Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-23 / 94. szám, szombat

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Húsvét utáni derű a Casinóban Pozsony. Április 26-án, kedden a Casino vendége Nagy László fotóművész, aki feleségével és meghívott vendégeivel együtt ezúttal humoristaként lép fel s kellemes szórakoztató estet ad. Kezdés: 18.00. Helyszín: az intézmény székháza: Klarisszau. 7. (cs) F0LY0IRAT-AJANL0 Fórum, 2011/1. BOROSS AMBRUS Megjelent a Fórum Társada­lomtudományi Szemle idei első száma. Három tanulmány a két háború közti időszak szlovákiai magyar pártpolitikáját taglalja: Angyal Béláé (A kétvilágháború közötti csehszlovákiai magyar pártok történetének szakirodai­ma és forrásai), Simon Attiláé CBudapest, Moszkva és Prága bűvkörében. Aszlovákiai magyar politika alternatívái - az akti- vizmustól a budapesti politikáig - a két világháború között) és Rácz Kálmáné (A katolicizmus szerepe Szüllő Géza politikájá­ban). Mrva Marianna és Szüvás- sy Tímea a szlovákiai magyar te­rületek köztéri és hivatalos érintkezése kétnyelvűségének helyzetét elemzi egy átfogó fel­mérés adatai alapján. A lap gerincét egy terjedelmes összeállítás alkotja, melynek témája a populizmus. Ebben a következő tanulmányok olvas­hatók: Miroslav Kocúr: Az Iste­nért, a nemzetért - keresztény nemzeti populizmus; Grigorij Mesežnikov: A nemzeti popu­lizmus Szlovákiában: az állam jellegének definiálása és egyes történelmieseményekértelmezé- se; Petőcz Kálmán: Nemzeti po­pulizmus és választási magatar­tás; Gál Zsolt: Duna-völgyi Ar­gentína. Populista gazdaságpo­litika mint a fenntartható gaz­dasági növekedés első számú el­lensége. Az Agora rovat Karikó Sándor tanulmányát közli: Európaiság mintidentitásésnevelés? A folyóirat ezúttal négy könyvismertetést közöl. Simon Attila Miroslav Michela kötetét (Pod heslom integrity Slovenská otázka v politike Maďarska 1918-1921) recenzálja, Bole- mant Lilla a Sokszínű nyelvészet. Alkalmazott nyelvészeti gender- kutatás című tanulmányköte­tet, Kontra Miklós a Skutnabb- Kangas-Dunbar szerzőpáros oktatáspolitikát és -gyakorlatot taglaló kötetét, melyről egyebek közt megjegyzi: „Kinek ajánla­nám e könyv elolvasását? Azok­nak a nyelvészeknek, akik alul­informáltak a nyelvfenntartás kérdéseiben, nagyon ajánla­nám szociológusoknak, jogá­szoknak is, az oktatási kérdé­sekkel baj lódóknak is, sőt poli­tikusoknak is.” A sort Vízkeleti László ismertetője zárja, mely az A csitári hegyek alatt. írások Sándor Anna tiszteletére című tanulmánygyűjteményt ajánlja az olvasók és a nagyközönség figyelmébe. Fórum Társadalomtudományi Szemle 1 Radko Pytlík, a neves cseh irodalomtörténész újabb érdekességekkel lepi meg magyar olvasóit Hašek, Hrabal - Dosztojevszkij Radko Pytlík, a jeles cseh irodalomtudós nevét a magyar olvasóközönség is jól ismeri. Eddig két műve jelent meg magyar fordításban, de már a harmadikra sem kell so­káig várni. Hašek és Hra­bal alakja után Doszto­jevszkijt hozza közelebb olvasóihoz. SZABÓ G. LÁSZLÓ Örökölni nemcsak gazdag könyvtárat - megszállottságot is lehet. Radko Pytlík példája legalábbis erre utal. Édesapja a hidrobiológia terén végzett tu­dományos munkát. Ő maga bölcsészet- és irodalomtudo­mányi tanulmányai befejezése után Jaroslav Hašek életét és alkotói tevékenységét kezdte tanulmányozni, miközben több rangos cseh és külföldi (orosz, lengyel, német, osztrák) folyó­iratban publikált. Hašektól azonban mind a mai napig nem tudott elszakadni. A csavargó liba címmel megjelent, a ma­gyar könyvpiacon is nagy sikert aratott műve több évtizedes gondos nyomozás eredménye. Ahogy a szerző írja: „Hašek örökvidám tréfamester volt, mindenféle züllött alak és min­denféle alkoholtartalmú ital nagy barátja.” Bohém volt, és önpusztító, nyomorúságos éle­tét elképzelni sem tudta a söril­latú kocsmák páratlan hangula­ta nélkül. Pytlík könyve színes, izgalmas mozaikképet fest a cseh irodalom egyik legendás alakjáról, s három kérdésre ke­resi a választ. 1. Ki is valójában Švejk, a derék katona? Született ütődött vagy inkább furfangos alak, aki csak tetteti a kedélyes együgyűséget? 2. Lehet-e valaki igazából ennyire bárgyú? 3. Esetleg nem is ő, hanem a világ őrült meg olyan nagyon 1914-ben? A tisztánlátás végett Radko Pytlík feleségével és fiával, a népszerű cseh színésszel, Vojta Dykkel a Hősök Terén (Talabér Tamás felvétele) a lengyelek, az oroszok és a szlovének is lefordították a könyvet. Nem kevésbé érdekesek Radko Pytlík további művei, az Egon Erwin Kisch prágai ka­landjai, A XX. század cseh kari­katúrái, a Comenius redivivus, a Prágai kuriózumok, a Nőura­lom - királyok, császárok és el­nökök szeretői, A hordócsap árnyékában - Barangolások prágai vendéglőkben, boro­zókban és kávéházakban, vagy a Karlsbadi rapszódiák sem. Bohumil Hrabalról, akihez legendás barátság fűzte, több könyvet is írt. Ezek közül csu­pán egy, a Hrabal-emlékkönyv jutott el a magyar olvasókhoz, pedig a Bohumil Hrabal halál­folyosója és az irodalmi élet más titkai című kötete is nagy érdeklődésre számíthatna. Ä Hrabal-emlékkönyv a hánya­tott sorsú író alkotói korszakai­val és legjelentősebb műveivel foglalkozik, nem megkerülve Hrabal tragikus halálának kö­rülményeit sem. Hašek és Hrabal mellett ta­lán Dosztojevszkij alakja izgat­ja a legjobban Radko Pytlíket. Ahogy kétszáz oldalas tanul­mánya első fejezetében (Rej­tély az ember) írja: „Doszto­jevszkij nem volt sem prédiká­tor, sem filozófus. Idegenke­dett az absztrakt fogalmak lo­gikájától és az erkölcsi okítá­soktól. Mindig konkrét észre­vételekből és érzésekből indult ki... Szereti a bolondokat és a csodabogarakat, kiemeli az eksztatikus jeleneteket és helyzetekét, élvezi a »látomá­sokat«, a hasonmásokat, az »ördögöket« és az álomszerű hallucinációkat, mindezt azért, hogy fokozni tudja el­képzeléseit. Voltaire-rel együtt vallja: »De hiszen minden ki­mondott gondolat hazug­ság!«” Aki akarja, megérti ezt - kommentálja tömören Radko Pytlík. A harmincöt fejezetből álló értékes olvasmány Doszto­jevszkij életének legizgalma­sabb szakaszaira világít rá úgy, hogy közben az életmű rejtett ezoterikus titkai is teljes fényt kapnak. Külön pikantériája a könyv­nek az a fejezet, amelyben a szerző Dosztojevszkij pszicho- szexuális furcsaságait tárgyal­ja, majd ahogy visszautal Lu­kács György megállapítására, aki a Dosztojevszkij műveiben meghúzódó rejtélyt „csupán ösztönös, érzelmi, vad és vak felvetésének véli. Az eredeti megfogalmazás egyébként ma­gától Dosztojevszkijtől szár­mazik. 1839 augusztusában, amikor eljutott hozzá apja kü­lönös halálának híre, testvéré­nek küldött levelében ugyanis azt írta: „Rejtély az ember! Azért foglalkozom ezzel a rej­téllyel, mert ember akarok lenni.” Ez a mondat vörös fo­nalként húzódik végig a nagy orosz író életén és munkássá­gán - állapítja meg Pytlík, majd egy aforizmával jellemzi Dosz­tojevszkij írói világát: „Amíg Tolsztojnál azért fülelünk, mert látunk, Dosztojevszkijnél azért látunk, mert hallunk.” Más megfogalmazásban ugyanez: csak az érti az em­bert, akinek szíve van. Ha narrátori szerepet ölt csak egy perc erejéig is, miért lesz az egész mesterkéltségből egy mélyebb, kikényszerítetteb mesterkéltség? Persona, avagy személy, avagy őrület CSANDA SÁRA AAÁR1A Péntek este, szabadidő, ki­váltság, napsütés és madár­csicsergés, mákos rétes és üdítő. Jöhet egy új arc, jöhet a kultúra, jöhet még a kalauz is. De nem csak úgy. Előkészületek, rezerváció, egypár telefon, hogy fontos­nak látsszunk, egészséges éppen hogy csak időben oda- érés. Pozsonyi révén rende­sen félrevezettem szegény kíséretem. Upsz, rossz szín­ház. Na, ez jól kezdődik, nem baj, a sarkon van egy másik. Az is rossz. Három a magyar igazság és tíz perc a késés, de jó helyen ülünk, jó helyen hunyorgok a sötét színpadra. A süket, a néma meg a vak, jut eszembe. Gubík Ági a néma, világos, mert meg van őrülve és nem szól egy mukkot sem (nem akarom le­lőni a poént, de később fele­désbe merül vagy az agyam egy nagyon mély bugyrába és aztán bánhatjuk, de Gubík csak kamuőrült, ami egy má­sik gondolatot hozott színre, de így már túl hosszú a záró­jel), Benkő Géza a süket, mert szerintem semmit nem hallott, csak néha mondott valamit (szavalóként nem ju­tott volna messzire a Tompa Mihályon) meg rágyújtott. Orvos létére. Egészségére. Lax Judit volna a vak, de a szerepe miatt, szegény kis naiv ápoló, nem látta a fától az erdőt, az őrülttől a józant. Ez még eddig nem rossz, nem túl érdekes ugyan, de nem vagyok színházkritikus. A story egyszerű. Színésznő­nek gyereke születik, nem akarja, eljátssza, hogy őrült. Ápolónő gondozza, de végül megőrül. S van egy orvos is. Gondolom, hogy ne csak két nő legyen a színpadon, az egysíkú. Két megjegyzés. Egy jó meg egy rossz. Kezdem a rosszal, a javát hagyom a vé­gére. Hogy jobb maradjon a szánk íze. A narrátor. Ha va­laki színész és orvost vagy nővérkét játszik a természe­tesnek hatni akaró mester­kélt hangján, ugyanő ha nar­rátori szerepet ölt csak egy perc erejéig is, miért lesz az egész mesterkéltségből egy mélyebb, kikényszerítetteb mesterkéltség? A nagy költői kérdés. A jó. Alma, a nővérke, Lax. Nem maga a szerep, nem maga a produkció, nem ma­ga a színésznő. De mégis. Egész álló nap egy „őrülttel” volt összezárva, aki nem szól. A csend egy idő után nyomasztó. Egy falusi kis szende lány először csak mo­solyog, aztán kérdez egy bu­tát, aztán mond egy butát. Aztán megered a nyelve. El­kezd gondolkodni. Önanalí- zist végez. Miért, mikor, ki­vel, mi célból, hogy lehetett volna, én miért nem, de még­is... Kérdések. Válaszok. Nem objektív tükör önmagáról, mert csak a saját szemszögé­ből figyeli magát és egy rela­tív sikeres színésznőhöz ha- sonlítgatja kis nővéri mivol­tát. Na és ebbe őrül bele. Ta­nulság, ne nézz mélyen ma­gadba. (Ingmar Bergman: Persona. Rendezte: Gigor Attila. Szerep­lők: Lax Judit, GubíkÁgi, Benkő Géza. Pozsony, Kis Színpad) Jelenet az előadásból: Gubík Ági és Benkő Géza (Kép: persona-theatre.sk

Next

/
Thumbnails
Contents