Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-13 / 86. szám, szerda
16 Régió-SZÜLŐFÖLDÜNK-HIRDETÉS ÚJSZÓ 2011. ÁPRILIS 13. www.ujszo.com Egy fotós életében gyakoriak a váratlan, humoros vagy éppen kínos pillanatok - főleg, ha pikáns felvételek kerülnek elő Minden napra megvan a feladat A fényképezést hobbifotósként kezdte. Mára a fotózás és a fényképkészítés a megélhetést jelenti neki és családjának. A nyolcvanas években - amikor a színes fotó még ritkaságnak számított - otthoni körülmények között saját berendezéssel hívta elő a színes felvételeket. A digitalizáció berobbanása viszont a minőség rovására ment - állítja Valkó János fotós. GULYÁS ZSUZSANNA ,A klasszikus filmtekercseknél az emberek jobban átgondolták a képkompozíciót. Most a többség meggondolatlanul kattogtat, és sajnos a mennyiség a minőség rovására ment. Régebben igazi szertartás volt, amikor egy-egy nevezetesebb évforduló vagy fontosabb esemény kapcsán a család elment a fényképészhez, hogy megörökítsék a pillanatot. Mára ez szinte teljesen kiment a divatból. Pont úgy, ahogy a klasszikus fotók is. Az emberek többsége már digitális formában tárolja a fényképeket. Egyre kevesebb a klasszikus értelemben vett családi fotóalbum, amit nagyszüle- ink korában még előszeretettel lapozgatott a család apraja és nagyja”-mondja János. Volt egyszer egy garzon Fotózással és fényképkészítéssel a nyolcvanas évek elején, a katonaság után kezdett foglalkozni. Kezdetben csak kisegítőként dolgozott egy párkányi fényképésznél, akitől .elleste a szakma alapjait. Később különféle szakfolyóiratok, könyvek és tanfolyamok segítségével bővítette ismereteit. „Ekkor még otthoni körülmények között, egy tizenkilenc négyzetméteres garzonban dolgoztam. A fényképek előhívásának csak este tudtam nekifogni, miután Alenka, a feleségem és a gyerekek elmentek aludni. Később vettünk egy öreg családi házat a belvárosban, de a stúdiót csak a kilencvenes évek közepén nyitottam meg. Sokáig csak mellékállásban fotóztam, napközben a papírgyárban dolgoztam. Miután leégett az üzem egy része, és kényszerszabadságra küldtek, úgy döntöttem, nem megyek vissza a gyárba” - meséli. Fekete-fehérből színes lett a világ Szinte hihetetlennek tűnik, de néhány éve akár hónapokat is kellett várni arra, hogy kiderüljön, milyenek lettek a klasszikus, filmtekercses fényképezőgéppel készített fotók., JK nyolcvanas években a fényképészek többsége a beadott filmtekercseket egy központi gyűjtőhelyre küldte. így heteket, sőt akár hónapokat is kellett várni a fényképekre. A fotósok többségének nem volt megfelelő felszerelése nagyobb mennyiségű felvétel előhívásához. Nekem sikerült összeállítanom egy Legközelebb Duba Gábor röntgenasszisztenst mutatjuk be. olyan szerkezetet, amellyel ezt otthoni körülmények között is meg tudtam oldani” - teszi hozzá János. Ritkaságnak számított a színes fénykép is. ,JK cseh, orosz és magyar színes filmtekercsek mellett csak a rossz minőségű kelet-német filmekhez lehetett hozzájutni. A rendszerváltás után azonban a színes fotók lassan kiszorították a fekete-fehér fényképeket. A változáshoz nekem is alkalmazkodnom kellett. Mivel a színes filmek előhívására alkalmas felszerelés drága volt, egy saját magam által gyártott műszerrel hívtam elő a színes filmeket” - emlékezik János. És jött a digitalizáció... A következő nagy változást a digitalizáció hozta. „Tíz éve indult el ez a folyamat, ami véleményem szerint a minőség romlását eredményezte. Ma már nem jelent gondot a felvételek azonnali visszanézése, a digitális fényképezőgépek rengeteg lehetőséget rejtenek magukban, mégis egyre silányabb fotók készülnek. Régebben az emberek jobban végiggondoltak egy-egy képkompozíciót, hiszen egy filmtekerccsel általában csak24vagy36 felvételt lehetett készíteni. Ma kedvünkre kattog- tathatunk, s talán ezért nem figyelünk eléggé arra, hogy jó felvételeket készítsünk” - véli. János és felesége, Alenka közel húsz éve vezeti családi vállalkozásként a párkányi fotóstúdiót. „Mióta a gyerekek kirepültek otthonról - mindketten magyarországi középiskolát válasz- tottak-elvileg jutna időnk a szórakozásra is, de a gyakorlat egészen más. Sokszor napi 12 órát dolgozunk, mégis egyre kevesebbet hoz a konyhára a fényképezés. De nem aggódom amiatt, mit hoz a holnap. Nem töprengek a jövőn, hiszen minden napra megvan a feladat, amit meg kell oldani” - állítja János. Pult alatti fotók Fotósként őt is érik váratlan, humoros vagy kínos pillanatok. „Néhány éve viszonylag gyakran előfordult, hogy a pult alatt ádtunk át bizonyos fotókat. Főleg a szolgálatukat itt töltő katonáknak. Gyakoriak voltak a pikáns, esetenként az ízléstelenség határát súroló felvételek. Ma ilyesmivel ritkán találkozunk. Gyakran előfordul viszont, hogy a digitális fényképezőgépek memóriakártyájáról váratlan képek bukkannak elő. Az emberek többsége ugyanis elfelejti vagy nem tudja, hogy a fényképezőgép memóriája őrzi a törölt felvételeket is” - jegyzi meg a fotós. Humoros pillanatokból sincs hiány a stúdióban. „Egy alkalommal egy fiatal pár jött hozzánk. Esküvői képeket A fotózás számára nem munka, hanem életforma (Képarchívum) akartak rendelni. Kiraktunk eléjük néhány mintát. A vőlegény arca egyszer csak elvörösödött, a menyasszonyé elfehéredett, ugyanis az egyik mintafotón éppen a leendő ara volt a korábbi férjével. A helyzet végül megoldódott, a kínos csendet a vőlegény nevetése törte meg. Az eset számunkra is tanulságos volt: azóta nyomon követjük azoknak a fiatal párok sorsát, akik velünk készíttetik el esküvői képeiket” - tette hozzá mosolyogva a feleség.
