Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-21 / 93. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 21. Vélemény és háttér 7 Bassár el-Aszad ügyesen lavírozik, a húzd meg, ereszd meg politikáját folytatja Jólfésült diktatúra Miközben a világ Líbiára figyel, hiszen a nyugatiak katonailag is elkötelezték ott magukat, Szíriában, az arab tavasz legkiszámíthatatlanabb országában is egyre durvul a helyzet. MAL1NÁK ISTVÁN Ha a két országot mérlegre tesszük, azt kell mondani, hogy Szíria mindig fontosabb szerepet játszott a közel-keleti nagy- politikában, mint Líbia. A jelenlegi államfő, Bassár el-Aszad apja, Hafez Aszad olyan katonai középhatalommá fejlesztette - szovjet segítséggel - országát a térségben, amely nélkül egyetlen fontos kérdést sem lehet megoldani. A zsidó állam egyik legádázabb ellensége egyelőre eredménytelenül követeli vissza a Golán-fennsíkot. Támogatja a Gázai övezetben basáskodó palesztin Hamászt és a libanoni síita Hezbollahot, vagyis a Nyugat- és USA-ellenes Irán legfontosabb szövetségese. A papa, a néhai Hafez amolyan jólfésült diktátor volt, kőkeményen kiirtotta az ellenzékét, megszállta Libanont, ahonnan örökös fenyegetést jelentett Izraelre nézve. Damaszkusz gyilkoltatta meg Hariri néhai libanoni kormányfőt, s az eztkövető felforrósodott helyzet miatt a szír csapatok pár éve kénytelenek voltak kivonulni Libanonból. A fiú, Bassár 2000-ben lépett apja örökébe, sikerült reformerként elkönyveltetnie magát, és javította a kapcsolatot az USA- val. Az ő sorsának alakulása az izraeli-palesztin viszony szempontjából is meghatározó - a pillanatnyi helyzetet nézve még jó ideig az is marad. Igaz, hogy a március közepén kirobbant tüntetések váratlanul érték, s azóta a biztonsági erők több száz embert legyilkoltak, de Bassár ügyesen lavírozik, a húzd meg, ereszd meg politikáját folytatja. Vagyis a keménység mellett politikai engedményeket tett: feloldja az évtizedes szükségállapotot, politikai foglyokat enged szabadon, és állítólag bevezeti a többpártrendszert. Ez volt a legfontosabb, amiért feltételezhetően nem fog a tunéziai Ben Ali vagy az egyiptomi Hoszni Mubarak - és várhatóan Moammer Kadhafi - sorsára jutni. Túlélésének esélyeit a következő tényezők is javítják: 1. Szíriában főleg a peremvidékeken nőtt az elégedetlenség. Homsz lett a lázadás központja, ittvana legtöbb halott is, de a két legnagyobb városban, Damaszkusz- ban és Aleppóban nyugalom van. 2. A nagyvárosi polgárság jól él, elégedett Bassár gazdaságiliberalizációs intézkedéseivel. 3. A nagyvárosokban még él a félelem: a három évtizeddel ezelőtti iszlamista lázadás során Hafez papa több tízezer embert mészároltatott le, pontos adatokat sosem tettek közzé. 4. Szíriában a szunniták vannak többségben, de az Aszad család az alavita kisebbséghez tartozik. Az alaviták az iszlám síita ágához tartoznak; a lakosság tízegynéhány százalékát alkotják, de minden fontosabb tisztséget ők töltenek be, különösen a hadseregben. Az alavita egységek minden kegyetlenségre kaphatók, mert tudják, ha a szunniták kerülnének hatalomra, nekik végük. 5. A felekezeti összetartozás a szintén síita Iránnal nagyon fontos, Teherán minden eszközzel segíti Bassárt. 6. A 45 éves szír államfő felekezeti kérdésben is taktikus, engedményeket tett a konzervatív szunnitáknak például azzal, hogy bezáratta az ország egyetlen kaszinóját, és az iskolákban engedélyezte a fejkendő viselését. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Elégtelen LAMPL ZSUZSANNA tem írni ezeket ra reagálni. De most muszáj, mert égnek áll a hajam, és dühömben egyfolytában egy képzeletbeli bokszzsákot pü- fölök. Az illetékes miniszter meg akarja szüntetni az egyetemeken az államvizsgát, mondván, ez most a trend a világban (puff!!!). Minek még egyszer vizsgázni abból, amiből a diákok a szemeszterek végén már vizsgáztak? És most jön a csúcs: „hetekig készülnek az államvizsgára, ám az ekkor bemagolt információmennyiséget néhány héten belül el is felejtik, vagyis nem sok hasznuk származik belőle” (balhorog! !!!). Ekkor lép színre a Rektori Konferencia Bólogató Jánosa, aki szerint pontosan így kerülnénk közelebb a fejlett országok oktatási módszereihez (még egy balhorog!), és ezzel javulna a szak- dolgozatok (Szlovákiai magyarul: diplomamunkák) minősége, mert a hallgató megtanulna dolgozni az elsajátított információkkal (K.O.!!!!!!). Nnnaaa!!! Úgy látszik, a két úr a saját példájából indul ki, mert szavaikra - nem politikai, hanem szigorú pedagógiai értelemben - a következő magyarázatokat látom: vagy egyáltalán nem készültek, vagy bemagoltak néhány, a témával kapcsolatos információt és rögtön el is felejtették, vagy nem tudnak dolgozni az elsajátított információkkal. Ha most azt mondanák, hogy tanárnő, én készültem, akkor megkérdezném, hogy milyen szakirodalomból. Mert egyes szerzők szerint a fejlett országokban már felismerték, hogy ez a felsőfokú tömegtanoda- mozgalom, ami csak úgy lehet valóban tömeges, hogy a jelentkezőknek és a hallgatóknak különféle, a tudás kárára történő engedményeket tesz (például elengedi a felvételit és a záróvizsgát), nem vezet jóra. A félművelt, tudás helyett „informált” diplomások szaporodásához vezet, akik aztán jókat röhögnek azokon a diáktársaikon, akiket a tudásszomj hajt, akik nem magolnak, hanem tanulnak, s mivel tanulnak - vagyis próbálják megérteni és értelmezni a tanulnivalót, ezt csak a két úr kedvéért magyarázom ilyen szájbarágósán -, nem felejtenek el mindent két héten belül, hanem uram bocsá, szakmai életük során még profitálnak is belőle! Tehát fiúk, ha valamiben követni akarjuk a fejlett országokat - mivel nekünk mindig követnünk kell valakit, akit éppen fejlettnek tartunk, s persze kritikátlanul kell követnünk -, akkor nem hagyhatnánk ki egy-két fejlődési fokozatot, amin ők már túl vannak, s amit ma már maguk is bírálnak? Na és fiúk, hát egyebek mellett nem tudják, hogy sok diáknál épp az államvizsgára készülve áll össze a kép, pontosan azért, mert egyszerre tanulják a korábban külön-külön tanultakat? Nem tudják, hogy enél- kül a rálátás nélkül a szak- dolgozatok minősége sem javulhat, csak csúszhat tovább lefele? Ezt sem tudják? Hát fiúk, sajnálom, a mai vizsgán megbuktak. Tessék? Hát igen, én csak egy tanár vagyok... KOMMENTÁR Egy kormányfő eszközei KOCUR LÁSZLÓ Szlovákiát kormányfőként eddig mindig auto- riter férfiak - egyben pártelnökök - vezették, akiknek - Mikulás Dzurinda második országlá- sa végét és persze az átmeneti Moravéík-kor- mányt leszámítva - stabil parlamenti többségük volt. A 2010-es választások után úgy alakult, hogy az ország 17 éves történelmében először egy nő került a kormányrúdhoz, aki nem pártelnök, s az általa vezetett koalíció parlamenti többsége annak megalakulásakor is csekély volt, azóta pedig két képviselő is „függetlenedett”. Több szempontból is kísérleti projekt. Nem tévedhetünk nagyot, ha Iveta Radičovára hadsereg nélküli tábornokként tekintünk, akinek a mozgástere addig terjed, ameddig elsősorban Mikuláš Dzurinda, másodsorban koalíciós partnerei engedik. Az, hogy Radičová pozíciója nem rokonítható elődeiével, már a Hayek Consulting körüli botrány idején nyilvánvalóvá vált. Nem tudott rendet tenni Juraj Miškov (SaS) gazdasági miniszterrel sem, aki határozott utasítása ellenére sem számolta fel a Kis- és Középvállalkozásokat Támogató Nemzeti Ügynökséget. Bár a választási kampány során elutasították a további privatizációt, most mégis magánosítanák a vasúti teherszállítást, a SlovakTelekomot, és a távhőszolgáltatókat, melyek kérdésében a kormányfő kínos visszakozásra kényszerült. Azt sem sikerült elérnie, hogy az állami intézmények vezető pozícióit ne pártjelöltekkel, hanem pályázati úton töltsék be. Most meg itt van ez a Mikulcík-ügy. Éppen annak leírására készültünk, hogy Iveta Radičová hatalma legfeljebb a kormányhivatal kovácsoltvas kerítéséig terjed, amikor a déli hírekben bemondták, hogy Miroslav Mikulčík, az Ad óigazgatóság vezérigazgatója „önként” távozik tisztségéből. Mikulčík távozását Radičová tárgyalta meg a kormányülés idején. Azt e sorok írásakor nem lehet tudni, mivel vette/kényszerítette őt rá a lemondásra. Azok után, hogy az SDKÚ vezetése kedden a pártszékházban felmosott Radi- čovával, majd Mikuláš Dzurinda rezzenéstelen arccal kijelentette, a párt megtartotta a miniszterelnökét, belekénysze- rítve őt a kínos színjátékba, hogy az épületbérlet ügyét az Állami Számvevőszékre hagyják, ez volt az egyetlen lépés, mellyel (többször) sárba tiport kormányfői tekintélyét úgy- ahogy helyreállíthatta. Jól nézne ki az államigazgatás, ha egy miniszterelnök egy állami hivatalnok menesztését sem tudná elérni. Az az érvelés, hogy személyi kérdésekben az egyes tárcákon belül a miniszter az illetékes, munkajogi szempontból kétségkívül igaz, a miniszter, és a miniszterelnök azonban nem egyenrangú partnerek a kormányban. Iveta Radičová most megnyert egy csatát. Ezzel azonban a párton és a kormányon belüli kompetenciaproblémák nem oldódtak meg. Továbbra sem állíthatjuk azt, hogy Radičo- vának van kormánya, inkább azt, hogy van itt egy kormány, amelynek van egy Radičovája. A jelenlegi koalíció egyik legerősebb összetartó eleme a Smer visszatérésétől való (jogos) félelem. Kérdés azonban, át lehet-e csikorogni úgy egy kormányzati cikluson, hogy a miniszterelnök egyetlen érdekérvényesítő eszköze a távozásával, így a kormány bukásával, azaz az őt szorongató autoriter férfiak hatalomból való kiesésével történő fenyegetés. FIGYELŐ NÉPSZABADSÁG Az Ipsos áprilisi kutatása szerint a választók csaknem fele nem menne el szavazni, vagy tanácstalan lenne, hogy mely pártra adj a le a voksát, ha most vasárnap lennének a választások. ANépszabadságban megjelent összegzés szerint a Fideszre a választók 26%-a szavazna, az MSZP-t 12% támogatná. A Jobbikra a választók 8, az LMP-re pedig 4% szavazna. A biztos pártválasztók körében a Fidesz 54, az MSZP 20, a Jobbik 17, az LMP 5%-on áll. A Fidesz támogatottsága a középrétegekben a legerősebb, de afölött is az átlagosnál kedvezőbbek a párt pozíciói. „A nyugdíjukból élők, a munkaerőpiac rosszul fizetett állásaiba kényszerülők körében érzékeny veszteségeket szenvedett a kormánypárt” - írta a lap. Az előbbi csoportokban a nagyobbik kormánypárt vezet, ám a 60 év felettiek körében már csak a második helyen áll a szotialistapártmögött.Ebbőla csoportból az MSZP-t 21, de a Fideszt csak 13 százalék támogatná - áll az összegzésben. A társadalmi rétegek többségében a Fidesz a legerősebb, az MSZP a második, a Jobbik a harmadik. A 30 éven aluliak közül a Jobbikot kétszer annyian támogatják, mint az MSZP-t, az előbbi 12, az utóbbi pedig 6%-on áll. Abudapestiek és a felsőfokú végzettségűek körében az LMP-re többen szavaznának, mint a Jobbikra, az LMP-re 8 %, a Jobbikra csak fele ennyien. Az LMP-t a felsőfokú végzettségűek 12, a Jobbi- kot5%-uktámogatná-közölte a Népszabadság. (MTI)
