Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-21 / 93. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 21. Kultúra 9 Csehov komédiája a nosztalgikus múlt és a praktikus jövő közti senkiföldjén játszódik Kertelés a kert körül Jeff Bridges lemezzel jelentkezik a nyáron Dalra fakad a színész Mokos Attila, Bandor Éva és Holocsy Krisztina (Dömötör Ede felvétele) A zsenialitás jegyeit mutató színész-rendező, Martin Huba nem először rendezett a Komáromi Jókai Színházban. A Cseresznyéskertet sem először vitte színpadra élete során, elmondása szerint maradt még benne mondanivaló a Cse- hov-darabról, amitannak idején nem volt alkalma kigömbölyíteni. JUHÁSZ KATALIN Az ember, ha írni akar egy előadásról, lehetőleg tartsa nyitva a fülét a bemutatót követő fogadáson is, mert érdekes nüanszokhoz juthat. Huba például megosztott a koccintani kész vendégekkel egy szívszorító személyes adalékot a díszlettel kapcsolatban. A gyakran játszó” ajtókeretről és a felfüggesztett ablakkeretekről, amelyekre fehér fátylakat aggattak, (és amelyek egyébként nem igazán nyerték el tetszésemet, lévén, hogy a nyolcvanas évek szcénográfiáját idézik), kiderült, hogy a rendező bontásra ítélt szülőházából származnak. Nemrég végignézte, amint markolóiéval szedik fel azt a parkettát, amelyre gyermekként annyira kellett vigyáznia, nehogy megkarcolódjon. És így már más a helyzet a díszletet illetően, mert hiszen a Cseresznyéskert a régi értékek pusztulásáról, a gyermekkor jelképeinek eltűnéséről szól. Arról, hogy mi marad nekünk, ha szétzúzzák az emlékeinket, és vajon a családi idill valódi volt-e, vagy csak fantáziánk festette rózsaszínre. Egy másik, ünneplés közben elkapott mondat is ide kívánkozik. Nem árulom el, ki mondta, de a fentiekből könnyen kitalálhatják. Hogy tudniillik a komáromi társulatban akad néhány egészen kivételes aktor, és a Nemzeti Színházban örömtáncot járnának, ha lenne egy olyan színésznőjük, mint Bandor Éva. A Cseresznyéskert egyértelműen Bandor jutalomjátéka, aki valamennyi szerepébe, még a habkönnyű, zenés izékbe is különleges színt visz, árad belőle a tehetség, a tudás, plusz az a fajta karizma, amely csak a legnagyobbak sajátja. Ranyevszkaját márpedig csak a nagyok tudják eljátszani, mivel a hisztizésre hajlamos, ábrándos, finom úrinő szerepe tele van hirtelen hangulatváltásokkal, kiszámíthatatlan reakciókkal, és meg kell tudni jeleníteni azt a régmúlt világot is, amelynek a darab során lesz egyszer s mindenkorra vége. Ráadásul végig éreznünk kell, hogy az általa megidézett egykori családi idill már a múlté, nem lehet visszahozni, mert a család teljesen „szétreccsent”, a rokonok mást mutatnak magukból, mint amik valójában, életük folyamatos önbecsapás. Bandor Éva úgy tud jajveszékel- ni, hogy közben szinte instruálja a jelenet” tanúit, hogy miként reagáljanak rá. Úgy csókol meg egy szekrényt, hogy a gesztus egyszerre komikusán teátrális, őszinte és szimbolikus. Úgy hallgatja a jobbágyból sikeres kereskedővé váló Lopahin racionális érvelését, mintha valami furcsa rímelésű verset szavalnának neki. A Lopahint alakító Tóth Tibor szintén remekül oldotta meg feladatát: gesztusaival és hangozrdozásával eleinte szinte exkuzálja magát társadalmi felemelkedéséért, a kert megvásárlását taglaló részeg monológjában sincs kivagyiság, csupán egy sikeres üzletközés történetét halljuk, és némi önelégültséget látunk. Mokos Attila Ljuba bátyját, Gajevet alakítja, egy nagy gyereket, aki saját világában él, és hajlamos a szócsép- lésre. Olyan „idegesítő”, hogy a néző egy pillanatig sem tudja azt hinni, hogy a Gajevben (is) testet öltő múlt értéket képvisel. Ez a férfi az új világban halálra van ítélve, hiszen azt sem fogja fel, hogy a banktiszviselő nem egyenlő a pénzemberrel. Csehovnak és Hubának hála a többiek is kibontakozhatnak, mindenkinek van legalább egy jelenete, amikor ő a főszereplő. Az egyszerű cselédlányból már- már fehér kacsójú dámává avanzsáló butácska Dunyasa (Molnár Xénia) iránt rokonszenwel teli sajnálatot érzünk, amikor nem lát a szemétől, és Jását, az ingyenélő, csöppet sem szimpatikus inas (Majorfalvi Bálint) szerelméért epedez. Ánya, a főhősnő lánya (Tar Renáta), valamint az örök diák Trofimov (Szabó Viktor) arra vannak kárhoztatva, hogy a jövőt képviseljék egy olyan közegben, amely a múltból táplálkozik. Varja, a fogadott leány (Holocsy Krisztina) sorsa megpecsételődött azzal, hogy nincs hozománya. Balul végződő lánykérés-jelenete Tóth Tiborral a darab egyik legtragiko- mikusabb pontja. Csehov komédiának szánta a művet, amely a cseresznyéskert nosztalgikus múltja és a felparcellázott üdülőtelkek praktikus jövője közti senkiföldjén játszódik. Talán ezért érzik a rendezők, hogy állást kell foglalniuk ebben a végzetes alternatívában, és a kegyeden modernizációval szemben a hagyományos humánus értékekre kell szavazniuk. Anton Pavlovics azonban szerintem nem így állította fel a képletet. Nála pozitív és negatív irányban egyforma távolság van a szereplők önértékelése és valódi énje között. Helyzetfelismerésük labilitása kiszolgáltatja őket sorsuk átlát- hatatlan dramaturgiájának, ezért lehetnek komikus alakok. Ezt vélhetően Martin Huba is így gondolja, legalábbis a látottak alapján erre lehet következtetni. A komáromi Cseresznyéskert egy erős, emlékezetes előadás. Bárcsak minél hosszabb ideig műsoron maradna ebben az értékvesztettkorban. .. Az egykori börtönsziget „állatvilágában" testvér testvérnek farkasa Ausztrál haláltánc Az Animal Kingdom „újhullámos" film (Képarchívum KASZÁS DÁVID Terítéken a kengurukonti- nens erőtől, magabiztosságtól duzzadó új mozija. Nyomasztó, naturális, olykor-olykor mégis visszafogott darab, amely az Ausztrál Filmintézet legfontosabb díjait (rekordszámú, tizennyolc kategóriát érintő fel- terjesztéssel) és a Sundance Fümfesztivál Legjobb film (nem amerikai) megtisztelő címét is bezsebelte. Joggal. A zsebpénzből forgatott Animal Kingdom döbbenetes alkotás, az ötödik földrész ritkán ábrázolt értelmetlen erőszakhullámának, brutális kriminalitásának mozgóképes illusztrációja. David Michôd nagyvászoni debütálásában, Jacki Weaver illusztris játékával, Guy Pearce markáns jelen-' létével. Erszényesek, operaházak, homok lepte, napszítta kősivatagok, Nicole Kidmanek nélkül. Felütésként csordogáló nar- ratívával. „Melbourne-ben akkoriban - jó ideje volt már - a Rablási Osztály igazi ámokfutásba kezdett..- ragadja magához a szót Josh (James Frechevüle), az afférok zöldfülű krónikása, majd így folytatja: „Ész nélkül lőtték halomra az embereket, és mindig megúszták. S már hónapok óta Baz (Joel Edgerton) és a családom nyomában voltak. De akit igazán akartak, akit igazán gyűlöltek” az a másik nagybácsi, a találó névvel illetett Pope (Ben Mendelsohn). Alattomos, beszámíthatatlan pszichopata, bár a família egyéb egyedei is megérnének egy misét. Családba nem üt a mennykő? Az Úr nyila nem is, de az „igazságszolgáltatás” tűzereje mindenképpen! A sztori lazán csüng a nyolcvanas évek egy- egy regionális törvényszegésének emlőin. Leginkább egy ’88-as bűnügyből táplálkozik, bár a kitalált köret bőven szolgál tényleges izgalmakkal. Karakteres, mindennemű tolakodást mellőző zenei motívumokkal teszi mindezt a Bums fivérek, Mary és Max szülőhazájából. Születőiéiben lenne az ausztrál „új hullám”? ELŐZETES Los Angeles. Tavaly Oscar- díjat kapott egy lecsúszott countryzenész megformálásáért az Őrült szív című filmben, most pedig a való életben is belekóstol a „rocksztárságba“ Jeff Bridges, aki nemrég közölte a sajtóval, hogy idén nyáron saját albumot jelentet meg egy multikiadónál. A lemez Bridges, valamint az Őrült szív egyik betétdaláért szintén Oscar-díjjal kitüntetett T-Bone Burnett együttműködésében készült. A számok egy részét maga Jeff Bridges írta, de több feldolgozás is készült, egyebek mellett a besorolhatatlan dalszerző-énekes legenda Tom Waits, valamint az Őrült szív dalainak egyik szerzője, az a két éve elhunyt Stephen Bruton szerzeményeiből. A lemezen vokálozik Ro- sanne Cash és a zeneszerző Burnett exfelesége, Sam Phillips is. Azt, hogy mi lesz az album címe, és milyen stílusú dalok lesznek rajta, egyelőre nem hozta nyilvánosságra, ám az EMI kiadóhoz tartozó Blue Note cégről köztudott, hogy főleg dzsesszalapú lemezekre, illetve igényes rétegzenére specializálódik. Bridges 2000-ben már megjelentetett egy albumot független projektként Be Here Soon címmel. Mostani együttműködő partneréhez, T-Bone Bűntetthez harminc éves barátság fűzi a filmsztárt. Ő állította össze a Coen-fivérek által rendezett A nagy Lebowski című kultfilm zenei anyagát is, amely a filmhez hasonlóan nagy siker lett. Bridges egyébként abban a filmben egy, a hatvanas évek rockzenéjéért rajongó, csodabogár életművészt játszik, akinek a vérében van a hippikorszak összes slágere. (MTIJuk) Oscar-díjas filmsztár rockerpózban (Képarchívum) Kiállítás Márai Sándorról Bardelonában Egy vándor a XX. századból MTI-HÍR Barcelona. Az emigráns irodalom egyik legnagyobb európai alakjaként mutatja be Márai Sándort egy, a napokban megnyílt barcelonai kiállítás. Az író élete és munkássága előtt az Európai Unió soros magyar elnöksége kapcsán tisztelegnek augusztus végéig a Robert-palota falai között a katalán nagyvárosban. Márai Sándor életének 89 évét tíz epizódra osztva ismerhetik meg az érdeklődők fényképek, tárgyak és mindenekelőtt könyvek segítségével, amelyekbe bele is lapozhatnak a helyszínen. Az 1900-ban Kassán született és 1989-ben San Diegóban elhunyt íróról szóló kiállítás az Egy vándor a XX. századból címet kapta. A tárlatnak a helyi viszonylatban meglehetősen ismert kiállítóhely, a Robert- palota termei adnak otthont. A kiállítás a II. világháború előtti és utáni korszak emigráns irodalmának egyik legjelentősebb írójaként mutatja be Márait, akinek gyerek- és felnőttkorát, valamint idős korát számos fotó dokumentálja. Van köztük olyan ritka felvétel, amelyen Márai szüleivel és testvéreivel, vagy éppen esküvőjén, illetve utolsó éveiben, Kaliforniában látható. A tárlaton kiemelt szerepet kapnak a Márai életében fontos városok, így szülővárosa Kassa, amelyet több írásában is túláradó szeretettel említ, Párizs, ahol Franz Kafka műveit fordította, Nápoly, amelybe sokakkal együtt ő is szerelmes lett, Budapest, ahol ifjú éveit töltötte, Berlin, ahol újságíróként dolgozott, valamint San Diego, az utolsó város, ahol végül felesége és fia halála után önkezével vetett véget életének. A barcelonai tárlat utolsó termében egy 50 perces dokumentumfilmet vetítenek Márai Sándorról.
