Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-20 / 92. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 20. Régió-szülőföldünk 13 Elkezdődött Erdődy Ferenc Xavér pere, aki csaknem több ezer hektárnyi birtok tulajdonosa lett Egy szóra kiállította a grófi keresztlevelet a losonci plébános Nyitra. A volt losonci plébános adományozott grófi címet Pevný Ferencnek, amikor egy szóra új keresztlevelet állított ki neki, és abban apaként Erdődy Vilmos grófot tüntette fel. VRABEC AAÁRIA Azt sem vizsgálta, hogy az anyakönyvi hivatal nem a grófra, hanem az ugyancsak Erdődy nevet viselő egykori losonci rendőrprefektusra, Gyulára való hivatkozással engedélyezte a névváltoztatást. Az önjelölt gróf fia, Ferenc Xavér a származást bizonyító okmányok birtokában közjegyzői nyilatkozatot íratott, hogy ő a grófi uradalmak törvényes örököse és több hektárnyi földterületet sikerült is a nevére íratnia. Most különösen súlyos csalás bűncselekménye miatt folyik per ellene a Nyitrai Járásbíróságon. Nevetés apát változtatott Idősebb Erdődy Ferenc és fia, Ferenc Xavér arra hivatkozva tart igényt az ősi birtokokra, hogy az idősebb Ferenc édesapja a galgóci gróf Erdődy Vilmos volt. A családi legenda szerint az idősebb Ferenc 1944 karácsonyán Schulek Irén és Erdődy Vilmos gróf titkos szerelmi kapcsolatából született. Schulek Irén később férjhez ment egy Franišek Pevný nevű polgárhoz, de a fiát abban a tudatban nevelte, hogy nemesi származású. Sőt, Erdődy'Ferenc állítása szerint édesanyja az építész Schulek Frigyes unokahúga volt, de ezt a Halászbástya tervezőjének valódi dédunokája, a Budapesten élő Schulek János cáfolta. Mint lapunk megkeresésére elmondta, a családban egyetlen Irén nevű hölgy volt, de ő sosem járt Szlovákiában. A losonci Pevný Ferenc 2002-ben kérvényezte a Losonci Járási Hivatalban, hogy felvehesse az Erdődy nevet, de akkor még apaként Erdődy Gyula rendőrprefektust tüntette fel. A bíróságon kihallgatták a volt Losonci Járási Hivatal alkalmazottját, aki a névváltoztatást intézte - mint elmondta, még a belügyminisztérium álláspontját is kikérték, mert az anyakönyvben František Pevný szerepelt apaként. „Emlékszem, a kérelmező azzal érvelt, hogy amíg élt a nevelőapja, nem akarta névváltoztatással megsérteni” - mondta a tanú. A névváltoztatást végül engedélyezte a hivatal, de az apa személyét illetően nem döntött. Ezt megtette maga Erdődy Ferenc, aki a losonci plébánián új keresztlevelet kért. Először Erdődy Gyulát tüntette fel apaként, ezt a változtatást a püspökség is engedélyezte. Erdődy Ferenc azonban nemsokára visszament a plébániára és azt kérte a paptól, hogy apaként Erdődy Vilmos grófot írja be a keresztlevelébe. A plébános a bíróságon nem tudta megmagyarázni, miért tett eleget neki anélkül, hogy a püspökség beleegyezését kérte volna. „Nagyon szépen kért, nem gondoltam, hogy baj lehet belőle. Azt hittem, csak büszkélkedni akar a nevével” - állította a pap. Hány szeretőt tartott a gróf? Erdődy Ferenc fia, Ferenc Xavér a birtokvisszaigénylések során már Erdődy Vilmos grófot jelölte meg felmenőjeként, és az elhunyt gróf Nagytapol- csány, Aranyosmarót, valamint Galgóc-környéki birtokait próbálta megszerezni. Első lépésként közjegyzőnél íratott nyilatkozatot a kisajátításról. A közjegyző a bíróságon azt mondta, ő nem vizsgálta az okmányok hitelességét, és nem felel azok tartalmáért sem, csak hitelesítette, amit az ügyfél elmondott. Az általa kiállított jegyzőkönyv alapján Erdődy Ferenc Xavér a Nagyta- polcsányi Telekkönyvi Hivatalban 33 ezer euró értékben jegyeztetett a nevére erdőket és szántókat. Az aranyosmaróti bejegyzést utólag az ügyészség töröltette ki, Galgócon pedig az önkormányzat tett feljelentést. Ennek alapján kezdődött 2007-ben vizsgálat az Erdődy leszármazottak ügyében, akik akkor már Nyitragerencséren laktak. Az eljárás során Erdődy Ferenc Xavér először egy külföldön végzett DNS-vizsgálattal próbálta bizonyítani igazát, melynek eredménye szerint édesapja, Ferenc, és annak nevelőapja, František Pevný között nincs vérségi kötelék. Ezt a nyomozó nem vette figyelembe, mert az eredményből nem következik az, hogy ha nem František Pevný az apa, akkor csakis Erdődy Ferenc lehet az. Az ügyészség DNS-vizsgálatot is elrendelt, az 1925-ben elhunyt és a galgóci családi kriptában eltemetett Erdődy Imre (Vilmos apja) és Erdődy Ferenc mintáját hasonlították össze. Az eredmény szerint a két férfi között nincs_ vérségi kötelék, ezt a vizsgálatot viszont a vádlott Ferenc Xavér nem ismerte el. Azzal érvelt, hogy egyáltalán nem lehet tudni, Imre gróf vér szerinti apja volt-e a fiának, Erdődy Vilmosnak. A vád szerint nem tekinthető hitelesnek az az 1945 tavaszán közjegyzőnél tett nyilatkozat sem, amelyben gróf Erdődy Vilmos mindössze négyhónapos Ferenc fiára hagyományozza összes birtokait. A szóban forgó nyilatkozatot egy Konečný nevű galgóci közjegyzőnél tette a gróf a tiszttartója, Juraj Topercer jelenlétében, de az okmányon nincs pecsét, és az országos levéltárban sem találták meg az eredeti példányt. Peter Novo- sedlík, a Galgóci Honismereti Múzeum történésze a bíróságon azt mondta, elképzelhetetlen, hogy egy közjegyző hivatalos bélyegző nélkül adjon ki nyilatkozatot, erre régen sem volt példa. A történész személyes kapcsolatot ápolt az utolsó Erdődy gróf, az 1959-ben Svájcban elhunyt Vilmos rokonaival. „Tudomásunk szerint a grófnak nem volt gyereke, sem Szlovákiában sem máshol” - mondta a történész. A vádlott hivatalból kirendelt ügyvédje megkérdezte, tájékozódott-e afelől is, hány szeretőt tartott Erdődy Vilmos gróf, mert „köztudomású volt, hogy nem bírt magával”. A történész azt felelte, őt csak a törvényes utódok érdekelték. A nemesek hisznek egymásnak A vádlott védelmében szólalt meg a bíróságon a nemesi sar- jakat tömörítő Nobilitas Car- pathiae polgári társulás elnöke, Práznovszky Miklós, aki a szóban forgó társulást együtt alapította Erdődy Ferenccel. Elmondta, hogy egy pillanatig sem kételkedett nevezett grófi származásában, számára az volt a mérvadó, hogy az illetékes hivatal engedélyezte az Erdődy név viselését. Arra a megjegyzésre, hogy az engedélyt Erdődy Gyula rendőrprefektusra hivatkozva adták meg, Práznovszky azt válaszolta, ő nem firtatta az okokat, mert nem akart pápább lenni a pápánál. A legfontosabb bizonyítéknak ő is azt az okmányt tarja, amelyben Erdődy Vilmos törvényes örökösének nevezte Ferencet, és azt állította, látta is ennek a dokumentumnak az eredeti példányát. A bíróság júniusra tűzte ki a következő tárgyalás időpontját, és felszólította a vádlottat, addigra kerítse elő az ominózus okmányt. Erdődy Ferenc Xavérnak ez az utolsó lehetősége, hogy bizonyítsa grófi származását, ellenkező esetben akár tíz év szabadságvesztésre is ítélhetik. Azt egyetlen esélye a felmentésre az lehet, ha sikerül meggyőznie a bíróságot, hogy megtévesztés áldozata, mert ő tényleg abban a Íriszemben nőtt fel, hogy nagyapja gróf volt. Erdődy Ferenc Xavér egyébként meggyőzően alakítja a nemesi ivadékot, a tárgyaláson jelen lévő újságírók közül a hölgyeknek kezet csókolt és tartózkodó eleganciával jelentette ki, hogy az ő származását semmiféle hivatal nem kérdőjelezheti meg. Arra a kérdésre, hogyan került mégis a képbe a rendőrprefektus, azt válaszolta, a nagyanyja, Schulek Irén szándékosan félrevezette az apát. „Titkolta grófi származást, nehogy a fia a birtokok iránt érdeklődjön, Félt, és ez érthető, hiszen a kommunista rendszer ellenségeként tíz évet töltött börtönben. Csak idős korában mondta el az édesapámnak az igazat.” Arról, hogy a törvényes örökösségről szóló nyilatkozat valóban létezik, Ferenc Xavér is meg van győződve, csak azt nem tudja, hol lehet. Az sem izgatja különösebben, ha júniusig nem sikerül előkeríteni, mert biztos abban, hogy az ellene folyó eljárás mögött „személyes érdekek és befolyásos személyek” vannak. Sok különös dolog történt az elmúlt időszakban, amire nem találok magyarázatot. Nem tehetek mást, mint hogy megvárom és elfogadom az ítéletet, a nevem erre kötelez” - mondta. Antwerpenből indult, Moszkvába akar eljutni A komáromi kutyás ember KOCUR LÁSZLÓ Komárom. Karácsony előtt jelent meg a Duna parti városban. A közmunkások épp a városi fenyőfát díszítették, amikor begördült hat kutya vontatta fogatán a Klapka térre. A komáromi kutyás ember. Jelenség. Ki ő, honnan jött, hova tart? Arra a kérdésre, mi a foglalkozása, a 47 éves Robert Lait rutinosan válaszolja: világutazó vagyok. „Mielőtt világutazó lettem volna, Antwerpen mellett éltem, volt feleségem, két fiam, és egy lányom. 1989-ben indultam útnak, hogy választ kapjak arra a kérdésre: ki is vagyok valójában - mondja Robert. - Az út új perspektívát nyitott előttem, gyökeresen változtatva meg az életszemléletem. Te minden nap ugyanazt csinálod, számomra minden nap más.” Belgiumból Spanyolországba ment, ahol a szülei élnek. A mediterrán országot ötször is bejárta különböző útvonalakon két évtizedes bolyongása során. Ez idő alatt három nemzedéknyi kutyát „koptatott el”, és megközelítőleg 18 ezer kilométert tett meg. „Ezek a srácok, akik most húzzák ezt a szánhúzó sportolók által használt gyakorlókocsit, mely egy német hölgy ajándéka, már a harmadik generáció. Az anyjuk fajtiszta szibériai husky volt” - árulja el a Moszkvába tartó világvándor. A kutyák folyamatosan gondoskodnak az utánpótlásról is, jelenleg is van egy három hetes kölyökkutya a falkában, mely hamarosan felválthatja valamelyik idősebbjószágot a guruló alkalmatosság előtt. Persze az is lehet, hogy megveszi valaki. Eladó, kell a pénz az életvitelszerű expedíció költségeire. „Ha megérkezem egy országba, igyekszem keresztül-kasul bejárni, megismerni a történelmét, a kultúráját, igyekszem kapcsolatot kialakítani a helyiekkel” - ez azonban tájainkon, főként a közép-európaiak hézagos nyelvtudása miatt nehezebben megy, mint Európa nyugati részében, ahol angolul vagy németül könnyedén megértette magát. Hunčík doktor pennájára kívánkozna, hogy a komáromi magyarok miért szlovákul szólnak a kutyás emberhez, hisz magyarul ugyanúgy nem értené, amit el szeretnének mondani neki. Robert lélekben már újraegyesítette Komáromot: napközben nálunk időzik, aludni viszont visszajár Koppánymonostor melletti tanyájára. Itt, a határban verte fel sátrát. Nyugat-Európában alkalmi munkákból, és iskolákban, klubokban tartott előadásokból fedezte útjának kiadásait, itt azonban ez a modell, részben a válság, részben a nyelvi nehézségek miatt nem működik, így Robert csak a komáromiak vendégszeretetére hagyatkozhat, bár örülne valamilyen munkalehetőségnek. „Most épp nincs pénzem, de ez nem fontos. Van időm, van mit enniük a kutyáimnak, van hol aludnom, a többi nem lényeges. Most arra koncentrálok, hogy kapcsolatot tudjak kialakítani a helyiekkel. Csak ülök itt, nézem a várost, az embereket, a jellegzetes arcokat, a karaktereket. Igyekszem megérteni a kettéválasztott város történelmét és mély szimbolikáját. Energiát gyűjtök az útra. Ha úgy érzem, készen állok, útnak indulok” - mondja. Mikor felhívom a fi- gyelmét arra a nem elhanyagolható részletre, hogy Moszkva Komáromtól jó 3100 kilométerre található, csak elmosolyodik: „Az semmi, ember! A kutyáim napi 20-30 kilométert bírnak futni a terepviszonyok függvényében. Ha kell, egy évben 7000 kilométert is meg tudok tenni.” Tervekből nincs hiány. Robert Lait újra be szeretné járni a Balkánt, Bulgáriát, Romániát, Törökországot, Ukrajnát, mielőtt Moszkvába indulna. Korábban már járt a volt Jugoszlávia utódállamaiban. „Szép időszakot töltöttem Dalmáciában, a tenger partján, de jártam Szerbiában is. Onnan azonban kiutasítottak a rendőrök, mert nem volt készpénzem. Ezt követően mentem Ausztriába, majd onnan Magyarországra és Szlovákiába” - idézi fel útjának egy korábbi szakaszát. Komáromban ritkaság, hogy valaki Moszkvába vágyik. Ezzel utoljára a Jókai Színház Három nővér című előadásán találkoztam, ám Robert Lait nem szenvelgőn sóhajtja ki magából az orosz főváros nevét, úgy, ahogy csak Bandor Éva tudja a komáromi deszkákon, hanem szemében korát meghazudtoló kama- szos tűzzel: „Moszkva mágikus város, rengeteg energia van benne, tízmillió ember él ott.” Bár azt még nem tudja, vagy nem akarja elárulni, Moszkva után merre fordítja a rudat, de ez talán nem is fontos. Számára semmiképp nem az. „A társadalomban való lét helyett az utazó életformát választottam. Szeretem” - mondja. Kissé megkésett, szerethető, Sál Paradise- szerű figura. Talán azért lelt mindenhol segítő kezekre, mert az emberek kamaszkori vágyaik megvalósítóját látták benne. Neki sikerült... „Pénzem nincs, de ez nem lényeges" (A szerző felvétele ______ _____:____• Erdődy Ferenc Xavér teljes díszben (Fotó: Nobilitas Carpathiae
