Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-21 / 93. szám, csütörtök
22 Sport ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 21. www.ujszo.com Alekszej Jagugyin, az orosz műkorcsolyázás legendája május 28-án Pozsonyban korcsolyázik, a show közönsége talán a Télt is láthatja „Az embernek meg kell találnia a kis versenyeit” Alekszej Jagugyin május 28-án Pozsonyban korcsolyázik (Szoboszlai Rita felvétele) Salt Lake Cityben történelmet írt. Soha egyetlen férfi műkorcsolyázó sem kapott még olimpián négy hatost a kűrjére. Versenyzői pályafutása egy csípősérülés miatt túl korán véget ért, show-kban azonban továbbra is lenyűgözi a közönséget. Május 28-án Pozsonyban korcsolyá- c zik-Alekszej Jagugyin, a műkorcsolyasport legendája. BŐDT1TAN1LLA Olimpiai győzelme a műkorcsolya történetének egyik legemlékezetesebb pillanata volt. Gyakran eszébe jut még a Salt Lake City-i verseny? Már kilenc éve annak, hogy megnyertem az olimpiát, de azok az emlékek örökre velem maradnak. Másrészt viszont nem akarok a múltban élni. Olyan sok reményteljes dolog áll előttem, igyekszem megtervezni a jövőmet, amely természetesen már nem a műkorcsolya körül fog forogni. Már ma is fellépek színházakban, televíziós és filmes projektekbe kapcsolódok be. Jelenlegi éle- . tem 75%-át még a műkorcsolya teszi ki, később ez másképp lesz, de a versenyeimre mindig emlékezni fogok. Tíz évvel ezelőtt Pozsonyban az Európa- bajnokságon kikaptam Pljus- csenkótól, s még ma is pontosan fel tudok idézni mindent. Mennyiben változott meg az élete, amióta nem versenyez, csak show-kban korcsolyázik? Mindig szerettem versenyezni. Vannak olyan sportolók, akik kicsit félnek a téthelyzetektől, de én mindig élveztem, amikor a vérem megtelt adrenalinnal. A turnézás teljesen más. Ha az ember versenyre készül, nap mint nap edz, aztán jön maga a verseny, ahonnan hazatérve megint következik az edzés, edzés, edzés. Ez egyfajta biztonságérzetet ad. Amikor a show-kkal járjuk a világot, minden nap minden változik. Más helyek, más városok, más emberek... Egy-egy program talán nem követel meg akkora fizikai erőfeszítést, mint egy versenykűr, de érzelmileg sokkal megterhelőbb ez az élet. Minden nap új közönséget kell elvarázsolni, és ez . nem könnyű. Nem hiányzik a versenyzés? Most nem, már nem. Jó ideig hiányzott, miután befejeztem az aktív pályafutásomat, mert mindig imádtam versenyezni. De most észreveszem a versenyhelyzeteket a show-k alatt is. Összenézünk a többiekkel - na lássuk, kinek sikerül jobban ez az ugrás vagy ez a forgás? Szerintem nagyon fontos, nemcsak a műkorcsolyában, hanem általában véve az életben, hogy az ember megtalálja a maga kis versenyeit. Sokkal könnyebb így előrejutni. Mely tripla ugrások mennek még ma is? Nem fogok hazudni, már nem az összes. Néhány éve csípőprotézist kaptam, s a felépülésem szörnyen fájdalmas és fárasztó volt. Egy éven át alig tudtam korcsolyázni, annak, amire valaha képes voltam, talán csak a századát tudtam megcsinálni a jégen. Jelenleg tripla flipet, salchowot és toe- loopot szoktam ugrani, a többinél túl nagy fájdalmaim vannak. Mindig az aktuális állapotom alapján döntöm el, adott napon milyen ugrásokat mutatok be. A nézőknek úgysem az számít, hogy tripla salchowot, tripla rittbergert vagy tripla lutzot ugrok-e. Nekik az érzelmek kellenek, nekik a karizma kell. Elárulja, mely programjait fogja bemutatni a pozsonyi show-ban? Tíz éve korcsolyáztam itt utoljára, azóta készítettem egynéhány kűrt, szóval lesz miből választani. Az olimpiai rövidprogramja, a Tél igazi klasszikussá vált, s ma is mindenhol óriási sikert arat vele. A pozsonyi közönség is láthatja? Minden évben a turné végén a sarokba dobom a Tél- kűrruhámat, s arra gondolok: na, jövőre már biztosan nem lesz rá szükségem, hisz már mindenhol jártam ezzel a programmal, nincs olyan hely a földön, ahol ne mutattam volna be. Aztán kezdődik az új turné, és azon kapom magam, hogy már megint a Tél-kosztümot csomagolom... Lehet, hogy megkérem Ilja Averbuhot, a show producerét, hadd korcsolyázzak Pozsonyban a szokásos kettő helyett háromszor, s akkor a három számból az egyik biztosan a Tél lesz. Figyelemmel kíséri még a versenyeket? Mit gondol az orosz műkorcsolyázás jövőjéről? Nem túl fényes. Szocsiban szerintem nem leszünk jók, de aztán ismét előretörünk. Egyetlen ország sem képes folyamatosan a topon lenni. Mi, oroszok most fizetjük meg az árát annak, hogy a Szovjetunió széthullása után a legjobb edzőink elhagyták az országot, s már Amerikában dolgoznak. Kell egy kis idő, hogy újra összeszedjük magunkat, de biztos vagyok benne, hogy eljön a felemelkedés. Reálisnak tartja, hogy Jev- genyij Pljuscsenko zsinórban negyedik olimpiáján, Szocsiban is versenyezzen? Harmincegy éves lesz akkor, én ennyi vagyok most. Ha a csípőm megengedné, valószínűleg még versenyeznék, szóval: miért ne? De már ő se mai gyerek, minden azon múlik, el- kerülik-e a sérülések. Ha igen, hiszem, hogy ott lesz Szocsiban. Annak idején sok legenda keringett kettejük viszonyáról, arról, mennyire utálták egymást, nem is szóltak egymáshoz. Mi az igazság ebből? Ezt csak a sajtó találta ki. Sosem gyűlöltük egymást. Nem voltunk barátok, de ellenségek sem. El tudunk beszélgetni, ha úgy adódik, viszont tényleg nem fogjuk felhívni a másikat csak úgy, hogy megkérdezzük, hogy van. Mennyire játszott közre ebben a furcsa helyzetben az egykori edzője, Alekszej Misin, aki kezdettől fogva Pljus- csenkót favorizálta kettejük közül, olyannyira, hogy ön végül át is ment Tatjana Ta- raszovához? E között a négy ember között - Taraszova, Misin, Jevgenyij és én köztem - mindig Misin okozta a fő gondokat, nem Jevgenyij. Milyen volt a viszonya Tatjana Taraszovával? Olyan ő nekem, mint a második anyám. Az embernek lehet sok barátja, haverja, ismerőse, de csak néhány olyan ember van az életében, akire minden helyzetben számíthat. Számomra ilyen az anyám, a feleségem és Taraszova. Bármilyen kérdésem, kétségem merülne fel, mindig felhívhatom. Rendszeresen beszélgetünk, és sosem köszönhetem meg neki eléggé, amit értem tett. Néhány éve ön is megpróbálkozott az edzősködéssel, az orosz Andrej Grjazewel még Pozsonyban is járt egy junior Grand Prix-n. Miért nem lett edző? Sosem akartam edző lenni, Andrejjel csak azért foglalkoztam, mert Tatjana Taraszova megkért rá. Az edzősködés az utolsó dolog, amit valaha csinálnék, egyrészt azért, mert nagyon nehéz munka, másrészt azért, mert szeretném magam megtalálni a műkorcsolya világán kívül is. Szerintem Jevge- nyijjel is az a gond, hogy nem tudja, mihez kezdhetne, ha nem korcsolyázna. Korcsolyázni na- gyon-nagyon jól tud, de nem tudja, ki is ő, ha nem korcsolyázó. Lehet, hogy ha egyszer teljesen tanácstalan leszek az életben, akkor edzősködésre adom a fejem, de ez tényleg csak az utolsó lehetőség. Egy időben afféle tanácsadóként közreműködött a francia Brian Joubert felkészülésében is. Még mindig tartják a kapcsolatot? Briannel még versenyeztünk együtt: Salt Lake City neki az első olimpiája volt, nekem az utolsó. Most a show-kban szoktunk találkozni és beszélgetni is. Igen, próbáltam neki segíteni, de a franciák nagyon makacsok, és csak azt csinálják, amit ők jónak látnak. Brian is ebbe a hibába esett. Ő se lesz már fiatalabb, és sok tehetséges korcsolyázó van a mai mezőnyben: Michal Brezina, Tomáš Vemer, Florent Amodio, Samuel Contesti... Azért képben vagyok, még ha különösebben nem is követem az eseményeket. Az életem háromnegyedét a korcsolya tölti ki, még jó, hogy érdekel, ki nyeri a világversenyeket! Másfél éve egy új szerepkörben is helyt kell állnia: 2009 novemberében megszületett a kislánya, Jeliza- veta. Mindennél fontosabb számomra. Világrajöttével új érzések, új felelősségek kerültek az életembe, és én ennek nagyon örülök. Szeretné, ha korcsolyázó lenne belőle? Nem! Nem akarom, hogy sportoljon. A feleségemmel, Tatjana Totmjanyinával úgy gondoljuk, az a legfontosabb, hogy tanuljon. Összpontosítson a nyelvekre és a művészetekre, ne a sportra. Bármely sportágat vesszük is példaként, milliók űzik, de csak nagyon kevesen lehetnek olimpiai bajnokok. A lányomnak más életet akarok. Hogyan látja a saját jövőjét? Azt hiszem, megtaláltam, mi az, ami szórakoztat: a színház és a televízió. Már most gyakran forgatok, és nagyon élvezem. Ahogy a jégen, úgy a színpadon és a filmvásznon is életre kell kelteni egy történetet, vagyis tulajdonképpen az új életem is kapcsolódik valahogyan a műkorcsolyához. NÉVJEGY Név: Alekszej Jagugyin Született: 1980. március 18-án, Szentpétervárott Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok (2002), négyszeres világbajnok (1998,1999, 2000, 2002), háromszoros Európa- bajnok(1998,1999,2002) Családi állapota: nős, felesége Tatjana Totmjanyina olimpiai bajnok páros műkorcsolyázó, kislányuk Jelizaveta Közeleg a jégkorong-világbajnokság! Melyek a résztvevő csapatok? Kik képviselhetik Szlovákiát? Hogyan látja az esélyeket Pavol Demitra? Mellékletünkből mindent megtudhat! Benne a legnagyobb S7t?'r- részletes mene*"
