Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)

2011-04-12 / 85. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 12. Vélemény És háttér 7 Az országos támogatottságot tekintve a párt helyzete nem romlott, de nem is javult MKP: félig üres a pohár? Szűk egy hét van hátra az MKP tisztújító kong­resszusáig, amelyen a kö­vetkező elnök személyéről is döntés születik. Berényi József mellett a jelenlegi pártelnök elődjét, Csáky Pált is jelölték a tisztségre, a végső döntés azt is meg­mutatja, hogyazMKP-nak milyen céljai lehetnek a következő négy évben. A célokjózan meghatározá­sa ugyanis legalább akkora kihívást jelent, minta személyi kérdések. TOKÁRGÉZA Berényi hálátlan időszakban vette át a párt vezetését, egy karizmatikus vezetőit vesztett, erkölcsi és szakmai válságba került MKP-t kellett megállíta­nia a lejtőn. Ez gyakorlatilag sikerült is neki. A helyhatósági választásokon a párt jelöltjei már győzelmeket tudtak arat­ni, helyi szinten a vártnál ki­sebb mértékű pozícióvesztést szenvedett el az MKP, és több fontos pozíciót megszerzett. Az országos támogatottságot te­kintve a párt helyzete nem romlott, de nem is javult: a par­lamentbe jutáshoz szükséges küszöb környékén ingadozik, ami a jelenlegi körülmények között ugyanúgy eladható si­kerként, mint kudarcként. Berényi kezéből ugyanakkor a nyilvánossággal való kom­munikáció terén kicsúszott az irányítás: kevéssé van jelen a köztudatban, sokszor nem tudni, mi a véleménye fontos kérdésekben, miközben a nyá­ron gyakorlatilag leírt Csáky Pál „surranópályán”, az inter­neten és a hírportálokon vált ismét olyan személyiséggé, aki markáns, de vállalható véle­ményeket fogalmaz meg az aktuális politikai történések­ről. Éppen ezért tekintik néhá- nyan újra vonzó alternatívá­nak a pártvezetés élén. Har­madik lehetőség valószínűleg hosszú évekig nem lesz, a párt eddig nem tudott kinevelni és felépíteni egy olyan fiatal poli­tikust, aki kimondottan köz­kedvelt lenne a nyilvánosság körében. Az MKP tisztújító kong­resszusán a személyi kérdések­kel együtt a párt további útjáról is dönteni kell. Egyrészt fennáll a veszélye annak, hogy egy ke­vésbé látható pártvezetés vég­képp perifériára taszítja az MKP-t, nem lehet majd hallani, érezni, milyen alternatívát kí­nálhat a kisebbségi formáció. A túlzott, néhol már agresszióba hajló rámenősség és opportu­nizmus pedig már a gyakorlat­ban is megmutatta, hová vezet: a szavazók felének elveszítésé­hez, a parlamentből való ki- pottyanáshoz. Az MKP a pártszakadás előtt egyébként kimondottan sike­resen birkózott meg ugyan­ezekkel a dilemmákkal. Egy karizmatikus politikus irányí­tásával sikerült összefogni a nagyobb érdekcsoportokat, mindenkinek elegendő teret és lehetőséget adva a kibontako­záshoz. Ez a kényes erőegyen­súly borult fel 2007 márciusá­ban Bugár Béla leváltásával, az MKP ideológiai sokszínűsége megbomlott, a párt pedig hosszú távon erős riválist ka­pott. A körülmények tehát megváltoztak, de az MKP előtt álló kihívás nem: taktikusan minél több személyt bevonni a pártvezetés munkájába, hogy senki se érezze magát megsért­ve, és a lehetőségek, nem pedig a valóságtól elrugaszkodott ví­ziók függvényében politizálni. Az Európai Stabilitási Paktum létre fog jönni, és Szlovákiának előbb-utóbb engednie kell Szlovákia sose lehet Görögország? HORBULÁK ZSOLT Vége a köntörfalazásnak: Portugália is pénzügyi mentő­övet kért. A hír nem jelent meg­lepetést, inkább megkönnyeb­bülést. Részben azért, mert a kérés már régen a levegőben lógott, részben pedig azért, mert az unió is felkészült, és létrehozott egy átmeneti pénz­ügyi alapot. A tanulság az, hogy mondhatnak a politiku­sok bármit, a piac előbb-utóbb kikényszeríti az akaratát. Leg­alábbis, ha a politikusok való­ban csak beszélnek, és nem cse­lekednek. Mindez, egyelőre távolról, Szlovákia számára is intő jel. Hónapok óta folyik a vita, hogy Szlovákia részt vegyen-e az ál­landó Európai Stabilitási Pak­tum létrehozásában. Éppen egy liberális párt, az SaS ódz­kodik legjobban ettől. Persze népszerű szociális intézmény­nek nevezni az uniót, ahol a va­ló világtól sterilen elválasztott eurokraták hozzák gyakran át­gondolatlan döntéseiket! Az is igaz, hogy a megbicsaklott or­szágokat részben azért segítik meg, mert a gazdag tagállamok kereskedelmi bankjainak ha­talmas kinnlevőségei is ve­szélybe kerültek. Aztán miért kellene egy 800 eurós bruttó átlagbérrel rendelkező ország fiainak egy 2000 eurós nyugdí­jat folyósító ország lakosságá­nak segítenie? Végül a 600 mil­liós hozzájárulásnak itthon is meglenne a helye. A részvétel elutasítása még­sem olyan egyszerű. Politikai­lag ügyetlen döntés, hogy Szlo­vákia ujjat húz az erős tagálla­mokkal. Még akkor is, ha azok közvéleményének egy része szimpatizál ezzel a karakán hozzáállással. Ne feledjük, akár így, akár úgy, de az Európai Stabilitási Paktum létre fog jön­ni, és Szlovákiának előbb-utóbb engednie kell. Azonban nem csak a várható presztízsveszte­ségről van szó. A kormány meg­alakulásának szinte az eiső he­tében elhangzott, hogy ilyen koalícióval előre hozott válasz­tások lesznek. Ha ez megtörté­nik, a Smer nyer, akár abszolút többséggel. Ha a kormány még­is kihúzná a négy évet, akár al- kotmányozó háromötödös többséggel is. Akkor viszont Szlovákia is elindul a lejtőn. Kár azzal hitegetni magunkat, hogy Szlovákia gazdasági mintaál­lam. Magyarország is volt egy­szer a régió vezető állama, az­tán jött nyolc év szocialista kormányzás. Hiába dicsekszik Szlovákia azzal, hogy állam- adóssága 45% körül áll. A ma- astrichti 60% csupán egy politi­kai sablon, ami a pénzpiacon nem sokat ér. Mivel itt nincse­nek jelentős nyugat-európai pénzügyi érdekeltségek, baj esetén csak egy intézményesí­tett uniós segítségére lehet számítani. Legyünk hát előrelá­tók, az Európai Stabilitási Pak­tum biztosítás, és éppen olyan országoknak szól, mint Szlová­kia. Vegyünk részt benne. KOMMENTAR Blogoló politikusok NAGYANDRÁS Robert Fico nemrég blogolni kezdett. Ennek még nincs különösebb hírértéke, a furcsaság az, hogy ezt a Sme napilap weboldalán teszi. Annál a lapnál, melyet kormányzása idején a legtöbbet szidott, s melynek az újságíróit a leg­inkább ignorálta. A volt miniszterelnök igazi politikushoz mél­tón nem tett mást, csak kihasználta az adott helyzetet. Azzal tökéletesen tisztában van, hogy a párt weboldalán hirdetni az igét szinte teljesen felesleges, hiszen - valljuk be - némi perverziót kíván, hogy az ember nap mint nap politikai pár­tok weboldaláit olvasgassa. Fico felmérte, melyik az a webfe- lület Szlovákiában, ahova a politika iránt legtöbb érdeklődő személy jár, és beállt a többiek közé. A Smer elnökének van egy nagyon furcsa szokása, talán a konokságának és céltuda­tosságának hála. Ha a szükség úgy hozza, szemrebbenés nélkül képes átsétálni az „ellenfél” oldalára, s ott elkezdeni tevékenykedni. Hogy belső lelki egyensúlya ezt hogy bírja, magam sem tudom, de valószínűleg ez az egyik legfontosabb jellemzője egy vérbeli politikusnak. Az első szlovák politi­kus, aki a neten reagált Fico megjelenésére, természetesen Igor Matovič volt. Felemlegette neki, hogy ez nem a párt PR oldala, ezért itt igazat kell mondani. Azt ajánlotta neki, írja meg, mennyit „loptak” az elmúlt négy évben, s figyelmeztet­te, legközelebb Fico csak akkor jelenjen meg a neten blogjá- val és kormánykritikájával, ha az elmúlt négy év piszkos ügyeivel el tud számolni. Matovičnak egyrészt igaza van, Fi- cónak a neten szembesülnie kell azzal, hogy minden egyes leírt mondatára bárki azonnal reagál, itt nem csak övé a tér, s a netet böngésző átlagolvasó is pillanatok alatt át tud kattin­tani a másik válaszára. A több száz, de inkább ezer kommen­tárt meg ne is említsem. Másrészt érthető Matovič hirtelen reakciója, hiszen ez a tér eddig inkább az övék volt. A szlovák politikusok egy része már régebben blogol. Rájöt­tek arra, hogy ez remek fórum arra, hogy a véleményüket ki­fejtsék, és biztosan többekhez jutnak el így, mint mondjuk a parlamenti ülés tévés közvetítése által. (Egyébként néz még normális ember parlamenti közvetítést?) ■ Aztán ott vannak a kampány idején blogoló politikusok. Ők azok, akik a választások előtt, esetleg közben írtak egy-két bejegyzést, de azóta eszükbe nem jutott újra jelentkezni. Sajnos, a Hídban is szép számmal akadnak ilyenek. Harmadik csoportnak meg ott vannak a hiperaktív politiku­sok, akiknek a blog már régen nem elég. Ezek ékes példája a Fidesz európai parlamenti képviselője, Deutsch Tamás, aki napi többszöri Twitter-üzenetekkel szórakoztatja a magyar internetes szféra nagy részét. Szlovák twittelő politikusról nem tudok, de biztosan van ilyen is, egyelőre csak azt látni, hogy az SaS képviselői a parlamenti ülésen is buzgón face- bookoznak, állítólag így tartják a kapcsolatot választóikkal. Azzal hogy a politikusok kikerültek az internetre, semmi gond nincs, sőt, ezért csak dicsérni kell őket. Ám azt mind­egyiküknek meg kellene érteniük, hogy ez kétirányú kom­munikációs csatorna. Itt aztán komolyan figyelni kell a reak­ciókra is, mert csak így van értelme. Ellenkező esetben olcsó propagandaeszközzé válik a felület, és senkit sem fog érde­kelni, miről is írogatnak. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Terrorizmus vádjával állí­tották bíróság elé Bolíviában tegnap a magyar állampolgár­ságú Tóásó Elődöt -írta a Nép- szabadság. A napilap hétfői száma felidézte: Tóásó Előd 2009 áprilisában a Santa Cruz- i Las Americas szállodában a bolíviai-horvát Mario Ta- diccsal együtt túlélte a rendőr­ség különleges akciócsoport­jának állítólagos rajtaütését. Hivatalos közlés szerint tűz­harcban végeztek a külföldi zsoldoscsoport három tagjá­val, a bolíviai-magyar-horvát állampolgárságú Rózsa Flores Eduardóval, a román állam­polgárságú Mogyorósi Árpád­dal, és az ír Michael Dwyerrel. A közel két évig tartó nyomo­zást vezető ügyész, Marcelo Sosa 39 ember ellen emelt vá­dat. Tóásón és Tadicon kívül Santa Cruz tartomány auto­nómiamozgalmának hang­adói ellen, akik állítólag behív­ták és pénzelték a külföldi ter­roristákat, hogy megöljék Evő Morales elnököt és más politi­kusokat. A vádlottak közül 15-en külföldre szöktek. Ma­gyarország La Paz-i tiszteletbe­li konzulja a Népszabadságnak azt mondta, hogy a pert nem a fővárosban tartják, hanem az onnan négyszáz kilométerre található Cochabambában. Andrés Bartos nem tervezi, hogy a helyszínre utazik. A ma­gyar külügyi tárca szóvivője a napilapnak úgy nyilatkozott: elegendő, ha a tiszteletbeli konzul figyelemmel követi a tárgyalást, de ha a per úgy ala­kul, felmerülhet, hogy a Bue­nos Aires-i nagykövet Cocha- bambábamenjen. (MTI)- Sajnos, egészségi okokból nem árulhatom el, mennyi lelépőt kaptak a kollégák, mert a lakosság nagy részä megütné a guta (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents