Új Szó, 2011. április (64. évfolyam, 76-99. szám)
2011-04-11 / 84. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. ÁPRILIS 11. Kultúra 7 Ferenczi György a rock and roll és a blues felől közelít a népzenéhez és a versekhez Petőfi „népi blues” köntösben A költészet napján láttuk elérkezettnek az időt arra, hogy bemutassunk egy bátor és kreatív „versmegzenésítőt”. Ferenczi György neve blues-körökben már legalább húsz éve ismert, nemrég azonban Racka- jam nevű zenekarával kitaláltak egy felettébb érdekes zenei ötvözetet. SUSLABÉLA A rock and rollból kiindulva közelítenek a népzene irányába, blues-elemeket szőve a muzsikálásba - fantasztikus hangulatot varázsolva. Petőfi-al- bumukat nemrég mutatták be Szencen. Petőfit fantasztikusan lehet rappelni is' felvétele) Hogy jön össze a blues a magyar népzenével? Lényegében viszonylag könnyen összejön, mert az egyik stílus a másiktól csupán egy lépésnyire van. Ezt a mondhatni pici lépést kell megtenni, ami persze azért nem annyira egyszerű. Úgy érzem, nekünk sikerült, ezért vagyunk képesek nagyobb tömegeket is megmozgatni. A népzenei indíttatású, tradicionális muzsikának megvan a csodálatos párja a rock and rollban. Kaptatok valahonnan ötletet, jelzést, hogy egy ilyen zenei ötvözetet lenne jó létrehozni a magyar zenei világban? Nem jött semmiféle indíttatás. Jómagam 1991 óta járok táncházba, és egy idő után annyi népzenét hallgattam, hogy a muzsikánkba elkezdtek beleszívódni a népzenei elemek, amelyek szinte maguktól megtalálták helyüket a többi elem között. ígyjött létre a mostani egységes egész. Lassan, de mindig érdekes módon. Bizonyára nem egyszerű a költemények megzenésítése az általatok művelt vegyes zenei stílusban. Úgy írjuk a zenét, hogy helyes magyar kiejtéssel hangosan mondom és közben értelmezem a verset. így alakul ki a ritmika, s ha ez megvan, akkor már könnyű dalt írni. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de Petőfit fantasztikusan lehet rappelni is. Kik a költőkedvencek, akiknek a versei alapul szolgálnak a Rackajam repertoárjához? Petőfi Sándor verseiből indultunk ki, számomra egyébként is ő a kedvenc. Aztán jöttek a további költők és versek is a műsorösszeállításnál. Ady Endre, Radnóti Miklós, Kiss Anna, Weöres Sándor... Kinek a költeményei a leghálásabb alapanyagok ebben a zenei stílusban? Egyértelműen Petőfi versei! Persze ez attól is függ, hogy kivel kezdi az ember. Mi elsőként Petőfit fedeztük fel magunknak, de nagyon jól lehet ritmi- zálni például József Attila költeményeit is, hiszen tulajdonképpen minden egyes sora olyan, mint egy gőzmozdony. Egy-egy élő műsor összeállításánál bizonyára sok tényezőt figyelembe kell venni. De hogyan kerülhet egy módfelett komoly hangvitelű irodalmi összeállításba egy humoros pulykaballada? A feszültséget valamikor és valamivel oldani kell, nem pedig állandóan fokozni. Ráadásul én alapvetően nem egy „lélekművészkedő” zenész vagyok, hanem inkább szórakoztató típus. Jobban szeretem, ha szórakozik a közönség, mert így is elég tartalmasak műsoraink a mélyebb, komolyabb hang- viteiű költemények által, mondanivaló és nyelvezet szempontjából egyaránt. Egy-egy összeállítást úgy igyekszünk megszerkeszteni, hogy legyen íze a verseknek és a zenének egyaránt. A mai tizenéveseknek mit mondhat egy tömény verseszenés összeállítás? Elsősorban azt, hogy olvassanak. Meg a mi példánkat is eléjük tárja. Mi ugyanis már vagy huszonöt éve lényegében rock and roll-muzsikusokként szórakozunk és szórakoztatunk, ennek ellenére mi is tudtunk a megzenésített versekben élvezetet találni. És azt is mondja egyben egy-egy verses összeállítás a mai tiniknek, hogy a vers mindenkinek kell, a vers mindenkinek jó! Magyarországon kivel hozható párhuzamba a Rackajam zenéje, stílusvilága? Látok egyfajta párhuzamot köztünk és Csík János zenekara közt. Ők erőben és újításban ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. A Csík zenekar az autentikus magyar népzenéből nyit a rock and roll felé, mi pedig a rock and roll felől közelítünk a népzenéhez. Milyen gyakran és hová hívnak titeket fellépni? Szerencsére rendszeresen kapunk meghívásokat. Ebből én arra következtetek, hogy az emberek nem elégszenek meg a gagyival, tartalmas szórakozásra és igényes zenére vágjalak, aminek mondanivalója van. Sokszor muzsikálunk külföldön is, és én igazából ezt a világzenei hozzáállást tartom sajátomnak. Vagyis azt, hogy mindenki bátran énekelhet saját anyanyelvén bárhol a világon. Sosem szerettem rosszul énekelni angolul, inkább énekelek jól magyarul. Márai Sándornak bizonyára tetszene, ami mostanában zajlik körülötte A másik születésnapos Márai szobra Kassán (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Azért róla se feledkezzünk meg ma. Ha József Attüa születésnapja a költészet napja, akkor Márai Sándor születésnapja az európai módon gondolkodó emberek ünnepe lehetne. 1900 április 11-én született Kassán és 1989-ben, aggastyánként önkezével vetett véget életének a napfényes Kaliforniában, ahol tovább nem lehetett kibírni... Élete filmbe illő, néhány éve meg is filmesítették, bár szinte csak utolsó évei fértek bele abba a 108 percbe (Az emigráns, r. Szalai Györgyi és Dárday István) . A huszadik század első felének ünnepelt írójából egyszerre agyonhallgatott író lett, mert emigrált a kommunizmus elől, mert nem volt hajlandó „bűnrészességet“ vállalni, és félt, hogy hallgatni sem engedik majd. Nem csupán fizikailag határolta el magát az 1947-es fordulat utáni Magyarországtól, de műveit sem engedte kiadni, amíg egyetlen orosz csizma tapossa a hazai földet. (“Az oroszok szabadságot nem hoztak, mert az nekik sincs, s mert szabadságot nem lehet kívülről hozni” - írta.) Alig fél évvel a rendszerváltás előtt menekül a halálba. Bizonyára tetszene neki, ami mostanában zajlik körülötte. Szülővárosában, Kassán sajátságos kultusz kezd kialakulni körülötte amióta műveinek egy kis része szlovák nyelven is elérhető. Ő lett a Kassai Polgár, gondolatait városvezetők, politikusok idézik, az Európa Kulturális Fővárosa 2013 projekt egyik „arca”, úgyis, mint a humánum, a tolerancia, az européer megtestesítője. Életéről egy szlovák szerző most ír drámát. Könyvei Olaszországban és Németországban is komoly sikert aratnak, színművek, filmek születtek belőlük. Márai mindig Európában gondolkodott, az európai értékekre figyelt, és a fasizmus által elpusztított Európától szomorúanbúcsúzott. Sokáig Olaszországban élt, mint „számkivetett magyar író”, ott született grandiózus verse, a Halotti beszéd. Nem hitt semmiféle rendszerben, félelmek gyötörték, a morális igény hiányát látta, legszívesebben olvasmányaihoz menekült. „Több verset olvasni. Elbutít a történelem” -jegyezte naplójába. A legkülönbözőbb műfajokban szólalt meg: írt regényt, szociográfiát, útirajzot, emlékezést, novellát, publicisztikát, drámát. Csaknem mindben jelentősét alkotott. Malii éve született. Jól mutat ez a szám. Olyan, mint háromjeles osztályzat... Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat ígértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, mint fák tövén a bolondgomba (így van rád, akinek van, gondja) be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz. Tejfoggal kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? Végre mi kellett volna, mondd? Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond. Szerettél? Magához ki fűzött? Bujdokoltál? Vájjon ki űzött? Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd, se késed nincs, se kenyered. Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet. TOLLVONÁS Ki mivel jön... SZÁSZl ZOLTÁN Beleharapnak az égi kékbe, s robbannak a fűzfák harsogó zöldjei, mindent megmutató virágok táncolnak csábosán, annak, aki észreveszi. Visszhangzik a szerelmes madarakkal teleénekelt park, a temető, mintha a fény is, mintha több lenne. Pedig csak a szó van. Csak a furcsa, megmagyarázhatatlan hangsorok, a gondolatot dédelgetők, a szerelmet üvöltők, a nagyon fájt sikoltok, a mamát simogatok, a bögre melegét tenyérbe át- huílámoztató érzést letapogatok, az értelmet keresők- kergetők, a lézengők, dolog- talanok gondjaitól elszürkülök, a gyásztól megrokkanok, a szeretkezéstől elborulok hangjai vannak, melyeket, ha sikerül, verssé rak össze a költő. S mi lehet kezében, mit hozhat? Ki mivel jön? Te, aki karóval jöttél, s nem virággal, nézheted a rozsdásodó lemezen, ott a dátum, százhat, százhat, százhat... Úgy kopognak el az évek, mint a közeli sínek összetételén a pillanat, a futó vonattal, benne a kitekintőkkel és elfordulókkal. Vízszintesen, egy álmos nagyváros állandó dübörgésének rezzenéseitől porladva bámulod magad felett a zsíros rögöket, ni, az egyiken hangya visz száraz füvet, felette az égen a kon- denzcsíkot húzó, gyomrában százakat hordó gép innen kisebb, mint a hangya lába. Mivégre volt hát, mondd? Hogy papírt tehess vacsorád elé, hogy ágyad csíkos huzatán idegesen számold a közöket, mikorra ér már végre haza a kedves, kit láttál átmenni az utcán? Tán arra jó ez, istened kísértsd, s neki lágy esti szóval, teremtés utáni nagy fáradtságára enyhe ringatót mondj, míg töppedt ujjait megtisztogatja a sártól, amiből gyúrt? Tán magad kitakarni vágyói, megmutatni az évmilliók óta zuhanó galaxisoknak, hát nézzetek ide, megmérhetetlen anyag és energia tömegek, én itt vagyok, s míg én látlak bennetek, ti is csak addig vagytok? Vagy tán a szép szó okozta öröm kell, neked, aki a józanságért, a rongy világ ellen szóltál? Azt szeretnéd, a fáradtsággal teleszűrt külvárosi éjben halkan horkoló varrólány soványka kis álma meghízik a versedtől, s majd ha reggel felkel, szépnek, erősnek, kívánatosnak lássa magát kopott foncsorú kicsi tükrében szegény? Valóság kell poharad tetején habnak? Itt van hát. Igyál! Nézd csak, megint delegáció érkezik, leteszik a csokrot, feszengnek kissé, nézik a felrobbanó zöldet fejed felett, s már arra gondolnak, a szomszédban majd a pláza lég- kondis kávézójában kipihenik ezt a kényszeredett ittlétet. Te, akit másnak reméltél, ne felejtsd, nem felejtenek el sokan téged. Nekik adtad a távolságot, mint üveggolyót, nekik adtad a kékítő színű eget, nekik a sülő hús illatát. Az ember hova ér végül? Százhat, százhat, százhat... Indulnak a vonatok, ma is, április tizenegyedikén.
