtették meg a törvényes fellépés alapjait. Megannyi lépés, amely nem előre átgondolt koncepcióra, hanem pánikszerű intézkedésekre utal egy olyan témával kapcsolatban, amelyre a hatóságok jó előre felkészülhettek volna. A tanácstalanság nem mellesleg még tovább rombolja a magyar rendőrség hitelét. Mikor a szocialista kormány irányította belügyminiszérium kezéből kicsúszott az irányítás vidéken, azt könnyű szívvel lehetett az MSZP és a kormány széleskörű társadalmi tekintélyvesztésének tulajdonítani. Mikor ugyanez Pintér Sándor tárcájával történik meg, az sokkal komolyabb aggályokra ad okot. TALLÓZÓ KURIER Az Orbán-kormány első évéről vont mérleget a Kurier című osztrák napilap szombati számában. Ha „most vasárnap” tartanák a választásokat, a Fidesz nem aratna olyan elsöprő választási győzelmet, mint tavaly áprilisban, de továbbra is bőséges támogatottságot élvez - írta Romana Klär, a lap munkatársa. A lap értékelése szerint a továbbra is feszült gazdasági helyzet alapvető szerepet játszik abban, hogy olyan nagy a különbség aközött, ahogy külföldön érzékelik, és ahogy belföldön a lakosságnak egy nagy része látja Orbán Viktor intézkedéseit. „Míg az egyik a régi értékek felé fordulást és a hatalom megszilárdítását látja, a másik nagyobb stabilitást és biztonságot remél” - fejtette ki a szerző. A lap utalt arra, hogy megközelítőleg azonos fogyasztói árak mellett Magyarországon jóval alacsonyabb az átlagkereset, mint Ausztriában. A szocialistákban kevesen látnak alternatívát, a „szélsőjobboldali” Jobbik vagy az LMP leginkább a fiatalokat szólítja meg. Orbán hívei - írta a Kurier - a keményen dolgozó felső középosztálybeliek közül kerülnek ki. A lap értékelése szerint az adókönnyítések ennek a rétegnek kedveztek; a család, a vallás és a nemzeti beállítottság nagy becsben van náluk. Az azonban, aki csalódott a Fideszben, elfordul a politikától. Nyugdíjasok és a rosszul fizetett munkások azt látják, hogy „rajtuk spórolnak”. Nekik alig használ valamit, hogy a nagyvállalkozókat is a kasszához szólítják - vélekedett a lap. Felidézte, hogy csökken a munkanélküli segély folyósításának időtartama. Az érintettek 11 százaléka esetében csak nagyon nehezen teljesülhet a várakozás, hogy ilyen hamar munkát találnak - tette hozzá a szerző. (MTI)
