Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-20 / 92. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 20. Vélemény És háttér 5 A gyanúsított megint a KDH, mely most könnyebben tudná racionalizálni az átállást... Variációk egy kormányválságra A permanens kormány- válság ellenére stabilizá­lódni látszik a politikai tér Szlovákiában. RAVASZ ÁBEL Ha a kormány nem bukik meg - és erre a koalíciós part­nereknek a hatalomhoz való érthető ragaszkodása miatt az újabb és újabb balhék ellenére is elég jó az esély a koalíció belső problémái és ineffektivi- tása, valamint a Smer eddigi langyos ellenzéki tevékenysége konzerválni látszik a jelenlegi erőviszonyokat. Ezt a FOCUS legújabb közvé­lemény-kutatási eredményei is alátámasztják, melyek szerint Robert Fico pártja stabilizálta magát 40% felett, sőt lassan növekedő pályán mozog, mi­közben a kormánypártok össz- támogatottsága nem csökkent jelentősen-igaz, átrendeződés következhetett be a nagyot vesztő KDH és SaS irányából az SDKÚ és a Híd felé. Stabilnak tűnik a 4—4,5% környékén mozgó MKP is, melyjelenleg az egyetlen olyan parlamenten kívüli politikai erő, amely meg tudja közelíteni az 5%-os kü­szöböt - bár Igor Matovič jó előre bejelentett saját pártja még nem szerepel a mérések­ben. A szlovákiai megkérdezet­tek mintegy kétharmada tudna és akarna pártot választani je­lenleg, azaz a jelek szerint nin­csen tömeges kiábrándulás a politikából. Ha valamelyik kormányvál­ság végül a Radičová-kabinet tényleges bukásához vezetne, a helyzet nagy nyertese a Smer lehetne, mivel a pártnak való­színűleg sikerülne elkerülni az előrehozott választások kiírá­sát, és találni egy partnert egy új parlamenti többség előállí­tásához. Ez paradox módon a változatlanul erős SDKÚ-t le­számítva a kisebb koalíciós pár­toknak egyaránt érdekük lenne - a jelenlegi leosztás mellett a KDH és az SaS a csökkenő sza­vazói bázisa miatt, a Híd pedig az MKP konkurenciája miatt nem lehetne biztos a sikerben az előrehozott választásokon. Matovičnak időre van szüksé­ge, az OKS pedig reális támo­gatottságával a mostani négy­fős képviselőcsoportjához ké­pest csak veszíthetne. Nem mindegy azonban, hogy ki lenne a Smer partnere. Az SaS számára szavazói bázi­sa összetétele, a Híd számára pedig az MKP nyomása miatt jelentene „halálos ölelést” a szövetség Robert Ficóval, Matovič pedig ha akarna sem tudna egy stabil kormányzás­hoz elegendő szavazatot bizto­sítani a Smemek. A „szokásos” gyanúsított ezért megint a KDH, mely már a parlamenti választások után is labilisnak tűnt, most pedig könnyebben tudná racionalizálni az átállást szavazói bázisa számára. A Smer, úgy tűnik, hogy nem tud - vagy nem akar - igazán potens módon rontani a kor­mány belső stabilitásán, annak ügyei elsősorban belül kelet­keznek és ott is válnak konflik­tusokká, melyek lefolyását Fico és emberei maximum egy „ejnye!” szintű beszólással tud­ják befolyásolni. A másik olda­lon a kormány intézkedései sem túl acélosak, elfogadásuk akadozik és folyamatos komp­romisszumokhoz kötött. Éppen ezért a Fico-féle intézkedések eltörlése nem a Smer lesöpré- seként, hanem puszta túlélés­ként jelenik meg, ami lehetet­lenné teszi a párt népsze­rűségének elszipkázását. Ez utóbbi célra Igor Matovič létre­jövőjobb-populista pártja lehet majd alkalmas - ha elég időt kap a megszerveződésre. A permanens kormányvál­ság forgatókönyvét meglepő módon eddig nem az ellen­zék írta, hanem maguk a ko­alíciós pártok. Könnyen lehet azonban, hogy a végén mégis Robert Fico mondja ki a csat­tanót. A szerző a Publicus Slovensko elemzője 1 """" j/i / / [/ i u \ A lU —_ '^7- Eddig úgy bántunk az alkalmazottakkal, mint a hímes tojással, de a gazdasági eredmények nem igazolták stratégiánk helyességét. Javaslom tehát a hideg víz és a korbács módszerét... (Peter Gossónyi rajza) GLOSSZA Papagájok harca VERES ISTVÁN Szlovákia még­iscsak egy piros- fehér-zöld zsi­nórral körbekö­tözött szalámi- rúd, ahogyan a tavalyelőtti cseh uniós elnökség kreatív mű­vészei ábrázolták. Hétfőn az összes szlovák párt a magyar alkotmány elfogadását várta, hogy elmondhassák ugyanazt: Szlovákiának észen kell len­nie, mert Szűz Mária országa visszaköveteli egykori jussát. Hogyezatémaa románokat vagy a szerbeket miért nem iz­gatja fel, annak talán az lehet az oka, hogy Trianon nekik csak plusz területeket adott, nem pedig az egész mai orszá­guk területét. Szlovákia vi­szont úgy ahogy van, Magyar- országból szakadt ki, ezért uralkodhat el némely szlová­kokon ma is a gyarmati életér­zés. Ez viszont nem meglepe­tés, őkeztmondjákmárhúsz éve. Mint a papagájok. A meglepetés, hogy külügy­miniszteri találkozó készül, Martonyi és Dzurinda elbe­szélgetnek majd arról, milyen jogon visel Magyarország fele­lősséget a hatuma törzsek sor­sa iránt, amikor azok Szlo- venszkóban például mindent megkapnak, ami a boldog­sághoz kell. Még nagyobb meglepetések akkor érhetnek majd minket, ha a magyar uniós elnökség végével Martonyi János búcsút int a külügynek, ahogyan azt már néhány hónapj a érzékel­tetik nem hivatalos források. A minisztérium persze cáfol, de érdemes elgondolkodni azon, milyen szlovák-magyar viszo­nyoknak nézünk majd elébe, ha Martonyi utódja a jelenlegi külügyi államtitkár, Németh Zsolt lesz. A kétoldalú párbe­szédekben nagyobb szerepet kaphatnak majd a múltbeli sé­relmek és az autonónia kérdé­se, amely Budapest szerint a határon túliak identitásmeg­őrzésének záloga. Persze Né­meth külügyminisztersége egyáltalán nem biztos, viszont a következő tárcavezető véle­ményének a miniszterelnöké mellett valószínűleg sokkal ki­sebb súlya lesz majd, mint Mártonja esetében. Orbán Vik­tor pedig már tavaly kijelentet­te, hogy nem rendelik alá a nemzetpolitikai célokat a kül­ügyi kapcsolatoknak. Pedig Szlovákia esetében a két téma közé igencsak bekívánkozik az egyenlőségjel. A szlovák naci­onalisták ugyanis a magyar nemzetpolitika úgynevezett céljain örömmel csemegéz­nek. A következő években te­hát valószínűleg fennmarad egy állandó politikai feszült­ség, amiből mindenki profitál­hat. Kivéve persze azokat, akiknek az érdekeit a megtisz­telt politikusoknak képvisel­niük kellene, vagyis az embe­reket. De hát a papagáj ok már csak ilyenek. Zajosak, szeretik felverni a port, és előszeretet­tel pottyantanak nagyokat az alattuk levők fejére. KOMMENTAR Népszínmű alkotmányból SZOMBATHY PÁL Kész hát a mű, Magyarország új alkotmányt kapott kétharmados gazdáitól, akik minden­képpen nagyot akartak, újat, emelkedettet; olyat, ami saját politikai hatalmukat, beren­dezkedésüket is jól szolgáló emlék egyben. Ez a Fidesz-féle, Orbán Viktor által vezérelt al­kotmányalkotás lényegesen különbözik az 1989-estől, a demokratikus átmenet mindenki-mindenkivel tárgyaló, izzadságos kompromisszumokat kötő, lázas apró­munkában megfogant alaptörvényétől. Az a megegyezés al­kotmányozása volt ezer vitával, emez a győztesektől sietve kapott, viszonylag egynemű, zárt körben megírt alaptör­vény. Finomítás, árnyalás, szemléletek összecsiszolása minél rövidebben, tömörebben, elegánsabban: mindez elmaradt. E munkamódszer nem érdekelte az új világ kigondolok, job­ban bíztak saját tempójukban és akaratukban. Sólyom László, a töprengő, tipródó, tehát gondolkodó volt államfő találóan fogalmazott: olyan az új alkotmány, mint a Nemzeti Színház épülete. Dagályos és eklektikus. Egy ízlés, egy politikai stílus önkifejeződése. Ám legyen. Nyelvében él a nemzet, alkotmányában legfel­jebb éldegél. Használja, ha életszerű, tiszteli, ha közös erőfe­szítés emelkedett, minőségi eredménye. Az új alaptörvény politikai legitimitása, szavatossága közösségünk minden­napjaiban mutatkozik majd meg. Alkotmánnyal takarózni a politikában sokáig nem lehet. A szimbolikus üzenetek fontosak - de hitelességüket aláássa, ha külön készülnek ellenzéki életszakaszra, s merőben ellen­tétes előjellel kormányzati berendezkedésre. Szeretjük a for­radalmat, míg be nem vackoltunk a sáncokon belül. Döntsön a nép, csak ne mifelettünk. Tipikus rövidlátó politikusi attitűd, oldalaktól, országoktól függetlenül. Az élet most úgy hozza, hogy a nagy többséggel tavaly hata­lomra kerültek megismerkedhetnek a dölyf ellenreakcióival, a tüntetésekkel, érdekvédelemmel, szakszervezetekkel, pol­gári mozgalmakkal, szakmai közösségek tiltakozásaival, ál­lampolgári öntudattal - hisz valójában mégiscsak együtt rendezzük be Magyarországot, bármekkora légyen is, és erőből meg akaratból bármekkora várak építhetők, de az urait sokkal hamarabb kisöprik, ha dacolnak a csendesnek tűnő, állandóan változó alakú többséggel. Az idő a kevélység nagy ellensége. Ha múlik, ha telik. Kellene ezt olyanoknak mondani, akik nyolc évet vártak türelemmel? A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ DER STANDARD DIE PRESSE Korlátozott szavatosságú birodalom címmel ír az új alkotmányról a Der Stan­dard. Az új magyar alkot­mány látszólag hosszú évek­re bebetonozza Orbán Viktor birodalmát, olyan paragrafu­sokat tartalmaz, amelyek le­hetővé teszik, hogy a Fidesz minden későbbi kormányt cselekvőképtelenné tegyen. Saját pártjában Orbán nem tűr ellentmondást, az ellen­zék pedig gyenge - írja a lap. Kérdéses, mennyire bonta­kozhat még ki nyilvános el­lenállás Magyarországon, ha júliusban a médiatörvény is életbe lép: „Mindazonáltal sokkal hatalmasabb biro­dalmakat is láttunk már saját nagyságuk és hatalmuk miatt összeomlani.” A jobboldali radikálisokkal szembeni fel­lépésben máris gyengének mutatkozott Orbán. „Egyszer a Fideszen belül is ellenállás­nak kell támadnia Orbán ar­roganciájával szemben. Lesz­nek hoppon maradottak vagy egyszerűen csak józanok, akik meg akarják majd koc­káztatni a demokráciát” - áll a liberális osztrák napilap kommentárjában. A Die Presse osztrák kon­zervatív napilap beszámol ar­ról, hogy az alkotmányt a kormánypárti képviselők sza­vazataival fogadták el, az MSZP és az LMP nem vett részt a szavazáson, a Jobbik nemmel szavazott. A cikk ki­tér arra, hogy az alkotmányt bel- és külföldön is bírálatok érik. Többek között ismerteti a „keresztény-nacionalista alaphanggal”, az alkotmány- bíróság hatáskörének szűkí­tésével és „a hatalommegosz­tás elvének fellazításával” kapcsolatos bírálatokat. Fel­idézi, hogy Ban Ki Mun ENSZ- főtitkár a szavazás előtti bu­dapesti sajtótájékoztatóján nemzetközi tanácsadók meg­kérdezésére hívott fel és kije­lentette, a kormánynak bizto­sítania kell a törvények össz­hangját a nemzetközi egyez­ményekkel. Kitér arra is, hogy a Medián közvélemény-kuta­tó intézet felmérése szerint a lakosság hatvan százaléka egyetértene egy népszavazás kiírásával. A Fidesz álláspont­ja szerint azonban - teszi hozzá - már egy éve, a parla­menti választásokkor lezaj­lott a népszavazás. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents