Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-19 / 91. szám, kedd

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 19. www.ujszo.com FULVIDEK Compact Disco: Stereoid Csakis a népszerűség és a hírnév fontosságával magya­rázható Walkó Csaba me- gasztáros kiruccanása. A részvételt ma már nyugod­tan felróhatjuk neki. A zsűri vigaszágra küldte. Az ítészek a tehetségét, kisugárzását látva valószínűleg azt hitték, a közönségtől bizalmat kap, és számíthat a tinilányok szavazataira is. A döntő ka­pujában azonban elvérzett. De Csaba csak látszólag vesztese a tehetségkutató tévéműsornak. Azt ugyan sosem tudjuk meg, milyen volna a szóló­lemeze - ha bejut a döntőbe, legalább egy lenne neki. A kötöttségek miatt olyan iz­galmas és jól felépített, de túlságosan rétegzenei albu­mot nem készíthetett volna, mint amilyet a Brownfield zenekarával adott ki még a megasztáros ballépés előtt, 2004-ben. Az Éljen a szex! című CD különböző stílus­elemekkel megtűzdelt fun- kys felvételeket tartalmaz. Ha sikeresen szerepel a Megasztárban, valószínűleg Compact Disco sem lenne. A történet még 2005-ben in­dult: Behnam Lotfi megkér­te Csabát, hogy énekelje fel duója, a Collins & Behnam részére Adamski (Seal) Kil­ler című dalát. Aztán folyta­tás lett belőle. A Compact Discót Csaba és Lotfi mellett a Toy Divisionből és a Brownfieldből ismert Pál Gábor alapította. A trióhoz tavaly ősszel csatlakozott a szintén brownfieldes Sán­dor Attila. Az együttes Ste­reoid című nagylemeze tíz angol nyelvű szerzeményt vonultat fel. A retrós, elekt­ronikus tánczene az under- groundból és a mainstre- amből is merít. A fülbemá­szó, populáris felvételeket kellemes szintidallamok, remek groove-ok és slágeres vokálokjellemzik. Tucatnyi zenekar és előadó is eszünk­be juthat: a Without You a Depeche Mode repertoárjá­ban is vezető helyen szere­pelne, a No Escape George Michael dalát, a Flawless (Go to the City) címűt idézi, de a Frankie Goes to Holly­woodtól az Everything but the Girlön át az Empire of the Sünig többen bevillanhat­nak. A stílus kedvelői garan­táltan elégedettek lesznek a végeredménnyel. De nem csak a magyar zene­kedvelők lehetnek elégedet­tek, ezzel a lemezzel az egész világ megcélozható. Bizo­nyos körökben már hódít, az elsőként klipesített ľm in Lo­ve a CD-re is felkerült, a Tits & Clits által készített remixé- re a T okyo FashionWeek rendezői csaptak le, az egyik divatbemutatójukon csen­dült fel. Remélhetőleg a jövő még csodásabb lesz, s akkor nyilvánvalóvá válik, Csaba megasztáros kudarca azért volt megírva, hogy a Com­pact Discóval kiteljesedhes­sen. Ez az út jóval izgalma­sabb, mintegy tiszavirág­életű szólókarrier, (puha) Értékelés: MM49 RÖVIDEN Woody Allen, Sarkozy és Bogart Woody Allen szívesen látná Nicolas Sarkozy francia elnö­köt egy Humphrey Bogartnak való szerepben, és szerinte „valószínűleg nagyon jól játszana” egy Joe Pescinek való „kemény fickót” is. Az amerikai filmrendező ezt a Le Journal du Dimanche című vasárnap megjelenő francia lapnak mondta annak kapcsán, hogy legújabb filmjének versenyen kívüli díszbemutatójával veszi kezdetét május 11-én a 64. Cannes-i Filmfesztivál. A Midnight in Paris (Éjfél Párizsban) című filmben egy kisebb szerepben feltűnik a francia first la­dy, Carla Bruni-Sarkozy. (MTI) Két díj a Bibliothéque Pascalnak A legjobb forgatókönyv és a legjobb operatőr díját is el­nyerte a kaliforniai Tiburon Nemzetközi Filmfesztiválon Hajdú Szabolcs Bibliothéque Pascal című filmje a hétvégén. Az idén április 7. és 15. között megrendezett fesztiválon 55 ország filmjeiből mutattak be válogatást a szervezők. (MTI) Barry Levinson lesz a zsűrielnök Sanghaj. Barry Levinson, az Esőember című film rendezője lesz a júniusi Šanghaji Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének elnöke. Az úgynevezett A-kategóriás filmfesztiválok között legfiatalabb mustrát idén június 11. és 19. között rendezik meg, immár 14. alkalommal. Levinson előtt többek közt Luc Besson, Danny Boyle, Wong Kar-vaj és John Woo töltötte be a zsűrielnöki tisztséget. (MTI) Budapesti Tavaszi Fesztivál: Az év fotói a Magyar Nemzeti Múzeumban A keretbe zárt csók 323 szerző, 8 548 felvé­tel. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége hu- szonkilencedik alka­lommal hirdette meg a Magyar Sajtófotó-Pályá­zatot, amely minden év­ben a legjobb fotóripor­terek versenye. A nem­zetközi zsűri döntése alapján végül 108 pályá­zó felvétele került kö­zönség elé. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hír, képriport, emberábrázo­lás, művészet, sport, természet és tudomány, társadalomábrá­zolás, dokumentarista fotográ­fia, bulvár, humor, zsáner - ezek a kategóriák. Különdíjban részesül a 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóripor­ter is. A legérzékenyebbeket, a leg­figyelmesebbeket, a legkitar­tóbbakat elsőként mindig az élet jutalmazza meg. Az izgal­mas témát, a fájó témát, a hálás témát, a lenyűgözőt, a megle­pőt, az elrettentőt mindig a hétköznapok kínálják. Csak ott kell lenni, észre kell venni, fel kell fedezni. Egy arc mögött a sorsot. Egy gesztusban a jelent. Egy tekintetben a legrejtet­tebb tragédiát. Idős néni a Deák téri metró­aluljáróban. Jövés-menés, ka­caj, pusmogás. Elveszett kérdés a rohanásban: „Csókolom, hogy adja a tulipánt? „Négy­száz a csokor.” ,Akkor köszö­nöm, nem kérem.” Virág ma­rad, néni marad, reményei. Ba­lázs Zsolt fekete-fehér felvétele a hétköznapi színesből. Kalkuttai utcaképek Benkő Imrétől. Borotváló borbély a járda szélén. Folyóparti tisztál­Jifí Menzel és Törőcsik Mari meghitt pillanata (Talabér Tamás felvétele) kodók. Belvárosi forgalom. Ar­cok, testek, egy sűrűn lakott város pulzálása. Srebrenica, Bosznia és Her­cegovina. A tizenöt évvel ez­előtti vérengzés nyolcszáz ál­dozatát temetik. DNS-teszt után azonosított földi marad­ványok. Dudás Szabolcs döb­benetes erejű képei. Hajdú D. András önkéntesei hazatérnek a devecseri vörös- iszap-kármentési munkálatok­ból. Három arc, három néma jajkiáltás. Árvízkárosult fiú szemében a végső kétségbeesés Huszti Ist­ván felvételén. Folyóvá duz­zadt patak, valahol Észak-Ma- gyarországon. Vízben áll a fe­hérre meszelt viskó, ajtaján szabadon ki-bejár az ár, hul­lámzik a tető, ezt már csak a műanyag székek ússzák meg. Úgy, hogy elúsznak. Most vagy holnap. Roma gyerekek Molnár Zol­tán szemével. Alvó pulya a szemétdomb közepén. Elvesz­ve. Elhagyatva. Egy csecsemő, anyja elapadt kebelén. Éhesen, csupaszon, kérdőn és fájón. „A roma kultúra legnagyobb érté­ke a család. Egy roma úgy erő­síti közösségen belüli helyze­tét, hogy több gyereket vállal, átlagosan hármat-négyet egy háztartásban. A roma gyerekek halandósági aránya három- szor-négyszer akkora, mint a más etnikumhoz tartozó gyerekeké.” Tények. Képek. Hasító miértek. A csíksomlyói búcsúra za­rándokló gyimesi csángók Sán­ta István felvételén. Közel a cél, mindössze harminc kilométer. Gyalog. De nincs megállás. Természetfotósok csodás képei. Magasan szálló darvak egy teliholdas éjszakán (Bíró Lajos). Virágzó vadőszibarack- fa a lila ég alatt (Daróczi Csa­ba). Egy izraeli park büszke pávája (Dr. Goda Péter). A le­vélvágó hangya választott őr­szeme, aki vigyáz a biztonságá­ra (Kőmíves Kata). Egy kolibri és egy zöld kígyó „függő játszmája” (Máté Bence). Egy gyíkkal küzdő vércse véres va­csorája (Ritzel Zoltán). Farkas­szemet néz egy törpeharcsa és egy nagykócsag. „Enyém leszel vagy nem?” (Tökölyi Csaba). S ami nemcsak a szemnek - a szívnek is kedves. Talabér Ta­más érzéssel ellopott pillanata az Oscar-díjas cseh rendező és Törőcsik Mari „összetartozásáról”. „Két test­vérem van: Bara Margit és Jirí Menzel” - így a nagy színésznő a Hogy volt?! című televíziós műsor felvételét követően. És egy finom csók a homlokán, az elválaszthatatlanság jeleként. Odaadás és szemérmes mo­soly. Egy meghitt pillanat, amelyet boldogan őriz az em­lékezet. Déri János még csak hatvanéves lenne... (1951. április 14. - 1992. április 19.) Itt maradt közöttünk (Képarchívum) CSORBA MÁRIA Azt mondják a bölcsek, az élet teljességét nem években mérik. Mennyire igaz ez Déri Jánosra! Őt ugyanis rövid, nagyon rövid pályája ellenére sem felejtettük el, pedig lassan két évtizede nincs közöttünk. Szerették az emberek, mert még a képernyőn keresztül is rendkívül gyorsan kapcsolatot teremtett velük. Nem véletlen, hogy megnyerő, közvetlen személyiségével, sajá­tos rögtönző-képességével a legnépszerűbb tévés személyi­ségek egyike volt, aki minden helyzetben hiteles maradt. A Riporter kerestetik című te­hetségkutató műsorban tűnt fel 1975-ben, majd a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, ké­sőbb a Hírháttér, valamint az Ab­lak állandó műsorvezető-ripor­tere lett, ahol megszállottan harcolt a kisemberekért, aggó­dott sorsukért. Sokan emlékez­nek az Ez+Az című szórakozta­tó műsorára, amelyben külön rovatot szentelt a selejtes ter­mékeket ironikusan bemutató Pocsék Áruk Fórumának, új műfajt teremtve. A Nulladik tí­pusú találkozások című, para- normális jelenségekkel foglal­kozó magazint is ő indította el. Ezenkívül állandó, nélkülözhe­tetlen vendégként lépett fel a Rádiókabaréban, s rendszere­sen megjelentek szatirikus írásai a Hócipőben. Otthonosan moz­gott a politikai műsorokban is. Amikor már tudtuk, hogy be­teg, egy ország aggódott az egészségéért. Milliók hallgat­ták lélegzetvisszafojtva min­den szavát Mexikóból, a távoli messzeségből 1992-ben jelent­kezett utoljára. A gyermekei­nek szánt naplójában ezt írta betegségéről: „a rákos, sejt mindenütt ott van, egyszer csak nincs sehol, mert bele­pusztul az egész test, belepusz­tul a rák is...” Néhány nappal a halála előtt lemondó szomorú­sággal azt mondta: „három év múlva már senki sem fog emlé­kezni rám.” Hát nem lett igaza! Emlékét őrzi ugyanis az újság­Minden helyzetben hiteles maradt írókból, humoristákból, rádiós és tévés személyiségekből álló Április 14. Alapítvány és a ne­vével fémjelzett díj, amelyet évente olyan kimagasló közéle­ti szereplőknek, művészeknek adományoznak, akik hozzá hasonlóan maradandót alkot­nak. Alig múlt negyvenéves, amikor legyőzte a gyilkos kór. Az emberek még szolidaritási mozgalmat és gyűjtést is indí­tottak azért, hogy segítsenek neki. Már késő volt...

Next

/
Thumbnails
Contents