Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-19 / 91. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 19. Vélemény És háttér 7 Profil: nagy sietséggel és szükségtelenül fogadják el az új magyar alkotmányt Szakítás a múlttal Osztrák és belga napilapok részletesen foglalkoztak az új magyar alkotmánnyal. MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Polemikus alkotmány címmel közölt cikket a La Libre Belgique belga napilap az új magyar alaptörvényről. Christine Dupré leszögezte: a gyors tempóban kidolgozott alaptörvény szerzői szerint a 21. századi alkotmányt jeleníti meg. Felsorolt a cikk számos pontot azok közül, ame- lyekrőlviták folytak, illetve amelyeket a szerző „meglepő”-ként írt le. Dupré megállapította: a köztársasági modellen az alaptörvény nem változtat, de a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök olyan szimbólumokat kerestek, amelyek egyértelműen jelzik a szakí- tási szándékot mindazzal, ami a kommunizmus bukása óta történt. A cikk rámutatott, hogy a parlamenti ellenzék megosztott a témában, a civü társadalom csak „keresi önmagát”, az „erős európai reakció” pedig hiányzik. A liberális osztrák Der Standard szerint a magyar alkotmánytervezet elfogadásával „megteremtik a lehetőséget arra, hogy az európai uniós tagállamot autokráciává alakítsák át”. Kathrin Lauer beszámolt a tervezet elleni budapesti tüntetésekről. Idézte Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök szavait, hogy Orbán Viktor „egyeduralomra tör”, és más bírálatok szerint a szöveg átláthatatlan gyors eljárásban született. Liberális alkotmányjogászok két eszközt emelnek ki mint a Fidesz hatalmának bebetonozására alkalmasakat- írta. Egy költségvetési tanács „vétójával bármikor érvénytelenítheti” a parlamentben elfogadott költségvetést, s a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet, ha március 30-ig nem fogadj a el a költségvetést. A Fidesz ezzel bármely következő kormány kezét megkötheti - vélekedett a szerző. Az államfőt és a költségvetési tanácsot is a Fidesz „kontrollálja” és mindkettő hivatali ideje túlnyúlik a jelenlegi törvényhozási cikluson - tette hozzá. A sarkalatos törvények révén a Fidesz olyan szabályozást hozhat létre, amelyet többé nemigen lehet megváltoztatni, nem valószínű, hogy újra kétharmados többséget szerezzen egy párt - írta. Emellett „katasztrofális” az alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése - fogalmazott. „Jogászok rámutatnak, hogy diktatúrák is ígérnek jogokat papíron, de nem biztosítanak eszközöket érvényesítésükhöz” - tette hozzá. Ugyancsak jogászok megjegyzik, hogy a preambulumban Isten, király, kereszténység, korona és az ezeréves magyar történelemre való büszkeség jogilag kötelező zsinórmértékként szerepelnek. A Nemzeti Hitvallás emellett „egy közelebbről meg nem határozott” történelmi alkotmányra hivatkozik. „Nem világos, hogy a most elismert jogi hagyományhoz hozzátartoznak-e a náci időszak zsidótörvényei is”- írta a Der Standard. A Profil hetilap tudósítója, Gregor Mayer azt írta, az ellenzék nélkül, „nagy sietséggel és szükségtelenül” fogadják el az új alkotmányt. A bevezető részről úgy fogalmazott, a Szent Korona Magyarország alkotmányos állami folytonosságának és a nemzet egységének megtestesítőjeként való szerepeltetése „a jobboldali radikálisok és a revizionisták által elhasznált Szent Koronatanra” való utalás. A nem jobboldali és nem klerikális magyarok számára „a kereszténység nemzetmegtartó erejére” való hivatkozás is elfogadhatatlan - állt a cikkben. De a „nacionalista-keresztény hűhó” mögött egy olyan alkotmányszöveg rejtőzik, amely radikálisan szakít az 1989-es demokratikus átmenet szabadelvű felütésével. Idézte Kis János filozófust, aki szerint a szöveg „az egyéni jogokról úgy beszél, mintha attól függenének, hogy az ember teljesíti-e a társadalommal szembenikötelességét”. A szakszervezetek értelemszerűen ellenzik a szerzett jogok bármiféle szűkítését Pénzt vagy ebédjegyet? HORBULÁK ZSOLT Az előzetes elképzelések szerint az étkezési jegyek szintén áldozatai lesznek a kormány egyszerűsítési, illetve a vállalatok érdekében történő költségmegtakarítási törekvéseinek. A gazdasági miniszter vetette fel, hogy meg kellene szüntetni, és pénzzel kellene ezeket kiváltani. A munkaügyi miniszter egyetért a tervvel, a munkaadói oldal szintén támogatja, a szakszervezetek és az étkezési jegyek kibocsátói ellenzik. Juraj Miškov valójában egy összetett rendszert szeretne megbolygatni. Azt már most tudatosítják, ha az ételjegyeket automatikusan pénz váltja fel, nőnek az alkalmazottak terhei, mivel a jegyek nem járulékkötelesek, a fizetés azonban igen. Ha viszont a bér ezen részét adó- és járulékmentessé tennék, a pénzügyminisztériummal kerülnének konfliktusba, amely a kivételek szűkítését szeretné elérni. A cégek sem nyilatkoztak még, hogy az adminisztráció egyszerűsítésének érdekében hajlandók lennének-e átvállalni a többletkiadásokat. A szakszervezetek értelemszerűen ellenzik a szerzett jogok bármiféle szűkítését. Érvükviszont racionális: az étkezési jegyek hathatósan ösztönzik a rendszeres étkezést, végső soron az egészséges életvitelt. Az esetleges változtatásokkor legkevésbé az étkezésijegy-ki- bocsátók érdekeit kellene figyelembe venni. Ők biztos veszítenek. Mindig vannak olyan szakmák, amelyek az elkerülhetetlen változások kárvallottai. Egy eredményes adminisztrációs tehercsökkentés esetén a könyvelő és tanácsadó cégek járnának rosszul. Ha az étkezési jegyeket pénzre cserélnék, a legnagyobb veszteség a vendéglátóipartérné. Az étkezési jegyre úgy is lehet tekinteni, mint egy nem teljes értékű pénzre, amit korlátozottan lehet felhasználni. Ezek a helyek az étkezdék és az élelmiszerboltok. Mivel a jegyekből nem szokás visszaadni, és ritkán fordul elő, hogy vásárlásra elég a névérték, gyakran hozzá kell fizetni. A vendéglátókat ettől a célirányos bevételtől fosztanák meg. Az adminisztráció csökkenése persze a munkavállalók oldalán is megjelenik. Időnként nekik is valóban nagyobb szükségük van pénzre. Máskor a túl nagy névérték okoz számukra gondot. Munkaadója válogatja, melyik ad kevesebb, de nagyobb, illetve több, de kisebb névértékű jegyet. Végül kellemetlenség forrása, ha az év végével behatárolt érvényességű jegyből még az év utolsó hónapjaiban is osztanak. Az étkezei jegyek problémája tehát sokváltozós. Valószínűleg semmilyen variáció nem hoz mindenki számára megfelelő megoldást. KOMMENTAR Kongresszus után TOKÁRGÉZA Ahétvége legfontosabb eseménye szlovákiai magyarszempontbólaz MKP tisztújító kongresszusa volt. Meglepetés nem született: Beré- nyi József elnökmaradt, CsákyPál az elnökségben kötött ki, a testületben lecserélődött a tagok csaknem fele. A párt irányvonala látványosan biztosan nem változikmeg, de ha az érdekességekre koncentrálunk, két momentum kiemelésre méltó: Beré- nyi szokatlanulhatározott évértékelője és a szakmaisághangoztatása. Azt nem tudni, ki és mennyi ideig dolgozott Berényi nyitóbeszédén, de meglehetősenjó munkát végzett: az MKP régi-ú j elnökének sikerült határozott és keményvezető színében feltűnni egy fontos pillanatban. Világos és egyszerű üzenetek hangzottak el a szájából, keverte a több éve előszeretettel hangoztatott ellenségkereső sémákat (a sajtó és a rosszakarók támadásai gyengítik a sorokat, csak az MKP hiteles magyar párt) az inkább pozitív tartalmú megnyilvánulásokkal (az OKS dicsérete és tudatos leválasztása a Hídról, egy új stratégia meg- fogalmazásánakszükségszerűsége). Berényi nyilvános megítélése egy beszédtől nem változik meg, de ha tettei legalább egy kicsit összhangban állnak a hétvégén elmondottakkal, akkor kevesebben fogják gyengekezű vezetőnek tartani- ő a kongresszus egyik nyertese. Az, hogy az ülésen többször is kifejtették, „szakmai alapon politizáló” MKP-ra van szükség, tulajdonképpen nem újdonság: évről évre előkerül a téma, de csak hangzatos nyilatkozatok szintjén. Könnyű azt megígérni, de a megvalósításához tehetséges politikusokra és még tehetségesebb háttéremberekre van szükség. Berényi beszédében ugyanakkor egy konkrét indikátorra is utalt, amellyel az alelnökjelöltek teljesítményét értékelni lehet: ezt a sajtómegjelenések gyakorisága jelzi. Nem a legtökéletesebb mérőmódszer, de ha a jó ötletek megszületését nem is, a szorgalmat legalább díjazza, márpedig az MKP-nak leginkább attól van félnivalója, hogy csak a magyarságot érintő ügyekkel kapcsolatban tud megjelenni a médiában. A párt jövőbeni szakmaiságát érintő fejlemény, hogy Neszméri Tünde elveszítette a harcot a szociális és családügyi alelnöki posztért, az ő féléves ténykedésére utólag csak egy nagyon elbaltázott szlovák nyelvű sajtótájékoztató miatt fogunk emlékezni, ami az MKP szerencséjére nem kapott komoly nyilvánosságot. Az már enyhe szkepticizmusra adhat okot, hogy más változások nem történtek az alelnöki posztokon, bár Szigeti László és Miklós László is csak komoly verseny után őrizte meg posztját. Előbbi pozíciója egy tehetséges rivális, utóbbi pedig saját tétlensége miatt ingott meg. Az MKP megújulása így a szakmai vonal kiépítése mellett attól is függ, mennyire sikerül új, közkedvelt húzópolitikusokat felépítenie a pártnak. A hétvégén négy személy kapta meg erre az esélyt: Hájos Zoltán, a Dunaszerdaheíyen kétszer is bizonyító polgármester, az ősszel Komáromban felemás sikert hozó kampányt folytató Stubendek László, valamint végleg megújult a keleti vezetés: a fiatal Papp Adrianna mellett Mihók Gáhor is a testületbe került. Nekik legfeljebb három évük van arra, hogy az egész szlovákiai magyar közösség megismerje a nevüket, betörjenek a köztudatba, s ezzel megmutassák, van jövője a pártnak. TALLÓZÓ ROMÁNIAI MAGYAR SAJTÓ A Krónika és a Hargita Népe beszámolnak arról, hogy Zala György monumentális alkotását, a tizenhárom aradi vértanúnak emléket állító Szabadság-szobrot, amely az aradi román-magyar megbékélési parkban áll, kétszer is megrongálták egy hónap alatt. Másodszor az Ébredő szabadság szoboralak kezéből ellopták a tőrt, az Áldozatkészségéből a diadémot. Március 15-e előtt a szobor és a román forradalmi emlékmű előtti térburkoló kövek egy részét szedték fel, és dobták a szökőkútba. Bognár Levente, a város alpolgármestere szerint nem állítható egyértelműen, hogy magyarellenes megnyilvánulásról van szó. Színesfémtolvajok is lehetnek a tettesek, vagy kamaszos csínytevés is lehet, de tény, hogy az utóbbi időben az ellenzéki pártok helyi szervezeteinek vezetői több magyarellenes és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget bíráló nyilatkozatot tettek - mondja. Az elöljáró szerint főleg a Nemzeti Liberális Párt (PNL) helyi vezetőiből tört elő az „elvakult nacionalizmus”. Egyebek között amiatt, hogy Arad megye ivóvizet fog exportálni Békés megyébe, és a román liberálisok azt állítják, hogy a szerződés „csak a magyar félnek előnyös”. A liberálisok a Kelemen Hunor vezette román kulturális minisztériumot is megvádolták azzal, hogy „elkótyavetyéli” a román kulturális örökséget. (MTI)- Sajnálom, vezérigazgató úr, mindenki az ön fejét követeli!