Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-23 / 94. szám, szombat

8 Szalon

ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 23. www.ujszo.com

KÖNYV A SZALONBAN

Grendel Lajos: Négy hét az élet

érrenJel Lajos

HÍGy HÉT ÁZ ÉLET

I

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY

Amikor először találkoztam 'Grendel Lajossal, három évtizednél is régebben, néhai Za- balai Zsigmond somorjai otthonában, beszélgetésünk után arra gondoltam, mennyire tévedtek azok, akik a magyar polgári örökség hiányát emlegették, hiszen ez az író pontosan ennek az osztálynak a hagyományait, értékrendjét, kultúráját képviseli. A beírás szerint valamivel később, 1979. március 26-án Pozsonyban kaptam meg Tőle Hűtlenek című kötetét. Ennek a könyvnek egyik történetében olvashatók a következő szavak: „Itt minden kiszámíthatatlan, öregem; [...] majdnem mindegy, hogy mit hiszek. [...] ami igaz volt tegnap, az mára teljesen megváltozott.”

Korai elbeszélései óta Grendel Lajos terjedelmes életművet hozott létre; regények, rö- videbb elbeszélések hosszú sorával és értekező művekkel bizonyította, hogy Szlovákia legjelentősebb magyar írója. Munkásságának rendkívüli egységét igazolja, hogy legújabb regénye ugyanúgy a folytonosság megszakadását jeleníti meg, mint a korai történetek.

Túlzás nélkül állítható, hogy műveiben az idő játssza a döntő szerepet. Jellemző módon, említett elbeszélésének Tizennyolc nap, most kiadott regényének Négy hét az élet a címe.

Az értekezők gyakran magyarországi kortársainak az alkotásaival hozták összefüggésbe az ő regényeit; olykor még a posztmodem megjelöléshez is folyamodtak. Aligha joggal. Legutóbbi regényét Mészöly Miklós emlékének ajánlja, és saját írásmódja erősen kapcsolódik a Saulus és a Film szerzőjének olyan szövegeihez, amelyekben jól fölismerhető a törekvés a történet visszahódítá- sára. A két életmű rokonsága mindazonáltal csak részleges: a Négy hét az élet fanyar, groteszk humora elválaszthatatlan a kisebbségi lét értelmezésétől. A két legfontosabb helyszín Pozsony és egy kisebb város, amelyet az olvasó akár a szerző szülővárosával is összefüggésbe hozhat.

Ez akönyva 19. sorszámúfejezettel kezdődik. A továbbiakban csökkenő számok arra emlékeztethetik az olvasót, hogy a regény egy létforma eltűnését jeleníti meg, olyan közösség megszűnését beszéli el, amelynek magatartását a külső kényszerrel szemben belső parancs irányította. „Élt egyszer ezen a tájon, sok nemzedéket fűzve időrendbe, egy magyar közép- osztály, amely nincs többé, s pusztulásával az a hang is elnémult, amely a belső parancsot egykor kibocsátotta.” Az egyes számmal jelölt fejezet vége felé található ez a mondat.

Ha valaki Grendel némely regényében sokallta az értekező hangot, szemléleti vagy poétikai ellentmondásra következtetett, ezúttal nem folyamodhat ilyen kifogáshoz, hiszen a regényben nincs kiszólás, minden megnyilatkozás a szereplők beszédének van alárendelve. Az idézett szavak a hatvanas éveiben járó Varga Sanyi számtantanár vélekedését foglalják össze, aki két világ között találja magát: még emlékszik a múltra, de kénytelen szembenézni a jelennel, gyerekeinek az életfölfogásával, amely már éppoly távol áll a kommunistának mondott évtizedektől, a Timur és csapata vagy a május

elsejei fölvonulások világától, mint az egykori polgárság értékrendjétől.

A főszereplő visszafelé utazik az időben. Előfordul, hogy két szomszédos mondata közül az egyik egészen távoli múltra, a másik nemrégen megtörténtre vonatkozik. Ha jól sejtem, ebben az állandó időváltásban rejlik a Négy hét az élet eredetisége. Ez a könyv újraolvasandó, hiszen korábbi részei gyakran csak a későbbiek ismeretében válnak érthetővé. Nyoma sincs vonalszerű előrehaladásnak. A 138. lapon például Sanyi fiának „bűnbeeséséről” lehet olvasni, de csak a ?27.-től világosodik meg fokozatosan ennek a mibenléte, vagyis az, hogy Dani a saját neméhez vonzódik. A könyv elsőnek mondott része a

19.-től a 8. rész végéig, a második a 7.-től az 1.-ig tart. Ez utóbbi végén a főhős pozsonyi otthonába vezeti vissza a kocsiját, de az elbeszélés még a hazaérkezés előtt véget ér, a harmadik rész pedig a nulladik számra korlátozódik.

Különös hangsúlyt kap a hiány. Létezett-e egyáltalán az a magyar középosztály, amelyre a főszereplő szavai utalnak? Mivel egyszer s mindenkorra elmúlt, már nincs értelme e kérdésnek. Lehetséges, hogy elképzelt világról volna szó? Az önkényuralomban nevelkedett Varga Sanyinak csak harmincas évei második felében adatik meg a lehetőség, hogy a vasfüggönyön túlra utazzék. Családja nem kísérheti el. Ebben az 1968 utáni időszakban a hős „gyakran képzelgett arról, hogy más, boldogabb korban kellett volna születnie, de [...] sehol nem lelte ezt a kort. Rómában tudatosult benne, hogy nem más korban, hanem inkább más

helyen. Ott, ahol a jövő időnek valóságos tartalma van, ahol a jövő nem a ciklikusan ismétlődő múlt következő fázisa”.

A számtantanár arra következtet, hogy a megváltó eszmék megszállottjai olyan elmaradott világnak a termékei, amelyet a valamilyen irányú változás helyett a korábbi hibák megismétlődése jellemez. A kommunizmusnak nevezett önkényuralmi rendszer bevezetése, a kitelepítés, az 1956-os magyar forradalom és Csehszlovákia 1968-as megszállása ilyen körkörösség megnyilvánulásaként szerepel. Csak hozzájuk képest kap kedvezőbb értékelést a kommunizmus utáni világ. Sőt, egy ízben Varga Sanyi így fakad ki, midőn a rendszerváltás utáni létről elmélkedik egy Hugo nevű börtönvi- seltnek: „Új vüág volt születőben, semmivel sem kevésbé piszkos, mint az előző világok.”

A kisebbségi létforma hátrányait jórészt csak belülről lehet pontosan látni. A kívülálló legföljebb annyit állapíthat meg: a Négy hét az élet polgári irodalom a legnemesebb értelemben. Művészi értékei alapján fölemelő, de annyiban lehangoló regény, hogy a halottakat magasabb rendűnek mutatja az élőknél. Varga Sanyi szerint a legtisztább lény az a Klementina nevű, nagynéni volt, akit a második világháború végén szovjet katona erőszakolt meg s szegényházban fejezte be az életét. Látszólag végtelen együgyűség, valójában a legnagyobb bölcsesség jellemezte.

A Négy hét az élet olyan szereplőt állít előtérbe, aki az emlékeiben él. A regény elején ilyen jellemzés olvasható róla: „az ő világának a lakói örök- életűek voltak, s aki meghalt,

az sem távozott el tőlük, csupán láthatatlanná vált. Emlékeztek rájuk, beszéltek róluk, időről időre meglátogatták a sírjukat. Az ő világában voltak jó emberek, és voltak rossz emberek, s egyértelműen tudni lehetett, hogy ki a jó, és ki a gonosz.” Ez a világ kibékíthetetlen ellentmondásban van a regénybeli jelennel. Ezért minősíti a főszereplő magát így a

könyv vége felé: „Az ő ideje lejárt.” A cím arra figyelmeztet, hogy a hős mindkét részletben hetedik évtizedében jár. Ezért képes emlékezni arra a magyar középosztályra, amelyet a JVégy hét az élet véglegesen lezárt múltként olyan kivételes arányérzékű megalkotottság- gal idéz föl, hogy bizonyosra vehető: ez a könyv az életmű egyik legjelentősebb darabja.

FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ

SZILÁNKOK

Jelenkor,

2011. április

A lírarovatban Vörös István, Tandori Dezső; Závada Péter, Túri Tímea, Boda Magdolna és Boris Vian verseit olvashatjuk, az utóbbiakat Nyerges Gábor Ádám fordításában.

♦ ♦ ♦

A prózarovat Oravecz Imre, Géczi János és Mircea Cártá- rescu regényeiből közöl részleteket, a román író prózája Kosz- ta Gabriella fordításában olvasható. A rovat a regények mellett Karátson Endre, Kiss Tibor Noé és Beck Tamás novelláit közli.

♦ ♦ ♦

A tanulmányrovatban Havasréti József Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének kiterjedt értelmezését nyújtja. ♦ ♦ ♦

A kritikarovatban Mikola Gyöngyi Esterházy Péter Estijéről, Győri Orsolya Mikola Gyöngyi A vésd nyoma című esszé- és kommentárkötetéről, Keresztesi József Szvoren Edina Pertu című novellagyűjteményéről, Fábián Emese pedig Király Levente Hová menekülsz című verseskötetéről ír.

IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT

VÖRÖS ISTVÁN versei 353 TANDORI DEZSŐ versei 35»

BORIS VIAN versei 370

KARÁTSON ENDRE; El,» gaztól (ttmtk) 37}

MIRCEA CÁRTÄRESCU: Káprűrat IIA hsst (refém/nAzhi) 380

ORAVECZ IMRE: Kalifomirti fúrj (regéi^réizht) 387

KISS TIBOR NŐÉ; Aztán megint vége Seit imaeifo) 397

BECK TAMÁS: jetiéig (mvetta) 400

GÉCZI JÁNOS: MoUi négv vagy öl élete (regthiyn^zlet} 4(’G

ZÁVADA PETER versei 420

TÚRI TÍMEA versei 423

BODA MAGDOLNA versei 424

4*

HAVASRÉTI JÖZSBF; „Egyesek és mások" (Szerb Antal: Uhtg é$ tuskfúití^f Oanuhtáttyí 42?

t- •

MIKOLA GYÖNGYI: A semmi endklopédiája (teterházy Pétert tMi) 45J GYŐRI ORSOLYA; Dekonsímkei6* olvasókönyv (Mikéin Á íVsd

nyonw. Esszék. kommenlárM) 461

KERESZTESI JÓZSEF: Néhány szó S/.voren Edina kötetéről (Szwnv Ciliim; Pertui 466

FÁBIÁN EMESE; Ha egy hangmérmtk meglátogat (Kisshj fjxvntr Hovtí matekühz) 470

itfH

f I

Szörnyű lehet a magány. Attól függ, kivel osztjuk meg.

TOMI VINCE

♦ Addig fejtegette gondolatait, mígnem elhervadtak.

♦ Ideális beosztott. Erénynek tartja főnöke hibáit.

♦ Nem harcol a butaság ellen. Abból él.

4 Csillag volt. Akkor vették észre, amikor lehullt.

♦ Semmit sem tudott. És még azt sem tudta kifejezni.

4 A nős ember nem gondolkodik. Spekulál.

♦ Nem tudták meggyőzni. Hol vettek volna annyi pénzt?

♦ Minden nulla nagyobb számmal akar barátkozni.

♦ Szeresd az ellenséget. Hibáidra emlékeztet.

4 Nagyra nőtt az önbizalma. Már a hízelgés sem ér fel hozzá. 4 Titkolta hibáit. Mások szerint ítélték meg.

4 Azt hitte, megnőtt. Pedig csak emelkedett.

4 Veszélyesek a féligazságok. Mindig a hazug felét hiszik el.

4 Fél az új gondolatoktól. Mit kezdjen a régiekkel?

4 A természet szereti a megkülönböztetést. Ezért vannak a buták között ostobák.

4 Idővel megszokod a rossz jellemet. Főleg ha sajátod.

4 Könnyű őszintének lenni. Ha nem mondjuk el a teljes igazságot.

4 Nem is tudta, hogy öreg. Nem szóltak neki.

4 A pesszimisták szerint minden nő feslett erkölcsű. Az optimisták is ebben bíznak.

4 Kétféle igazság van. Baráti és ellenséges.

4 Mindig igazat mondott. Ha meggyőződött róla, hogy semmi baja sem történhet.

4 Televízió. A szem rágógumija.

4 Azért pécézi ki annyi aforizma a nők rossz tulajdonságait, mert erényeiket dicsérni kötetek kellenének.

4 Nem tudott nélküle élni. A házasságig.

4 A gondolkodáshoz fej kell. A gondolathoz könyök.

4 Könyvet írni nehéz. Néha olvasni is.

4 Önmagáról nem mond rosszat. Nem tud saját háta mögött beszélni.

4 Magasra tette a lécet. Kényelmesen átfutott alatta.

4 Tisztességes politikus elvből nem tárgyal riválisával. Legfeljebb üzletel.

4 Rengeteg ismerőse van. Egyeseket már meg sem ismer. 4 Az élen futott. Kergették.

4 Kedveli a főnöke. Mindig olyan dolgokat kérdez tőle, amire válaszolni tud.

4 Vannak könyvek, melyeknek közös ismertetőjele az olvasók hiánya.

4 Irigység. Az elismerés keresetlenformája.

4 A bűnösöket megbüntetjük! De mi lesz az ártatlanokkal?

4 Elismerő szavakat tartogatott számára. Nem voltak drágák.

4 Az ostoba meggondolatlanul csinál butaságot. Az okos megfontoltan.

4 Ideális apa: nem lát, nem hall, nem ad tanácsot. Csak pénzt.