Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-13 / 86. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 13. A színvakság a nem romák, a rasszizmus a romák sérelmeit nem képes hatékonyan kezelni A félelem zsákutcája Néhány héttel a gyöngyöspatai incidens után a kelet-magyarországi Hajdúhadházon kezdtek járőrözni a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület egyenruhásai. RAVASZ ÁBEL Az ok hasonló a Gyöngyöspatán látottakhoz: a helyiek beszámolói szerint akadozik a romák és nem romák együttélése. A radikális jobboldali rend- fenntartók jelenlétét mindkét településen helyi családok támogatták és támogatják, a polgárőröket ők szállásolják el és biztosítják az étkezésüket is. Az egyenruhások legfőbb törekvése a jelek szerint helyi romák megfélemlítése, valamint a nem romák „megnyugtatása”, súlyosabb tettlegességre eddig nem is került sor. A kialakuló szituáció bonyolult hatalmi helyzetet hoz létre. Egyrészt, a radikálisok nem kérdőjelezik meg egyértelműen az állam és a rendőrség hatalmát a falvakban. Másrészt azonban a gyakorlatban eddig a kormányzat és a rendőrség is megtűrte a legalitás határán mozgó, a polgármesterek által nem támogatott erők felvonulását. A feszült és a romák számára kiszámíthatatlannak tűnő helyzetet jól jellemzi, hogy a Somogy megyei Mesztegnyőbe a héten nagyobb erőkkel kellett levonulnia a rendőrségnek, miután a helyi romák között elterjedt a hír, hogy több száz „gárdista” van úton a faluba. A „romakérdés” égetően fontos probléma nemcsak Magyarországon, hanem a régió többi országában is, nem utolsósorban Szlovákiában. A roma etnikumhoz tartozó lakosság száma növekszik (különösen egyes régiókban), miközben az iskolázottságban való lassú felzárkózás a munkaerő- piacról való kiszorulás miatt a többségi társadalom és a romák közötti rés nem szűkül. Az „elromásodó” településeken élő nem romák problémáinak a leírására azonban az állam sem Magyarországon, sem Szlovákiában nem találta meg a helyes nyelvet, és nem reagált kellő érzékenységgel a kialakuló konfliktushelyzetekre. Nem egyértelmű, milyen út vezet a szlovákiai és a magyarországi romák felzárkóztatásához. Az első lépésnek azonban mindenképpen annak kell lennie, hogy visszavegyék a nyelvet a radikális jobboldaltól. Az államnak meg kell alkotnia azt a szókincset, mellyel anélkül tudja leírni saját állampolgárai élethelyzetét, hogy közben színvak vagy rasszista legyen. Létezik köztes út: a különbségek felismerése, egyúttal azok elismerése. Ez az út nem egyszerű, azonban nem látszik más megoldás. A színvakság a nem romák, a rasszizmus a romák sérelmeit nem képes hatékonyan kezelni. Azonban a romakérdés megoldatlansága nem jelenti azt, hogy a leszakadt településeken élő romákat nem illeti meg az állami védelem a fenyegetéssel és a félelemkeltéssel szemben. Tűrhetetlen, hogy egy település nem roma lakóinak életminősége olyannyira leromoljon, hogy elviselhetetlenné váljon számukra az élet a saját szülőfalujukban. Kisebbségiként azonban legalább annyira elfogadhatatlan számomra az a gyakorlat, amikor egy adott etnikum tagjai származásuk miatt válogatás nélkül kerülnek a megfélemlítés célkeresztjébe. Ahol mindkét oldalról félelem van, ott nincs igazi párbeszéd - anélkül pedig lehetetlen erkölcsileg is elfogadható kiutat találni a jelenlegi helyzetből. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője GLOSSZA Hajrá, magyarok! VERES ISTVÁN Egyre több szervezet és párt kezdett az utóbbi időben népszámlálási kampányba. A szervezetek számát nem említjük, a pártoké elérte a kettőt. A szlovák pártokat hidegen hagyja a téma, leszámítva persze az SNS nevű vándorcirkuszt, amelynek tagjai mindig ugyanazt mondják, úgyhogy nem is idézünk tőlük semmit. A többi szlovák párt meg mit mondana? Valljátok magatokat szlováknak? Ezt az emberek valószínűleg maguktól is megteszik. Visszatérve tehát az említett kettőshöz: Híd és MKP. Buzdítanak, győzködnek, közben talán maguk is tudják, hogy ennek semmi értelme. Hogyne lenne, szól a válasz - fogynak a magyarok. Viszont a magyarok nem azért fogynak, mert nincs, aki megaszondja nekik tízévente, hogy mit ikszeljenek a népszámlálási kérdőíveken. Hanem azért fogynak, mert fogynak. Kevesebb gyerek születik. A fiatalok közül sokan Magyarországra teszik állandó lakhelyüket, mivel ott kapnak munkát (hála egyebek között a Selye Egyetem áldásos tevékenységének) . Van még két csoport, amelynél nem lesz egyértelmű, hová is kerül az a bizonyos iksz. A romák és a vegyes házasságokban születettek. Miattuk lenne valamicske értelme a népszámlálási kampányoknak, ők viszont nem járnak efféle kampányakciókra. A romák egy része nem ismeri el, hogy roma, náluk az dönt majd, hogy eddig minek tartották magukat, ha pedig fellángol bennük a roma nemzettudat, az a romaikszek számát növeli. A vegyes házasságokban születettek sem járnak népszámlálási rendezvényekre, főleg azok nem, akik nem biztosak benne, milyen nemzethez is soroljákmagukat. Számukra ugyanis kínos a téma, nem szívesen foglalkoznak vele. Ismerek egy húsz akárhány éves leányzót Királyhelmec- ről. Mint mondta, náluk a családban a magyar és a szlovák nyelvet felváltva használják, őt magát pedig nem sűrűn aggasztja, minek is titulálja magát. Egyszerűen nem hozza lázba a téma. Semmi baja sem a magyarokkal, sem a szlovákokkal, éli az életét. Ennyi. Olyanokat is ismerek, akik magyarul végezték tanulmányaikat az óvodától az érettségiig, a születési anyakönyvi kivonatuk szerint viszont a nemzetiségük szlovák, így egyeztek meg a szülők annak idején. Itt jönnek a kampányolók érvei: éppen ezeket az embereket kell megszólítani! Csak hogyan? Egy szórólap vagy egy szabadtéri színpadon elmondott szónoklat aligha lehet hatással rájuk. Le kellene ülni velük beszélgetni? Ugyan már. Hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam valakinek, mi neki a jó vagy a hasznos? Ez lelkiismereti kérdés. Kampányolni persze kell, ez mégis nemes ügy. Hajrá, magyarok! Vagy valami hasonló... Vélemény És háttér 5 KOMMENTÁR Bizalmi ügyek NAGY IVÁN ZSOLT Amikor egy országban a kormányzati kommunikáció egyik vezérfonala az, hogy a versenyképesség kulcsa a foglalkoztatottság növelése, a mind tovább tartó munka, majd ugyanaz a hatalmi kör alkotmányos kötelezettséggé teszi a bíráknak a nyugdíjba vonulást 62 éves korban, az emberben óhatatlanul ébredezni kezd a gyanú. És hirtelen megint olyan érzete támad, hogy itt valamiféle leszámolás van, vagy legalábbis megelőző csapás: kinyírni mindazokat, akikben nem bíznak, egyúttal pedig azokat is, akik, még nem ellenfelek ugyan, de akár azokká is válhatnak. Márpedig Magyarország ebben a formális megközelítésben jogállam, ahol a bírónak szava van, amit végső soron követni kell - adott esetben a kormánynak is. Példának okáért akkor is, ha egy bíró nem ítél el olyat, akit pedig a hatalom elítéltnek szeretne látni, vagy jogszerűtlennek mond ki olyasmit, amit esetleg az ország vezetői vagy hű követői visznekvégbe. „A történtek független elemzése nem zárhatja ki a bírói kar ellen irányuló politikai támadást sem”— írta a minap Orbán Viktornak Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Hiába írta azonban. Orbán nem válaszolt, a parlamenti gépezet pedig működött, s ezzel 300 bíró készülhet a gyors búcsúra. Persze jön majd a pótlás, ám kérdés, mekkora tudással és milyen szimpátiával. De ezt egyelőre ne is firtassuk, ne is preju- dikáljunk. Elegendő önmagában a nagy öregek lemészárlása, köretként pedig az, hogy a jövőben - mint azt Baka András is megjegyezte - már nem jár alkotmányos védelem az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak. Innen kezdve pedig az igazságszolgáltatás csorbíthatatlan autonómiájáról nagyon nehéz lenne beszélni. S ha még hozzávesszük azt is, hogy nemrég a parlament semmisítette meg a magyar bíróságokon a 2006-os rendzavarások ügyében hozott ítéleteket, lassan a borzongató abszurdhoz közelítünk. Mert lenne még az egészben akár ráció is, ha Magyarország bíróságain egykori, például ’56-os vérbírók elnökölnének, a helyzet azonban az, hogy a testületet a rendszerváltás után átvüágították, üyen bírák tehát már nincsenek. Legfeljebb olyanok, akik nem elkötelezett hívei a mostani kurzusnak. Persze lehet, hogy ez már önmagában is bűn. Miként igaz ez fordítva is: a hűségnek is megvan a jutalma. A közszolgálati adók hírműsorainak főszerkesztőjévé például éppen a minap nevezték ki azt, akiről az index.hu portál bebizonyította: szándékosan állított valótlanságokat arról a Daniel Cohn- Bendit európai képviselőről, aki korábban hevesen támadta Orbán Viktor politikáját. Itt tartunk most. És talán addig jó, míg nem tudjuk, mi jön még. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Egy ideje nem érhetők el a kormányzati portálokon - a nemzetgazdasági tárca saját honlapján sem a kormany.hu oldalon - az előző ciklusok havi államháztartási jelentései - írta a Népszabadság. A cikk szerint csak a tavaly májusi tájékoztatóig lehet visszakeresni, pedig a korábbi adatok jó alapot szolgáltatnak az összevetésre az aktuális államháztartási folyamatokkal. A Nép- szabadságot úgy tájékoztatták, hogy várhatóan ezek az anyagok még a héten felkerülnek a honlapokra. A dokumentumok azért nem elérhetők, mert a korábbi ciklusokban készült jelentéseket újra kellett rendszerezni - közölte a nemzetgazdasági minisztérium a lappal. (MTI) MAGYAR NEMZET Pokorni Zoltán szerint Magyarország sikere az oktatás sikerén áll vagy bukik. Az oktatási bizottság fideszes elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjúban úgy fogalmazott: a magyar iskolaügy számára fontosabb, mint egy-egy fontos posztot betöltő személy rokonszenve. Véleménye szerint az államnak nagyobb szerepet kell vállalni az óvodák, iskolák fenntartásában, de a teljes államosítás csak szűk intézményi körben jó megoldás. Példaként a kollégiumot és a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztését, ellátását említette. Pokorni úgy látja: az állami támogatásnak feladatokhoz kellene kötődnie és az ezek ellátásához szükséges pedagógusbéreket a költségvetés állhatná. A Széli Kálmán-terwel kapcsolatban azt mondta: a feladat az államadósság csökkentése, amellyel mindannyian egyetértenek. Vita arról van, hogy az ehhez szükséges gazdasági növekedést milyen oktatás szolgálja a legjobban-közölte. (MTI)- Sokkal izgalmasabb lenne ez a meccs, ha valamelyik fiú elcsábítaná Seherezádét! (Peter Gossányi rajza)
