Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-02 / 77. szám, szombat

Közélet 3 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 2. Csáky Pál, az MKP volt elnöke szerint a tavalyi választás legfájdalmasabb következménye, hogy nincs hatékony képviselete a szlovákiai magyarságnak Konkrét elképzelése van az MKP jövőjéről 1T Csáky Pál: „A Híd összességében nagyon rossz üzenet a szlovákiai magyarok számára, és problémá­kat fog jelenteni a jövőt illetően is." (Mózes Szabolcs felvétele) Csáky Pál két évtizeden át mozgott a nagypolitiká­ban, parlamenti képvise­lő, majd nyolc évig minisz­terelnök-helyettes volt. 2007 tavaszától bő két évig az MKP-t vezette, a párt választási kudarca után távozott a posztról. Most azonban visszatér­het a párt legfelsőbb veze­tésébe, sőt az sem kizárt, hogy összecsap Berényi József jelenlegi pártel­nökkel a posztért. MÓZES SZABOLCS VERES ISTVÁN Háromnegyed éve kívülről figyeli a politikai történése­ket. Milyennek látja ebből a pozícióból? Amikor aktív tisztviselő és politikus voltam, akkor is igye­keztem a dolgokat kívülről szemlélni. Természetesen egy kicsit más így, de a dolog lé­nyegét illetően ugyanaz. Mindannyiunk bőréről, sorsá- tó\, pénztárcájáról van szó, ám a világlátás ugyanaz. Ami vi­szont különbözik, hogy most szabadabban beszélhetek róla, mint amikor bármiféle posztot elláttam. Sajnálja, hogy már nem ré­szese annak a világnak? Az ember független polgár­nak próbálja magát láttatni ak­kor is, amikor bent van az aktív politikában és akkor is, amikor kint van ebből a forgatagból. Az alaptézis nem változott, a ráhatásom viszont kisebb a tör­ténésekre. Ezt tudomásul kell venni. Mindenki, aki a közélet­be megy, tudja, hogy átmeneti időre vesz részt ezekben a fo­lyamatokban. Arról, hogy többedmagá- val kikerült a nagypolitiká­ból, tavaly nyáron döntöttek a választók. Mint akkori pártelnök, mennyire érez fe­lelősséget az MKP bukásáért? Remélem, hogy a tavalyi döntés csak zavar a rendszer­ben, kicsit talán a fejekben is. Sajnálom, hogy ilyen döntés született a választók részéről, ezt természetesen el kell fo­gadni. Ami a saját személyemet illeti, levontam a következteté­seket - erre az átmeneti idő­szakra nem vállaltam funkciót. Most, amikor egy újabb idő­szak következik, alázattal be­álltam a sor végére. A pozsony- óvárosi alapszervezet egyszerű tagjaként kértem bizalmat, hogy részt vehessek a pozsonyi járási konferencián. A járási konferencián titkos szavazás­sal kaptam bizalmat, hogy ve­gyek részt a kongresszuson. Tehát nem valamiféle előjogok alapján leszek ott az MKP kongresszusán, végigjártam a lépcsőfokokat. Közel egy év távlatából ho­gyan látja, mit csinált volna másképpen a választások előtt? Vannak dolgok, amelyeket némiképp másképpen lehetett volna csinálni. Az alaphabitus viszont változatlan. A szlováki­ai magyar közösségnek esélye kell, hogy legyen, jövője kell, hogy legyen. Szüksége van egy olyan magyar pártra, amely képviseli az érdekeit. A politi­kai döntések a választók eseté­ben is következményekkel jár­nak. A szlovákiai magyar kö­zösség számára a tavaly júniusi döntés legfájdalmasabb követ­kezménye az, hogy nincs haté­kony képviselete sem Dél-Szlo- vákiának, sem a szlovákiai ma­gyarságnak. Tehát helyes volt a kam­pányt jellemző konfliktuste­remtő politika, az árulózás, a túlzott magabiztosság, csak kicsit finomabban kellett volna eljárni? Én nem találom úgy, hogy az MKP részéről konfliktusterem­tő politikát folytattunk volna: elvi kifogásokat fogalmaztunk meg rossz és veszélyes folya­matokkal szemben. A Híddal szembeni véleményem sem változott. A Híd összességében nagyon rossz üzenét a szlová­kiai magyarok számára, és problémákat fog jelenteni a jö­vőt illetően is. Fenntartja azt a vélemé­nyét, hogy a Híd a Smer trójai falova? Fenntartom minden politi­kai nézetemet, amit megfo­galmaztam. Ön és az MKP is többször élesen kritizálta a Hidat ki­sebbségi ügyekben. Hogyan lehetett volna többet kicsi- kami a koalícióból, például az államnyelvtörvény kap­csán? Ahhoz, hogy hatékonyabb legyen a politizálás, egy kor­rekt, olvasható és kipróbált pártra van szükség. Az MKP ilyen, azon kell dolgoznunk, hogy ez a potenciál erősödjön. Az, hogy a választópolgárok tavaly június 12-én kicsit más­ként vélekedtek, s nem fogad­ták el az üzenetünket, egy fon­tos kérdés, de nagyon remé­lem, hogy egyszeri kilengés. Remélem, a szlovákiai magyar társadalom felméri azt, hogy egy hatékony érdekképviselet­re van szüksége. Most nincs ilyen. Biztos vagyok benne, hogy ha az MKP került volna kormányra, akkor az elejétől fogva sokkal egyértelműbben viselkedik. A jelenlegi koalíció pártjai a hatékony és erős partnert tisztelik, tisztelnék. Ezt mindjárt az elején, a koalí­ciós tárgyalásokkor érvényre kellett volna juttatni. Másképp tárgyaltunk volna, más priori­tásaink, közösségi prioritása­ink lettek volna. Másként fo­galmaztuk volna meg a kor­mányprogramot, és mindjárt az első szavazásoknál nyilván­valóvá tettük volna, hogy mi tartjuk a megállapodásokat, de nem hagyjuk magunkat másodrangúként kezelni. At­tól tartok, hogy jelenleg nem minden kormánypárt kezeli a Hidat egyenrangú partner­ként. Ezt ultimátumszerű politi­zálással akarta volna elérni? Korrekt politizálással, olyan politizálással, amit addig is végzett a párt a vezetésem alatt. Hogyan látja az MKP el­múlt fél évét? Sikeres volt a megújulás? Tiszteletet érdemelnek azok az emberek, akik a helyhatósá­gi választásokon vállalták az MKP lógóját és azok is, akik az MKP jelöltjeire szavaztak. Örü­lök, hogy sokan voltak sikere­sek, és annak is, hogy sok, ma­gát függetlennek tartó jelölt, akit megválasztottak, most je­lentkezik hozzánk. Ez az alap­ja, amiért optimista vagyok a párt jövőjét illetően. Ezt a bi­zalmat kellene országos szin­ten is megerősíteni, ez az elsőd­leges feladat. Ezt vehetjük burkolt kriti­kának a jelenlegi pártvezetés irányába? A 2010 júliusától működő pártvezetést illetően nem fo­gok a nyilvánosság előtt véle­ményt megfogalmazni. Az imént is beszélgettünk kollégá­immal erről egy másfél órát. Ez belső ügy. Mi az, amiben erősítenie kellene most a pártnak? Mit kellene másként csinálni? Ezt a kérdést két részre bonthatjuk. Az első, hogy ki­csit zavar, és nem tartom he­lyesnek, hogy a pártban most minden csak a tisztújításról szól. Ez olyan képet fest, mint­ha itt mindenkinek csak a posztok lennének fontosak. Arról is kell beszélni, merre menjen tovább a párt, milyen irányba próbáljuk terelni a szlovákiai magyar közösség jövőjét, ehhez milyen eszkö­zök, személyek kellenek. A kongresszus előtt erről is be­szélni kellene, víziót is adnunk kell az embereknek, hogy mi­vel lehet a párt hasznos a kö­zösség számára. A másik dolog pedig, hogy a szlovákiai ma­gyarságnak szüksége van egy erős és elkötelezett pártra. Amíg szlovák oldalról nincs ér­tékelhető kínálat, és sajnos húsz éve nincs, addig nekünk kell megfogalmaznunk, hogy mit szeretnénk kérni, és ho­gyan szeretnénk itt élni. Hogy mik a prioritásaink. Bővíteni is kell a témákat, a magyar té­mákon kívül egyre nagyobb probléma az emberek között az elszegényedés, a szociális témákat sokkal erősebben kell képviselnünk. A mostani gaz­dag emberek kormánya éppen ezzel nem foglalkozik, beleful­lad az egymás közti kisstílű po­litikai vitáiba, az ország prob­lémáit nem oldja meg, hanem tolja maga előtt. Diszkriminál­ják például Dél-Szlovákiát az infrastruktúra területén, és at­tól tartok, hogy egy konfliktus is közeleg az önkormányzatok és a kormány közt. Tehát pro­filváltás is kellene a pártban, de erről vitát kellene nyitni, akár társadalmi vitát is. Egyre több helyről hallani, hogy szívesen visszatérne a párt élére. Jelölteti magát az elnöki posztra, illetve elfo­gadná ajelölést? Örülök, hogy egyesek úgy látják, szerepet kell vállalnom a párt tevékenységében. Tavaly levontam a következtetést, nem vállaltam szerepet az át­meneti időszakban, idén pedig beálltam a sor végére. Vállalni fogom azokat a tevékenysége­ket, amelyekkel a kongresszus esetleg megbíz. Vagyis elvállalná az elnöki megbízatást? Mint mondtam, nemcsak posztokban, hanem víziókban is kell gondolkodni, és abban, hogy ezeket a víziókat milyen emberekkel, csapattal lehet megvalósítani. Tehát mi az ön konkrét el­képzelése, hogyan kellene az MKP-nak politizálnia a kö­vetkező években? Nagyon is konkrét elképze­lésem van erről, néhány ele­méről beszéltem is az előbbi­ekben. A Magyar Koalíció Párt­ja szerintem akkor lesz nyerő, ha jobban rá tud érezni a tár­sadalmi igényekre, és ez nem jelenhet meg csupán a kor­mány kritizálásában. Azt sem szabad hagyni, hogy csupán iszapbirkózás legyen az MKP és a Híd pártja között, vagyis nem szabad leragadni a nem­zetiségi témáknál, ugyanolyan fontosak a szociális, mezőgaz­dasági, infrastrukturális té­mák, az MKP-nak hangsúlyos véleményt kell mondania ezekről is. A tavaly született irányvo­nal szerint az MKP-nak fiata­lításra van szüksége. Ezt foly­tatni kell? Akkor szerencsés egy meg­újulás, ha a vezetésben a régi­ek kétharmada megmarad, és egyharmad cserélődik. Foko­zottan érvényes ez egy parla­menten kívüli pártra. A parla­menten belül az embléma viszi a fiatal, ismeretlen tagokat, és esélyhez juttatja őket. Viszont egy parlamenten kívüli párt le­fejezheti magát azzal, ha is­mert arcait háttérbe szorítja. Arcot, üzenetet, vezetést na­gyon nehéz a parlamenten kí­vülről felépíteni. Bizonyos vál­tozások és cserék kellenek az MKP-ban a tavaly júliusban történtekhez képest is. A járá­sok közel felében új elnök van, hasonlóan kellene a kong­resszuson is, de meglátjuk, hogy döntenek a küldöttek. A szlovák-magyar kapcso­latok terén a kedvezményes 'honosítás a legkényesebb téma. Tény, hogy néhány éve még az MKP sem szorgalmaz­ta ezt, sőt a határon túli poli­tikusok nagy része úgy látta, esetleges elszívó hatása mi­att hátrányosan érintheti a határon túli közösségeket. Ma miért jó a kettős állam- polgárság? Talán nem az én tisztem, hogy ezt megítéljem. A tör­vény mindenki számára lehe­tővé teszi, hogy felvegye a ma­gyar állampolgárságot. Ez mindenkinek a személyes dön­tése, amit nem szabad, és nem kell befolyásolni. Mindenki el­döntheti, kíván-e vele élni, vagy nem, megjegyzem, a nemzetközi tendencia is a ket­tős állampolgárság felé mutat. A kérdés inkább Magyarország polgárai számára fontos, hogy elfogadják ezt a helyzetet. A közvélemény-kutatások sze­rint ezt az ottani lakosság nagy része pozitívan látja. Ön kérte a magyar állam- polgárságot? Elegánsnak tartom, hogy a törvény ezt az egyén döntésére bízza, és helyeslem, hogy ezek az információk nem nyilváno­sak addig, amíg Szlovákia nem vergődik ki ebből a helyzetből. Itthon túlzott figyelmet kap a téma, és a nemzeti görcsök ki­élése jellemzi. Remélem, a jö­vőben az MKP kormányténye­zőként meg tudja oldani a dol­got. Vagyis amíg a szlovák el­lentörvény nem változik, nem kíván tájékoztatni esét- leges saját kérelméről? Mint a közélettel foglalkozó ember, azt tudom mondani mindenkinek, hogy most vi­selkedjen visszafogottan. Nem érdeke közösségünknek, hogy közülünk bárkit is megfossza­nak állampolgárságától. Mi nem akarunk sem szavazókat elveszíteni, sem azt, hogy az itteni magyarság legelkötele- zettebb részét megfosszák ál­lampolgárságától. Némi türe­lem és visszafogottság min­denki esetében indokolt.

Next

/
Thumbnails
Contents