Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-23 / 94. szám, szombat
10 Szalon ______________________________________ ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 23. vww.ujszo.com Mert ma már minden lehetséges, és a mítoszgyárosoknak ritkán jut eszükbe, hogy nagy buzgalmukban éppen legendákat rombolnak... A celeb koponyája Olvasom a hírek közt, hogy Firenzében megtalálni vélték Leonardo da Vinci híres modelljének, Mona Lisának a földi maradványait. A hír önmagában nem meglepő, hiszen szenzációéhségtől elhízott korunk emberének kíváncsisága kielégíthetetlen, de elég bizarr ahhoz, hogy magam elé képzeljem a világ legtitokzatosabb mosolyát, és hozzá párosítsak egy több mint ötszáz éves koponyát. KÖVESDI KÁROLY Amelyről ugye, az évszázadok során meglehetősen lepusztult a mosoly. Talán behorpadt a búbján, egy-két foga is kiperdült, ha szerencséje volt, maradt a tetején egy kis hajcsimbók, de leginkább tökkopasz lehet. A ce- lebekkoponyája is koponya. A derék olaszok most nekilátnak, hogy végigradarozzák a Szent Ursula kolostor temetőjét, ahol Lisa Gherardini, ismertebb nevén La Gioconda nyughelyét sejtik. Hogy miért van szükség a kutatásra? Mert a művészet- történészeket és a közvéleményt úgymond régóta izgatja, vajon kiről festette Leonardo a párizsi Louvre-ban látható portrét. A variációk, hogy kit ábrázol a festmény, talán még elképesz- tőbbek: egyes állítások szerint a modell valójában nem Giocon- do kereskedő felesége, hanem egy ismeretlen nápolyi hölgy, más állítás szerint a képen látható nő nem más, mint Leonardo édesanyja, de akad olyan vélemény is, amely szerint Aragóniái Izabellát ábrázolja, mi több, valaki azzal állt elő, hogy a Mona Lisa magának a művésznek az önarcképe. Ennél már csak a műértők, orvosok és sarlatánok magyarázatai elképesztőbbek, akik próbálták megfejteni a híres mosoly titkát. A pszichológus szemével nézve Mona Lisa kacér, kihívó természetű hölgy volt, a nőgyógyász szerint minden bizonnyal terhes lehetett a kép születésekor. A fogorvos azt állítja, hogy azért mosolyog ilyen furcsán, mert hiányoztak a metszőfogai, s azt rejtegette. Az idegsebész szerint La Giocondának arcidegbénulása volt, míg a szívsebész tudni véli, hogy magas volt a koleszterinszintje, és súlyos szívproblémákkal küszködött. Még szerencse, hogy a témához nem szóltak hozzá a kazánkovácsok (az ő szerepükről lejjebb), a ki- nológusok vagy a lótenyésztők. De találgatni és ökörködni felelőtlenül lehet, a halott hölgy, vagy a szintén rég halott festőművész senkit nem fog beperelni a gusztustalan kijelentésekért. Mindezeknél mégis sokkal kártékonyabb a kutakodók szándéka. Mert ezek a jószándékú” emberek, ha beazonosítják a sírt, és előcsákányozzák a csontvázat, s ha a koponyát is épségben találják, azt tervezik, hogy megpróbálják rekonstru- álniahölgyfejét. Erről az esetről jut eszembe - mert minden mindennel összefügg - a rendszerváltás utáni magyarosch mítoszteremtés, a Petőfi-őrület. A hírhedt bargu- zini lelet, amelyről egyesek máig önkorbácsoló hittel vallják, hogy a kozákok átal Szibériába hurcolt, majd ott elhunyt költő csontváza az a csípőficamos, kurta lábú csontváz, amelyről végül (talán) kiderült, hogy egy hölgyé volt, s amelyjuszt is Petőfi Sándor földi váza! Mert milyen felemelő lenne tudni, hogy a költő nem úgy halt meg, hogy egyszerűen ledöfte egy pikás kozák, s nem a „tömeggel” elkeveredve hántolták el, jeltelenül, hanem geopolitikai titkok köd- fátyola mögött élt tovább a nagy muszkaországban. Amibe még az a képtelenség is belefért, hogy azonos volt Puskinnal, és oroszul írt verseket. A dolog ugyanakkor fordítva elég jól sülhet el. Erre a legszebb példa Gabriel García Márquez esete, akit, pályája elején, az El Espectador riportereként 1949-ben a főszerkesztője elküldött egy kolostor kriptáinak bontásához, hátha találnak ott valami érdekeset, amiről a lap is beszámolhat. „Eridj oda, hátha kihozol valamit belőle” - mondta a fiatal újságírónak a főszerkesztő, aki hírhiánnyal küszködött. S meg is lett, amit kerestek. „A hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből. Az építésvezető meg a körülötte segédkező emberek egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, amely még hozzá volt tapadva egy gyerekkoponyához. A kriptafülkében csak néhány apró csont maradt utána, és a rücskös, salétrom marta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva Maria de Todos los Ángeles. A földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter tizenegy centiméter hosszú volt.” így írja le Márquez csaknem ötven évvel később egy regény születésének az ötletét. A szerelemről és más démonokról című művének megírásához ugyanis ez a régi történet adta az ösztönzést a kolumbiai írónak. Meg a nagyanyjától hallott történet, aki gyermekkorában mesélt neki egy tizenkét éves márkilányról „akinek olyan hosszú haja volt, hogy úgy húzta maga után a földön, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib-tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentként tisztelik.” A legenda és a lelet szerencsésen találkozott az írói fantáziával, és a világ gazdagabb lett egy remek irodalmi alkotással. Mennyivel szebb ez, mint az alkotások/al- kotók előéletének kutatása! Igaz, ehhez Márquez zsenialitása és mesélőkedve kellett. A fentieknél már csak az lenne elképesztőbb és nevetségesebb, ha valaki a Petőfi- és Mona Lisa- kutatók példáján felbuzdulva nekiállna megkeresni mondjuk Ady eltévedt lovasának, esetleg fekete zongorájának vagy Edgar Alan Poe hollójának az eredetijét. Mert ma már minden lehetséges, és a mítoszgyárosoknak ritkán jut eszükbe, hogy munkájuk kontraszelektív: nagy buzgalmukban éppen legendákat rombolnak. Aldk nem bírnak belenyugodni, hogy Petőfi a csatatéren lelte halálát, azok máig kardoskodnak, és családi sírokat szeretnének felforgatni DNS- ért, miközben a költő ott nyugossza álmát valahol Segesváron. Bem apó őrnagyaként, a világszabadság közlegényeként, a költészet generálisaként. S így van (lenne) ez rendjén. Mert a mítoszokkal nem illik sem játszadozni, sem szénizotópos vizsgálattal profanizálni őket. A legendák maradjanak meg legendáknak, attól szépek és igazak. LEMEZAJANLO Mocsok 1 Kölykök: Mezítláb PUHA JÓZSEF A történet nem csak azokat a kívülállókat mosolyogtatta meg, vagy éppen ellenkezőleg, dühítette fel, akik nem ismerik Éder Krisztiánt, művésznevén SP-t. A fiatalember egy twitte- res bejegyzéssel több szakmabelinél kihúzta a gyufát. A tavalyi Fonogramon az év hazai felfedezettjének kikiáltott, elsősorban a tinilányok körében népszerű előadó az idei díjkiosztó előtt azt írta, hogy a jelöltek ötven százalékáról életében nem hallott. Ezt Az év hazai felfedezettje kategóriában érdekelt Mocsok 1 Kölykök is magára vette. „Sajnos mi ismerünk téged, pedig senki nem kérdezte, hogy meg akarunk-e ismerni... És ez sokkal rosszabb annál, mint hogy te nem ismersz minket!” - állt a zenekar facebookos válaszbejegyzésében. Az üzengetés arra jó volt, hogy akik valóban nem hallottak még az ezáltal is publicitást kapott együttesről, utánanézzenek. A név első hallásra telitalálat, ebből a szempontból viszont nem szerencsés. A Mocsok 1 Kölykök hallatán rockzenét, de inkább még keményebb stílust játszó zenekarra asszociálhatunk. Rosszul tesszük, a formáció a széles közönséget megcélzó popzene képviselője, amit egyéb stíluselemekkel dúsít fel. Akik meg akarják ismerni a repertoárját, ebből eredően csalódhatnak, a célközönséget meg távol tarthatja a név. A rádióállomások szerencsére partnerek a megismertetésben. De a műsorvezetők ritkán konferálják fel az előadókat, így nem egyszerű a beazonosítás. Én is csak sokára, a Ringó című dal kapcsán tudtam beazonosítani az együttest. A lassan, letargikusan induló szerzemény („ring a hajónk egy sártengeren, nincs kapitány, aki átvezessen”) egy fülbemászó, a Bergendyt idéző refrénbe csap át („fogd meg a kezem, ez egy szép nap, gyere velem”), majd egy másik refrénjön, az meg a Hiperkarmát idézi („vihar után nekem ez a legjobb, ez az, ami feldob, nekem ez a legjobb”). Aztán kiderült, hallottam a zenekart már korábban is, a Mezítláb, az Illegál és az Akár holnapig című zeneszámait is elcsíphettük a rádióban, sőt nem kell múlt időt használni, manapság is hallhatók. Az együttes három alapítója: Pulius Tamás (ének-billentyű), Csekő Ádám (gitár) és Demeter Zoltán (basszusgitár) kecskeméti származású. Tamást a Belmondóból, Zoltánt a Magashegyi Undergroundból is ismerhetjük. Budapesten alapították meg zenekarukat Molnár Kristóf dobossal 2006-ban. Idén januárban változott a felállás: Zoltán helyére LeMon érkezett, Horváth Geri pedig kiegészítő szintisként színesíti a hangzást. A nevüket egy cimborájuknak köszönhetik, aki egy házibuliban mindenkire azt mondta: „Mocsok egy kölyök vagy!” A csapat az első koncertjein átdolgozásokat adott elő többek közt a The Beatles, a Thin Lizzy, a The Clash, a Red Hot Chili Peppers és az Arctic Monkeys repertoárjából. Az együttes 2009 tavaszán ötdalos demóval jelentkezett. Több rádióállomás is bevállalta, más-más felvételt favorizálva. Bizonyára a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően a zenészek gyorsan bele is vágtak nagylemezük elkészítésébe, amin négy hónapig dolgoztak, az öt dalhoz hat új szerzemény készült. A jó értelemben vett lazaság a CD legtalálóbb jelzője. Könnyed szövegvilágával elsősorban szórakoztat, s csak másodsorban üzen. A fülbemászó zene a hatvanas-hetvenes évekbeli beatet és pop-rockot idézi. A Bergen- dy többször eszünkbe juthat, de az LGT is - ráadásul Pulius énekhangja helyenként a fiatal Somló Tamáséra emlékeztet. A hangszerelés ötletes, jól felépített, gazdag. Az album induló felvételét, az említett Ringót Bacsa Zoltán trombita- és id. Pulius Tibor (Tamás édesapja) gitárjátéka dúsítja fel. A másodikként felcsendülő Fogd a pénzt című dal társadalomkritika az elromlásról és korrupcióról („fogd a pénzt és fuss, hogy minél feljebbjuss, ott nem kaphatnak el, ott senki nem figyel”). Szintipopos hangszerelésével ez is a Bergendyt idézi, és ez az egyetlen olyan szerzemény, amit Tamás egyedül írt, a többit a zenekar közösen komponálta. A címadó Mezítláb akusztiku- sabb hangszerelésű, sztorizga- tó felvétel („ülj le nálam, hogy elmeséljem, csak hegedültem egész télen, és nagyon átfáztam”). A Fő az egészség az üzenetet megfogalmazók közül való, az alkalmi párkapcsolatok mellékhatásaira fókuszál („ki lehet a neked való, mit gondolsz, Backstreet Boys vagy Sex Pistols, vagy ha nincsen benned félsz, lehetsz pornószínművész, fő az egészség, hát tudd mindig, hogy mibe nyaltál”). A nyers riffből nyílik ki a lendületes, pörgős dal. A klipesített Illegál a párkapcsolat témakörét veszi górcső alá, ezen belül a szakítást („most rászoktam, te meg elveszed, és ez fáj, mint a legtöbb, ez is illegál”). A cinikus Gondolom két együttest is eszünkbe juttat, szólórésze a Queent, zenei alapja, szövege, előadásmódja pedig a Heaven Street Sevent, főleg a Mozdulj című szerzeményét („s nem is nagyon értem, hogy mit cseszek el éppen, ő a hülye, én nem”). Ezt követően két zenésztémájú felvétel hallható. A hiphopos, ismét Bacsa Zoltán trombitás betétjével felturbózott Mindig jó egy sztereotípiát fogalmaz meg („mindig jó csaja van a zenésznek, mindig jó csaja van”). A púnkba hajló Érdekes művész pörgős zeneszám, erőteljes basz- szussal, dobbal. A kevésbé megalapozott sztárságot mutatja be, az átdolgozásokból élőket, akik mindvégig csak ígérik a saját repertoárt és izgalmasabb jövőt, de lustaságuk felülírja a terveiket („a rajongói mindeközben úgy unatkoztak, hogy saját maguktól megírtak néhány fasza dalt, nem tudom, mitől félek, amatőrök mit remélnek egy olyan dallamtól, hogy sálálálálálá”). Ezután két szerelmes felvétel következik. Az Akár holnapig a várakozásról szól („várok bármeddig, akár holnapig”), a második felében egy kiváló gitárszólóval, amelyhez csatlakozik Földi Janó kürtjátéka. Akárcsak a Ringó, ez is olyan, mintha nem is ugyanazt a zeneszámot hallgatnánk. A Tamidala inkább amolyan paródiaféleség, semmint komoly szerzemény. A Szia mi újság zeneileg a CD legváltozatosabb felvétele, a céltalanságról és elkalló- dásról szól, öniróniával fűszerezve. Aki nem zárja el a lejátszót, és kivár picivel több mint egy percet, az hallhat még poénnak szánt záró dallamot is. A Mocsok 1 Kölykök első nagylemeze üresjáratok nélküli, egységes, profi bemutatkozás. Kéijük a következőt! SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
